Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. október (1. évfolyam, 78-104. szám)
1900-10-01 / 78. szám
KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1900. október 1. 3 oldal. felét tegyük parázstűzre, így a szoba megtelik füsttel, és a maradványt kiönthetjük. Ebben a füstben maradjon a beteg és gondozója. Első éjjel már felényit sem fog köhögni a beteg és ez a köhögés sem oly kínzó már. Sok esetben ez az egyszeri füstölés elegendő. Ha még köhögne a gyermek, a második este ismételni kell a füstölést. Nem volt még eset reá, hogy harmadszor is szükség lett volna a füstölésre, mert a gyermek kigyógyult a bajból. Különben ezt a szert néhány évvel ezelőtt dr. Özvegyi Ferenc, volt csapi kör- és pályaorvos rendelte a lelkész cselédjének. Közöljük ezt a hírt szórul-szóra úgy, mint az Ugocsa czimü lap megírta, de azzal a megjegyzéssel ajánljuk olvasóink figyelmébe, hogy mielőtt alkalmazzák, okvetlenül orvossal értekezzenek. — A perzsa sah és Vámbéry Ármin. Muzaffered Din sah, mint megírtuk, minap két ízben fogadta kihallgatáson Vámbéry Ármin kitűnő orientalistánkat. A díszebéd előtt félóra hosszat beszélgetett a tudóssal. Örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyarok annyira kedvelik a pézsákat. — Ugyebár, kérdezte a sah, a magyarok a mi rokonaink ? Vámbéri erre így válaszolt: — A magyarok rokonságban vannak a Kadsar-dinasztiával, mely szintén a törököktől származik. Mosolyogva jegyezte meg a sah: — Kadsar, madsar,— hisz ez rímel ! A perzsák jó lovasok, a magyarok is derék katonák és kitűnő lovasok. Különösen sokáig beszélt a sah elhunyt atyjáról, aki az utazásáról írott könyvében nagyonmelegen emlékezett meg a magyarokról és Vámbéryt is elhalmozta elismerésével. Vámbéri megkérdezte a saht, várjon emlékszik-e arra, hogy nagykorúsítása alkalmával Perzsiában volt. A sah erre azt válaszolta, hogy akkortájt ugyan még csak kilencz éves volt, de Vámbéryra még nagyon jól emlékszik. Beszélgetés közben a sah és titkára folyton jegyzeteket csináltak. A sah elmondotta vendégének, hogy ő is mint egykor atyja, könyvet fog írni európai útjáról. Egyúttal megígérte, hogy Vámbérynek megküldi majd a könyv egy példányát. A „Magyar Hírlap“ jelenti, hogy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Bársony István, Herczeg Ferencz, Georges Ohnet, Emile Zola, Marcel Prevost, Ridder Haggard, Leo Tolstoj egy-egy kötet új regényét, tehát tíz kötet regényt kapnak előfizetői karácsonyi ajándékul teljesen ingyen, azok t. i., akik félévre előfizetnek. A negyedéves előfizető öt kötetet kap e regényekből. Aki pedig hónapról-hónapra küldi be az előfizetési díjat, annak két kötet regényt küld a karácsonyt megelőző napokban, legkésőbb december 20 áig a „Magyar Hírlap“ kiadóhivatala. E kérdésre nehéz válaszolni, miután a fővárosi hírlapirodalom nagyon fejlett fokon áll és sok jó napilapunk van. Mégis, ha választanunk kell, azt választjuk, amely a mi közönségünk igényeinek és viszonyainak teljesen megfelel és ez a „Magyar Hírlap,amelyet Fenyő Sándor szerkeszt. A mi vidéki közönségünknek elsősorban azért ajánlhatjuk a „Magyar Hírlap“ járatását, mert míg a többi központi lap csak a szenzáczió szempontjából, a törvényszék és rendőrség körébe vágó események alkalmával szórványosan foglalkozik vidékünkkel, a „Magyar Hírlap“ figyelemmel kíséri kulturális, társadalmi, gazdasági és kereskedelmi helyzetünket is. Ennek annál nagyobb az értéke, mert mert mindenki tudja, hogy ez a minden párttól független lap leplezetlenül kimondhatja véleményét, mindeneivel szemben. A „Magyar Hírlap“ politikája: a magyar fajpolitika, amelynek diadalra jutásáért elszántan küzd nap-nap után. A szabadelvű és demokrata irányban való haladást szolgálja a „Magyar Hírlap,“ mely 10 éves fenállása óta óriási szolgálatokat is tett a magyarság ügyének. A „Magyar Hírlap“ munkatársainak sorában a legkiválóbb publicisták és írók neveivel találkozunk. Nom csodálni való tehát, hogy ez a lap a külföld bármely napilapjával kiállja a versenyt. Vezérczikkei és eredeti tárczái, politikai, társadalmi, gazdasági és humoros czikkei, valamint könyvalakban megjelenő érdekfeszítő regényei az olvasók óriási táborát szerezték meg a „Magyar Hírlapnak,amely éppen ennek a nagy népszerűségnek köszönheti, hogy a legnagyobb terjedelemben, naponként 24—32 oldalon jelenik meg, noha elég olcsó az előfizetési ára. Ezt az olcsóságot még nagyobbnak, még meglepőbbnek fogja találni közönségünk, ha figyelmét ama kedvezményekre tereljük, amelyekkel a “Magyar Hírlap“ olvasóit elkényezteti. E kedvezmények között első helyen áll a páratlan irodalmi becsű karácsonyi ajándék, melylyel minden előfizető díjtalanul megkap a most következő évnegyedben. Ugyancsak ingyen kapják meg a „Magyar Hírlap“ most belépő új előfizetői a „Bűn útján“ czímű rendkívül érdekes regény eddig megjelentfolytatásait. Az Otthon czímű szépirodalmi illusztrált folyóiratot a „Magyar Hírlap“-pal együtt leszállított áron, évnegyedre négy forintért kapják az előfizetői. Kedvezményes áron, negyedévenként 75 krajczárért rendelhetik meg a „Magyar Hírlap“ előfizetői a remek Franczia Divatlapot és a Képes Gyermeklapot (utóbbit negyedévenként 50 krért). A szerkesztői üzenetek írására külön munkatársak vannak szerződtetve, hogy minden, bármely szakmába vágó, közérdekű kérdésre ingyen írják meg a választ. Végül még egy kedvezményről kell megemlékeznünk, mely valósággal párját ritkítja. Arról t. i., hogy 10, mondd tiz krajcrárért a lap bármely előfizetője tehet közzé hirdetést a „Magyar Hírlap“ban, melynek rendkívüli olvasottsága biztosítja a hirdetőnek, hogy álláshoz, kölcsönhöz, cselédhez stb. jut. Mindezekért ismételten a legmelegebben ajánlhatjuk a „Magyar Hírlapot,“ CSARNOK. A kalózok foglya. Egy hajóskapitány feljegyzései nyomán. Irta: Kovács Dénes. 12 (Folytatás). — Hátha én azt mondom önnek, hogy még egy valakit kell-e hajóról megszabadítanunk, s anélkül inkább nem menekülök . — mit szól ahhoz ? — Akkor egészen önnek hagyom a csolnakot, — válaszolt az én emberem büszkén. — Ön derék ember! — kiáltám s átöleltem. — De azt meg én nem fogadhatom el. — Mért nem, ha szabad kérdenem? — Mert azzal öntől rabolnám el a szabadulás lehetőségét. — Semmi esetre sem! Nekem mindegy, ha ma, vagy a napokban hajtom-e végre tervemet. De önnek minden pillanat drága, mert ha jönt még holnap hajnalban itt látják, veszve van. Én azonban nem. Elfogadja segítségemet ? E beszélgetés közben tökéletesen meggyőződtem felvigyázóm becsületességéről. — Jól van hát! válaszoltam. — Szabad tehát most már kérdenem, hogy ki az, ki nélkül ön nem hagyná el a hajót ? — Az a leány az, ki tegnap engem a halálból megmentett, válaszoltam én. — Mert tudja meg, hogy az a lány nem tulajdon gyermeke a főnöknek, azért hogy atyjának szólítja. Ezt is . . . — Rabolta! vágott szavamba az én derék megmentőm. — Igen, tudom ezt én is, s ha nem tévedek, atyját Brothersnek hivták s kapitány volt, mint ön ! — Az. Ő volt az én elődöm. Midőn állását nekem átadta, megigértette velem, hogy leányát visszavezetem ő hozzá. Most már érti, mert nem hagyhatom el egyedül a hajót. — Oh, így én sem maradok itt sokáig. Ön volt az egyetlen, ki barátságos szóra méltatott, ha eddig elviselhettem volna is az itteni állapotokat,azután már tűrhetetlenné válna előttem az ittlétes. Legyen hát úgy, mint akarja, szívesen segítek önnek. — Igen, de tudomására tudja ön hozni a leánynak ? — Én vagyok egyetlen barátja, — felelt Bot, az én derék börtönőröm büszkén. — A többieket mind gyűlöli. Azonnal hozzá megyek s elmondok neki mindent, ami közöttünk történt, megértetem vele helyzetét, s ha alkalmasnak találom az időt a menekülésre, elhozom ide a leánykát, és a csolnakot. De most már megyek, azok odafönn gyanúba lóghatnának, akkor vége terveinknek. Csak bízzon mindent rám. Gyorsan eltűnt a szobámból, s felment a fedélzetre, hol a kalózok a szabad ég alatt mulattak. Reménykedni kezdtem a szabadulásomban, s ez a gondolat elfoglalt. (Folyt. köv.) Nyilatkozat. Sokszor intézik hozzánk azt a kérést, ajánljunk a központi napilapok közül olyant, amely teljesen kielégíti az olvasók igényét. melynek kiadóhivatalába (Budapest, Honvéd utcra 10.) október 5-ig küldhetők az előfizetési összegek : évnegyedre 3 forint 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. A kiadóhivatal.