Kecskeméti Közlöny, 1919. augusztus (1. évfolyam, 1-17. szám)
1919-08-06 / 1. szám
WH Előfizetési ére: ■««■■■ ■.■■■■■■ BBIHIW AMW n|aBV|W Szerkesztőség: Egész évre... ti GO PPPUPPH 8*1*11 F!$T il B Eli al Ul Rittei'“1 5'szamniiijiiBSfiK \ 1 nUfiLuni Egyes szám 30 fillér A Hl BmSa *&!$§ Ha ara, fiaEV A hl SL tSrmW ML A WHHI W Mu A Megjelenik minden nap Kecskemét, 1919. Szerda, augusztus 6. I. évfolyam 1. szám. Négy és félévi háborús havi osztályharc mérhetetlen szenvedései után, mikor városunk és pusztáink megszálló csapatok dübörgésétől hangos és idegen lobogó követel tiszteletet, vérző szívvel, fájdalomprrral arcunkon, hajlunk le a sárba taposott magyar zászlóért, hogy azt fölemeljük. Gondolunk a kis nemzetek sorsára, kikre a világháború súlyos megpróbáltatásokat rótt, de akik kitartottak, erős fajszeretettel összetartottak s lángoló hazaszeretettel nem csüggedtek s lobogójukat immár büszkén lengetik. A magyar név is fennen ragyogott, nem is olyan régen. S most itt vagyunk: az örvény fenekén .... Bármerre nézünk, pusztulás mindenfelé ! Ezer sebből vérzik szegény hazánk. Hol van a négy folyó között bércek koszorúzta tejjel-mézzel folyó szép kanaán ? Megszállva, évezredes intézményeink lerombolva, gazdaságaink kifosztva, állatállományunk megsemmisítve, gyáraink állanak, boltjaink, raktáraink üresek, vasutunk nem jár, pénzünk elértéktelenedve, köztünk menekülők, bénák, csonkák ezrei, rokontalan drága vérünk legjava megtizedelve, gyermekeink lerongyolódva, magunk az ínség küszöbén. Sajnáljuk hazánkat, népünket, évezredes intézményeinket, fáj az értékes anyagok pusztulása, iszonyodva takarjuk el szemeinket az ezerszámra feldúlt családi hajlékok előtt, fájt a sok anyaköny, szánakozunk háborús sérültjeinken, tüzel a cél nélkül kiontott drága magyar vér minden cseppje és éget, legjobban éget a rettenetes rombolás, ami az erkölcsökben esett. Hazugság, irigység, durvaság, gyűlölet, rágalom, vádaskodás, izgatás, önkény, lopás,rablás, fosztogatás, gyikosság uralkodók a hazában. Ide jutottunk. S idejuttatott különösen nemzeti érzésünk megtagadása és az osztályharc dúló viharja. S itt az örvény fenekén emeljük föl fejünket, tekintsünk Szerbiára, Romániára és ne csüggedjünk. Ne csüggedjünk és bízzunk a jövőben. Régi mondás, hogy magyar csak a saját kárán tanul. Hisszük ezért, hogy a mostani mérhetetlen megpróbáltatás, a tengernyi szenvedés nem múlt el hiába. Hisszük, hogy népünk egész tömege levonja ezekből a tanulságot: csak összetartás, erős hazaszeretet és tiszta erkölcs az, mi fenmaradásunkat biztosítja. Reájöttünk arra is, hogy nem mindig az a legjobb barátunk, aki hizeleg, de izgat, aki aranyhegyeket mutat és igér, de ma s mire holnap oda érünk: sivatagban éhen-szomjan pusztulunk. Hisszük, hogy a munkásság is megérti a harc tanulságait, mibe nagyhangú, bűnös vezetőinek lelketlensége sodorta. Hisszük, hogy a magyar munkásság is belátja már, hogy érvényesülését, boldogulását csak a haza keretén belül csakis a hazaszeretet és nemzeti érzés alapján valósíthatja meg, s csakis ebben az esetben foglalhatja el az őt megillető helyet. S ha ez így van, s pedig így van, mert másként nem lehet: nincs semmi akadálya annak, hogy e hazában mindenki, földmives és ipari munkás, gazda, kereskedő és szellemi munkás, rokkant és épkézláb, férfi és nő összefogjon s ne mindig azt keresse, hogy ki, hanem mi volt az ok s ne arra fektesse a fősulyt, hogy egy bűnös se meneküljön, hanem hogy megvalósítson minden eszméből, régiből és újból mindent ami szükséges, ami jó, ami nemes s ami minden tisztességes lélek boldogulását előmozdítja e hazában, de lehetetlenné teszi a megélhetését annak, aki lop, csal, rabol és hazudik. Emberek, magyarok, munka vár reátok, hosszú, fáradságos nehéz munka; hosszú munka, amely nem rombolásból, rablás és fosztogatásból áll; de munka, amely épit; fáradságos munka, melyet nem gyűlölet, irigység, kajánság tüzel; de munka, mit evangéliumi felebaráti szeretet nemesit, s munka, nehéz munka, amelyen az ég áldása lesz. A fegyver kezünkből kiesett. Nem maradt más védőeszközünk csak ez a munka. Csak evvel a munkával foglalhatjuk el újra Árpád hazáját, csak evvel építhetünk benne hajlékot, csak evvel kényszeríthetjük, hogy földünk többet és mindnyájunknak eleget teremjen. Csak evvel emeljük fel a magyar nevet arra a magaslatra, melyet a múltat és jövendőt megbünhödött népünk megérdemel. Jöttek magyarok hát munkára, építsünk a romokból új magyarországot, melyben mindannyiunknak boldog otthona lesz, hol mindenki, aki kötelességét híven teljesíti és dolgozik, álljon bármely polcon, a társadalomnak és államnak egyenlően értékes tagja lesz, hol egymás tisztességes munkáját elismerik és megbecsülik, hol egyetértés, béke és szeretet honol, s nem gyűlölet, izgatás és hazugság uralkodik. Az óra utolsót ütött! Magyar hajósok az élet vizein, az örvény fenekén, jörtek, ne csüggedjetek, ne ijedjetek a zugó vihartól, tornyosuló hullámoktól, ütött kopott bárkátok bírja meg: milliók karjának erős evezőcsapása, milliók szivének ütemes dobbanása, milliók lelkének egy akaratban egyesülése, milliók hitének erős tisztasága, nem messze a biztos rév, az ígéret földje, az új, szabad Magyarország. A kommunista kormány ___ lemondása. Rendszerváltozás Kecskeméten. A rendszerváltozás Kecskeméten, hála a városparancsnokság céltudatos intézkedéseinek, miket régi, bevált csendőrségünk és rendőrségünk a legnagyobb tapintattal, de mindig megfelelő eréllyel hajtott végre, mindeddig a legnagyobb rendben, minden vérontás és zavar nélkül ment végbe. A négyhónapos terror alatt visszafojtott és felgyülemlett sok keserűség ugyan nem egyszer kemény szavakban jutott kifejezésre a diktatúra és annak egyes személyei ellen. Azonban a hatóságok tapintatos intézkedései által sikerült minden nagyobb zavarnak elejét venni. A kommunista uralom bukása, mint annak idején a szomorú emlékezetű március hó 21-én, a kommunisták kormányra jutása is főleg a katonaság magatartása következtében állott be. A vörös hadsereg, mely eleinte a jól fizető kommunisták vak eszköze volt, a kudarccal végződött tiszai átkelés után ellentállóképességének utolsó maradványait is elvesztve kénytelen volt a román hadsereg előtt fegyvereit letenni. Ez pedig egyúttal a kommunizmus magyarországi uralmának végét is jelentette. A Budapesttel való összeköttetés már napok óta teljesen szünetel, úgy, hogy lapunk olvasóit csak a változásoknak Kecskeméten való lefolyásáról tájékoztathatjuk, mert a jelen pillanatban még teljesen tájékozatlanul vagyunk az átalakulásnak Budapesten és az ország egyéb helyein való lefolyásáról. Egyedül bizonyos az, hogy a tegnapi nap folyamán Budapestet is megszállták a román csapatok. A kommunista kormány bukásának első híre már pénteken este kezdett terjedni Kecskeméten. Az első biztos hír azonban csak az „intézőbizottság“ szombaton reggel közzétett falragasza volt, melyben közli a kommunista kormány lemondásának hírét és hogy egy szocialistákból álló kormány vette át a hatalmat. Ez volt a bomlás első hivatalos beismerése. A kora délelőtti órákban elterjedt már a vörös hadsereg teljes felbomlásának és a románok ceglédi bevonulásának híre. Szombat este volt csendőrökből álló járőrök járták végig a kávéházakat s felszólították a jelenlevő liszteket és altiszteket a csillagok felvarrására. Vasárnap délután már kezdtek sugdosni róla, hogy a románok és franciák még aznap megszállják a várost. Vasárnap éjszaka meg is érkeztek az első román lovas járőrök, kiket hétfőn reggel román lovas csapatok, majd egy tüzérezred követtek, kik mind a körösi országút felől jöttek be Kecskemétre. A bevonuló románokat a város parancsnoka, Császár István csendőrfőhadnagy fogadta. Általános feltűnést keltett románok kitűnő felszerelése és gazdag, magukkal hozott élelmiszerraktáruk. A román csapatok bevonulásuk után kaszárnyáikba vonultak. — Zavaró incidens nem adta elő magát, a megszálló csapat