Kecskeméti Közlöny, 1919. szeptember (1. évfolyam, 18-21. szám)

1919-09-02 / 18. szám

2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 szeptember 2. Hogyan tört ki a bolsevizmus? Dietz Károly volt r.-kapitány nyilatkozata. A kommunista agitáció 1918. novem­ber végén indult meg, amikor Kun Béla, Nánássy György és társaik Oroszországból megérkeztek. A magukkal hozott és bőkezűen szórt orosz pénz csakhamar éreztette hatását; egy-kettőre több száz főnyi tábor verődött össze körülöttük és ettől fogva nem volt nyugta a városnak. Egymást érték a gyűlé­sek, az utcai tüntetések és rendzavarások anélkül, hogy akár a Károlyi-, akár a Be­­rinkey-kormány a mozgalom megakadályo­zására alkalmas intézkedést tett volna. A rendőrség elejétől fogva kellő figyelemmel kisérte Kunék minden lépését és munkájukról pontosan tájékoztatta a kormányt. Folyó évi január elején már annyi anyag gyűlt egybe, hogy Kunék azonnali le­tartóztatását indítványozhattam a kormány­nál, a kormány azonban, Lengyel (Lewy) mi­niszteri tanácsos szakvéleménye alapján, el­utasította az indítványt, bárha a kommunis­ták szóval úgy, mint írásban állandóan a proletariátus felfegyverzése és az államhata­lom erőszakos átvétele mellett izgattak. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kunék propagandája nem lépi túl a politikai és gazdasági mozgalom jellegét és határait, nem követtek el közönséges bűn­cselekményt, tehát letartóztatásukat jogosan nem lehet elrendelni. A kormány ez erőtlen magatartása, az üldözés alól való mentesség egyre vakme­rőbbekké tette a kommunista­ párt vezéreit. Pártszervezetüket kiépítve, a tettek mezejére léptek, megkezdődött a vörös terror, a va­gyon és személybiztonság elleni merényletek láncolata, mint pl. a Pesti Hírlap nyomdá­jának, továbbá a Horánszky­ utcai Apostol­nyomdának szétrombolása és az „Ébredő Magyarok“ gyűlésének szétverése. Különösen kritikus volt a helyzet ez utóbbi merénylet alkalmával, mert kézigránátokkal felszerelve teljesen váratlanul és önkényesen hatszáz népőr is felvonult Csepelről és Angyalföld­ről. A kivezényelt és saját maguk is élet­veszélyben forgott rendőrök Iványosi Gyula rendőrtanács és Smoling Béla két­­kapitány vezetése alatt csak emberfeletti erőfeszítéssel tudták megakadályozni, hogy vérontásra nem került a sor és a gyűlésen megjelentek üt­­legek árán menekülhettek el. És a kormány még mindig nem látta szükségét az erélyesebb fellépésnek. Így kö­vetkezett be az emlékezetes népszínház-utcai tüntetés, melynek két rendőr és három védőr esett áldozatul. Miután a kommunista­ párt izgatásai és e gyászos esemény között a kapcsolat ki volt mutatható, mi akadálya sem volt többé annak, hogy a bűnvádi el­járás közönséges bűncselekmény címen fo­lyamatba tétessék és a főváros nyugalmát hónapok óta veszélyeztető izgatók letartóz­tatása elrendeltessék. Ekkor a minisztertanács az én megújí­tott indítványomat elfogadta és a kommu­nista mozgalom exponált emberei még azon éjszaka letartóztatásba kerültek. Ezzel az intézkedéssel meg lehetett volna menteni az országot, ha Károlyi Mihály gróf aközben Bernből hazajött Kunfi Zsig­­mond dr., volt közoktatásügyi miniszter és a radikális párt, valamint a Galilei-kör tag­jainak befolyásolására el nem rendeli, hogy a letartóztatásba helyezett kommunisták po­litikai foglyok gyanánt kezeltessenek és a legudvariasabb bánásmódban részesüljenek. Ennek tulajdonítható, hogy a kommunisták a gyűjtőfogházban csaknem korlátlan sza­­badságo élveztek: részt vettek a Vörös Új­ság és a párt röpiratainak szerkesztésében s a mozgalmat, agitációt onnan irányították és vezették. A letartóztatással elérni kívánt cél te­hát, hogy a mozgalom vezetőinek ártalmat­lanná tételével magát a mozgalmat fojtsuk el, elmaradt. Sőt várakozás ellenére a moz­galom még erősödött is, mert a kommunista párt egyes tagjainak bántalmazása és né­hány napilapnak Kun Béla megveréséről kö­zölt tendenciózus színes leírása, melyben a kommunista párt vezére mártírnak, valóság­gal keresztrefeszített Krisztusnak állíttatott oda, sok ezer munkást vitt át a szocialista érzelmű munkások táborából a kommunis­tákéba, a vörös rém feltartóztathatatlanul és rohamosan közeledett . . . A proletárdiktatúra kikiáltását kormány­­válság előzte meg, amelynek fázisairól a kormány nem tájékoztatott engem, sem le­mondó szándékát nem közölte velem. Ez annyiban bír fontossággal, hogy az esemé­nyekről nem tájékoztatott rendőrség március 21-én csak fele létszámmal, körülbelül 1300 emberrel állott szolgálatban és esetleges rendzavarások meggátlására szükséges biz­tonsági intézkedések sem voltak elrendelhe­­tők. A március 21-iki helyzet szempontjából figyelembe veendő, hogy körülbelül 5000 főt számláló népőrség, mely az októberi for­radalmat követő legnehezebb napokban to­­boroztatott a munkásság köréből, sohasem állott a rendőrségnek teljesen rendelkezésére s a proletárdiktatúra kikiáltása idejében ta­lán már az utolsó szál emberig kommunista érzelmű volt. Nem jöhetett számításba eset­leges ellenállás szempontjából a harmadik karhatalmi szerv, a védőrség (államrendőr­ségi karhatalom) 4000 embere sem. Ezek néhány nappal a bolsevizmus kitörése előtt Pogány József felhívására a katonatanácshoz csatlakoztak. A döntő pillanatban tehát csak a rend­őrség állott rendelkezésre, az is csak fele létszámban. Én aznap délután 5 órakor Moór Jenő dr. városparancsnoktól tudtam meg a térparancsnokságon, hogy a kormány lemondott és a fogságból közben kiszaba­dult Kun Béláék kikiáltják a proletárdikta­túrát. A befejezett tényekkel szemben mit sem lehetett tenni: kapitulálni kellett. Ezer­­háromszáz emberrel képtelenség lett volna ellenállásra gondolni, amikor — a védőrség elpártolását figyelembe sem véve — 14.000 főnyi, ágyúval, lőszerrel, kézigránáttal bőven rendelkező helyőrség, a dunai monitorok és 500 népőr állott szemben, a szervezett mun­kásság akkor hatalmas és nagy részben fel­fegyverzett tömegeire támaszkodva. Ennek a harcnak kimenetele nem lehetett volna két­séges. A rendőrség mind egy szálig elpusz­tult volna és a város a felszabadult, féke­vesztett szenvedélyek martalékául esett volna, kirabolták és a lakosság ezreit gyilkolták volna le, amire annyi szomorú példával szol­gálhat az orosz bolsevizmus története. A bolsevizmust egyenesen és kizárólag Károlyi Mihály gróf és tehetetlen kormánya idézték elő, mert a szociáldemokrata­ párt szélső elemeinek, különösen Pogány József­nek és a Katonatanácsnak pressziója és be­folyása alatt nem tudtak és nem mertek a bolseviki mozgalom ellen idejében és a rendőrség által állandóan követelt eréllyel fellépni. NAPI HÍREK. — Füvessy Imre szabadságon. A városi tanács Füvessy Imre h. főkapitányt 6 hétre szabadságolta egészségi okokból. — A villanytelep szénszük­séglete csak pár napra van még biz­tosítva. A közellátási hivatal a román parancsnoksággal mindent elkövet, hogy minél előbb biztosítsanak meg­­fe­­lő mennyiségű szenet. — Lakyteleki és tiszaalpári gazdáink értesítenek, hogy a lakyteleki ma­lom drágább föltételek mellett őröl és öt­ször annyi fát követel mázsánként, mint a kecskeméti malmok. Az illetékes hatóságok figyelmét erre ezúton is felhívjuk. — Az ügyvédi és birói vizs­gáló bizottságok újra működnek. A magyar igazságügyminiszter rendeletet bo­csátott ki, mely szerint az egységes birói és ügyvédi vizsga céljára és a gyakorlati birói vizsgálat céljára alakított vizsgálóbizottságok a tanácsköztársaság igazságügyi népbiztosá­nak rendeletével felfüggesztett működésüket ismét megkezdik. — A lakásügy rendezése. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány a lakásügyekre vonatkozóan rendeletet bocsát ki, amely valószínűen szeptember 2-án fog a hivatalos lapban megjelenni. Ez a rende­let szabályozni fogja a lakásbéreket, a föl­mondásokat, a házmester-kérdést, valamint a lakásügyekben eljárásra hivatott hatóságo­kat is. A rendelet augusztus 1-én kezdődő hatállyal helyreállítja a március 21-iki régi házbéreket és kimondja, hogy a lakbéreket szeptemberben és októberben havi egyenlő részletekben kell fizetni, még­pedig legké­sőbb 5-én.­­ A Vl-ik hadosztály által megszállott területek közélelmezési ügyeinek tanulmányozása s a közellátási hi­vatalok megszervezése, illetve felülvizsgálata céljából Bartha Kálmán közélelmezési főnök Stefanescu és Muskalu román őrnagyokkal 4 napra elutazott Kecskemétről. — Pénzintézeteink a mai napon megnyíltak. — Halálozás. Özv. Nagy Imrénét, dr. Nagy Sándor ügyvéd édesanyját nagy részvét mellett szombaton helyezték a ref. temetőben nyugalomra. — Buday Dezsőt, a kecske­méti első direktórium hírhedt elnökét tegnap este rendőri fedezettel Buda­pestről Kecskemétre szállították. Egye­lőre a rendőrség fogházában várja to­vábbi sorsát.­­ Szeptember elejére kiír­ják a választásokat. A kormány leg­sürgősebb feladatának tekinti a nemzetgyű­lési választások megtartását. Evégből a nem­zetgyűlési, a törvényhatósági és a községi választójogosultságról szóló kormányrendelet megalkotta rendeletet a külön cikkben közöl­jük. Ezt a kormányrendeletet követik a sza­vazati igazolványok kiállításáról szóló és a választási eljárást szabályozó rendeletek. A kormány a választások kiírását az eddigiek szerint szeptember elejére tervezi, a válasz­tások megtartása szintén szeptember folya­mán történnék, úgy, hogy ezek szerint a nemzetgyűlés október első napjaiban már összeülhet. — Eljegyzés: Dr. Máté József, a közellátási hivatal osztályvezetője, eljegyezte néhai dr. Gedeon Mihály földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsos és neje Gollowitz Jusztina leányát, Máriát. — Az újjászervezett lakás­hivatal, dr. Jeszenszky Lajos vezetésével, ma megkezdi működését. Egyelőre csak a diktatúra alatt rekvirált lakások ügyével fog­lalkoznak. — Az élesdi fa hazaszál­lítása ügyében a román katonai ha­tóságokkal folynak a tárgyalások s re­mélhetőleg hamarosan eredményre ve­zetnek. — Halálozás. Id. Prikkel János aug. 31 én, életének 65 évében elhunyt. — Temetése szept. hó 2-án délután 3 órakor lesz az V., Vak Bottyán­ utca 6. szám alatti gyászházból.­ ­ Budapesten minden fon­tos szükségleti cikk kapható. A román sajtóiroda jelenti Budapestről, hogy a magyar fővárosban az élelmezési viszo­nyok az utóbbi napokban jelentékenyen meg­javultak, amennyiben újabb román, olasz és ango élelmiszerszállítmányok érkeztek és így Budapesten most már minden fontos szük­ségleti cikk kapható. Hisszük, hogy nálunk is hamarosan enyhülés áll be az Ínségben, különösen a szolnoki híd forgalomba helye­zéséhez fűzünk nagy várakozásokat.

Next