Kecskeméti Közlöny, 1919. december (1. évfolyam, 69-92. szám)

1919-12-02 / 69. szám

Kecskemét, 1999 december 2 Kedd I. évfolyam 63. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési éra: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: Arany János-u. 6. sz. Egész évre.........................120 kor.­­ Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre...............................60 „ Egyes szám ára 50 fillér­­ Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Duna-Tiszaközi földmives nép zászlóbontása. Rubinek Gyula programm-beszéde. — Egyesült a két kisgazda­párt. Rubinek Gyula földmivelésügyi minisz­ternek, a magyar földmives és gazdatársa­dalom kipróbált, régi nagynevű vezérének kecskeméti zászlóbontása országos jelentő­ségű eseménnyé vált. Ezen impozáns, rég nem látott méretekben lezajlott gyűlés volt a vörös és oláh rémuralomból felszabadult ma­gyar föld népének első hatalmas arányú erő és akaratnyilvánítása. Ez volt a Duna—Tisza köze földmivelő népének tulajdonképeni zászlóbontása. Politikai tekintetben országos jelentő­ségű, szenzációs eseményt tettek közhírré Kecskeméten, a sokorópátkai és a nagyatádi Szabó István vezérlete alatt álló két kis­gazda és földmivespárt egyesülését, mely szombaton este történt meg Budapesten. A két Szabó István testvéri kezet fogott s egy táborba léptek, a keresztény Magyarorszá­gért küzdők legyőzhetetlen táborába. Ezzel a nagyjelentőségű ténnyel megszűnt a még egyetlen meglévő ellentét a magyar föld né­pének milliós sorai közt és szertefoszlott a m­egrothadt liberalizmus és szabadkőműves­ség utolsó reménysége, mely nagyatádi Szabó Istvánba akart, mint a vizbe fuldokló kapasz­kodni. Nagyatádi Szabó István Kecskeméten bátor, gyönyörű hitvallást tett a keresztény Magyarország s a keresztény demokrácia mellett. A program­mbeszédre és zászlóbontásra Rubinek Gyulával a kormánynak több tagja s a magyar föld népének képviselői is le­utaztak nemcsak Budapestről, hanem a du­nántúli vármegyékből is. A különvonat reggel fél 8 órakor indult el Budapestről. Rubinek Gyula és nején k­i­­vül a következők jöttek le Kecskemétre: So­korópátkai Szabó István, nagyatádi Szabó István, béró Korányi Frigyes miniszterek, Oláh Dániel volt munkásügyi miniszter, Patacsy Dénes, Hampel Antal, Guthy Tódor, Dubravszky Róbert államtitkárok, Vásárhelyi Zoltán, Nádosy Gergely, Barthos Tivadar, Steinecker Ferenc miniszteri tanácsosok: Lu­­kovich Aladár, Serbán István, Buday Barna, Schandl Károly, dr. Wagner Károly, Mar­schall Ferenc, Farkas Béla, Ráth Sándor, Dukai Takács Géza, Czvetkovits Ferenc, Herczegh Sándor, Baross János, Jeszenszky Pál, Balog Elemér és neje, Rubinek István, Kubinyi Tibor, Horváth Jenő, Chrolop Hugó, Szeleczky Iván, Költő Gábor, Garai Miklós, dr. Radics László, Surányi István, Wallisch István, Fabricsics Endre, dr. Antal István, Udvardy Miklós, Mager Emil, Gedeon Mik­lós, Árvai Julit, Matyasovszky Endre, Tallért István, Steer Ferenc, dr. Tömösvári Tivadar stb. Wirnhard Ágoston (a Magyar Távirati Iroda tudósítója) és még többen, azonkívül Moson, Sopron, Veszprém, Győr, Komárom, Baranya és Vasvármegyék kisgazda és föld­mives pártjának küldöttei. A különvonat útja valóságos diadalme­net volt. Egész Kecskemétig, majd minden állomáson ünneplő seregekben várta őket az alföld lelkes magyar népe. Üllőn, Monoron, Cegléden és Nagykőrösön megáll a vonat, hogy az üdvözlő küldöttségeket fogadják a miniszterek. Különösen impozáns volt az üllői fogadtatás, ahol a közönség nevében Kubinyi Endre rk. lelkész, Macsi Mihály ref. lelkész és Holló János tolmácsolták a község lakosságának törhetetlen ragaszkodását. Az állomásokon csatlakoztak a fentebbi 4 város, illetve község kisgazda és földmives pártjai­nak küldöttségei vendégeinkhez. Már a reggeli órákban hatalmas töme­gekben gyülekeztek a földmives­ párt tagjai az Egyesület helyiségében s megkezdődött a tanyai gazdák kocsisorának felvonulása, akik megelőzőleg az egyes vezető gazdák házánál gyülekeztek. Impozáns látvány volt a vég­telen hosszú kocsisor, melyben az egyes puszták külön-külön zászló alatt gyülekeztek. Nagykőrösre, a miniszterek külön vonata elé egy négytagú küldöttség ment gépkocsin, amely küldöttség tanúja volt annak a lelkes üdvözlésnek, melyben Rubinek Gyulát és társait a Nagykőrösi Földmivespárt Magyar Kázm­ér elnökkel az élen részesítette. A kecs­keméti küldöttség az üdvözlés után a külön­­vonatra szállt s a nagykőrösiek közül is csatlakoztak Magyar Kázmér, F. Szabó Géza s még néhányan, Kecskeméten. Kevés késéssel egynegyed 11 órakor futott be a különvonat a kecskeméti pálya­udvarra, ahol zászlók alatt várták az előkelő vendégsereget városunk társadalmának ve­zetői, a tisztikar s a gazdatársadalom kép­viselői, továbbá Forgó Mihály gazdasági egyesületi elnök vezetésével a csongrádi s Wallah Imrével a kiskőrösi földmives pártok kiküldöttei. Riadó, lelkes éljenzés közben szálltak ki egymásután az érkező vendégek s mikor feltűnt a földmivelésügyi miniszter nejének bájos alakja kitörő lelkesedéssel ünnepelték. Sok éljenzés jutott ki sokorópátkai Szabó Istvánnak, a 6 elemit végzett nagyszerű kis­gazdaminiszternek, akinek pompás alakja s a magyar faj kivirágzásaként jelentkező ter­mészetes, okos, éles esze s lelkes magyar­sága egy­szerre meghódította a kecskeméti gazdákat. Mikor Rubinek Gyula kiszállt a vo­natból, Sz. Majthényi Miklós polgármester Kecskemét egész lakosságának nevében a következő beszéddel üdvözölte: Nagyméltóságú miniszter urak, kegyelmes Uraim! Kecskemét th. város közönsége kitörő és nagy lelkesedéssel várta és fogadja nagyméltóságo­­dékat. Kitörő örömmel és lelkesedéssel azért mert hosszas idők óta most van alkalma üdvözölni az igaz magyar kormány tagjait és különösen most van szerencséje a földmivelésügyi kormány képviselőjét üdvözölhetni városunkban. A földmives magyar nép­nek jellemző tulajdonsága, hogy földjét szereti, ah­hoz ragaszkodik. Ez a rgaszkodás alapja a haza­szeretetnek. Kecskemét város közönsége jórészt föld­műves is kisgazdákból áll. Ő bennük is lán­gol a hazaszeretet szent tüze. Kivánom, hogy közön­ségünknek ez a nemes, nagy lelkesedése hassa át Ó nagyméltóságodékat, amikor e városban időznek, hogy a lelkesedéstől áthatva, erőt meríthessen ki­tűzött céljának elérésére és nagy feladatok meg­valósítására. A magyarok Istene vezette Nagyméltó­­ságodékat körünkbe, Isten hozta és Isten éltesse. Rubinek Gyula a következő beszédben válaszolt az üdvözlésre: Nem minden célzat nélkül jöttem Kecskemétre, nem minden megfontolás nélkül vállaltam ennek a városnak képviselőjelöltségét. Azért jöttem ide, mert amint az igen tisztelt polgármester úr maga is han­goztatta, tudom azt, hogy ez a város a földből él, a földhöz ragaszkodik, ez a város tele van haza­­szeretettel, hazafias érzéssel, tudom azt, hogy ez a város ma Duna-Tisza közének fővárosa, szive lesz, mely ha velünk érez, ha ez a szív velünk dobog, akkor a mienk az egész Tisza-Duna köze. Mi hódí­tani jövünk ide sziveket, lelkeket és remélem, hogy ebben a hódításban itt a csatát megnyerjük akkor, ha az egész város egy szives­ lélekkel csatlakozik a zászlóhoz, melyre rá van írva a kereszténység jel­szava. Evvel a jelszóval jöttünk, erre akarom ma Kecskemét város közönségét felesketni. Az üdvözlő beszéd elhangzása után újból megkezdődött a szűnni nem akaró ün­neplés. Amint a vendégsereg kilépett az ál­lomás előtti térre, elragadtatva gyönyörköd­tek a régen látott két szakasz lovasbandé­riumban, az óriási, zászlókkal díszített kocsi­táborban s a hatalmas várakozó tömegben. A zászlódíszbe öltözött útvonalon, nemzeti színnel diszített ablakok és fák s a diadal­kapu színes keretei gyönyörű ünnepi külsőt adtak a bevonulásnak. Az egész Körösi utcai útvonalon mindkét oldalt beláthatatlan tömeg sorakozott s amerre a végtelennek látszó kocsisor vonult, mindenütt őszinte, igaz lel­kesedés kisérte. A menet élén lovasrend­őrök, majd a főkapitány kocsija s a lovas­­bandérium haladt. Az első kocsin Rubinek Gyula ült a melyen Szappanos Elek tartotta a Gazda­sági Egyesület zászlaját. A kocsisor vége még a körösi kapuban volt, mikor Rubinek Gyula kocsija bekanyarodott az uj kollégium előtti térre. Itt bontakozott ki igazán a tö­megnek imponáló nagysága, mely az óriási teret csaknem betöltötte. Külön ki kell emel­nünk azt a nagyszerű, ízléses rendszert és beosztást, ahogy rendőrségünk a kollégium előtti szónoki emelvény körletében elhe­lyezte a kocsitengert és a bandériumokat. Legalább 10­ ezer ember jelenlétében nyitotta meg a népgyűlést Kovács Sándor földbirtokos, a kecskeméti egyesült kisgazdá­és földmives­ párt elnöke s felkérte Rubinek Gyulát programúlbeszédének elmondására. Óriási éljenzés közben állt fel a föld­mivelésügyi miniszter s nagyszabású beszéd­ben vázolta a helyzetet s jövendő program­ját. A beszédet gyorsírónkkal sikerült felje­gyeztetni, melyet az alábbiakban közlünk: Tisztelt Polgártársak! Zászlót bontani jöttem ide. Zászlót, mely most már az Egyesült Kisgazda Párt zászlója, zászlót, melynek hivei megszaporodtak, megszaporodtak, mert a magyar kisgazdaközönség vezérei egyesültek ezen zászló alatt. A kisgazdaosztály és a földművelő­­osztály vezérei belátták, hogy hazafias kötelességük, hogy ne két részre oszoljanak, ne a táborra szakad­janak, hanem ugyanazon lobogó alatt egyesülve küzdjünk azért a szent célért, amely Magyarország jövendő boldogulását jelenti. Nincs többé nagya­ádi, nincs már sokoropát­­kai, nincs két Szabó István, mert azok egyek lettek, egyesültek. (Lelkes éljenzés!) Azt a zászlót, melyet kibontandó vagyok, azért határoztam el, hogy első­sorban Kecskemét híres városban fogjuk lobogtatni, mert hisszük és reméljük, hogy Kecskemét példája hódítani fog ebben az országban, mert Kecskemét város képviseli az igazi hazafias Magyarországot, mert az ország igazi lelke és szíve, s ha ez meg fog dobbanni, visszhangzani fog tőle egész Magyar­­ország. Magas árbocra húzzuk fel ezt a lobogót, s ez a magas árboc Kecskemét városa, mely messze kimagaslik a többi városok közül, messze híres ál­dozat készségéről és hazafiságáról. Ennek a kibon­tot lobogónak 3 színe van. Ez a lobogó nem az a rongy, melyet ezelőtt pár hónappal lobogtattak itt ebben a városban, nem az a vörös rongy, ha­nem az a szentség, melyre minden becsületes, ma­gyar ember, mint oltárképre tekint, amely előtt, minden igaz hazafi térdre borul, mert a magyar dicsőséget jelenti, mert szent klenódium ez, melyért őseink vérüket ontották, melyért élni époly köteles­ségünk, mint meghalni. Ennek a zászlónak piros színe vérünk hullását jelenti Mer, nincs ország, mely annyiszor szenvedett volna a hazáért, mely annyi áldozatkészséggel és vitézséggel küzdött volna, mint a magyar nép. Ennek a zászlónak fehér színe az ártatlan­ságot jelenti. Hirdeti az egész világnak, hogy a háború borzalmainak nem ez a nép volt az oka, mert a legnagyobb férfi az utolsó percben is tilta­kozott a hadüzenet ellen. Minket belekergettek ebbe a háborúba, azért minket nem érhet vád, büntetés és tisztelt polgár­társak, jól meg kell gondolni, hogy a jövőben mi­kép rendezkedjünk be. Nem szabad oly bűnt és

Next