Kecskeméti Közlöny, 1920. május (2. évfolyam, 100-123. szám)
1920-05-06 / 104. szám
Kecskemét, 1920. május 6 Csütörtök II. évfolyam, 104. szám, ME •■ ELŐFIZETÉSI ÁRA........................ Fél évre .............................................120 korona. ■egyed évre....................................60 korona. egy hóra...........................................20 korona. Felelős szerk. Dr. KISS ENDRE. Egyes számára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőségi III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal Széchenyi-tér 5. (udvar). Szovjet-Oroszország összeomlása. Lázas öröm remeg végig az egész művelt világon arra a hírre, hogy a lengyel nemzet hadsereg döntő csapást mért az orosz vörös seregekre és 1000—1200 kilométeres fronton megkezdte előnyomulását. Első tekintetre még mindig úgy látszott, hogy Szovjet-Oroszország sziklaszilárdan áll a körülötte tartó kavarodásban. Azonban nem kerülhette el senki figyelmét az, hogy a hatalmas szervezet belsejében rettenetes betegség dúl és hogy ez a betegség előbbutóbb halálra gyöngíti az orosz zsidók uralmát. Annak az alaphibának, mely a szovjet rendszer mélyén rejlett, folyton fokozódó erővel kellett éreztetnie a maga káros hatását. Az orosz proletárdiktatúra innen-onnan 3 éve tart. Kirobbanásának pillanatában az első forradalom által szétzilált államszerkezet támadt újabb életre, keménykezű kormányzásával. A kommunista Oroszország lényegében époly erőszakos és kendőzetlen kényuralmi szervezet volt, mint amilyen a cárok Oroszországa. Az 1917-ben fölborult rend megviselte az egész orosz társadalmat, amely mihamar belátta, hogy Kerenszky igéivel jóllakni nem lehet és hogy az általános forradalmi zűrzavar és bomlás jóra nem vihet. Ezzel a belátással egy időben elhatalmasodott újra az erős központi hatalom után való vágy. Ilyen központi hatalmat, diktatúrát, csak Lenin és Trockij tudtak csinálni. Ez a két vakmerő kalandor vállalkozott arra a nagy munkára, hogy a szolgaságából alig fölszabadult, de még mindig iga után bömbölő orosz népet új szolgaságba kényszeríti. A történelemnek a szláv szellemről alkotott kemény ítélete ezúttal újra bizonyítékokat nyert. Az orosz népben nem volt megfelelő államalkotási képesség és így azok a forradalmi erők, melyeket a rettenetes elnyomatás kitermelt, bután beszegődtek a zsidó szocializmus rendszerének szolgálatába. Lenin és Trockij tehát egy csapásra két legyet ütöttek. Először is viszszaszorították az orosz népet a legsötétebb elnyomatás világába; másodszor pedig a 140 milliós orosz nép örökké forradalmi erőit befogták a szocializmus tágíthatatlan rendszerének szolgálatába. A Lenin—Trockij-féle bolsevizmussal a legsötétebb elnyomatás kora kezdődött Oroszországban, mely a szerencsétlen, leigázott népet a zsidószocialista világuralmi célok érdekében gyalázatos módon kihasználta. Az emberi fejlődés útja pedig a szabadság irányában halad. A kényuralmi természetű bolosevizmusnak tehát buknia kell. Szovjet-Oroszország bukásának végső oka a rendszer alaphibájában rejlik. Ez a hiba folyton fokozódó erővel éreztette hatását. A szovjetrendszer bomlása belülről kezdődött meg. A termelés csődje elkerülhetetlenné tette a teljes összomlást. Szovjet- Oroszországot már csak a tehetetlenségi erő tartotta helyén és csak külső lökésre volt szükség, hogy az összeomlás be is következzék. A külső lökés egyszerre két oldalról érte a hiú kártyavárat. Az egyik oldalon Japán hatalmas hadserege, a másik oldalon Lengyelország nagyszerű csapatai kezdtek támadásba. Eleve bizonyos volt, hogy a Japán csapatok előnyomulását nem lehet föltartóztatni. A lengyel előnyomulás nagyszerű kilátásait sem lehet letagadni. Igaz, hogy a lengyel csapatok helyzetét megnehezíti az a körülmény, hogy az oroszok megegyeztek a japánokkal, de ha Petljura hetman a fölszabaduló ukrán területeket hamarosan be tudja szervezni, akkor Szovjet Oroszország sorsa végképen eldőlt. Az ukrán városokat nagyobbrészt zsidók lakják, tehát csak a falvak népére lehet számítani. A népet pedig csak azzal lehet a fölszabadító seregek számára megnyerni, ha a zsidó szovjeturalom hatása alatt fölgyülemlett elkeseredést nem fojtják el, hanem okos politikával Szovjet-Oroszország ellen irányítják. Az ukrán nép öntudatra ébredésével megindul az a lavina, mely a fölszabaduló orosz parasztság erejével egyesülve a bolusevik-zsidók uralmát elgázolja. Lehet, hogy a Trockij által alkalmazott erélyes rendszabályok most még föltartóztatják az összeomlást, de ahány nappal tovább diktálnak Oroszországban a zsidók, annyival biztosabb, hogy a hatalmuknak örökre véget vet a fölszabaduló nép. Jelf Szabadkőműves feltámadásban remélnek azok, akiknek lelkiismeretlen hazafiatlansága, a destrukcióval való önző szövetkezése vagy jóhiszemű balekségükkel mérhetetlenül bűnösök ennek a szerencsétlen országnak a haláltorka elé való taszításában. Az 50 év előtti szabadkőművesekre, a liberalizmus avult idealizmusára, Eötvös Józsefre, Kossuth Lajosra, Haynald érsekre hivatkoznak azok, akik így szeretnék viszszakaparintani kezükbe a hatalom és irányítás kellemes pozícióját efölött a lerongyolt, megcsúfolt nemzet felett. Ez az érvelés, ez a nagyon is átlátszó okoskodás csak a tudatlanokat tudja megtántorítani és megalkuvásra bírni. Aki az utóbbi húsz esztendő alatt csak egy kicsit is becsületes magyar hittel és keresztény erkölcsi alapon szemlélte a szabadkőművesség ádáz, romboló munkáját a keresztény és nemzeti eszme 1000 éves magyar fellegvárai ellen, azt nem lehet félrevezetni. A szabadkőműves veszedelem ellen a háború előtti időben is számos, nagyszerű alapossággal, éles látással és szomorú valósággá vált jóslattal megírt könyv, röpirat jelent meg, de csak néhány lelkes, rajongó keresztény és magyar olvasgatta. Feltárták a fenyegető veszélyt, a szabadkőművesség mint nemzeti veszedelem részéről. De akkor épen szabadkőművesnek lenni volt a konjuktura s igy nem csoda, ha pusztába kiáltó szavakká váltak a vészkiáltások. A keresztény kurzus első elemi vihara elsöpörte a szabadkőművesek gőgös, önző, brutális egyeduralmát. A konjunktúra helyett veszedelmes dolog lett páholy tag lenni, mire a patkányok sorra ugráltak le a sülyedő hajóról. De tudni kell, hogy a patkány nem szereti a vizet s ha elmúlik a veszedelem, újra a hajón ver tanyát. A szabadkőműves patkányok a sülyedt hajóról az épre, a sértetlenre kapaszkodnak most föl. Sorra huzgálják elő — nagy bizalmasan — a kabátzsebből a „kilépési nyilatkozat“-okat s azt hiszik ez mindjárt elegendő is a korlátlan üdvösségre. Mi kimondjuk nyíltan, hogy — eltekintve egykét jóhiszeműen beugrasztott balektől — a kilépő nyilatkozatban nem hiszünk és annak semmiféle jelentőséget, súlyt nem tulajdonítunk. Nagyon könnyen meglehet, hogy a szabadkőműves páholyok most minden kompromittált tagot ellátnak ilyen, kilépési nyilatkozattal, csak azért, hogy a testvérek megmaradhassanak eddig elfoglalt pozíciójukban. És itt van a szabadkőműves feltámadásnak új nemzeti veszedelme: a „libelalizmus“ és a konjunktúra kereszténység köntösében. A legnagyobb éberséggel kell tehát őrködnünk azon, hogy a szabadkőművesek feltámadását megakadályozzuk s eddigi pozíciójukba oly görcsösen beleeresztett gyökereiket elfürészeljük. A szabadkőműves kompromittáltaknak, akik nem sorozhatók a jóhiszemű figurák közé, pusztulniok kell a politikai és társadalmi élet megszállt stratégiai pontjairól. Arról pedig szó sem lehet, mert ezt nem tűri Kecskemét keresztény és keresztyén társadalma, hogy ide új szabadkőműveseket hozzunk, még ha százszor bizonyítványt hoznak is arról, hogy „éppen most léptünk ki“, mi angyalkák vagyunk. Hiszen ma nem dicsőség „kilépni.“ Mert ezek az urak öszszejátszanak, összetartanak ma is s csak a pillanatot várják a hatalom rudjának uj megragadására. Friss, uj, tiszta és nem konjunktúra keresztényekre és magyarokra van szükség. Erre főleg a színház vezetésénél, ami ma Kecskeméten a legaktuálisabb. Mert igaz, egyenes, a mi utunkon való járást nem várhatunk frissen mázolt nem szabadkőművesektől. Kecskemét keresztény társadalmának megalkuvást nem tűrő akarata ez, amelyet minden körülmények között respektálni kell azoknak a keveseknek, akik ebben a Kecskemét nemzeti és keresztény kultúrájára oly fontos ügyben döntenek. Sem barátság, sem volt ismeretség itt nem befolyásolhatja 80 ezer kecskeméti keresztény akaratát. Azoknak a könnyen „megbocsájtók”nak és jóhiszemű naivaknak felelősségteljes figyelmébe ajánljuk az 1897 iki baseli cionista kongresszus jegyzőkönyvét, melyet most hozott nyilvánosságra Charlottenburgban Beck Gottfried. A jegyzőkönyv egyik idézete így szól: „Ma a szabadkőművesség mérgét beoltottuk már minden állam testébe, a méreg már megkezdte bomlasztó hatását, csak a haláltusára kell még várnunk !“ Az okosnak elég ennyi ! A mpmr ■ játszák ma, holnap és holnapután a Nővédelmi fl' 5IHH H V*fftCC7!)T Misszió és a Katholikus Leányklub jótékonycélú ■ * estélyén. pflT Mindenki ott legyen! — Az új dohányárak. A pénzügyminiszter rendeletére május 4-től kezdődően a következő változások állanak be a dohányárakban : I. Az általános forgalomban lévő fontosabb dohánygyártmányok árjegyzéke: Szivarok: regalitász 4 K 20 f, trabukosz 3 K 60 f, britanika 3 K, milaresz 2.60 K, operasz 2.40 K, cuba-portoriko 2 K, rosita 1 60 K, portoriko 1.40 K, brazil Virginia 1.80 K, cigarillosz 80 f, vegyes külföldi 1 K, rövid magyar 50 f. Szivarkák: nilus 1.30 K, memphis 1 K, mirjam 60 f, király 50 f, hölgy 50 f, dráma 22 f. Dohányok (25 grammos csomagok): hercegovinai 9 K, középfinom török 6.50 K, dráma 4.30 K, három király 2.10 K. — Belföldi különlegességi fontosabb dohánygyártmányok: szivarok: regalia media 5 K, regalia favorita 6 K, operasz special 6 K, portoriko special 2.80 K, senoritasz 1.80 K; szivarkák: ghiubek 20 darab 30 K, favorité 20 drb 24 K, khedive 20 drb 30 K, princessasz 20 drb 20 K, Íbisz 20 drb 24 K, moerisz 20 drb 16 K; dohányok: szultán flór 100 gramm 175 K, kir 100 gramm 90 K, purzicsán 100 gramm 80 K, hercegovina 100 gr. 75 K, finom honti pipadohány 100 gramm 10 K.