Kecskeméti Közlöny, 1920. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-06 / 104. szám

Kecskemét, 1920. május 6 Csütörtök II. évfolyam, 104. szám, M­E •■ ELŐFIZETÉSI ÁRA........................ Fél évre .............................................120 korona. ■egyed évre....................................60 korona. egy hóra...........................................20 korona. Felelős szerk.­­ Dr. KISS ENDRE. Egyes szám­ára 1 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség­i III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal­­ Széchenyi-tér 5. (udvar). Szovjet-Oroszország összeomlása. Lázas öröm remeg végig az egész művelt világon arra a hírre, hogy a lengyel nemze­t hadsereg döntő csapást mért az orosz vörös seregekre és 1000—1200 kilo­méteres fronton megkezdte előnyomulását. Első tekintetre még mindig úgy látszott, hogy Szovjet-Oroszország sziklaszilárdan áll a körülötte tartó kavarodásban. Azonban nem kerülhette el senki figyelmét az, hogy a hatalmas szervezet belsejében rettenetes betegség dúl és hogy ez a betegség előbb­­utóbb halálra gyöngíti az orosz zsidók ural­mát. Annak az alaphibának, mely a szov­jet­ rendszer mélyén rejlett, folyton fokozódó erővel kellett éreztetnie a maga káros hatását. Az orosz proletárdiktatúra innen-onnan 3 éve tart. Kirobbanásának pillanatában az első forradalom által szétzilált államszerke­zet támadt újabb életre, keménykezű kor­mányzásával. A kommunista Oroszország lényegében époly erőszakos és kendőzet­len kényuralmi szervezet volt, mint amilyen a cárok Oroszországa. Az 1917-ben fölbo­rult rend megviselte az egész orosz társa­dalmat, amely mihamar belátta, hogy Ke­­renszky igéivel jóllakni nem lehet és hogy az általános forradalmi zűrzavar és bomlás jóra nem vihet. Ezzel a belátással egy idő­ben elhatalmasodott újra az erős központi hatalom után való vágy. Ilyen központi ha­talmat, diktatúrát, csak Lenin és Trockij tudtak csinálni. Ez a két vakmerő kalandor vállalkozott arra a nagy munkára, hogy a szolgaságából alig fölszabadult, de még mindig iga után bömbölő orosz népet új szolgaságba kényszeríti. A történelemnek a szláv szellemről alkotott kemény ítélete ezúttal újra bizo­nyítékokat nyert. Az orosz népben nem volt megfelelő államalkotási képesség és így azok a forradalmi erők, melyeket a rette­netes elnyomatás kitermelt, bután besze­gődtek a zsidó szocializmus rendszerének szolgálatába. Lenin és Trockij tehát egy csapásra két legyet ütöttek. Először is visz­­szaszorították az orosz népet a legsötétebb elnyomatás világába; másodszor pedig a 140 milliós­­ orosz nép örökké forradalmi erőit befogták a szocializmus tágíthatatlan rendszerének szolgálatába. A Lenin—Troc­kij-féle bolsevizmussal a legsötétebb elnyo­matás kora kezdődött Oroszországban, mely a szerencsétlen, leigázott népet a zsidó­szocialista világuralmi célok érdekében gya­lázatos módon kihasználta. Az emberi fejlődés útja pedig a sza­badság irányában halad. A kényuralmi ter­mészetű bolosevizmusnak tehát buknia kell. Szovjet-Oroszország bukásának végső oka a rendszer alaphibájában rejlik. Ez a hiba folyton fokozódó erővel éreztette hatását. A szovjetrendszer bomlása belülről kezdő­dött meg. A termelés csődje elkerülhetet­lenné tette a teljes összomlást. Szovjet- Oroszországot már csak a tehetetlenségi erő tartotta helyén és csak külső lökésre volt szükség, hogy az összeomlás be is követ­kezzék. A külső lökés egyszerre két oldal­ról érte a hiú kártyavárat. Az egyik olda­lon Japán hatalmas hadserege, a másik ol­dalon Lengyelország nagyszerű csapatai kezdtek támadásba. Eleve bizonyos volt, hogy a Japán csapatok előnyomulását nem lehet föltartóztatni. A lengyel előnyomulás nagyszerű kilátásait sem lehet letagadni. Igaz, hogy a lengyel csapatok helyzetét megnehezíti az a körülmény, hogy az oro­szok megegyeztek a japánokkal, de ha Petl­jura hetman a fölszabaduló ukrán területe­ket hamarosan be tudja szervezni, akkor Szovjet Oroszország sorsa végképen eldőlt. Az ukrán városokat nagyobbrészt zsidók lakják, tehát csak a falvak népére lehet számítani. A népet pedig csak azzal lehet a fölszabadító seregek számára megnyerni, ha a zsidó szovjeturalom hatása alatt föl­gyülemlett elkeseredést nem fojtják el, ha­nem okos politikával Szovjet-Oroszország ellen irányítják. Az ukrán nép öntudatra ébredésével megindul az a lavina, mely a fölszabaduló orosz parasztság erejével egyesülve a bolu­­sevik-zsidók uralmát elgázolja. Lehet, hogy a Trockij által alkalmazott erélyes rendsza­bályok most még föltartóztatják az össze­omlást, de ahány nappal tovább diktálnak Oroszországban a zsidók, annyival biztosabb, hogy a hatalmuknak örökre véget vet a föl­szabaduló nép. Jelf Szabadkőműves feltámadásban remélnek azok, akiknek lelkiismeretlen ha­­zafiatlansága, a destrukcióval való önző szövetkezése vagy jóhiszemű balekségükkel mérhetetlenül bűnösök ennek a szerencsét­len országnak a haláltorka elé való taszí­tásában. Az 50 év előtti szabadkőművesekre, a liberalizmus avult idealizmusára, Eötvös Józsefre, Kossuth Lajosra, Haynald érsekre hivatkoznak azok, akik így szeretnék visz­­szakaparintani kezükbe a hatalom és irá­nyítás kellemes pozícióját efölött a leron­gyolt, megcsúfolt nemzet felett. Ez az érvelés, ez a nagyon is átlátszó okoskodás csak a tudatlanokat tudja meg­­tántorítani és megalkuvásra bírni. Aki az utóbbi húsz esztendő alatt csak egy kicsit is becsületes magyar hittel és keresztény erkölcsi alapon szemlélte a szabadkőmű­vesség ádáz, romboló munkáját a keresz­tény és nemzeti eszme 1000 éves magyar fellegvárai ellen, azt nem lehet félrevezetni. A szabadkőműves veszedelem ellen a háború előtti időben is számos, nagyszerű alapossággal, éles látással és szomorú va­lósággá vált jóslattal megírt könyv, röpirat jelent meg, de csak néhány lelkes, rajongó keresztény és magyar olvasgatta. Feltárták a fenyegető veszélyt, a szabadkőművesség mint nemzeti veszedelem részéről. De ak­kor épen szabadkőművesnek lenni volt a konjuktura s igy nem csoda, ha pusztába kiáltó szavakká váltak a vészkiáltások. A keresztény kurzus első elemi vihara elsöpörte a szabadkőművesek gőgös, önző, brutális egyeduralmát. A konjunktúra helyett veszedelmes dolog lett páholy tag lenni, mire a patkányok sorra ugráltak le a sü­­lyedő hajóról. De tudni kell, hogy a pat­kány nem szereti a vizet s ha elmúlik a veszedelem, újra a hajón ver tanyát. A szabadkőműves patkányok a sülyedt hajóról az épre, a sértetlenre kapaszkodnak most föl. Sorra huzgálják elő — nagy bi­zalmasan — a kabátzsebből a „kilépési nyi­­latkozat“-okat s azt hiszik ez mindjárt ele­gendő is a korlátlan üdvösségre. Mi ki­mondjuk nyíltan, hogy — eltekintve egy­két jóhiszeműen beugrasztott balektől — a kilépő nyilatkozatban nem hiszünk és annak semmiféle jelentőséget, súlyt nem tulajdonítunk. Nagyon könnyen meglehet, hogy a szabadkőműves páholyok most min­den kompromittált tagot ellátnak ilyen, ki­lépési nyilatkozattal, csak azért, hogy a test­vérek megmaradhassanak eddig elfoglalt pozíciójukban. És itt van a szabadkőműves feltáma­dásnak új nemzeti veszedelme: a „libelaliz­­mus“ és a konjunktúra kereszténység kön­tösében. A legnagyobb éberséggel kell tehát őrködnünk azon, hogy a szabadkőművesek feltámadását megakadályozzuk s eddigi po­zíciójukba oly görcsösen beleeresztett gyök­ereiket elfürészeljük. A szabadkőműves kompromittáltaknak, akik nem sorozhatók a jóhiszemű figurák közé, pusztulniok kell a politikai és társa­dalmi élet megszállt stratégiai pontjairól. Arról pedig szó sem lehet, mert ezt nem tűri Kecskemét keresztény és keresztyén társadalma, hogy ide új szabadkőművese­ket hozzunk, még ha százszor bizonyítványt hoznak is arról, hogy „éppen most léptünk ki“, mi angyalkák vagyunk. Hiszen ma nem dicsőség „kilépni.“ Mert ezek az urak ösz­­szejátszanak, összetartanak ma is s csak a pillanatot várják a hatalom rudjának uj megragadására. Friss, uj, tiszta és nem konjunktúra keresztényekre és magyarokra van szükség. Erre főleg a színház vezetésénél, ami ma Kecskeméten a legaktuálisabb. Mert igaz, egyenes, a mi utunkon való járást nem várhatunk frissen mázolt nem szabadkőmű­vesektől. Kecskemét keresztény társadalmának megalkuvást nem tűrő akarata ez, amelyet minden körülmények között respektálni kell azoknak a keveseknek, akik ebben a Kecs­kemét nemzeti és keresztény kultúrájára oly fontos ügyben döntenek. Sem barátság, sem volt ismeretség itt nem befolyásol­hatja 80 ezer kecskeméti keresztény aka­ratát. Azoknak a könnyen „megbocsájtók”­­nak és jóhiszemű naivaknak felelősségtel­jes figyelmébe ajánljuk az 1897 iki baseli cionista kongresszus jegyzőkönyvét, melyet most hozott nyilvánosságra Charlottenburg­­ban Beck Gottfried. A jegyzőkönyv egyik idézete így szól: „Ma a szabadkőművesség mérgét beoltottuk már minden állam tes­tébe, a méreg már megkezdte bomlasztó hatását, csak a haláltusára kell még vár­nunk !“ Az okosnak elég ennyi ! A mpm­­­r ■ játszák ma, holnap és holnapután a Nővédelmi fl' 5IHH H V*fftCC7!)T Misszió és a Katholikus Leányklub jótékonycélú ■ * estélyén. pflT Mindenki ott legyen! — Az új dohányárak. A pénzügymi­niszter rendeletére május 4-től kezdődően a következő változások állanak be a do­hányárakban : I. Az általános forgalomban lévő fontosabb dohánygyártmányok árjegy­zéke: Szivarok: regalitász 4 K 20 f, tra­­bukosz 3 K 60 f, britanika 3 K, milaresz 2.60 K, operasz 2.40 K, cuba-portoriko 2 K, rosita 1 60 K, portoriko 1.40 K, brazil Vir­ginia 1.80 K, cigarillosz 80 f, vegyes kül­földi 1 K, rövid magyar 50 f. Szivarkák: nilus 1.30 K, memphis 1 K, mirjam 60 f, király 50 f, hölgy 50 f, dráma 22 f. Dohá­nyok (25 grammos csomagok): hercegovinai 9 K, középfinom török 6.50 K, dráma 4.30 K, három király 2.10 K. — Belföldi különle­gességi fontosabb dohánygyártmányok: szi­varok: regalia media 5 K, regalia favorita 6 K, operasz special 6 K, portoriko special 2.80 K, senoritasz 1.80 K; szivarkák: ghiu­­bek 20 darab 30 K, favorité 20 drb 24 K, khedive 20 drb 30 K, princessasz 20 drb 20 K, Íbisz 20 drb 24 K, moerisz 20 drb 16 K; dohányok: szultán flór 100 gramm 175 K, kir 100 gramm 90 K, purzicsán 100 gramm 80 K, hercegovina 100 gr. 75 K, finom honti pipadohány 100 gramm 10 K.

Next