Kecskeméti Közlöny, 1920. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1920-08-08 / 181. szám

1929. augusztus 8. ¥ssám^1) !­. évfolyam, 181. szám. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ §• ^ ^ M ^ ^ fi.,”, ” ELŐFIZETÉSI Asm * «» •• *s Felelős szerk. ■ Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőség ! 191. ker., Szabadság-tér ®«15y«d­é­ra— — — — — 60 korona. Egyes szám ara I korona. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. déra— _ _ — — — 20 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal­­ Széchenyi-tér 5. 9 M mezővásárh­elyi Ms­zdia a gabonaár kiállításáért. 309 koronás búza,­ 1 10 kg.-os fejadag. Nagyjelentőségű határozatot hozott az elmúlt vasárnap a hódmezővásárhelyi Kis­birtokos Szövetség. A gabonabeszolgáltatási rendelettel foglalkozva megállapították, hogy a hivatalos gabonaárakat az ország lakos­ságának túlnyomó része nem,tudja megfi­zetni. A kis egzisztenciák ezrei a legnagyobb kétségbeeséssel nézhetnek a jövő felé. Ezért elhatározták, hogy küldöttséget menesztettek Budapestre. Megkeresik az illetékes köröket és kérik, hogy a búza árát a belföldi for­galomban 300 koronára szállítsák le. A kis­gazdákat érzékenyen érinti ez az árleszállí­tás, de önként hozzák meg ezt az áldoza­tot, mert átérzik a helyzet súlyosságát. El­várják, hogy a nagybirtokosok, a tőkések, a kereskedők és iparosok is hasonlóképen cselekedjenek. A határozathozatalban az a józan belátás vezette a hódmezővásárhelyi kisgazdákat, hogy azoknak kell áldozatot hozniuk, akiknek valamijük van, mert csak így menthetik meg, amijük van. A határozatban még javasolják, hogy az árleszállítás folytán előálló veszteséget az exportálandó gabonán hajtsa be a kor­mány s a 4 kg.-os fejadagot legalább 10 kg. ra emeljék fel. A hódmezővásárhelyi kisgazdák nemes kezdeményezését követésre méltó példaké­pen állíthatjuk a kecskeméti gazdák elé. Az akció jelentősége ezidő szerint még felis­­merhetetlen, üdvös haláját azonban rövide­sen érezzük, mert az árakat az egész vona­lon leszorítja. Miért pusztulnak sertéseink. (A Gazdasági Egyesület vezetősége és a ser­téstenyésztők figyelmébe.) Közli Flóris Rudolf m. kir. állategészségügyi főfelügyelő A nyolcvanas években történt velem, hogy egy rongyszedő zsidó egy súlyosan beteg gebe-lovához, 20 kilométer távolságra, bérelt fuvarossal kivitetett; neki az utasítást minden eshetőségre megadtam s csodálkoz­tam, hogy ugyanazon betegéhez 8 nap múlva újból kivitetett. Számításom szerint a két­szeri kiszállás és gyógyszer 30 koronába már belekerült akkor, mikor a ló 60—70 korona értékű volt. Kérdeztem a lótulajdo­nost, hogy mi alapon tesz ily nagy áldo­zatot, mire azt felelte, hogy 30 koronát min­dig lehet 70 koronáért áldozni. Hej, a mi magyarjainknak ezt sokszor elmondtam, hogy okuljanak rajta, de — sajnos — beszédem eredményre nem vezetett. A Phylaxia szérumtermelő részvény­­társaság egyedül az, amely a sertésvész el­len megbízható, jó oltóanyagot termelt, de ehhez 40—50 kgr. súlyú sertésre van szük­sége, amit a rendes napi piaci árban meg­vesz s a termelt oltóanyagot azok részére biztosítja, kik a sertéseket felajánlották; ez értelemben a gazdaközönség figyelmét fel­hívtam, de eredménytelenül, tehát nem ren­delkeztünk annyi ojtóanyaggal, amennyire szükség volt. Egy véletlennek volt köszön­hető, hogy jutottam annyi ojtóanyaghoz, amennyire szükség volt, csupán egy gazda sirathatja 12 sertése elhullását amiatt, hogy későn jutottam az anyaghoz. Nagy hiba az, hogy gazdáink nem me­rik, vagy nem akarják ismerni a szövetke­zés-tömörülés előnyét s azt, hogy a védő oltó­anyag a szervezetet megvédi kellő időben fel­használva a betegség kitörésétől, de nem gyó­gyítja az előrehaladott betegségben levőket. A „Phylaxia“ utasításában is ez ol­vasható : „minthogy az oltóanyag lényegé­ben nem gyógyító, hanem védő szérum, a­mely csak a fertőzés előtt, valamint még a betegség lappangási időszakában fejti ki védő hatását, de a már nyilvánvaló meg­betegedésnek legfeljebb egészen kezdetleges szakában (esetleg két-háromszoros adagban alkalmazva) hat kedvezően, az ojtástól a* járvány legkezdetén várhatni jó eredményt.* Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy ha már 4—5 napig betegek az állatok s a be­tegség már erősen kifejlődött náluk, akkor jut eszébe a gazdának, hogy kellene tenni valamit, s ha az oltás eredménye nem ki­elégítő, akkor kárhoztat mindent, s minden­kit, csak magát nem. Baj az, hogy a gazdák nincsenek tá­jékozódva a felől, hogy a különböző fertőző betegségek egy időben is felléphetnek egy falkában s ekkor kiszámíthatatlan az elhul­­lási százalék. Ezt akként lehet megelőzni, ha választás után a malacokat Orbáncz ellen beojtják, ami legalább 10—12 hónapra men­tesíti az állatot ezen betegség kitörésétől, s ha az ojtás dacára mégis fellép egy lap­pangó betegség, úgy az orvos tájékozva van hogy mi ellen védekezzék. Legnagyobb hiba az, hogy a legtöbb gazda elmulasztja a betegség felléptének bejelentését, s igy az óvóintézkedések el­maradnak s terjed tanyáról-tanyára tova a betegség, s annak megszűntével fertőtlení­tés elmarad, s annak csirája ott lappang a jövő generáció számára. A gazdasági egyesület hivatása volna : 1. Komolyan figyelmeztetni a gazdá­kat, hogy legalább 40—50 darab sertést ajánljanak fel ojtóanyagtermelés céljából a „Phylaxia” részére, napi piaci árban. 2. Kioktatni a sertéstenyésztőket, hogy az elválasztott malacokat, kerületenként ösz­­szeírva, orbánc ellen ojtassa be. 3. A sertések belső megbetegedését azonnal jelentsék be az e-ső fokú állat­egészségügyi hatóságnak, valamint a városi m. kir. állatorvosnak. 4. Ha megbetegedés fordulna elő az orbánc elleni védőoltás dacára, úgy a be­tegség megállapítása után haladéktalanul kérjék a fennforgó betegség elleni védő­­ojtást. Óra kell figyelmeztetni azonban a serténytenyésztőket, hogy győződjenek meg a felől, hogy csakis a „Phylaxia“ által ter­melt ojtóanyaggal engedjék beojtani serté­seiket, mert minden sertésvész elleni egyéb ojtóanyaggal való ojtás kidobott pénz. Végül a sertésólak fertőtlenítését ne mulassza el a gazda soha, de különösen akkor, ha gazdaságában valami fertőző be­tegség uralkodott s megszűnt. Úgy sertésorbánc, sertésvész, lépfene, baromfikolera ellen oltóanyag rendelke­zésre áll a gazdaközönségnek, csak ide­jében alkalmaztassa azt, mert elkésett ojtás­­nál háromszor annyi anyag pocsékolódik —­s hiába. is­­ a Hagvilágból. A Bécsi szocialisták teljesen beismerik a kudarcot.­­ Fim­men Bécsben van. — A bolseviki Európa éhen halna. — Kucsuk khán átsegíti a bolsevikokat Indiában. — Anglia segíti Lengyelországot. — Wrangel tábornok kormányt alakított a Krím félszi­geten. — A Morning Post szerint a „Zsidó világszövetség” az egész világon veszedel­mes munkát fejt ki. — Angliában erős an­tiszemita mozgalom észlelhető. — Bécsben 60 milliós valutacsempészést fedeztek fel. — Kína forrong, Peking körül harcok folynak. Szeresd felebarátodat! A háború rengeteg bajnak, nyomorúságnak lett kutforrása. És e sok nyomorúság látása az embereket nem tette könyörületesebbé, hanem in­kább érzéketlenebbé, közömbössé. Emellett az élelmi, ruházati és egyéb cikkeknek a háború alatti foly­tonos drágulása következtében a termelők, az ipa­rosok, a kereskedők jó anyagi viszonyok közé ju­tottak és a jómód önzővé tette az embereket, még érzéketlenebbek lettek mások szenvedései, nyomora iránt. A jómódúak, a vagyonosak közül sokan be­­gubózzák magukat, mint a selyemhernyó, elzárják dúsan megrakott éléstárukat és pénzesládájukat a nyomorgók elöl és közömbösen nézik mások szen­vedéseit. Ezek nem látják be, hogy a gazdag, a jómódú sem élhet nyugodtan, amíg mellette sok a nyomorgó. Tudjuk mindnyájan, hogy az éhség, a nyomor a legveszedelmesebb agitátor, a legnagyobb lázító, ez idézi elő a legrettenetesebb forradalma­kat, a forradalom pedig, de nemcsak a forradalom, hanem már a sokak nyomora és ebből fakadó elé­gedetlensége már magában veszélyezteti a magán­­tulajdont, mivel az éhező, a nyomorgó nem törő­dik a magántulajdon szentségével, nem törődik a joggal, hanem a nélkülözés következtében kifejlődő vad indulatainak, ösztöneinek befolyása alatt cse­lekszik. A kommunizmus uralomra jutása beiga­zolta, hogy a szenvedélyek ily kitörését nem tud­tuk megakadályozni. A A társadalmi rétegek széles körében most is nagy a nyomor és ennek következtében az elége­detlenség. Ezt a nyomort tehát a jobbmódúaknak a saját vagyonuk biztosítása érdekében enyhíteniük kell azáltal, hogy a sajátjukból láttatnak valamit legalább azoknak, kik a legnagyobb mértékben nyo­morognak, nélkülöznek, akik tehát a segélyre leg­inkább rászorulnak. Ilyenek például a helybeli siketnéma-intézet tanulói, akik majdnem kivétel nélkül a legszegé­nyebb családokból, beteg, tehetetlen szülőktől szár­maznak. Sok közöttük a hadiárva. Ez az intézet augusztus hó végével újból és teljes erővel megkezdi működését, hogy e szeren­csétlenek százait a szó igaz értelmében megtanítsa a hangos beszédre és a legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismeretekre, ráneveli a jó erkölcsökre, a tulajdon tiszteletére, a munkaszeretetre, hogy magukat tisztességesen fenn tudják tartani és ne veszélyeztessék ezek a tanítás nélkül könnyen rosszra vezethető szerencsétlenek a társadalmi rendet, a társadalom nyugalmát. Az állam szegény, tele van adóssággal, az adó nem folyik be rendesen, az állam tehát a si­­ketnéma tanulók eltartási költségeit nem bírja fi­zetni, e szerencsétlen gyermekek nyomorgó szülei sem képesek erre, ezért a közoktatásügyi miniszté­rium megbízásából a jómódú, vagyonos emberek könyörületes szívéhez fordulunk e szerencsétlen gyermekek nevében. Szenvedéseiket ők nem tudják még elmondami, ezért mondjuk el helyettük mi. Akinek van, adjon a részükre, amennyit csak ad­hat. E szerencsétlenek ellátása jó hatást vált ki a nélkülözők egész táborában, mert látni fogják, hogy mégis csak vannak jó szívek, akik nem nézik közömbösen mások nyomorát. És annak tudata, hogy a szerencsétleneken a jómódúak segítettek, élét veszi annak a gyűlöletnek is, mellyel a szegé­nyebb néposztály a vagyonosabbakkal szemben vi­seltetik. A kommunistáknak pl. nagyon sokat ártott az, hogy amikor a szegényebb néposztálynak para­dicsomi jólétről hazudtak, ugyanakkor és elsősor­ban elvették a siketnémáktól az iskolájukat, amit az általuk folyton szidott polgári társadalom adott a siketnémák tanítása céljaira. A szegény siketnéma tanulók részére az in­tézet igazgatósága (Csányi­ utca 3.) elfogad gabo­nát, babot, pénzt és egyéb adományt is. Az intézet igazgatósága házról-házra járva még a tanyákon is fog gyűjteni. A Kecskeméti Közlöny szerkesztősége is elfogad és továbbit pénzbeli adományokat. Ki ki adjon e nemes célra annyit, amennyit csak adhat. LETT JÓZSEF, intézeti h, igazgató. Bis I’M Magyarországitól. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén a gabonarendelet módosítását tárgyalták. A vita folyamán Gaál Gaszton a tisztviselők ellen nyilatkozott és a gazdák érdekében a rendelet helybenhagyását sürgette. — Ma­gyarországon minden tizedik ember köz­­szolgálatból él. — A kormányzó a nála tisztelgő szociáldemokratáknak kijelentette, hogy most minden emberre szükség van, azért fátyolt óhajt borítani a múltra. — A lipótkörúti gyilkosság tettesei az ügyész­ség előtt állnak. B Legyetek ott mindnyájan LESSOVA! ISTVÁN és KÁDÁR LEHEL írók llVUHN­K I vasárnapi előadásán. — Jegyeket Szél és Fekete könyvkereskedők IlIflCJ I Klliwll ■ és a Kölcsönkönyvtár boltjában lehet előre váltani. -

Next