Kecskeméti Közlöny, 1921. április (3. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-09 / 79. szám

Részleges kormányválság. A nemzetgyűlés szerda, csütörtöki üléseire a király vita lefolytatása volt kitűzve. A szerdai ülésen Teleki és Glatz miniszterek beszéde után a szabad királyválasztók nevében Rassay Károly mondott beszédet és ennek indokai nyomán a következő határozati javaslatot terjesztette elő. A nemzetgyűlés kimondja, hogy a kormány alkotmányjogi kérdésben tanúsított viselkedése iránt bizalmatlan. Kilenctagú bizottságot küld ki ama körülmények felderítésére, amelyek IV. Károly Magyarország volt királyának folyó évi március 2- án az ország területén való megjelenését és itt tartózkodását lehetővé tették. A bizottság harminc nap alatt köteles jelentését előtérteljeszteni és a nemzetgyűlés e jelentés alapján fog határozni a további intézkedések szüksége és megtétele fölött. Ugyancsak kilenctagú bizottságot küld ki a nemzetgyűlés az alkotmányjogi kérdések törvényhozási szabályozása céljából azzal az utasítással, hogy a bizottság jelentését harminc nap alatt törvényjavaslatok formájában a nemzetgyűlés elé terjessze. A bizottság megválasztását a legközelebbi ülés napirendjére tűűtek ki. A beszéd és a határozati javaslat körül már akkor oly nagy viharok támadtak, hogy fontos következményeket kellett megelőzniök. A király kijelentésének közzététele azután végleg fölborította a helyzetet. A nemzetgyűlés többségét tevő szabadkirály választók e kijelentés közzétételében legitimista politika félhivatalos inaugurálását látták. Szerdán este értekezletet tartottak, amelyen Szijj Bálint bizalmatlansági indítványt terjesztett elő a kormány iránt. Csütörtökön reggel nagyatádi Szabó István az intézőbizottságnak kijelntette, hogy kilép a kormányból Tomcsányi miniszterrel együtt. Mikor ezt az elhatározását a miniszterelnökkel is közölte, a helyzet teljesen felborult. Úgy látszott, hogy az egész kormány sorsa meg van pecsételve. A kormányválság izgalmai uralkodtak a nemzetgyűlés megnyitása előtt is. Eden az ülésen Teleki miniszterelnök a következő bejelentést tette: — Tisztelt nemzetgyűlés! (Halljuk, halljuk!) Tekintettel arra, hogy az események következtében egyes miniszter uraknak helyzete úgy pártjukkal szemben, mint saját felfogásuk tekintetében azt az együttműködést, amely eddig a kormányban volt, ami teszi többé olyan biztossá, ennek következtében én a mai napon a kormányzó urnak a kormány állására vonatkozólag előterjesztést kívánok tenni. Felkiáltások balfelől: Lemond? Halljuk, halljuk ! Teleki Pál gráf miniszterelnök: Arra kérem a tisztelt Házat, hogy a kormányzó tíz döntéséig napolja el magát. Ereki Károly: A kormánytól nem hallottuk a lemondást. Iyen körülmények között nincs szükség elnapolásra! Tasnádi Kovács János: Dolgozzunk! Ereki Károly: A kormány bármikor tehet a kormányzónak előterjesztést, ezért a Házat nem szükséges elnapolni. A miniszterelnök úrnak a kijelentése, ami tulajdonképpen semmiféle tartalommal nem bírt, nem ok a Ház elnapolára, ellenben szükséges a vita további folytatása. Indítványozom tehát, hogy a tárgyalásokat folytassuk. Több felszólaló nem lévén, az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. A Ház többsége az elnapolás mellett döntött. rftpa 2 BtOfawa. Kecskemét, 1921. április 9. Szombat, 111. évf. 79. sz. »LŐFIZETÉ*! ARAK P«tic»3£s iugarh. i Sr. HUSS i ÜIl. Kop.( SsajMrdaag-li-r W£rre - - - - - 3 »43 ulZnt ««w-e-erm • U «*"»•»-'emmM,» o|«4. T«.!«*» 180. I*i«08yel éVT© — — — jfiO korom*. ma*. K8«ia*iaSi»«tSail ■ ajB*űS8®s«gittás- 5. Farkasszemet néznek. A becsüldes magyarság a keresztény forradalom első perce óta aggódva és félelemmel várta azt az időt, midőn a politikai élet örök balkezesei a kétszerkettő bizonyosságával eljátszák a maguk kisded játszadozásait, melynek következménye azonban a magyarság kettészakadása kell legyen. Ez az idő a húsvéti királylátogatással szerencsétlenül, — adja Isten, hogy ne végzetesen — most ránkszakadt. Mi ezekben a történelmi pillanatokban csak végtelen fájdalmat tudunk érezni a maradék magyarság megoszlása fölött és nem tudunk abból semmi biztató jelt kiolvasni. Olvasóink tájékoztatására azonban közreadjuk a szembenálló ellenséges táborok két legkiválóbb publicisztájának írásait. Az egyiket Lendvai István írta a legitimista álláspont védelmére, a másikat Zsilinszky Endre. Lendvai »Szent István koronája“ című cikkében vonja le a királylátogatás tanulságait. Elsőnek mondja ezek közöl a korona és a területi épség szét nem oldható összefüggését. „Szent Isván koronája“ — írja — ép és sértetlen, s hiába darabolták szét ezt az országot ideig óráig, a budai várból világgá agyog egy magasztos ereklye. A mai nemzedék kötelességének és föladatainak emléke, hagyatéka és hangos sugallója. A királyság eszmélye és ténye egyet jelent Magyarország területi épségének eszméjével és elháríthatatlan kötelességével, a területrablók számára pedig veszélyt, riadalmat és félelmet jelent." A második tanulság szerinte, hogy nem lehet „egy ponton föladni a konstruktív, a legmélyebb értelemben értett ellenforradalmi világfelfogást, politikai és erkölcsi gondolatrendszert. ... Nem lehet egy kérdésben Jászi Oszkár vagy Károlyi Mihály lenni húszezer másban ébredő magyar lenni." Zsilinszky Endre „Reflexiók" c. cikkében az egész külső és belső politikai horizontot megvilágítás alá veszi az antikarlista álláspont igazolására. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a külföld jogtalan beavatkozásának erélyes visszautasításában az egész magyarság egyetért. Tiltakozik azonban a Szennt korona tanának IV. Károly személyével való azonosítása ellen. „Mert a Szent korona — írja — a magyar állam, a magyar jövő, az egységes és egész történelmi Magyarország maga, éppen azért kell tiltakoznunk a mai zavaros világpolitikai helyzetben minden személyhez való kapcsolása ellen. Figyelemmel kell lenni azokra az államokra, melyeknek érdekei a mieinkkel párhuzamosak. Ilyen többek közt a német és olasz nemzet. Az olasz nemzet állásfoglalása szerinte nem magyar, hanem Habsburgellenes, mert az egész történelmi Magyarország egymagában nem veszedelmes Olaszország adriai céljaira, a veszedelmet ezekre csak a Ferenc Ferdinánd féle szlávbarát, föderatív, nagyosztrák terv és akarat jelenti. „Ettől a nagyosztrák gondolattól mi magyarok mindig irtóztunk és ma is változatlanul irtózunk s távol áll tőlünk mindenfajta Dunakonföderáció." Általános feltűnést keltő, hatalmas cikkét igy fejezi be: A nemzetgyűlés mai kavargásához még csak egyetlen hozzáfűzni valónk van. Folytonosan találkozunk azzal a furcsa érveléssel, mely főleg a kisántáni okvetetlenkedéséből és tiltakozásaiból a Habsburg restauráció ellen akarja kimagyarázni és bebizonyítani annak szükségszerűségét magyar szempontból. Csodálatos logika ! ... Hiszen nyilvánvaló, hogy csehek, szerbek és oláhok nem azért tiltakoznak e restauráció ellen, mert az magyar nemzeti szempontból biztosan jó volna, hanem mert mai nemzetinek vallott államaikat nem akarják egy nemzetfölötti birodalomba beolvasztani. Nem akarjuk mi sem a miénket. Mert ha mai csonka államunk f kismagyar valóság is, de mindig előttünk lebeg a nagymagyar remény és jövő; egy Duna konföderáció ellenben kismagyar nyomorúságunknak véglegesülését jelentené. Az említett érvelés pedig egészen úgy hangzik, mintha valaki csak azért akarna vegetáriánus lenni, mert ádáz ellensége is húst eszik. 105 millió badapeséit, illetőem is nagynadát vetettek ki Mentire. Most érkezett le a pénzügyigazgatóságtól az adóügyi számvevőséghez az 1917—18—19. évi hadinyereség, jövedelem és vagyonadók kivetési lajstroma. A Kecskemétre kivetett hadinyereség adó összege mintegy 86 millió korona, jövedelem és vagyonadós pedig 20 millió. A végösszeg tehát 106 millió korona. A kivetett adó olyan megterhelést jelent Kecskemét gazdaközönségéra, hogy a revízió folytán ennek az összegnek ugyancsak meg kell csappannia. Teljesen lehetetlen, hogy egész kis emberek vagyonát 30—40 ezer koronával terheljék meg, mikor vagyonukban tulajdonképen értékeltolódás nem is állott elő. A mutatkozó értékemelkedés csak a valutáris viszonyok következménye. Különben, hogy a kivetés milyen alapon történt, elég utalni arra, hogy a hadseregszállítá s hadimilliomos zsidókkal és nagykereskedőkkel, gyárakkal, virágzó vállalatokkal megrakott Szegedre mindössze 23 millió korona hadi nyereségadót vetettek ki s más nagyobb kereskedő- és gyárvásosok adója sem közelíti meg a földjéből és munkájából tisztességes haszonnal élő Kecskemét megterhelését. Az adóügyi számvevőség a kivetési lajstromot 8 napi közszemlére teszi ki s a közszemle határnapjának lejárta után 10 napon belül minden adóköteles megteheti észrevételeit. Az adóügyi számvevőség erre a körülményre ezúttal is nyomatékosan felhívja az érdekeltek figyelmét s a hivatalos órák alatt minden érdeklődőnek készségesen ad felvilágosítást adójáról és az észrevételre vonatkozó tudnivalókról. Az uj bortermelési adó. A borkészletek hektoliterenként 70 korona pótadó alá esnek. A hivatalos lap csütörtöki száma a bortermelési adó felemeléséről szóló 1921. évi VI. törvénycikket közli. Eszerint az uj bortermelési adó hektóliterenként 84 korona. Minden szőlőbirtokos bortermelő, saját házi és gazdasági szükségletének céljaira összes terméséből évente három hektóliter mustot, vagy bort, hektóliterenkint 14 korona kedvezményes adótétel mellett használhat fel. Az elpárolgásra és apadásra vonatkozó rendelkezések a kedvezményes adótétel mellett kihasználható menyiségre is alkalmazást nyernek. Ha a jelen törvény tartama alatt a bor ára lényegesen csökkenne, a pénzügyminiszter köteles a bortermési adó arányos leszállítása iránt intézkedni. A pénzügyminiszter egyben felhatalmazást nyer, hogy elemi csapások esetén, vagy ha a termett bor a termelési költségeket sem fedezi, az adót elengedhesse.