Kecskeméti Közlöny, 1921. április (3. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-08 / 78. szám

Kecskemét, 192). április 8. Péntek, III. érf. 78. m. Ara 2 korona. aönznési Ara . Sgy éve» — — — 48U hőre*«, yíf érre — — — - 840 karom«. Segyed évre ISO kor«««. Fetctä« ssapk, s Cir. KISS EEÜHRK ESP«« Kén Ära S kopott*. 8*|ij«l«*Sti asimton ma«. SierksazK •*9» ISI. kar., 9uliail*ág»^v I. uém, II. amslat, S s|U. Telefon 129, Itaféhisatal ■ Scéohenji-tér 5. A csapda. Az a titokzatos homály, amely IV. Ká­­rolynak magya­országi látogatását körülvette, oszladozni kezd. Azt az első perctől kezdve minden gon­dolkozó ember beláthatta, hogy ez a kirán­dulás a királynak nem saját egyéni elhatá­rozásából történt. A mai helyzetben pedig a bal és bel­politikai viszonyok miatt a királyi trónnak nem lehet meg az a szilárdsága, amely az ország érdekében szükséges ahhoz, hogy helyet foglaljon rajta az, aki az ország kor­mányzatát kezében tartja. Ilyen körülmények között a király visz­­szatérése csak bajt, talán végzetes veszedel­met hozhatna az országra i®, az ő szemé­lyére is. Magának a királynak legfőbb ér­deke az, hogy harmadfél éves önkéntelen száműzetését félbe ne szakítsa, mert a visz­­szatérés első­sorban neki magának ártana többet Ezért nem lehet feltételezni és elhinni sem lehet azt, hogy a magyar kormánynak bármi legcsekélyebb része lett volna abban, hogy a király Magyarországba jött, mert ez a királyi látogatás a kormány tervszerű mun­káját a legkellemetlenebbül zavarta, annak sikerét majd csak hogy nem veszélyeztette. Ki akarta tehát, ki készítette elő, ki rendezte mégis ezt a királyi kirándulást? Ki bírta rá erre a királyt? Mik voltak ennek a vállalkozásnak titkos rugói, rejtett céljai? Ezekre a kérdésekre az első napokban hiába kerestük a választ. Ez a titokzatos homály kezd oszladozni, most a derengésben már felismerjük azokat a szálakat, amelyek az eseményeket moz­gatták és megdöbbenve látjuk, hogy ezek a szálak ugyanazokban a kezekben összpon­tosulnak, amelyek eddig is Magyarország megrontásán, földarabolásán, kifosztásán és megalázásán dolgoztak. Vegyük csak sorra az eseményeket. El­enséges szomszédaink, akik Magyar­­ország nagyobbik részét maguk között fel­osztották a múlt évben ,katonai egyezményt kötöttek, amely bevallóban a megmaradt Csonka-Magyarország ellen irányul. Ezt nyilvánosságra is hozták, hogy így rákény­­szerítsenek minket a békefeltételek elfoga­dására. Aliig fölfegyverkezve állnak körülöt­tünk, hárman egy ellen s akkor a békefel­tételek értelmében kényszerítenek minket arra, hogy alig megalakult kis nemzeti had­seregünket is leszereljük. Ne is védekezhes­sünk­., mikor azok, akik kiraboltak, megcson­­tátottak, kiéheztettek, majd meg akarnak fojtani minket. Hárman egyet. A cseh kül­ügyminiszter e közben azzal a javaslattal fordul az entente nagi hatalmakhoz, hogy engedjék meg a kis ententenak, hogy a meg­maradt Csonka-Magyarországot is feloszt­hassák, mert az úgy sem életképes év fenn­állása csak zavarja az új szerzeményű terü­leteiknek békés birtoklását. A nagy entente diplomaták elutasítják ezt a javaslatot, mert Csonka-magyarország fegyveres megtámadására és feldarabolására sem látnak elegendő jogcímet. A képmutatás nagymesterei, a legdur­vább jogtalanságot tartalmazó trianoni béke­feltételek szerzői még jogcímet mernek em­legetni ! Jámbor, hiszékeny, naiv magyarok még hálától megilletődve és elérzékenyülve te­kintettek azokra az államférfiakra, akik így megvédték Magyarország jogát. A ravasz cseh külügyminiszter pedig megértéssel mo­solygott e fölött a döntés fölött, amelyből megtudta, hogy hiszen nem kell más, csak jogcím. Ha csak jogcím kell, na hát az lesz. Erre aztán hangosan és ünnepélyesen kinyilatkoztatták Prágában, Belgrádban és Bukarestben, hogy Károly király esetleges visszatérését Magyarországba, oknak és jog­címnek tekintenék arra, hogy Magyarorszá­got fegyveresen megtámadják, íme meg volt csinálva a jogcím. Most már csak az kellett, hogy ráve­gyék a királyt arra, hogy mielőbb térjen vissza Magyarországba. Mikor a királynak hivatott, tanácsadói nincsenek, mikor nem áll rendelkezésére olyan testület, amely megbízható híreket szerezve elébe állítaná a helyzet valódi ké­pét, mikor nem ellenőrzi senki, hogy ki mit beszél neki, akkor könnyű feladata van akár­kinek, aki közelébe tud férkőzni. De a királynak mégis voltak aggodal­mai. Úgy látszik felvetette azt a kérdést, hogy vájjon az entente nagyhatalmak nem fognak-e ellene fordulva beleavatkozni. Ezt az aggodalmát is eloszlatták a francia kor­mányelnök egy megnyugtató levelével. A nemzetgyűlés szerdai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emel­kedik szólásra. Beszédéből egyes részleteket alább közlünk: „Ahhoz amit tegnap volt szerencsém előterjeszteni, a következőket kivánom még hozzáfűzni. Ahhoz a bejelentéshez, hogy a király elutazott, mindenekelőtt azt a meg­jegyzést fűzöm, hogy tegnap délután négy órakor át is lépte a magyar határt. Egy maga érkezett meg az ország területére. A­mikor a tárgyalásokat megkezdtük az osztrá­kokkal, érdeklődtem, hogy ki lehetett az, aki a tanácsot adta neki, hogy idejöjjön. Azt állapítottam meg, hogy a terv külföldön született és nem innen Magyarországról in­dult ki. Különben is úgy magam, mint Vass minisztertársam is, akik a megérkezéskor és azután is Szombathelyen voltunk, megálla­píthatjuk, hogy mindenkire nézve a legna­gyobb meglepetést keltette a király meg­érkezése. Az utazással kapcsolatban hamis színben tüntettek fel bizonyos dolgokat. Ma­gára az eseményekre visszatérve megállapí­tom, hogy őfelségét félrevezették. Nem vi­lágosították fel, hogy az országnak ma más a helyzete mind belpolitikai, mind külpoli­tikai szempontból. Miután megfelelően infor­málták, a király maga határozta el, hogy az országot elhagyja.“ Felolvassa a nagykö­vetek tanácsinak jegyzékét, a­melyet nagy zaj követ. „Őfelsége saját jószántából ment el. Ami a külső nyomást illeti, azt nem tar­tom jogosultnak. Nem jogosult, mert a bé­keszerződésnek sem felel meg és a bel­­ügyeinkbe való beavatkozást jelenti, a­mi ellen már az első percben tiltakoztunk. (Taps ) A kormány nem ezen befolyásolás alapján cselekedett, hanem a tényleges hely­zet mérlegelése alapján. Azért is játszódott le ez az esemény úgy, hogy nyugodtabban és komolyabban nem játszódhatott volna le, a nemzetgyűlés annyi bizalommal volt a kormány iránt, hogy idő előtt a részleteket nem vitte a nyilvánosság elé. Ezért a kor­mány nejében köszönetet mondok a Ház­nak". Kéri, hogy a kormánynak a jövőben való ténykedése elé is oly nyugalommal Mi volt ebben a levélben, nem tudjuk. Valószínűleg az a kijelentés volt benne, hogy Franciaország nem fogja megtámadni Ma­gyarországot ha a király oda visszatér. Ezt az ígéretet a francia miniszterelnök bátran tehette, mert a szerbek, csehek és románok már előre tolták csapataikat Csonka- Magyarország felé s várták a pillanatot, ami­kor bekövetkezik a teljes jogcím, hogy rá­vethessék magukat a biztos prédára, a véd­telen áldozatra, így állították föl a csapdát a magyar nemzet és a király számára. Azt hitték, hogy beleesünk ebben a csapdába s egy csapás­sal megölhetik örökre a nemzetet és a ki­rályt is. Nem estünk bele a csapdába. Megóvó­­ tőle a király magyar híveinek becsületes­sége, a kormányzó bölcsessége és a ném­et józansága. Ámde mikor most kinyíltak szemeink és világosan látjuk azt a csapdát, amelyet számunkra felállítottak, meg van belőle az a hasznunk, hogy ebből az esetből is meg­tanultuk jobban ismerni ellenségeink álnok­ságát és alávalóságát, tekintsenek, mint a­milyennel tekintették eddigi ténykedéseit is. Kéri, hogy nyilatko­zatát a Ház vegye tudomásul. Gratz külügyminiszter: T. Nemzetgyű­lési Miután úgy a magyar közvéleményben, mint a nemzetgyűlés tegnapi ülésén kéte­lyek merültek föl aziránt, hogy a király őfelségének magyar földön való maradása olyan külső bonyodalmakat vonna- e maga után, amelyek Magyarország — (Nagy zaj) . . . minthogy továbbá a helyzetnek meg­ítélése szempontjából szükséges, hogy a t. nemzetgyűlés e kérdésben tisztán lásson, kötelességemnek tartom, hogy megadjam a kívánt felvilágosításokat és feltárjam az elő­állott helyzetet. Ismeretes, t. nemzetgyűlés, a kisantant vezető állata férfiainak többrend­beli régebbi nyilatkozataiból is, hogy a prá­gai és belgrádi kormány és a bukaresti és római kormányok is egymással megállapo­dásra léptek. Ezekre a megállapodásokra támaszkodva jelentette ki két hónappal ez­előtt Banes cseh külügyminiszter, hogy a Habsburg-háznak Magyarországra való visz­­szatérése casus bellit jelentene. Hasonló ki­jelentések történtek nem nyilvános nyilat­kozatokban jugoszláv részről is (Zaj.) és román, valamint olasz részről jött (Nagy zaj. Elnök csenget.) szavakban kevésbé határozott kijelentések ugyanezt a tenden­ciát szolgálják. Amikor őfelsége Magyar­­országon váratlanul megjelent, ezek a nyi­latkozatok a magyar kormány előtt közvet­lenül is megismételtettek. Elsőnek március 28 án a román követ jelentette ki határo­zottan, hogy Románia Károly király vissza­térését Románia érdekeivel ellenkezőnek lenne kénytelen tekinteni. (Nagy zaj balfelöl.) Ugyancsak március 2- án az olasz ügyvivő is kijelentette, hogy a Habsburg ház restau­rációjának megakadályozása (Nagy zaj. Hall­juk ! Halljuk! Elnök csenget,) az olasz kül­politika sarkalatos elve és hogy az olasz kormány ennek megfelelően fog eljárni. A jugoszláv kormány megbízottja hasonló ki­jelentést tett és hozzátette azt is, hogy Ká­roly király visszatérését casus bellinek te­kinti. A prágai kormány bejelentette, hogyha fait accompli elé állítják Csehországot Ká- A miniszterelnök és a külügyminiszter jelentése a király utazásáról. A kis-entente fenyegető beavatkozását erélyesen visszautasították

Next