Kecskeméti Közlöny, 1921. április (3. évfolyam, 73-97. szám)
1921-04-08 / 78. szám
Kecskemét, 192). április 8. Péntek, III. érf. 78. m. Ara 2 korona. aönznési Ara . Sgy éve» — — — 48U hőre*«, yíf érre — — — - 840 karom«. Segyed évre ISO kor«««. Fetctä« ssapk, s Cir. KISS EEÜHRK ESP«« Kén Ära S kopott*. 8*|ij«l«*Sti asimton ma«. SierksazK •*9» ISI. kar., 9uliail*ág»^v I. uém, II. amslat, S s|U. Telefon 129, Itaféhisatal ■ Scéohenji-tér 5. A csapda. Az a titokzatos homály, amely IV. Károlynak magyaországi látogatását körülvette, oszladozni kezd. Azt az első perctől kezdve minden gondolkozó ember beláthatta, hogy ez a kirándulás a királynak nem saját egyéni elhatározásából történt. A mai helyzetben pedig a bal és belpolitikai viszonyok miatt a királyi trónnak nem lehet meg az a szilárdsága, amely az ország érdekében szükséges ahhoz, hogy helyet foglaljon rajta az, aki az ország kormányzatát kezében tartja. Ilyen körülmények között a király viszszatérése csak bajt, talán végzetes veszedelmet hozhatna az országra i®, az ő személyére is. Magának a királynak legfőbb érdeke az, hogy harmadfél éves önkéntelen száműzetését félbe ne szakítsa, mert a viszszatérés elsősorban neki magának ártana többet Ezért nem lehet feltételezni és elhinni sem lehet azt, hogy a magyar kormánynak bármi legcsekélyebb része lett volna abban, hogy a király Magyarországba jött, mert ez a királyi látogatás a kormány tervszerű munkáját a legkellemetlenebbül zavarta, annak sikerét majd csak hogy nem veszélyeztette. Ki akarta tehát, ki készítette elő, ki rendezte mégis ezt a királyi kirándulást? Ki bírta rá erre a királyt? Mik voltak ennek a vállalkozásnak titkos rugói, rejtett céljai? Ezekre a kérdésekre az első napokban hiába kerestük a választ. Ez a titokzatos homály kezd oszladozni, most a derengésben már felismerjük azokat a szálakat, amelyek az eseményeket mozgatták és megdöbbenve látjuk, hogy ezek a szálak ugyanazokban a kezekben összpontosulnak, amelyek eddig is Magyarország megrontásán, földarabolásán, kifosztásán és megalázásán dolgoztak. Vegyük csak sorra az eseményeket. Elenséges szomszédaink, akik Magyarország nagyobbik részét maguk között felosztották a múlt évben ,katonai egyezményt kötöttek, amely bevallóban a megmaradt Csonka-Magyarország ellen irányul. Ezt nyilvánosságra is hozták, hogy így rákényszerítsenek minket a békefeltételek elfogadására. Aliig fölfegyverkezve állnak körülöttünk, hárman egy ellen s akkor a békefeltételek értelmében kényszerítenek minket arra, hogy alig megalakult kis nemzeti hadseregünket is leszereljük. Ne is védekezhessünk., mikor azok, akik kiraboltak, megcsontátottak, kiéheztettek, majd meg akarnak fojtani minket. Hárman egyet. A cseh külügyminiszter e közben azzal a javaslattal fordul az entente nagi hatalmakhoz, hogy engedjék meg a kis ententenak, hogy a megmaradt Csonka-Magyarországot is feloszthassák, mert az úgy sem életképes év fennállása csak zavarja az új szerzeményű területeiknek békés birtoklását. A nagy entente diplomaták elutasítják ezt a javaslatot, mert Csonka-magyarország fegyveres megtámadására és feldarabolására sem látnak elegendő jogcímet. A képmutatás nagymesterei, a legdurvább jogtalanságot tartalmazó trianoni békefeltételek szerzői még jogcímet mernek emlegetni ! Jámbor, hiszékeny, naiv magyarok még hálától megilletődve és elérzékenyülve tekintettek azokra az államférfiakra, akik így megvédték Magyarország jogát. A ravasz cseh külügyminiszter pedig megértéssel mosolygott e fölött a döntés fölött, amelyből megtudta, hogy hiszen nem kell más, csak jogcím. Ha csak jogcím kell, na hát az lesz. Erre aztán hangosan és ünnepélyesen kinyilatkoztatták Prágában, Belgrádban és Bukarestben, hogy Károly király esetleges visszatérését Magyarországba, oknak és jogcímnek tekintenék arra, hogy Magyarországot fegyveresen megtámadják, íme meg volt csinálva a jogcím. Most már csak az kellett, hogy rávegyék a királyt arra, hogy mielőbb térjen vissza Magyarországba. Mikor a királynak hivatott, tanácsadói nincsenek, mikor nem áll rendelkezésére olyan testület, amely megbízható híreket szerezve elébe állítaná a helyzet valódi képét, mikor nem ellenőrzi senki, hogy ki mit beszél neki, akkor könnyű feladata van akárkinek, aki közelébe tud férkőzni. De a királynak mégis voltak aggodalmai. Úgy látszik felvetette azt a kérdést, hogy vájjon az entente nagyhatalmak nem fognak-e ellene fordulva beleavatkozni. Ezt az aggodalmát is eloszlatták a francia kormányelnök egy megnyugtató levelével. A nemzetgyűlés szerdai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedik szólásra. Beszédéből egyes részleteket alább közlünk: „Ahhoz amit tegnap volt szerencsém előterjeszteni, a következőket kivánom még hozzáfűzni. Ahhoz a bejelentéshez, hogy a király elutazott, mindenekelőtt azt a megjegyzést fűzöm, hogy tegnap délután négy órakor át is lépte a magyar határt. Egy maga érkezett meg az ország területére. Amikor a tárgyalásokat megkezdtük az osztrákokkal, érdeklődtem, hogy ki lehetett az, aki a tanácsot adta neki, hogy idejöjjön. Azt állapítottam meg, hogy a terv külföldön született és nem innen Magyarországról indult ki. Különben is úgy magam, mint Vass minisztertársam is, akik a megérkezéskor és azután is Szombathelyen voltunk, megállapíthatjuk, hogy mindenkire nézve a legnagyobb meglepetést keltette a király megérkezése. Az utazással kapcsolatban hamis színben tüntettek fel bizonyos dolgokat. Magára az eseményekre visszatérve megállapítom, hogy őfelségét félrevezették. Nem világosították fel, hogy az országnak ma más a helyzete mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból. Miután megfelelően informálták, a király maga határozta el, hogy az országot elhagyja.“ Felolvassa a nagykövetek tanácsinak jegyzékét, amelyet nagy zaj követ. „Őfelsége saját jószántából ment el. Ami a külső nyomást illeti, azt nem tartom jogosultnak. Nem jogosult, mert a békeszerződésnek sem felel meg és a belügyeinkbe való beavatkozást jelenti, ami ellen már az első percben tiltakoztunk. (Taps ) A kormány nem ezen befolyásolás alapján cselekedett, hanem a tényleges helyzet mérlegelése alapján. Azért is játszódott le ez az esemény úgy, hogy nyugodtabban és komolyabban nem játszódhatott volna le, a nemzetgyűlés annyi bizalommal volt a kormány iránt, hogy idő előtt a részleteket nem vitte a nyilvánosság elé. Ezért a kormány nejében köszönetet mondok a Háznak". Kéri, hogy a kormánynak a jövőben való ténykedése elé is oly nyugalommal Mi volt ebben a levélben, nem tudjuk. Valószínűleg az a kijelentés volt benne, hogy Franciaország nem fogja megtámadni Magyarországot ha a király oda visszatér. Ezt az ígéretet a francia miniszterelnök bátran tehette, mert a szerbek, csehek és románok már előre tolták csapataikat Csonka- Magyarország felé s várták a pillanatot, amikor bekövetkezik a teljes jogcím, hogy rávethessék magukat a biztos prédára, a védtelen áldozatra, így állították föl a csapdát a magyar nemzet és a király számára. Azt hitték, hogy beleesünk ebben a csapdába s egy csapással megölhetik örökre a nemzetet és a királyt is. Nem estünk bele a csapdába. Megóvó tőle a király magyar híveinek becsületessége, a kormányzó bölcsessége és a német józansága. Ámde mikor most kinyíltak szemeink és világosan látjuk azt a csapdát, amelyet számunkra felállítottak, meg van belőle az a hasznunk, hogy ebből az esetből is megtanultuk jobban ismerni ellenségeink álnokságát és alávalóságát, tekintsenek, mint amilyennel tekintették eddigi ténykedéseit is. Kéri, hogy nyilatkozatát a Ház vegye tudomásul. Gratz külügyminiszter: T. Nemzetgyűlési Miután úgy a magyar közvéleményben, mint a nemzetgyűlés tegnapi ülésén kételyek merültek föl aziránt, hogy a király őfelségének magyar földön való maradása olyan külső bonyodalmakat vonna- e maga után, amelyek Magyarország — (Nagy zaj) . . . minthogy továbbá a helyzetnek megítélése szempontjából szükséges, hogy a t. nemzetgyűlés e kérdésben tisztán lásson, kötelességemnek tartom, hogy megadjam a kívánt felvilágosításokat és feltárjam az előállott helyzetet. Ismeretes, t. nemzetgyűlés, a kisantant vezető állata férfiainak többrendbeli régebbi nyilatkozataiból is, hogy a prágai és belgrádi kormány és a bukaresti és római kormányok is egymással megállapodásra léptek. Ezekre a megállapodásokra támaszkodva jelentette ki két hónappal ezelőtt Banes cseh külügyminiszter, hogy a Habsburg-háznak Magyarországra való viszszatérése casus bellit jelentene. Hasonló kijelentések történtek nem nyilvános nyilatkozatokban jugoszláv részről is (Zaj.) és román, valamint olasz részről jött (Nagy zaj. Elnök csenget.) szavakban kevésbé határozott kijelentések ugyanezt a tendenciát szolgálják. Amikor őfelsége Magyarországon váratlanul megjelent, ezek a nyilatkozatok a magyar kormány előtt közvetlenül is megismételtettek. Elsőnek március 28 án a román követ jelentette ki határozottan, hogy Románia Károly király visszatérését Románia érdekeivel ellenkezőnek lenne kénytelen tekinteni. (Nagy zaj balfelöl.) Ugyancsak március 2- án az olasz ügyvivő is kijelentette, hogy a Habsburg ház restaurációjának megakadályozása (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget,) az olasz külpolitika sarkalatos elve és hogy az olasz kormány ennek megfelelően fog eljárni. A jugoszláv kormány megbízottja hasonló kijelentést tett és hozzátette azt is, hogy Károly király visszatérését casus bellinek tekinti. A prágai kormány bejelentette, hogyha fait accompli elé állítják Csehországot Ká- A miniszterelnök és a külügyminiszter jelentése a király utazásáról. A kis-entente fenyegető beavatkozását erélyesen visszautasították