Kecskeméti Közlöny, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)
1921-06-10 / 129. szám
Btatiók, iparosok és bbncsé ügy a nemzetgyűlés előtt. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása során többen szóvá tették a tisztviselők súlyos helyzetét, az ipar támogatásának fontosságát, a vasúti díjtételek leszállítását és más fontos kérdéseket. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter hatalmas beszédben válaszolt a felszólalásokra. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a kormány a szabadforgalom alapján áll és annak mielőbbi teljes helyreállítását igyekszik megvalósítani. Minden átmenet nélkül nem lehetett áttérni a szabadforgalomra, lépésrőllépésre kellett haladni, de ma már közel vagyunk ahhoz, hogy a szabatforgalom minden téren helyreálljon. A privilégiumokat fokozatosan megszüntették. Az ipar fejlesztését elsősorban a hazai nyersterményekre alapítja. Azoknak az iparágaknak fejlesztésére kell törekedni, amelyek kivitelre képesek. A pénzügyminiszter erősen támogatni fogja a tisztviselői kart. A munkássággal való megegyezés is lehetséges lesz, ha a munkások is ahhoz a belátáshoz jutnak, hogy nekik is nemzeti alapra kell helyezkedni. A kormány arra törekszik, hogy a munkássággal való megértést egységes szociálpolitikával érje el. Erre vonatkozólag az ipartörvény revíziójával együtt több törvény, javaslat a nemzetgyűlés elé kerül. A munkanélküliséget csakis az ipari termelés fokozásával érhetjük el. A minisztertanácson előterjesztést tett aziránt, hogy az állami megrendeléseket mielőbb kiadják. Az építési akció is megindul, mihelyt a pénzügyimiiszter a szükséges pénzösszeget előirányozza. A Mav díjszabásokat addig nem szállíthatja le, míg az új vámtarifa el nem készül. Mayer János közélelmezési miniszter az ellátatlanok ügyéről beszélt. A kategóriák megállapításánál arra az álláspomra helyezkedtek, hogy mindenkiről gondoskodnak, aki rászorul. A kereskedelmi tárca költségvetését a nemzetgyűlés részleteiben is elfogadta. fi református egyetemes fonvent Mata. Ina: Biber Gyula dr* A magyar egyetemes református egyház alkotmányának legfelső szerve: a konvent évi rendes közgyűlésére újból összeült, hogy elintézze a napirendjére kitűzött ügyeket. Ez a napirend alig különbözik az előbbiektől. Folyóügyek, az egyes eklézsiák hijlevéi körül forgó vitái és azután — sajnos, még mindig nagyszámú, főleg kommunista tárgyú — fegyelmi ügyek várják a legfelsőbb lotta elintézést. A magyar reformátusság, sőt bízvást mondhatjuk, az eseményeket figyelő magyar közvélemény azonban úgy érzi és úgy látja, hogy a konvent a mai időkben nem veheti ki feladatát sablonos ügyekből összeállított napirendjének elintézésével. Lehetetlen, hogy a magyar egyetemes egyház legfelső alkotmányos testülete ne vegyen tudomást arról, amit minden egyházához és hazájához hűt református magyar érez és lát, hogy a magyar reformátusság ma egy tóhoz hasonlít, amelynek felszínét alig töik meg apró fodrozások, mélyében azonban nyugtalanság kavarog. Nyugtalanság, amelynek forrása a hitnek és a hazának úszta, önzetlen szeretete, az eklézsia és a magyar nemzetnek jövendőjéért való gyötrő aggódás. Lehetetlen, hogy az egyetemes konvent, a maga ormon álló magasságával járó legsúlyosabb felelősségének tudatában némán menjen el a magyar reformátusság utóbbi időben jelentkezett megmozdulásai mellett. Lehetetlen, hogy süket fejekre találjanak nála azok a följajdulások, amelyek önzetlen, minden egyéni aspirációktól tiszta, napi politikától mentes, éppen ezért el nem vitatható erkölcsi erőt és értéket jelentő férfiakon keresztül a református magyar lelkéből törtek ki. Ezek a református magyarok érzik a felelősséget, amely a sírba tett magyar nemzet jövendőjének biztosításáért utolsó erőfeszítéssel megvívandó harcban történelmi jogon és kötelességen őket terheli. De amikor ezt a töoldhatatlan felelősséget érzik, ugyanakkor látják, hogy a magyar reformátusság ma erre az utolsó harcra nincs fölkészülve és nem tud abba sikert biztosító egységgel belemenni, mert önmagában, befelé sem teljesen egységes. Azok a református magyarok, akiknek tiszta látását nem zavarja meg a napi- és pártpolitika kavargó szele által fölvert por, tisztán látják, hogy a magyar reformátusság belső egységének megzavarása éppen a napi politikára, és nem vitathatóan arra vezethető vissza, hogy az egyetemes magyar református egyházat megfertőzte a pártpolitika mérge. De tisztán látják a pártpolitikától nem fertőzött református magyarok azt is, és ezt kimondani az egyetemes konvent évi közgyűlése alkalmából el nem engedhető kötelességüknek tartják, hogy ez a fertőzöttség főleg és elsősorban annak a református püspöknek a kárhozatos politikai szereplésétől ered, aki egyik zászlóbontója olyan pártalakulásnak, amely a nemzet és keresztény irányzat alapján álló rendszer megsemmisítésére tör olyan elemekkel szövetkezve, amelyek politikájának irányítója a fölébredt nemzeti és keresztény öntudat végső letiprására szövetkezett desperécióknak az országon kívül élő bűnszövetsége. És hogy ez így van, jóhiszeműen és elfogulatlanul aligha tagadhatja bárki is, aki olvasta a református miniszterelnöknek a nemzetgyűlés múlt heti egyik ülésén tett nyilatkozatát. Kérdezzük mi, református magyarok, a mi legfelső egyházalkotmányi fórumunkat, egyetemes konventünk közgyűlését, a nemzeti és keresztény egységért és ennek híján a magyar nemzet feltámadásáért aggódó lelkünk többé vissza nem fojtható keserűségével kérdezzük konventünk tagjait, akiket melléktekintetek rém vezethetnek és akiknek szeme csak a magyar nemzet föltámadásának és a keresztény gondolat érvényesülésének páros csillagára szegeződhet csupán, elérkezettnek látják , most már, a református kormmányelnök hiteles nyilatkozata után, megtenni a lépéseket, amíg nem késő, apártpolitikai fertőzésnek a magyar református egyház beteg testében való tovaterjedése megakadályozására, ha másként nem lehet, a kórokozó bacilushordozónak elszigetelésével ? Kérdezzük és aggódó reménységgel várjuk a feleletet, amely nem késhet anélkül, hogy halálos kockázatnak ne tenné ki a nemzet föltámadásának lehetőségét. Bízunk egyetemes konventünk tagjainak magyar nemzetszeretetében, kálvini felelősségérzetében és bölcsességében! * A Szózat szerdai vezércikkét adjuk az alábbiéiban. A ciklu óta megás hivatali állásán kívül a református egyház életében is jelentős szerepet tölt be. Reméhető, hogy a hivatott helyről intézett felhívás után a magyar reformátusság országszerte la megkezdi azt a mozgalmat, ami nálunk is folyamatban van. e Ira 9 is©r5®aisfi AseskeiBet, 1925 1. jimius 10. Péntek, III. évf. 120. §z, SILDIFISETfeeS » er* SSSSfi ES1BS3® »»»rkowrtioeg % 33i. fcas*,, Szabadsstg-ré; VI I 1 - I £49 haraiss! &SS®» 3 feeren«. I. «fáw, 19. * ajle. Telefon ISO Sefjed evre _______ jgg tB*al«sl®«ik iSiaaM *sap. Slaaekimial * Stdahtajifter 3. A Mive működése. Újabb segélyezések és erkölcsi akciók. A Keresztény Magyar Ifjúságot Védő Egyesület dr. Kiss János törvényszéki elnök elnöklésével szerdán délután tartotta a folyó tanévben utolsó választmányi ülését. Az a páratlan munka, melyet az egyesület a most végződő tanév második felében a magyar ifjúság erkölcsi és anyagi támogatásával kifejtett, az elmúlt évekhez képest nagyarányú fejlődést mutat. Az egyesület mind az erkölcsiekben, mind az anyagiakban megerősödött. A folyó évben már 46 középiskolai tanulót és főiskolai hallgatót segélyezett az egyesület. Az erre a célra fordított összeg mintegy 50.000 koronát tesz ki. A folyó évi bevétel 193.992 K, a kiadás 78.132 K, így az egyesület jelenlegi vagyona 115 860 K. Az egyesület eredményes működését a keresztény társadalom megértő áldozatkészsége tette lehetővé, amire ez után még fokozottabb mértékben számít az egyesület. Tisztában kell lennnie végre a magyar társadalomnak azzal, hogy ifjúságunk erkölcsi támogatása anyagi támogatás nélkül nem több kuruzslásnál. Kenetes szavakkal pusztán, bármilyen szépest is tegyenek azok, nem lehet új honfoglalásra indítani a magyar ifjúságot. A morális tőke megvan a mi diákjainkban. Magukkal hozzák a tiszta levegőjű szülői háztól, gyümölcsöztetik, nevelik az iskolában. De elveszthetik, ha lerongyolódva és éhségtől szédülve az utca porába buknak. Ha meghasonlanak az emberi közösséggel, akik mérhetetlen önzésükkel a múltba és magukbakapaszkodnak s a jövővel nem törődnek. Anyagi eszközök nélkül, a morált elveszítve a tudomány kard lesz kezükben, mellyel az öngyilkos társadalom ellen méltán fordulhatnak a legnagyobb gyűlölettel. Hisszük, hogy kigyógyult a magyarság ebből a bűnös közönyösségből s az ifjúság védelmének jelentőségét felismerve, egyre többet vált valóra a kereszténység sokat ígérő programjából. A választmány a következő újabb segélyeket szavazta meg: Vásárhelyi Zoltán művésznövendéknek tanári vizsgadij címán 2000 K, Baranyi Menyhértnek főiskolai tanulmányi segélyképen a jövő tanévre havi 200 K, Jobbágy Andor orvostanhallgatónak vizsgadijra egy összegben 500 KE határozták, hogy a Szeiler-féle internátus megvétele iránt átírnak a városhoz. Az erkölcsi felügyeletet az egyesület pedagógus tagjai vállalják. Az ifjúsági szinielőadásokat a jövő tanévben rendszeressé akarják tenni. Megkeresik a szinügyi bizottságot, hogy az ifjúságnak alkalmas szinre kerülő darabokról a középiskolák igazgatóit értesítsék, akik a tanulóknak csak ilyen előadásokon engedik meg a megjelenést. Végül kisebb ügyek után elhatározták, hogy a segélyek iránt benyújtott kérvények fölött augusztus második felében tartandó ülésen döntenek. Az iparostanulók tanulmányi kirándulása f. hó 12 én, vasárnap fog megtartatni a kisnyiti erdőben. A vegyes vonat fál 9-kor indul a máriavárosi pályaudvarról, délután 2 órakor pedig személyvonat. A kirándulásra ezúton hívja meg az iparosmester urakat, az iparügyek lelkes barátait és szülőket az iskola igazgatósága.