Kecskeméti Közlöny, 1921. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1921-11-26 / 271. szám

Kecskemét, 1921 november 26. Ara 2 kor«M* Szombat, ffl. évf. 271. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér 1. szám, plfévre* _ _ _ 240 kor°na' Egyes számára 2 korona, emelet, 3. ajtó. Telefon 120. Negyed évre — — — 120 * Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 5. sz. Vitézi Isiket a magot kiszkneti! — Felhívás a birtokosokhoz. — A nemzeti életben megóhajtott, a ma­gyar katona lelkéből kipattant gyönyörű gon­dolat cselekedetbe kezd izmosodni. Nagy­bányai Horthy Miklós Ur, Magyarország Fő méltósága Kormányzója a haza el nem múló hálája jeléül Vitézi Telket fog adományozni azokból a földekből, amelyeket egyes bir­tokosok és köztestületek erre a célra haza­fias megértéssel már eddig is felajánlottak és ezután felajánlanak. A megadom­ányo­zásra legérdemesebb hazafiakat a jelentke­zők közül a Vitézi Szék — mint a megado­­­mányozott vitézek felett a felügyelet gya­­t­korlására, a köteles közszolgálatok irányítá­­­sára, számonkérésére, a fegyelem, a haza-­­­fias érzés, az együvé tartozás ápolására leg­főbb fokon hivatott szervezet — fogja a legnagyobb körültekintéssel kiválogatni. E célból a Kormányzó Úr Főméltósá­­gának, a vitézek Főkapitányának elnöklete alatt országszerte megszervezték a Vitézi Székkapitányságokat. Pest vármegye déli és Kecskemét th. város Vitézi Székének Szék­­kapitányává , pávai Mátyás Sándor ezredest nevezték ki, aki magyar lelkének minden gondolatát, magyar szivének minden érzé­sét Pestvármegye déli területén e nagy szán­dék megvalósítására sorakoztatja. Kecskemét th. város Vitézi Székének Széktartójául: nemes Pados András százados neveztetett ki (székhelye Ki­cstiemét). A magyar hősök megjutalmazása min­den embernek kötelessége ma, akinek csak a magyar sors ez ősi földből birtokot, tő­két juttatott s akinek birtokát, vagyonát e hősök halálos erőfeszítése, hősiessége védte és megtartotta. A faji becsület követelő hangja, a nemzeti lelkiismeret parancsoló szava ez. A Vitézi Telkek legénység részére 15 hold szántóföld felszereléssel, vagy annak megfelelő énekes szőlő­k felajánlása Má­­t­tyás Sándor ezredesnél, Székkapitánynál Vá­­­­con, vagy Pados százados Széktartón­ál Kecs­keméten történik, ugyan csak ott jelentkez­zenek azok a hősök, vagy azok árvái, akik a világháború sorsán vitézségükkel arany vagy legalább nagyezüst vitézségi érmet érdemeltek ki. Vitézi Telket elsősorban a legénységi állományban küzdött hősök kap­ják. Csak minden 25 legénységi telek után jut Vitézi Telekhez az arra igazin érdemes, hős magyar tiszt. Az ellenkező híresztelések tehát rosszindulatu forrásból erednek. A Vitézi Telket a birtokos felajánlhatja fának, rokonának is, ha a felfülbilálás után őt arra a Vitézi L­ek érdemesnek tartja. A felajánlott Vitézi Telek erteke beszámoldik a vagyondézsmába, annyival kevesebb va­­gyonváltságot kell a birtokosnak fizetnie.­­ Hisszük, hogy a magyar birtok, a tőke tula dobosainak szívében e sorsdöntő napok megértő faji szeretete cselekvésbe érleli ezt a szép gondolatot. Nemes Vitézi Teleihez jutnak mielőbb azok a nincstelenek, akiké­­ volt a világháború során a nélkülözés ehe­tetlen kényeié, akiknek sorsa volt a teli fagy, a lövészárkok minden irtózata, akik­nek egyetlen jutalma van eddig a lépésük nyomán sötétülő sok-sok tömegsír gyásza és akikre leselkedett a kegyetlen rabság minden átka, minden iszonyata. Legyen övék ma a büszke faji megbecsülés, hajt­son fejet előttük ma a nemzeti hála s osz­tályos részt juttasson nekik, a Vitézeknek és méltó maradékaiknak, a vérünket ázta­tott ősi magyar föld. Prohászka Ottokár a király­­kérdésről és a kormányzóról A magyar katholicizmus legnagyobb büszkesége s lánglelki vezére ismét meg­szólalt, hogy bölcs szavával igaz, önzetlen magyar lelkének hazafias aggódásával fi­gyelmeztető szózatot intézzen ennek a sze­­rencsédles, széthúzó nemzet népéhez s po­litikusaihoz. A­­Szózat­ mai száma érdekes interjút közöl a fehérvári püspökről. Sajnos, nincs terünk arra, hogy ezt a minden magyar megszületésére számottartó nyilatkozatot teljes egészében közöljük, de a királykér­désről és kormányzóról szóló részt teljes egészében közöljük, hogy minél többen szívükbe véshessék a legnagyobb magyar püspök intő szavait: A király kérd­és. — Teljesen elitélem a minket folyton ellentétekbe hajtó vak szenvedélyt, amely végzetünkre, bármikép indulunk neki, hogy okosan és szépen elhelyezkedjünk, a király­­kérdéssel tolakodik elő. A pártok, a feleke­zetek higgadt óráikban és pillanataikban szinte a lét biztos ösztönével belátják és megegyeznek abban, hogy a királykérdés kapcsoltassék ki. Sajnálatos azonban és jel­lemző a helyzet fölismerésének komolyta­lanságára az a könnyelműség, amellyel lép­ten-nyomon ezt a kérdést megint elénk dob­bantják és új kavarodás kiinduló pontjává teszik. A legszerencsétlenebb azonban en­nek a kérdésnek olyan kiszínezése, mintha a szabad király választás a protestáns érdeke­két, ezzel szemben az ellenkező pártfoglalás a katolicizmus érdekeit jelentené. Azért, hogy az utolsó alkalommal az egyik párt­nak, a keresztény egyesülés pártjának két vezetőalakja szerepelt, senki sem mondhatja, hogy maga a katolicizmus azonos a keresz­tény egyesülés pártjával, vagy éppen az illető vezetőalakok eljárásával. Törhetetlen bizalom a kormányzó iránt. — A kormányzó ? Teljes bizalom az ő jellemében, bizalom az ő hivatásának és feladatának megértése iránt, ragaszkodás a nehéz poziciókban is mindig megvallott forró nemzet magyar érzéséhez. Méltán el­várhatja ő, hogy ezzel a megértéssel, ra­gaszkodással és nagyrabecsüléssel megköny­­nyű­ntik az ő nehéz és sokszor keserves, mert érzelmi komplikációval is együtt járó helyzetét. — Ha összefogunk, ha testvérekként egyek vagyunk, mint az egyik olasz lap, az Idea Nazionale nem rég is írta, szilárdan hiszem, hogy szebb napok hajnala virrad reánk és az lesz a magyar ismét, ami volt a múltban: sz­it, a nyugat védő bányája, ezúttal nem a török, hanem a szlávság és internacionalizmus ellen. De előbb még kő szirtté kell összekovác­olódnia, fölismervén önmaga hatalmas lelki értékeit, ahelyett, hogy továbbra is furcsa mámorként tovább űzze a nyugat át nem rostáll katikátlan imádatát. — Felhívás a h bo­r el­őt­ti állam­adóssági címletek tuajdonosaihoz. Fel­hívjuk a háboru előtti állm­dó­sági címle­tek tu­ajdonosait, hogy a 20 százalékos va­gyonválság lerovása alkalmával kapott el iszmervény (a jegyzék másodpéldánya) elle­nében a visszajáró címletek átvétele végett az alái­rt állampénztárnál megjelenni szí­veskedjenek. — Kecskeméti m. kir. állam­pénztár. Hogyan érténik sz italnyi esgedd­yek­ kiadása ? A hivatalos lap csütörtöki száma közli az állami italmérési jövedékről szóló tör­vénycikk végrehajtási utasítását. Eszerint bor, bormust, gyümölcsbor nagyban való eladásával, továbbá szeszes italok eladásának közvetítésével csak az fog­lalkozhat, aki erre iparigazolványt nyert, cégét a kir. törvényszéknél, valamint a kir. pénzügyigazgatóságnál bejelentette. Azok, akik valamely iparjogosítványhoz kötött ipart, kereskedést gyakorolnak, nevezetesen a vendéglősök, kocsmárosok, fűszer, cse­mege, illetve vegyes kereskedések, kávéhá­­házak stb. a pénzügyi hatóságtól csak ők­­akkor kaphatnak italmérési, elárusítási en­gedélyt, ha az iparhatóságtól az üzlet gya­korlására a jogosítványt már megszerezték. Az italmérési jogot tehát a pénzügyi ható­ság külön engedélye állapítja meg. A bor­termelőknek ahhoz, hogy kizárólag saját termésű boraikat álló vendégek részére po­­harazhassák, utcára kimérhessék, kis mér­tékben árusíthassák vagy nagyban eladhas­sák, iparigazolványra nincs szükségük. Mint­hogy a vendéglői ipart képesítéshez kö­tötték, a kocsmáros vendéglői ipar gyakor­lására engedélyt csak az esetben nyerhet, ha szakképzettséget is tudja igazolni. Tilos az üzletet olyan felírással ellátni, amely az engedményben megjelölt üzletágnak nem felel meg. A rendelet azonnal életbe lép. A milliós számok országa. A „Le Temps” tudósítója írja Stock­holmból : Litvinoff, valódi nevén Finkelstein, bolseviki diplomata Svédországba érkezett, hogy svéd kapitalistákkal tárgyaljon a svéd­­bolseviki kereskedelmi forgalom megszer­vezésér­ől. A szovjet diplomata az ottani la­pok tudósítói előtt érdekes nyilatkozatot tett Oroszország belviszonyairól és gazdasági helyzetéről. Az oroszok felhívása a világ proletár­­ságához a társadalmi harc megkezdésére nem vezetett eredményre. Oroszország képtelen talpra állani a külföld segítsége nélkül, amit nem szívesen, de igénybe vesz. Olaszország­­nak hitelre van szüksége, mert másképp jelenleg képtelen fizetni. Csupán külföldi segítséggel válik lehetővé az új adósságok kamatainak fizetése és a régi hitelezők rész­leges kielégítése. Érdekes a nyilatkozatnak az a része is, amelyben Litvinoff Finkelstein a moszk­vai szovjet üzemek munkabérét ismerteti. Munkások minden képesítés nélkül havi 500.000 rubelt kapnak. Gyakorlott munká­sok bére egy egy és fél millió rub­el ha­vonta. A technikailag képzett munkások és a hivatalnokszemélyzet havi két millió ru­belt kap. Ennek az összegnek azonban csak 16 százalékát fizetik papírpénzben, a többi természetben jár. Az orosz tőkések nem békültek. Az orosz tőkések párisi pénzügyi, ipari és kereskedelmi szövetsége, mely jelenleg egyetlen képviselete külföldön az elüldözött orosz iparosságnak, legutóbbi ülésén fog­lalkozott a szovjet új gazdasági orientáció­jával. Megállapították, hogy e lépés a kom­munizmusnak, mely romba döntötte Orosz­országot, a teljes bukását jelenti. A szovjet szándékának őszinteségében nem lehet bízni, ameddig egy időben a termelés emelését és a kommunista diktatúra fenntartását

Next