Kecskeméti Közlöny, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

2 KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1922. január 14. A zsidók, a legitimizmus és Kovács J. István beszéde. A magyar politikai élet talán évszáza­dok óta nem mutatott fel o­yan z­űrzavaros, gyors eltolódásokat, elváltozásokat, mint a legutóbbi két esztendő. A két év entti leg­dühösebb zsidósító Friedrich, sz évtizedek óta antiszemita és volt ébredő­ elnök Szímre­­csányi, Huszár, Rakovszky stb. ma Vázso­­nyinak, Sándor (Schlézinger) Pálnak tapsol­nak s velük fegyvertárak. A keresztény sajtó egy része ma zsidóhalát s a kurzus sakálok ordításáéról irt a napokban az Uj Nemzedék. Akik a forradalom előkészítői, Tisza István leggyűlölködőbb ellenfelei vol­tak, ma szélsőséges legitimisták. Legérdekesebb s a zsidó faji öntudatra — mely lángoló magyarságtól csöpögő be­szédet mond a hiszékeny keresztények előtt, de tudatosan és gonoszul tagad meg szer­­vezetten minden áldozatot a hazától — leg­jellemzőbb azonban az a viselkedés, ame­­lyet a magyarországi zsidóság ma tanúsít. Örömmel kell ezúttal leszögeznünk, hogy­­miként a forradalmi időkben, úgy most is, a zsidóság elvesztette tájékozódási képes­ségét s a maga teljes meztelenségében mu­tatja ki saját külön faji erkölcsét s hazug magyarságát. A zsidóság, mely országos budapesti és külön vidéki tanácsokkal dolgozik, min­den pénz és egyébb áldozatot meghoz arra — bármily nagy legyen is az — hogy a jelenlegi irányt megbuktassa, mert ez a magyar fajnak akarja biztosítani a politikai, gazdasági és kulturális hegemóniát ebben az országban. Nekik nem számít sem elv, sem haza, sem hogy Károly legyen-e a ki­rály vagy más, hanem csak az, hogy min­den egyes kormányt, amely a keresztény irányzatot szolgálja, lejárasson. Lezüllesse az egész mai rendszert, hará‘03 ellenséggé tegye a magyart a magyarral s azután jön a majd újra ő a szabadverseny, a liberaliz­mus zászlajával, hogy rettenetes pénzbeli erejével és soha meg nem ingó összetartá­sával hatalmába kerítse újra Magyarorszá­got, mely a legjobb talaj volt az uolsó 80 évben a zsidók számára. Amikor megbukott a kom­mün s a ke­resztény párt volt a kormányhatalmon, a zsidóság szervezetten „kis gazda“-párti s szabadkirály választó volt. Természetesen csak azért, hogy megbuktassák a kormányt. Mi­kor a kisgazdapárt került túlsúlyba, akkor Cára. Valaki kiadta a jelszót: fel a Honvéd - szoborhoz! és megindultunk a várba. De január óta gyülekezési ti­llom volt. A Hon­véd szobrot, a honvédsírokat, Kossuth La­jos sírját rendőrök őrizték, hogy ha kell, karddal zavarják el azokat, akiket a nem­zeti bánat e helyekre vinne. Da ha száz­ezer ördög állt volna is ort, nem megin­dultunk volna­­? Már elfogott mindenkit a forradalmi láz, sebesült egyetemi hallgatók is voltak köztünk, kiknek drága, piros vére átvereslett a zsíros kötésen s ott volt a zászló, a tépett, ez űzött nemzeti szín, s az érzelem árgátjsít tépte. Nem kellett most rendező, mentünk, mint a féket tépett csikók fújva, prüszkölve, szilajdobbanással, mert tenni, cselekedni akarunk s talán a halál sem döbbentett volna vissza. A szobrot őrző két rendőrt, minden tiltakozásuk ellenére félre sodortuk, s­ogy a hidegben, a fagyban felszakadhas­son a szivünk mélyéről: „Mindnyájunknak el kell menni!“ A hangulathoz uj vers kellett, ököl­­csapásos uj dobbanás. Készen volt, még az álon írtam. Jó volt, rossz volt a vers? ma már nem tudom, de akkor gyújtott s büszke voltam, mert magyar volt és az enyém volt. Ma már csak a refrénjére emlékezem : „Lesz még szőlő lágy kenyérrel!“ Alig hangzottak el az utolsó sorok, jöttek a lovas rendőrök. — Oszoljanak szét! Menjenek haza ! hangzott a felszólítás. — Vas eszünkben! 3 nem mozdul­tunk. A rendőrök támadtak, mi visítva, kiabálva, folyton énekelve lassan hátráltunk, a keresztény pártnak — mely az antisze­mitizmus jegyében született — lett fegyver­társa s természetesen babtista. Minden pénz­zel, sajtó a!, tele szájjal híres! a legitimiz­musért. Annak a Károly királynak visszaté­réséért, akit a zsidóság erejével és pénzé­vel kergetett el a Károlyi forradaom zsidó csőcselébe. Azért kell neki Károly király, mert az megint rendszerváltozást hozna s megbukna a kormány. Fájdalmasan tapasztalja ezt a kisgaz­dapárt s a tegnapi nemzetgyűlésen az a Ko­vács I­stván mutatott rá a zsidók kétszínű magatartására, aki eleinte ha­tos szószóló­juk volt a nemzetgyűlésen. „Nagy tévedés, ha a zsidóság azt hiszi, hogy azok táborá­ban kell helyet keresni, akik vissza akarják állítani a régi világot. Ez a világ nem ál­lítható vissza a zsidókkal vonatkozásban sem. Bizonyos körök felhasználják a zsidó­ság sajtóját és pénzét. Szeretném, ha a zsi­dóság megszívlelné mindezt, mert súlyos kilengések lehetnek következményei.“ Mert, hogy a zsidóság látja a legitimiz­musnak reménytelenségét, mindj­árt ijedelem támadt Izraelben. Sándor Pál azonban fél­oldalas „Nyílt level“ et írt egyik kisgazda­párti képviselőhöz, amelyben a zsidó ra­­vasszság átokoskodásával mossa kezeiket. „Ti mellettetek állunk rögtön mint egy em­ber, csak harcoljatok a liberalizmusért“, mondja az a Szamullyné­ i­ veszedelmesebb zsidó nagyvezér. Hozzátok a zsidók ural­mát, mellettetek leszünk. Mint ahogy meg­alkusznak ezzel a legitimista túlzók, az egykori véresszájú antiszemiták, feladják a magyar faj uralmát a hatalomért, melyet a változás nekik adna. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy a kisgazdapárt, melyre az egységes nagy magyar pártot építeni óhajtja Bethlen István a nemzet megmentésének utolsó kí­sérletéül, látja a zsidóság hitvány, önző és kétszínű szerepét. Ha a zsidóság újra felé­jük akar fordulni, elutasítják maguktól, mert végre meggyőződhettek róla, hogy a zsidóság mindig azon az oldalon áll, ahol a magyar hegemónia gyengítését véli. — Az Amerikai Vöröskereszt Anya- és Csecsemővédelmi Akciójának népegész­ségügyi kiállítását a Kath. Egyház dísz­termében mindenki nézze meg. Belépődíj nincs. Nyitva délelőtt 9 —12 ig, délután 2-5-ig. Leszorították a tömeget a Eliprzre, az ala­gút fölé. — Azért sota megyünk szét! hangzott a keserű dac. Gyerünk a németvölgyi te­metőbe! A honvédsirokhoz! És mentünk. Tüntettünk. Megint rend­őrroham, szétszórták a sorokat, de újra egymásra találtunk és tüntettünk egész nap. Már késő este lett, mikor hazafelé szállingóztunk. Negyedmagammal indultunk a várnak, tudtuk, hogy a rendőrség meg­szállta, mert az est folyamán az egyetemi hallgatók újra tüntetni akartak, da hát Iste­nem ! épen azért esett a vár hazafelé útba. A Szt. Háromság térig el is jutottunk, de ott a rendőrkordon utunkat állta, Bátyám volt az első, akibe a rendőrök belekötöt­tek. Nem engedtünk, még nekünk állt fel­jebb, amiért utunkat állják. A szóváltásra oda került Kállay rendőrfogalmazó. — Mi van itt! Mit akarnak? szó szét­­követelt és a végén Kállay felismert min­ket, reám mutatva utasította a rendőröket, hogy tartóztassanak le mindnyájunkat. Ez a rebellis szavalt délelőtt a szo­bornál ! És letartóztatták mind a négyőnket. De hát ez már nem ex lex, hanem tör­vény... Annyit elárulok, az orrunkat nem harapták le. így történt az Úrnak 1935 ik eszten­dejében, februáros havában. Azóta de so­kan meghaltak, de sokat tett a későbbi cselekedete nemes magyarrá. Csak egy embernek nem bocsátottunk meg soha : Fab­­ricius ezredesnek! Régi dolgok, kicsi sebek. Kis hírek a Nagyv­ágbéli A spanyol kormány szerdán beadta le­mondását. — A csehországi malmokat a szokás hirtelen árfolyamemelkedése katasz­trófás helyzetbe juttatta. — Schober kan­cellár mellékes dolognak tartja a Magyar­­országgal való gazdasági tárgyalásokat. — Az angol francia szerződéshez Oroszország is csatlakozik abbra az esetben, ha Német­ország bekebelezné Ausztriát. — A weimari Liszt Ferenc múzeumból több ereklyét is­meretlen tettesek elloptak. — O­oszorsá­­got nem hívják mag a gémai gazdasági konferenciára. — A német kormány állító­lag hajlandónak mu­atkozott a Rajna bal­­part semlegesítésére. — Take Ionescu tel­jes akció­szabadságot akar biztosítani Er­délynek, hogy elősegítse a M­agyarország­­gal való békés megegyezést. — O­oszor­­szágban újból éhínség vessége fenyeget. — A belgrádi községtanács elhatározta, hogy a Sinajából visszatérő Sindor király fogadására ü­nnepélyes fogadtatást rendez.­­ A csehek­ felfegyverzik a vasutasokat a vonatrablók ellen. Kis hírek Magyarorságból. A honvédéimi­­m­niszter nem adta át a pécsi hadapródiskolát a menekült pozso­nyi egyetem céljaira. — Magyarországon még kilencszer vagonlakó vár elhelyezésre. — Budapest évenként egymillió koronával segí­i a fővárosi csecsemő védőit. — Az antánt 39 éven át évenként 79 ezer élő­állatot követel jóvátétel címén Magyaror­­szágtól. — Az Országos Iparegyesület tilta­kozott a munkabérek megállapításánál ter­vezett állami beavatkozás ellen — Esdi-P­­esten naponta 11 ember hal el tüdővész­­en. — Az Országos Gyermekvédő Liga január 1- én tartja Pestvármegye székházá­ban évi rendes közgyűlését. — Baranya­­vármegye közgyűlése, mely a felszabadu­lás óta most ülésezett először, táviratilag üdvözölte a kormányzót. — Bethlen István gót miniszterelnök kíséretével csütörtökön Bécsbe érkezett. — Rakovszkyék ügyével februárban fog fog­alkozni a vádtanács.­­ Csehország és Magyarország között is lesz­nek gazdasági tárgyalások. ÜT­API HÍREK. — Kinevezés. A kultuszminiszter Letz Józsefet a kecskeméti siketnéma intézet igaz­gatójává végleges minőségben kinevezte. — A nagyállomás kibővítéséhez szük­séges hozzájárulási költség ügyében a pénz­ügyi bizottság ma délelőtt tartott ülést. A bizottság a tanácsnak általunk már ismer­tetett javaslatát elfogadta s azt a holnapi közgyűlés elé terjeszti. Egyben a Papp Sán­dor féle ház magtárának lakássá való átala­kítására 200 000­­ megszavazását javasolja.­­ Visszahelyezték a fíregyházi polgármestert. P­istvármegye közigazga­tási bizottsága tegnap tartott ü­lsén visz­­szahelyezte állásába Holló Béla polgármes­tert fellebezésre való tekintet né­hül.­­ Wolff Károly vasárnap délutáni előadása iránt széleskörű érdeklődés jelent­kezik. A Nemzeti Szövetség gyűlése, amely­nek keretében Wolff nagy várakozást keltő előadása el fog hangzani, pontosan 4 óra­kor kezdődik a városháza dísztermében , éppen ezért az érdeklődő közönséget pon­tos megjelenésre kéri az idézőség. — Tiszti orvos! tanfolyam. Március 20 től június 10 ig Budapesten tiszti orvosi tanfolyam lesz. Azok az orvosok, akik a tanfolyamon részt óhajtanak venni, kérvé­nyeiket a vizsgálóbizottság elnökének, dr. Fáy Aladár államtitkárnak (Budapest, Nép­jóléti minisztérium, Eskü-tér 1 sz.) címére február hó 10 ig küldjék be. A tanfolyamra vonatkozóan közelebbi értesítést annak jegy­zője, dr. Barabás József min. osztálytaná­csos (Budapest, Népjóléti minisztérium) nyújt. — Énekórák. A ref. egyházi énekkar női tagjai szombaton délután 5—6 ig, férfi tagjai 6—7-ig énekórát tartanak. Pontos és teljes számú megjelenést kér a vezetőség

Next