Kecskeméti Közlöny, 1922. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1922-09-27 / 222. szám
Pártszövetkezés a magyar faj megmentésére. Minden nap agyonütik és minden nap kiderül, hogy mégsem sikerült agyonütni azt a mozgalmat, amely politikailag pártszövetkezésért munkálkodik, történelmileg a magyar faj egyik nagy erőfeszítését jelenti a megmenekvésért. Értjük ezen a Wolf-Gömbös-Friedrich akciót. Ennek célja egyelőre a keresztény vérszerződés megteremtése, a fajvédelmi alapon álló képviselők összehozása. Szükség van reá azért, mert ellenségeink ismét összeröffentek, az idegen bankárok, az idegen szocialisták, a kóros agyú világpolgárok és nemzetünk catilinarius alakjai vállalkoztak arra az utolsó rohamra, mellyel végenyészetbe szeretnének bennünket dönteni. Ebben a pillanatban, mikor egyik ellenségünk Benes szokollaival, másik Moszkva guruló aranyával, harmadik és negyedik lelkének betegségével, jellemének elvetemültségével törekszik létünket megrontani, hírem lehetséges, hogy a nemzet akaratának kifejezői mással törődjenek, mint a fenyegetett lét megmentésével. Egy kigázolás van : pártszövetkezés a keresztény világnézet és a magyar fajvédelem alapján és ezzel kapcsolatban az egész nemzet megszervezése, hogy a beígért támadásban helyt állhassunk, sőt visszavághassunk, és végrevalahára leszámolhassunk. A mozgalom megindulására teljes anyagi lezüllésünk adta meg a lökést. Anyagi és szellemi züllés azonban párhuzamosan haladtak, csak az előbbi kirívóbb, megfigyelhetőbb és általánosabb. Ezzel magyarázható, hogy a látnoki tehetségű Istóczy Győző, akit a zsidó „cerem" martirizált, már 1909-ben hasonló alapokon tervezett életmentő politikát. Istóczy Győző terve akkor nem valósulhatott meg, mert az ősz harcos „alkotmányos választási költségek" hiányában nem juthatott be a parlamentbe. A történelmi fundamentumot azonban lerakta. Megvetette azt 25 évi törvényhozói tapasztalatok nyomán, a vezérlete alatt állott Antiszemitapárt múltszázadi működésének tanulságai szerint. A márciusi forradalom óta alig volt szociális és közgazdasági reform Magyarországon. Ami volt, az javarészt az antiszemitáknak köszönhető. Az Istóczyánosok kezdeményezték a vasút államosítását, a börzeadó behozatalát, az uzsoratörvényt, a borhamisítás tilalmazását, a szövetkezeti ügy és kisbirtoki hitelügy állami támogatását, a telepítési rendszert, törvényjavaslatot adtak be az otthon mentesítésre, az ingóságok részletfizetés mellett való eladásának szabályozására és a börzebíróság eltörlésére. Jogosan mondja Istóczy: „...legelőször mi szálltunk a parlamentben szembe a ...társadalmi és gazdasági Manchester-liberalizmussal, amely azt hirdeti, hogy az erősebb jogosan nyomja el, jogosan pusztítja el a gyengébbet s ebbe az egyenlőtlen társadalmi és gazdasági küzdelembe az államnak semmi beleszólási joga nincsen.“ Az új pártszövetkezés csak ezeknek a hagyományoknak felújításával indulhat sikeres útra. Le kell szállni „a közjogi magas paripákról“ és a gazdasági veszedelemmel szemben józan szociálpolitikát kell csinálni. A gazdasági front ugyan csupán csak egy része a nagy háborúnak, de ha ott fel tudnánk venni a harcot, akkor talán nem lenne szükség a nyers erőre, mint bégső eszközre. De a siri béke, az éhhalál konszolidációja és a rongyosság jogrendje helyett inkább jöjjenek a Manlicherek és kézigránátok ! Jeleníts István. /^AAAA^Vv^VvWVVWWWWVWAAAAA^VWVWVVWVAW Pestvármegye felosztása. A legutóbbi napokban ismét élénk érdeklődés tapasztalható vármegyénk felosztásának ügye iránt. Politikusok, vezető közigazgatási állásban levő tisztviselők egymásután elmondják véleményüket a felosztás mellett, vagy ellen. E véleménynyilvánításokat a fővárosi lapok a legeltérőbb kommentárokkal kísérik. Legutóbb Agoraszkó Tivadar dr., Pestvármegye alispánja tiltakozott a felosztás ellen. Arra hivatkozott, hogy a megye közönsége egyáltalán nem rokonszenvez a felosztás tervével. Az alispán természetesen csak a megyeházát tekinti Pestvármegyének s a megyeháza falai közt érthető okokból kellemetlennek találnák, ha a megyét ami előbb-utóbb föltétlenül bekövetkezik, felosztanák. A megyei lakosság körében azonban a legcsekélyebb ellenállás sem tapasztalható. Sőt, különösen a megyeszékhelytől távolabb eső helyeken határozottan kívánják a felosztást. Ez nem is olyan új keletű terv. A háború utolsó évében Wekerle belügyminisztersége alatt már tervbe vették a túl nagy megyék felosztása. Az összeomlást követő időkben persze ilyen feladatok megoldására gondolni sem lehetett. Belső viszonyaink rendeződésének jelei közé számíthatjuk, hogy most ezekkel a tervekkel újból komolyan lehet foglalkozni. A liberálisok déli szócsőve is hivatva érzi magát felharsanni ebben az ügyben. Egy apokrif levélben, mely nagy részében a legteljesebb tájékozatlanságról tanúskodik, Kalocsát, mint vasúti gócpontot ajánlja megyeszékhelynek. A jó kalocsaiak, akik mindent elkövetnek a megyeszékhely megszervezése érdekében, valószínűleg nem tudják majd eldönteni, hogy élcelődésnek, vagy tájékozatlanságnak vegyék e ezt a túlságos „jóindulatot." Kalocsa pedig az eleinte hangoztatott túlkövetelések után most már megértőbb álláspontra tért át. Az eddigi kétfélés osztás helyett háromfelé osztásról beszélnek Kalocsán. — A megye legdélibb részei Kalocsa megyéhez tartoznának, a középső részek alkotnák Kecskemét megyét, az északi rész megmaradna továbbra Pest megyének. A „Kalocsai Néplap”ban Lukácsy György érdekes cikkben fejtegeti Pestmegye felosztásának jelentőségét. Innen ragadjuk ki a következő részleteket: „A régi nagy Pestmegye virilizmusával többé nem a keresztény s nemzeti irány ápolója, de inkább annak a hatalmas s óriási bérleteken megmérhetetlen haszonnal felhizott zsidó közép- és birtokos osztálynak, mely mindig inkább az oroszországi mezőkről, a Kreml tövéből süvítő eszmeáramlattal szívja tele tüdejét, mintsem egész szívvellélekkel tudná magát lekötni a magyar geniushoz. Akkor a keresztény kisbírtokosság és iparosság bevonásával akarták felfrissíteni a keleti szaggal eléggé megfertőzött levegőt, de a vármegye nem engedte, így vagyunk most Pest megye ketté-, illetve háromfelé való osztásával. Az ősi vezető, a legnagyobb vármegye közigazgatásának nehézségével nem tudja már megfelelően kiszolgálni sem önmagát, sem a hazát s munkájából nem fakad többé az a megváltó erő, amelyre a mai időkben, mikor az élet annyi akadályt gördít a romokból való kibontakozás, építés, haladás útjába, oly égetően szükség volna. A rengeteg nemzeti vagyon árán művelődési központokká emelt városok idegen fajok imperialista céljait szolgálják, míg nekünk megmaradt országunk szíve gyanánt Pest megye poros városaival, vasutak, kultúrintézmények, csatornázás, állami hivatalok, gyárak nélkül. Úgyszólván a nyersanyagot hagyták vissza nekünk. Tavasszal, hóolvadáskor egy magasba szökkenő repülőről 150 ezer holdat láthatunk vízzel elborítva, mint beláthatatlan tengert, itt a magyar Alföld közepén, nyáron meg, ha a nap égető tüzére felszárad a víz, napokig mehetünk a homokos és poros pusztákon, mint a kirgiz steppéken, míg emberrel találkozunk. Aki ismeri a törvényhatóságok rendeltetését és munkáját, önkormányzati és állami közigazgatást közvetítő szerepével, az adminisztráció milliónyi ügyével, e tengernyi munkát Pest megye közigazgatása hatásosan és üdvösen lebonyolítani nem képes. Ez a kulcsa annak a meglepő ténynek, hogy a vármegye felosztásának terve ott bujkál már régóta a népesség minden rétegében. Ezt az ügyet a közvélemény asztaláról lesöpörni többé már nem lehet. Pest vármegye felosztása két vagy három törvényhatósági területre megérett és elodázhatatlan országos ügy, mellyel a közeljövőben a törvényhozás is foglalkozni fog." Hozzáfűzhetjük, hogy a megyeszékszékhelyért megindult küzdelembe a legbiztosabb kilátásokkal Kecskemét bocsátkozhatik. r Kecskemét, 1922 szeptember 27. Ára 8 korona. Szerda, IV. évf. 222. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre. . . . . 500 korona. Egyes számla: 8 korona. III., Szabadság-tér 1. szám II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra............................................180 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. Repülőgépen Londontól Konstantinápolyig. Franciák filmfelvételei Kecskeméten. A vasút, táviró, telefon és repülőgép szédületes módon megkisebbítette a földrajzi távolságokat. A technika ezen új vívmányait használja fel az egyik legnagyobb párisi mozgóképgyár. Óriási szabású film összeállításánál egyfolytában mutatja be Londontól Konstantinápolyig 10 ország képét és jellemző tulajdonságait. A 3500 munkással dolgozó Gaumont cég és egyik kiváló operatőrje alig két hete indultak el Párisból Londonba. Ott mindössze pár napig tartózkodtak és egy csomó felvételben örökítették meg az Angol világbirodalom szívének lüktető életét. Repülőgépen 2 óra alatt Párisba jutottak, néhány nap után 4 óra alatt Strassburgot érték el. A következő állomás Prága mindössze 3 órai távolság, Bécs csak 2 és fél óra, Budapest sem több. Útközben a repülőgépről kitűnő felvételekben rögzítik meg az egyes országok jellemző vidékeit, míg a leszállás után pár nap alatt a nemzeti sajátosságok is filmre kerülnek. Így jutottak el hozzánk szombaton, hogy a Magyaralföld kultúráját és különlegesen magyar vonatkozásait filmre vigyék. Délután folyamán mindössze százméter felvételt készítettek a homoki szőlőművelésről Wéber Aladár ballószögi telepén. Ma reggel Héjjas István borbási gazdaságában, a ma már oly ritka fehér ökrösfogatokat és mezőgazdasági gépeket, valamint a Nyomáson a jellegzetes homoki legelőt viszik filmre. Vasárnap az országos vásár nyújtott kiváló alkalmat felvételre a Kecskemét-vidéki népéletről.