Kecskeméti Közlöny, 1922. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1922-09-27 / 222. szám

Pártszövetkezés a magyar faj megmentésére. Minden nap agyonütik és minden nap kiderül, hogy mégsem sikerült agyonütni azt a mozgalmat, amely politikailag párt­szövetkezésért munkálkodik, történelmileg a magyar faj egyik nagy erőfeszítését je­lenti a megmenekvésért. Értjük ezen a Wolf-Gömbös-Friedrich akciót. Ennek célja egyelőre a keresztény vérszerződés meg­teremtése, a fajvédelmi alapon álló képvi­selők összehozása. Szükség van reá azért, mert ellenségeink ismét összeröffentek, az idegen bankárok, az idegen szocialisták, a kóros agyú világpolgárok és nemzetünk catilinarius alakjai vállalkoztak arra az utolsó rohamra, mellyel végenyészetbe sze­retnének bennünket dönteni. Ebben a pil­lanatban, mikor egyik ellenségünk Benes szokollaival, másik Moszkva guruló ara­nyával, harmadik és negyedik lelkének betegségével, jellemének elvetemültségével törekszik létünket megrontani, h­írem le­hetséges, hogy a nemzet akaratának kife­jezői mással törődjenek, mint a fenyege­tett lét megmentésével. Egy kigázolás van : pártszövetkezés a keresztény világnézet és a magyar fajvédelem alapján és ezzel kapcsolatban az egész nemzet megszerve­zése, hogy a beígért támadásban helyt áll­hassunk, sőt visszavághassunk, és végre­­valahára leszámolhassunk. A mozgalom megindulására teljes anyagi lezüllésünk adta meg a lökést. Anyagi és szellemi züllés azonban párhu­zamosan haladtak, csak az előbbi kirívóbb, megfigyelhetőbb és általánosabb. Ezzel magyarázható, hogy a látnoki tehetségű Istóczy Győző, akit a zsidó „c­erem" mar­­tirizált, már 1909-ben hasonló alapokon tervezett életmentő politikát. Istóczy Győző terve akkor nem valósulhatott meg, mert az ősz harcos „alkotmányos választási költ­ségek" hiányában nem juthatott be a par­lamentbe. A történelmi fundamentumot azonban lerakta. Megvetette azt 25 évi törvényhozói tapasztalatok nyomán, a ve­­zérlete alatt állott Antiszemitapárt múlt­­századi működésének tanulságai szerint. A márciusi forradalom óta alig volt szociális és közgazdasági reform Magyar­­országon. Ami volt, az javarészt az anti­szemitáknak köszönhető. Az Istóczyáno­­sok kezdeményezték a vasút államosítását, a börzeadó behozatalát, az uzsoratörvényt, a borhamisítás tilalmazását, a szövetke­zeti ügy és kisbirtoki hitelügy állami támo­gatását, a telepítési rendszert, törvényja­vaslatot adtak be az otthon mentesítésre, az ingóságok részletfizetés mellett való eladásának szabályozására és a börzebíró­­ság eltörlésére. Jogosan mondja Istóczy: „...legelőször mi szálltunk a parlamentben szembe a ...társadalmi és gazdasági Man­chester-liberalizmussal, amely azt hirdeti, hogy az erősebb jogosan nyomja el, jogo­san pusztítja el a gyengébbet s ebbe az egyenlőtlen társadalmi és gazdasági küz­delembe az államnak semmi beleszólási joga nincsen.“ Az új pártszövetkezés csak ezeknek a hagyományoknak felújításával indulhat sikeres útra. Le kell szállni „a közjogi ma­gas paripákról“ és a gazdasági veszede­lemmel szemben józan szociálpolitikát kell csinálni. A gazdasági front ugyan csupán csak egy része a nagy háborúnak, de ha ott fel tudnánk venni a harcot, akkor ta­lán nem lenne szükség a nyers erőre, mint b­égső eszközre. De a siri béke, az éhhalál konszoli­dációja és a rongyosság jogrendje helyett inkább jöjjenek a Manlicherek és kézi­gránátok ! Jeleníts István. /^AAAA^Vv^VvWVVWWWWVW­AAAAA^VWVWVVWVAW Pestvármegye felosztása. A legutóbbi napokban ismét élénk érdeklődés tapasztalható vármegyénk fel­osztásának ügye iránt. Politikusok, vezető közigazgatási állásban levő tisztviselők egymásután elmondják véleményüket a felosztás mellett, vagy ellen. E vélemény­nyilvánításokat a fővárosi lapok a legelté­rőbb kommentárokkal kísérik. Legutóbb Agoraszkó Tivadar dr., Pest­vármegye alispánja tiltakozott a felosztás ellen. Arra hivatkozott, hogy a megye kö­zönsége egyáltalán nem rokonszenvez a felosztás tervével. Az alispán természete­sen csak a megyeházát tekinti Pestvárme­gyének s a megyeháza falai közt érthető okokból kellemetlennek találnák, ha a me­gyét ami előbb-utóbb föltétlenül bekövet­kezik, felosztanák. A megyei lakosság kö­rében azonban a legcsekélyebb ellenállás sem tapasztalható. Sőt, különösen a me­gyeszékhelytől távolabb eső helyeken ha­tározottan kívánják a felosztást. Ez nem is olyan új keletű terv. A háború utolsó évében Wekerle belügymi­­nisztersége alatt már tervbe vették a túl nagy megyék felosztása. Az összeomlást követő időkben persze ilyen feladatok meg­oldására gondolni sem lehetett. Belső viszo­­nyaink rendeződésének jelei közé számít­hatjuk, hogy most ezekkel a tervekkel új­ból komolyan lehet foglalkozni. A liberálisok déli szócsőve is hivatva érzi magát felharsanni ebben az ügyben. Egy apokrif levélben, mely nagy részében a legteljesebb tájékozatlanságról tanúsko­dik, Kalocsát, mint vasúti gócpontot ajánlja megyeszékhelynek. A jó kalocsaiak, akik mindent elkövetnek a megyeszékhely meg­­­szervezése érdekében, valószínűleg nem tudják majd eldönteni, hogy élcelődésnek, vagy tájékozatlanságnak vegyék e ezt a túlságos „jóindulatot." Kalocsa pedig az eleinte hangoztatott túlkövetelések után most már megértőbb álláspontra tért át.­­ Az eddigi kétfélés osztás helyett háromfelé osztásról be­szélnek Kalocsán. — A megye legdélibb részei Kalocsa megyéhez tartoznának, a középső részek alkotnák Kecskemét me­gyét, az északi rész megmaradna továbbra Pest megyének. A „Kalocsai Néplap”ban Lukácsy György érdekes cikkben fejtegeti Pestmegye felosztásának jelentőségét. Innen ragadjuk ki a következő részleteket: „A régi nagy Pestmegye virilizmusával többé nem a keresztény s nemzeti irány ápolója, de inkább annak a hatalmas s óriási bér­leteken megmérhetetlen haszonnal felhizott zsidó közép- és birtokos osztálynak, mely mindig inkább az oroszországi mezőkről, a Kreml tövéből süvítő eszmeáramlattal szívja tele tüdejét, mintsem egész szí­vvel­­lélekkel tudná magát lekötni a magyar ge­­niushoz. Akkor a keresztény kisbírtokosság és iparosság bevonásával akarták felfrissí­teni a keleti szaggal eléggé megfertőzött levegőt, de a vármegye nem engedte, így vagyunk most Pest megye ketté-, illetve háromfelé való osztásával. Az ősi vezető, a legnagyobb vármegye közigaz­gatásának nehézségével nem tudja már megfelelően kiszolgálni sem önmagát, sem a hazát s munkájából nem fakad többé az a megváltó erő, amelyre a mai időkben, mikor az élet annyi akadályt gördít a ro­mokból való kibontakozás, építés, haladás útjába, oly égetően szükség volna. A rengeteg nemzeti vagyon árán mű­velődési központokká emelt városok ide­gen fajok imperialista céljait szolgálják, míg nekünk megmaradt országunk szíve gya­nánt Pest megye poros városaival, vasutak, kultúrintézmények, csatornázás, állami hi­vatalok, gyárak nélkül. Úgyszólván a nyers­anyagot hagyták vissza nekünk. Tavasszal, hóolvadáskor egy magasba szökkenő repülőről 150 ezer holdat látha­tunk vízzel elborítva, mint beláthatatlan tengert, itt a magyar Alföld közepén, nyá­ron meg, ha a nap égető tüzére felszárad a víz, napokig mehetünk a homokos és poros pusztákon, mint a kirgiz steppéken, míg emberrel találkozunk. Aki ismeri a törvényhatóságok ren­deltetését és munkáját, önkormányzati és állami közigazgatást közvetítő szerepével, az adminisztráció milliónyi ügyével, e ten­gernyi munkát Pest megye közigazgatása hatásosan és üdvösen lebonyolítani nem képes. Ez a kulcsa annak a meglepő tény­nek, hogy a vármegye felosztásának terve ott bujkál már régóta a népesség minden rétegében. Ezt az ügyet a közvélemény asztaláról lesöpörni többé már nem lehet. Pest vármegye felosztása két vagy há­rom törvényhatósági területre megérett és elodázhatatlan országos ügy, mellyel a közel­jövőben a törvényhozás is foglalkozni fog." Hozzáfűzhetjük, hogy a megyeszék­­székhelyért megindult küzdelembe a leg­biztosabb kilátásokkal Kecskemét bocsát­­kozhatik. r Kecskemét, 1922 szeptember 27. Ára 8 korona. Szerda, IV. évf. 222. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre. . . . .­­ 500 korona. Egyes számla: 8 korona. III., Szabadság-tér 1. szám II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Egy hónapra............................................180 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. Repülőgépen Londontól Konstantinápolyig. Franciák filmfelvételei Kecskeméten. A vasút, táviró, telefon és repülőgép szédületes módon megkisebbítette a föld­rajzi távolságokat. A technika ezen új vívmányait használja fel az egyik legna­gyobb párisi mozgóképgyár. Óriási szabású film összeállításánál egyfolytában mutatja be Londontól Konstantinápolyig 10 ország ké­pét és jellemző tulajdonságait. A 3500 mun­kással dolgozó Gaumont cég és egyik ki­váló operatőrje alig két hete indultak el Pá­­risból Londonba. Ott mindössze pár napig tartózkodtak és egy csomó felvételben örö­kítették meg az Angol világbirodalom szí­vének lüktető életét. Repülőgépen 2 óra alatt Párisba jutottak, néhány nap után 4 óra alatt Strassburgot érték el. A követ­kező állomás Prága mindössze 3 órai tá­volság, Bécs csak 2 és fél óra, Budapest sem több. Útközben a repülőgépről kitűnő felvételekben rögzítik meg az egyes or­szágok jellemző vidékeit, míg a leszállás után pár nap alatt a nemzeti sajátosságok is filmre kerülnek. Így jutottak el hozzánk szombaton, hogy a Magyaralföld kultúráját és különlegesen magyar vonatkozásait filmre vigyék. Délután folyamán mindössze száz­méter felvételt készítettek a homoki szőlő­művelésről Wéber Aladár ballószögi tele­pén. Ma reggel Héjjas István borbási gaz­daságában, a ma már oly ritka fehér ök­rösfogatokat és mezőgazdasági gépeket, valamint a Nyomáson a jellegzetes homoki legelőt viszik filmre. Vasárnap az országos vásár nyújtott kiváló alkalmat felvételre a Kecskemét-vidéki népéletről.

Next