Kecskeméti Közlöny, 1923. március (5. évfolyam, 48-72. szám)
1923-03-21 / 64. szám
Kecskemét, 1923 március 21. Ara 15 korona. Szerda, V. évfolyam, 64. szám. előfizetési Arak. ftagyed ívre................................. . 900 korona. Sív hónapra ....................................... 320 korona. Felelős szerkesztő: dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára: 15 korona Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: III. Szabadság tér I. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon: 120. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 114. IHEgfMli a gabona spofeutóciM Nemrégiben jelent meg miniszteri rendelet, amely betiltotta a gabona határidőüzletek kötését. A rendelet azonban nem hozott kellő eredményt, mert a gabonaárak napról napra még mindig aránytalanul emelkednek , a drágább árak mellett szilárdan kitart a terménytőzsde. Félrendszabálynak bizonyult a rendelet, amelyet nem tartanak be a tőzsde spekulánsai és továbbra is büntetlenül drágítják a gabona árakat s így az ország mindennapi kenyerét. A gabona árak ijesztő drágulásával a minisztertanács is foglalkozott és elhatározta, hogy az erkölcstelenné fajult tőzsdei spekuláció megfékezésére hatásosabb és erélyesebb rendszabályokat léptet életbe. Aradikális intézkedések megtételére a minisztertanács Bod János közélelmezési minisztert hatalmazta fel. A gabonadrágítást megakadályozó újabb intézkedésekről és a várható rendszabályokról már nyilatkozott is a közélelmezési miniszter, rámutatva az erkölcstelen üzletkötések tarthatatlanságára. Többek között kijelentette, hogy tűl keletlen állapot az, ahogy a gabonatőzsdén a határidő üzletek betiltásáról szóló rendelkezést kijátszani igyekeznek. A rendelet érdlmében harminc napos határidőn túl nem szabadna gabona üzletet kötni. Az örökösen nagyobb, erkölcstelen haszonra váró spekuláció ezt úgy játsza ki, hogy látszólag azonnali szállításra fölött üzletet, azonban a vételárat nem az üzletkötési naptár szerint számítja, hanem a majdan bekövetkező szállítás határidején kialakult árakat veszi iránybadésul. A ma kötött üzleteket majd csak harminc nap múlva bonyolítják le az akkora már jóval magasabb árakon. Ez a módszer otthonos most a tőzsdén, mely nyilvánvalóan kijátszása a határidős üzletek tilalmának. A közélelmezési miniszter kilátásba helyezte, hogy a visszaélések ellen a legszigorúbb rendszabályokat lépteti életbe és elsősorban a tőzsdebírósági jogsegély megvonásával kell büntetni. Nem tudjuk még milyen eredménye lesz a kilátásba helyezett intézkedéseknek, de ez az állapot már szinte tarthatatlan. A tőzsdések a gabonát a termelőktől már régen összevásárolták s most egymás között cserebetélve az árut, folyton felfelé hajtják az árát. Ebtől semmi haszna az államnak, a pénzt a tőzsdei spekuláción visszatartják. A termelők alig valamivel kaptak többet a mai árak felénél s most mindezt a különbséget a tőzsdén manipuláló siker had gazdagodására a fogyasztó közönségnek kell megfizetni, mert indokolatlanul drágul naprólnapra a kenyér és a liszt ára. Épen ideje van az erélyes intézkedéseknek. Törökvilág Kecskeméten. Sok okunk van a törökökre gondolni. A száznegyvenhat évig tartó török hódoltság idejéből még számos helyen megvannak az elmétek. Ma már összehasonlítást tehetünk a bécsi politika és a török uralom magyarországi gazdasági következménye közöt is. És ha lelkünkben nem is él valami gyönyörű korszakként a török uralom, egy azonban kétségtelen, hogy Magyarország mezőgazdaságának fejlesztésére mindent elkövettek. Bizonyítékul sok török rendelkezés maradt reánk. Ezzel szemben a bécsi politika szomorú gyarmattá sülyesztette hazánkat. Az újabb faji kutatások meg azt igazolják, hogy am a törökök, sem a tatárok nem is olyan távoli rokonaink, mint azt eddig tanították. Egész nyugodtan beszélhetünk török testvérekről. Törökország romlása. A XIX. századi és a mai sorsuk alig különbözik Csonkaországunk szerencsétlenségétől. Törökország tönkretételéhez majd egy évszázada fogtak hozzá íz európai hatalmak. Szorzorú sorsuk előidézésében íz angolok jártak legelöl. Midőn Kecskeméten tartózkodott Abdul Latif szomorúan érdekes felvilágosításokat adott a török helyzetről. Nagyon tévesen ismerik Európában a törököket, azt beszélik róluk mindenfelé, hogy tunya, munkakerülő emberek. Ezzel szemben az igazságra reávilágít az a tény, hogy ha, rég idő óta már, meg akar hazájában élni a török, kénytelen naponként 16— 18 órát szorgos munkával eltöleni. A magyar történelmet nagyon részletesen és jól ismerik és nincs olyan eldugott helyen a török falu, amelynek lakói ne emlékeznének büszkén a magyarokra és ne hivatkoznának szeretettel arra a faji festériségre, amely a magyart és törököt eggyé kapcsolja. Az európaiakra nagyon haragszanak, csak a magyar emberrel tesznek kivételt. Hogy a török nemzet oly sokáig nem tudott lábra állni, fő okai az angolok. Szép fejlődésnek indult az ipar és kereskedelem. Volt pl. már 3 cukorgyára Törökországnak s igen jó minőségű és bármely állam gyártmányával a versenyt kiálló árút készítettek. De e vállalkozásokat is, miként a többit mind, megölte az angol kereskedelmi verseny. Akkor midőn egész Európában a cukor átlag ára 90 fillér körül volt, az angolok 50 fillérért szállították a cukrot s hasonló árakon a többi árucikkeket. Ezzel a konkurenciával nem versenyezhetett a török ipar. A vállalatok egymás után megbuktak. Amikor aztán bekövetkezett a katasztrófa, az előre törő angol kapitalizmus mindenre reátette a kezet és a vállalatok, bányák üzemek egymás után jutottak idegen kézbe s mikor már nem volt belföldi versenytárs, az áraikat még jó, ha az európai színvonalon tartották, így ölték meg a török gazdasági életet s ezért ellensége a török az európai kapitalizmusnak, amely törekvésük tisztán tájvédelmi és nem téveszthető össze a bolsevizmussal. A török nem is fog addig a béke útjára térni, amíg a legcsekélyebb idegen érdek érvényesülhet hazájában. Abdul Latif felvilágosításai nélkül is, mi asik a turáni kérdés erze nevei tisztában vagyunk, mindig rokonszenvvel néztük török testvéreink küzdelmét. Azonban nyilatkozatában fontos dolgot is említett, amelynek értéke, gyakorlati oldalánál fogva nagybecsű. Törökország feltétlen számít a magyar testvérek kulturális képzettségére, ha az országuk felépítését megkezdhetik. Ehhez nem kell kommentár. Látogatás törökjeinknél. Abdul Latif, mint megírtuk a Kecskeméten tartózkodó törökök ügyében jött le Budapestről. Ellátogattunk hát a kecskeméti törökökhöz is. Kecskeméten tíz török telepedett le. Van cukorka árus sátruk a piacon, egy a Hangya vasáru üzlete mellett, többi a Nagykőrösi-utcában két kepubejáratnál árul. Megkérdeztük az egyiket, honnan és hogyan vetődtek Katona József városába ? Üszkük vidékéről valók, amely mielőtt még a szerb nagyhatalmi mámor, az antant hatalmak támogatásával Törökország romlására nem tört, az Ozmán birodalomhoz tartozott mióta csak a törökök Európában megvetették a lábukat. De jött a Balkánháború, majd a világégés és a törököktől mind több európai földet vettek el, így került Üszküb a „nagy“ Szerb birodalomhoz. A szerbek rettenetes kegyetlenséggel törtek reájuk. Asszonyt, gyermeket, öreget, fiatalt egyként nem kímélték és a legbalkánibb módon gyilkolták őket. Természetes a férfiakat sem kímélték, de ezeknek választást engedtek, hogy vagy belépnek a szerb hadseregbe, vagy elpusztulnak. Választottak és IRegália pusztatemplomok feltárását Ballószögben és Borbáson. Az inségmunkálatokkal kapcsolatban a a városi tanács úgy intézkedett, hogy a százados kultúrtörténeti emlékeket rejtő puszta templomok kiásatását is elrendeli A mérnöki osztág erre vonatkozóan tervet készített, amely fokozatosan végrehajtja az ásatásokat. Az első tervezet már megvalósítás előtt áll, amennyiben intézkedés történt a munkálatok gyors keresztülvitelére. A városi tanács utasítása alapján a ballószögi és borbási pusztatemplomok feltárását most foganatosítja a mérnöki osztály. A kedvező időjárás nagyban elősegíti, hogy a munka előbbre haladhasson s rövidesen felszínre kerüljenek Kecskemét történetére igen fontos adatok, amelyek a város hatalmas kulturális fejlődésének élénk tanúbizonyságai. A munkálatoknál az inségmunkára jelentkezőket foglalkoztatják, akik a mérnöki osztály felügyelete alatt megkezdik a feltárást. Az iparoktatás fejlesztése. Az iparostanoncoktatás reformja. — Közép és polgári iskolák átszervezéséről. A kereskedelemügyi minisztérium iparoktatási ügyosztálya az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács az érdekképviseletek bevonásával teljes ülést tartott a napokban, amelyen dr Gaál Jenő miniszteri tanácsos, mint elnök bemutatta az iparostanonciskolák új szervezetét és tantervét, amely három típusú iparostanonciskolát állapít meg a jövőben azok népessége és fejlettsége szerint. Legfejlettebb ezek közül a szakirányú iparostanonciskola, amilyen például a kecskeméti. Dr Neményi Imre nyugalmazod államtitkár ennél a kérdésnél rövidebb ideig tartó ipari tanfolyamok rendezését és vándorszaktanítói állások szervezését javasolta oly helyeken, ahol a tanoncok létszáma nem éri el a 25 öt és rámutatott arra, hogy Európában nincs egy másik állam, ahol oly sikeresen lenne megoldva a tanoncoktatás kérdése mint nálunk Magyarországon. Dr Bermann Miksa műegyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő megfelelő ipariskolai tankönyvek megírását és kiadását sürgeti, nemkülönben az iparostáncok részére tanszerek biztosítását kívánja. Sztanksy Lajos a kecskeméti iparos iskola igazgatója az új óratérben, magyarnyelv- és üzleti levelezésre megállapított heti egy órát túl kevésnek találja és megfelelő óraszám beillesztését kéri, abbeli és többféle javaslatát, amelyet előzőleg írásban is benyújtott, a szakbizottság elé utalja az ülés. Az iparostanonciskolák új szervezetét és tantervét, amely egyébként valóságos mesterműnek mondható általánosságban elfogadta az ülés, csupán egyes részletkérdések megvitatását tartották még függőben.