Kecskeméti Közlöny, 1923. március (5. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-21 / 64. szám

Kecskemét, 1923 március 21. Ara 15 korona. Szerda, V. évfolyam, 64. szám. előfizetési Arak. ftagyed ívre................................. . 900 korona. Sív hónapra ....................................... 320 korona. Felelős szerkesztő: dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára: 15 korona Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: III. Szabadság­ tér I. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon: 120. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 114. IHEgfMli a gabona spofeutóciM Nem­régiben jelent meg miniszteri ren­delet, amely betiltotta a gabona határidő­­üzletek kötését. A rendelet azonban nem ho­zott kellő eredményt, mert a gabonaárak napról napra még mindig aránytalanul emel­kednek , a drágább árak mellett szilárdan kitart a terménytőzsde. Félrendszabálynak bizonyult a rendelet, amelyet nem tartanak be a tőzsde spekulánsai és továbbra is bün­tetlenül drágítják a gabona árakat s így az ország mindennapi kenyerét. A gabona árak ijesztő drágulásával a minisztertanács is foglalkozott és elhatározta, hogy az erkölcs­telenné fajult tőzsdei spekuláció megfékezé­sére hatásosabb és erélyesebb rendszabályo­kat léptet életbe. A­­radikális intézkedések megtételére a minisztertanács Bod János közélelmezési minisztert hatalmazta fel. A gabona­drágítást megakadályozó újabb intézkedésekről és a várható rend­szabályokról már nyilatkozott is a közélel­mezési miniszter, rámutatva az erkölcstelen­­ üzletkötések tarthatatlanságára. Többek között kijelentette, hogy tűl keletlen állapot az, ahogy a gabonatőzsdén a határidő üzletek betiltásáról szóló rendel­kezést kijátszani igyekeznek. A rendelet ér­dlmében harminc napos határidőn túl nem szabadna gabona üzletet kötni. Az örökösen nagyobb, erkölcstelen haszonra váró speku­láció ezt úgy játsza ki, hogy látszólag azon­nali szállításra fölött üzletet, azonban a vé­telárat nem az üzletkötési naptár szerint számítja, hanem a majdan bekövetkező szál­lítás határidején kialakult árakat veszi irányb­adésul. A ma kötött üzleteket majd csak har­minc nap múlva bonyolítják le az akkora már jóval magasabb árakon. Ez a módszer otthonos most a tőzsdén, mely nyilvánvalóan kijátszása a határidős üzletek tilalmának. A közélelmezési miniszter kilátásba helyezte, hogy a visszaélések ellen a legszigorúbb rendszabályokat lépteti életbe és elsősorban a tőzsde­bírósági jogsegély megvonásával kell büntetni. Nem tudjuk még milyen eredménye lesz a kilátásba helyezett intézkedéseknek, de ez­ az állapot már szinte tarthatatlan. A tőzsdések a gabonát a termelőktől már ré­gen összevásárolták s most egymás között cserebetélve az árut, folyton felfelé hajtják az árát. Ebtől semmi haszna az államnak, a pénzt a tőzsdei spekuláción visszatartják. A termelők alig valamivel kaptak többet a mai árak felénél s most mindezt a különb­séget a tőzsdén manipuláló siker had gaz­dagodására a fogyasztó közönségnek kell megfizetni, mert indokolatlanul drágul napról­­napra a kenyér és a liszt ára. Épen ideje van az erélyes intézkedéseknek. Törökvilág Kecskeméten. Sok okunk van a törökökre gondolni. A száznegyvenhat évig tartó török hódoltság idejéből még számos helyen meg­vannak az elmétek. Ma már összehasonlítást tehetünk a bécsi politika és a török uralom magyar­országi gazdasági következménye közöt is. És ha lelkünkben nem is él valami gyö­nyörű­ korszakként a török uralom, egy azon­ban kétségtelen, hogy Magyarország mező­­gazdaságának fejlesztésére mindent elkövet­tek. Bizonyítékul sok török rendelkezés ma­radt reánk. Ezzel szemben a bécsi politika szomorú gyarmattá sülyesztette hazánkat. Az újabb faji kutatások meg azt igazolják, hogy a­m a törökök, sem a tatárok nem is olyan távoli rokonaink, mint azt eddig tanították. Egész nyugodtan beszélhetünk török test­vérekről. Törökország romlása. A XIX. századi és a mai sorsuk alig különbözik Csonkaországunk szerencsétlen­ségétől. Törökország tönkretételéhez majd egy évszázada fogtak hozzá íz európai ha­talmak. Szorzorú sorsuk előidézésében íz angolok jártak legelöl. Midőn Kecskeméten tartózkodott Abdul Latif szomorúan érdekes felvilágosításokat adott a török helyzetről. Nagyon tévesen ismerik Európában a törököket, azt beszélik róluk mindenfelé, hogy tunya, munkakerülő emberek. Ezzel szemben az igazságra reávilágít az a tény, hogy ha, rég idő óta már, meg akar hazájá­ban élni a török, kénytelen naponként 16— 18 órát szorgos munkával eltöleni. A ma­gyar történelmet nagyon részletesen és jól ismerik és nincs olyan eldugott helyen a török falu, amelynek lakói ne emlékeznének büszkén a magyarokra és ne hivatkoznának szeretettel arra a faji fes­tériségre, amely a magyart és törököt eggyé kapcsolja. Az európaiakra nagyon haragszanak, csak a magyar emberrel tesznek kivételt. Hogy a török nemzet oly sokáig nem tudott lábra állni, fő okai az angolok. Szép fejlődésnek indult az ipar és kereskedelem. Volt pl. már 3 cukorgyára Törökországnak s igen jó mi­nőségű és bár­mely állam gyártmányával a versenyt kiálló árút készítettek. De e vállal­kozásokat is, miként a többit mind, meg­­ölte az angol kereskedelmi verseny. Akkor midőn egész Európában a cukor átlag ára 90 fillér körül volt, az angolok 50 fillérért szállították a cukrot s hasonló árakon a többi árucikkeket. Ezzel a konkurenciával nem versenyezhetett a török ipar. A vállala­tok egymás után megbuktak. Amikor aztán bekövetkezett a katasztrófa, az előre törő angol kapitalizmus mindenre reá­tette a kezet és a vállalatok, bányák üzemek egy­más után jutottak idegen kézbe s mikor már nem volt belföldi versenytárs, az árai­kat még jó, ha az európai színvonalon tar­tották, így ölték meg a török gazdasági életet s ezért ellensége a török az európai kapitalizmusnak, amely törekvésük tisztán tájvédelmi és nem téveszthető össze a bol­­sevizmussal. A török nem is fog addig a béke útjára térni, amíg a legcsekélyebb ide­gen érdek érvényesülhet hazájában. Abdul Latif felvilágosításai nélkül is, mi asik a turáni kérdés erze nevei tisztában vagyunk, mindig rokonszenvvel néztük tö­rök testvéreink küzdelmét. Azonban nyilat­kozatában fontos dolgot is említett, amely­nek értéke, gyakorlati oldalánál fogva nagy­becsű. Törökország feltétlen számít a magyar testvérek kulturális képzettségére, ha az or­száguk felépítését megkezdhetik. Ehhez nem kell kommentár. Látogatás törökjeinknél. Abdul Latif, mint megírtuk a Kecske­méten tartózkodó törökök ügyében jött le Budapestről. Ellátogattunk hát a kecskeméti törökökhöz is. Kecskeméten tíz török telepe­dett le. Van cukorka árus sátruk a piacon, egy a Hangya vasáru üzlete mellett, többi a Nagykőrösi-utcában két kepubejáratnál árul. Megkérdeztük az egyiket, honnan és hogyan vetődtek Katona József városába ? Üszkük vidékéről valók, amely mielőtt még a szerb nagyhatalmi mámor, az antant hatalmak támogatásával Törökország romlá­sára nem tört, az Ozmán birodalomhoz tar­tozott mióta csak a törökök Európában megvetették a lábukat. De jött a Balkán­­háború, majd a világégés és a törököktől mind több európai földet vettek el, így ke­rült Üszküb a „nagy“ Szerb birodalomhoz. A szerbek rettenetes kegyetlenséggel törtek reájuk. Asszonyt, gyermeket, öreget, fiatalt egyként nem kímélték és a legbalkánibb módon gyilkolták őket. Természetes a férfia­kat sem kímélték, de ezeknek választást en­gedtek, hogy vagy belépnek a szerb had­seregbe, vagy elpusztulnak. Választottak és IRegália pusztatemplomok­ feltárását Ballószögben és Borbáson. Az inségmunkálatokkal kapcsolatban a a városi tanács úgy intézkedett, hogy a százados kultúrtörténeti emlékeket rejtő puszta templomok kiásatását is elrendeli A mérnöki osztág erre vonatkozóan tervet készített, amely fokozatosan végrehajtja az ásatásokat. Az első tervezet már megvalósítás előtt áll, amennyiben intézkedés történt a munkálatok gyors keresztülvitelére. A városi tanács utasítása alapján a ballószögi és borbási pusztatemplomok fel­tár­ását most foganatosítja a mérnöki osztály. A kedvező időjárás nagyban elősegíti, hogy a munka előbbre haladhasson s rövidesen felszínre kerüljenek Kecskemét történetére igen fontos adatok, amelyek a város hatal­mas kulturális fejlődésének élénk tanúbizony­ságai. A munkálatoknál az inségmunkára jelentkezőket foglalkoztatják, akik a mérnöki osztály felügyelete alatt megkezdik a feltárást. Az iparoktatás fejlesztése. Az iparostanoncoktatás reformja. — Közép és polgári iskolák átszervezéséről. A kereskedelemügyi minisztérium ipar­oktatási ügyosztálya az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács az érdekkép­viseletek bevonásával teljes ülést tartott a napokban, amelyen dr Gaál Jenő miniszteri tanácsos, mint elnök bemutatta az iparos­­tanonciskolák új szervezetét és tantervét, amely három típusú iparostanonciskolát ál­lapít meg a jövőben azok népessége és fej­lettsége szerint. Legfejlettebb ezek közül a szakirányú iparostanonciskola, amilyen pél­dául a kecskeméti. Dr Neményi Imre nyugalmazod állam­titkár ennél a kérdésnél rövidebb ideig tartó ipari tanfolyamok rendezését és vándorszak­­tanítói állások szervezését javasolta oly he­lyeken, ahol a tanoncok létszáma nem éri el a 25 öt és rámutatott arra, hogy Európá­ban nincs egy másik állam, ahol oly sike­resen lenne megoldva a tanoncoktatás kér­dése mint nálunk Magyarországon. Dr Bermann Miksa műegyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő megfelelő ipariskolai tankönyvek megírását és kiadását sürgeti, nemkülönben az iparostáncok részére tan­­szerek biztosítását kívánja. Sztanksy Lajos a kecskeméti iparos iskola igazgatója az új óratérben, magyar­nyelv- és üzleti levelezésre megállapított heti egy órát túl kevésnek találja és meg­felelő óraszám beillesztését kéri, abbeli és többféle javaslatát, amelyet előzőleg írásban is benyújtott, a szakbizottság elé utalja az ülés. Az iparostanonciskolák új szervezetét és tantervét, amely egyébként valóságos mesterműnek mondható általánosságban el­fogadta az ülés, csupán egyes részletkér­dések megvitatását tartották még függőben.

Next