Kecskeméti Közlöny, 1923. március (5. évfolyam, 48-72. szám)
1923-03-24 / 67. szám
Kecskemét, 1923 március 24. Ara 15 korona. Szombat, V. évfolyam, 67.szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Felelős szerkesztő: dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: vagyad ívre....................................... 900 korona. Egyes 15 korona '». Szabadság-tér I. számol, e. 3. ajtó. Telefon: 120. Szónapra....................................... 320 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 114. .......mmi NI IMI ■' tírinnTrfflTiTTTT“” *--------TM—* ................. Zuhan a korona értéke. Ama bizonyos liberális bankkörök évekkel ezelőtt kijelentették: a zürichi jegyzés az irányt adó. Azután lepergett egy év, két év és jött, ama bizonyos csodaminiszteri korszak, amelyben Hegedűs pénzügyi diktátorsága pénzünk értékének javulását ígérte. És tényleg egy ideig emelkedett is a magyar korona értéke a zürichi pénzpiacon, de akkor újra megszólaltak ama bankkörök és bejelentették : kérem várjuk a végét, mert ez az egész emelkedés nem tarthat sokáig és a magyar korona álladó emelkedésének idején ők már a pénz értékének a zuhanására spekuláltak. Tényleg Hegedűs megszokott s távozott is a miniszteri székből, mert nem az ő akarata, hanem Züriché számit. A nemzeti érdek szóhoz sem juthatott és a korona értéke már zuhant hanyathomlok létére. Mikor talán 70— 80 körül megállt egy kissé pihenni Zürich, reménykedni kezdtünk, hogy a romlás nem következik be. De jöttek a pénzügyi szaktekintélyek és kijelentették, hogy nagyon rossz a gazdasági helyzetünk és ezen csak az aranyparitásos számítás segíthet. Emlegették a búzavalutát is aranyérték alapon. Ez már tavaly júniusban, vagy júliusban volt. És Zürich ismét beigazolta, hogyha a bankkörök új pénzügyi terveket termelnek , azt hűségesen megérzi és elkezdett a korona érték újra zuhanni, hogy a húszkoronás tavaly 10.000 koronás (1922. augusztus) papirpénz értéke meglegyen. Bekövetkezett é s akkor újra elhangzott a kiátás: emelni kell mindennek az árát, mert csak Zürich számit s ott a koronát is eljegyzik. De valami történt és szegény meghajzott kororánk vissza kúszott a húszon fölüli szin- vonalra. Ott bukdácsolt egy darabig. Talán egy hete a budapesti liberális bankok vezetői szinte észrevétlenül bejelentették, hogy újra esni fog a korona értéke , valahol 9—10 tájékán áll meg. S ma már újra halljuk, csakis Zürich számít. A korona pedig tényleg hanyathomlok zuhan a zérus jegyzésten. Vajon tényleg Zürich számít e vagy a számítást mások végzik el helyette ? Ha visszagondolunk az eseményekre, talán meg tudjuk állapítani az igazságot. Pénzünk értékének minden ingadozását a liberális és „faji“ pénzügyi körök kijelentései előzték meg. Nem Zürich számított, hanem ezek a bank érdekeltségek. Ők végezték a számítást s a magyar fogyasztók szeme elé oda tartották spekulációjuk következményét, a Zürichi jegyzést. Ők szerényen a háttérbe húzódtak és mint ama Pilatus, mossák kezeiket. Ez a rettenettes ördög mólóba keringésével kiszívja a magyar föld utolsó garasát is és ömlik a pénz. De hová? Ha a napi politika utolsó eseményeit is latba vetjük, még jobban megértjük a helyzetet. Titokzatos bombamerényletek történtek. Gúnyba fulladtak. Szinre látjuk a kézdörzsölő kapzsikat, amint lesik a hatást s megállapítják: nem fogtok ti majd nevetni. Azután jöttek az újabb szocialista próbálkozások, sztrájk rendezés, márciusi ünnepély zavarások s legutóbb a zsidók provokálása miatt véresen lezajló egyetemi ifjúsági tüntetés. Már megdöbbentünk a magyar vér miatt. Ma pedig a korona is zuhan. A nyilvánosan lezajlott politikai színjáték egyetlen célja a keresztény politika kompromitálása volt, hogy ama pénzügyi körök erre mutathassanak, ha Zürich újra számít. Nem kell nagyon kutatni a politikai és gazdasági érdekek összefüggését. Összevásárolják a szalonnát és zsírt a piacon. Mesterségesen hagítják az árakat. A rendőrség ebb egyént letartóztatott. A piaci árak napidl napról emelkednek. Különösen az élelmiszerek ára rohamosan felszökött. A helyzetet nemcsak az árusok igyekeznek kihasználni, hanem a mindig jól érésűit és a viszonyokat hamar felismerő spekulánsok is. Ezek sietnek a maguk javára fordítani a piacot, a pénztelen kisemberek éltetőjét. A szomszéd városokból, falvakból átjönnek és összevásárolják az árut, hogy azután jóval drágábban eladhassák. A rendőrség fokozott figyelemmel viseltetik a piac iránt s nem minden eredmény nélkül. A spekulánsok már felkeresték a kecskeméti piacot is. A napokban több embert előállítottak a kapitányságra, akik összevásárolták a zsírt és a zsírnak való szalonnát. Az árut pedig el akarták szállítani. Különösen Abonyból jöttek megtekinteni a kecskeméti piacot s ez alkalommal sikerült a rendőrségnek elfogni a spekuláns bandát, amelynek az volt a célja, hogy az itt összevásárolt árut Abonyban értékesítse. Az értékesítés módja már ismeretes. Megvárják míg tetemesen felszökik az árucikk ára, hogy azután a vétel- és eladási ár közötti többletet zsebrevágják. így gazdagodtak meg a múltban a táncosok, akik ellen úgy látszik minden fenyítés hiábavaló volt. Radikálisabb büntetést kell kiszabni rájuk, esetleg lakat alá tenni őket legalább arra az időre, míg a piaci árak megállapodnak, hogy játékaikat ne folytathassák. Az ügyészség szigorú utasítást küldött a rendőrségre, hogy minden vegyes jogtalan haszonra törekvő spekulációt meggátoljon és a törvény kezére juttassa az árdrágítókat. Hisszük, hogy a rendőrség erélyes közbelépése megakadályozza a beözönlő idegenek manipulációit. Sztrájkba léptek a gyufagyári munkások. A Gyufagyár Rt. vállalatnál dolgozó munkások tegnap délután sztrájkba léptek, mert a munkaadó vállalat béremelési kérelmüket elutasította. Erre vonatkozóan az alábbi részleteket tudtuk meg. A vállalat munkásai tegnap küldöttségileg keresték fel az igazgatóságot, hogy a nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel mérsékelten emelje fel a béreket. Az igazgatóság tárgyalásokat kezdett a munkásokkal, de ezideig még nem vezetett eredményre. A munkások ugyanis a múlt hétre visszamenőleg kérik a bérjavítást, az igazgatóság pedig csak a jövő héttől kezdve hajlandó megadni kérelmüket. A munkások fizetése a jelenlegi állapot szerint heti 3500— 4000 korona között mozog. Nő munkás órabére 20—22 korona, férfi munkás 55— 60 koronaórabért kap. Ezzel szemben az órabéreknek cca 70—71 koronára való felemelését kérték. Az igazgatóság nem zárkózik el a kérelem elől s hajlandó megadni a követelést, de ragaszkodik ahhoz, hogy csak a jövő heti fizetéseknél utalja ki a felemelt díjakat. A munkásság miután kérelmüket teljes egészében nem teljesítik, tegnap délután beszüntette a munkát. Remélhető azonban, hogy a sztrájk rövidesen véget ér s az igazgatóság módot talál a békés megegyezésre. Termeljünk kendert! Irta: Kemény Szilárd a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara titkára. Magyarországnak még mintegy 30—40 évvel ezelőtt is egyik legszebb, legfejlettebb és leghasznosabb háziiparága volt a fonásszövés, mely a lakosság vászon, zsák- és ponyvaszükségletének tekintélyes részét fedezte. Ennek az iparnak az alapját képezte a lépten-nyomon, úgyszólván, minden község határában, keskeny apró parcellákban termelt, nem nagy növésű, vékonyszáru, s elég finom rostú, közönséges magyar kender, amit az asszonyok egészen kezdetleges módon, a legközelebbi árló vízben, kubik gödrökben, vagy folyóvizek sekélyes részein kiáztattak és kitilotak, s aztán a hosszú téli estéken, minden háznál vígan pergett a rokka és a szövőszékeken végszámra kerültek ki a szorgos asszonyi kezek alól a szebbnél szebb és úgyszólván elnyűhetetlen házi vásznak, amiket azután nyáron át, a gyepes mezőkön, a napra kiteregetve fehérítették. S elég különösen hangzik, de tagadhatatlan tény, hogy ezen hasznos háziiparnak a régi módon és a régi keretek közötti folytatása elé maga a kormány gördítette a legnagyobb akadályt, a Földművelés , Iparés Kereskedelemügyi miniszternek 1895. évben kiadott 50718 sz. rendeletével, mely szerint a kenderlé részint a halenyésztésre, részint annak a kigőzölgése közegészségügyi szempontból ártalmasnak minősíttetett, s ezen az alapon a kendernek a folyóvizekben és a községek közelében levő állóvizekbeni áztatása hatóságilag betiltatott. A szövőipar újbóli fellendítéséhez az első lépés a kendertermelésnek minél nagyobb mérvű kiterjesztése, amire most anynyival is inkább jó alkalom kínálkozik, mert a vászonneműek, valamint a gazdaságban nélkülözhessen zsákok, ponyvák és kötéláruk horribilis magas ára miatt a gazdaközönség körében talán soha nem volt még erre olyan nagy hajlandóság, mint most, amidőn erre a szükség sarkalja. A kendertermelés sikerének első félté■ fele a talaj helyes megválasztása, de nem kevésbé fontos a talaj gondos és szakszerű előkészítése sem. Mint gyorsfejlődésű növény, melynek rövid tenyészideje alatt aránylag óriási földfeletti részt kell kifejlesztenie, jó minőségű és jó trágyaerőben levő földet kíván s legmegfelelőbb neki a középkötött, televényes vályog, vagy agyagtalaj, rejtörés vagy erdőirtás, homokra ellenben nem igen való. Lápi földek vagy folyók árteréből nyert út törések csak két-három évi megmunkálás után alkalmasak a kender termelésre. A trágyázás sovány talajoknál közvetlen a kender alá, jobbaknál a kender előveteménye alá is alkalmazható. A szükséges trágya mennyiség kát holdanként — a talaj minősége szerint — 3000 szekér jól érett trágya. A trágyázást, különösen pedig a mély szántást minden körülmények közt az ősz folyamán kell elvégezni s az így előkészített talajt tavasszal közvetlen vetés előtt talajporbanyitóval (extirpátor) kell megmunkálni és csak ha a talaj megtömődötten került ki a télből, kell újból kevésbé mélyen megszántani. Egy nagy előnye a kendernek, hogy épen a gyors növekedése és a talaj erős beárnyékolása folytán minden gazt elnyomó és így határozottan gyomirtó növénynek