Kecskeméti Közlöny, 1923. március (5. évfolyam, 48-72. szám)
1923-03-28 / 70. szám
Kecskemét, 1923 március 28. Ara 15 korona. Szerda, V. évfolyam, 70. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre...................................... btotpra ..................................... 900 korona. 320 korona. Felelős szerkesztő: dr. KISS ENDRE. Egyes szám ara: 15 korona Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: III. Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon: 120. VIAnnUIVATAI * Q,Viliani,Lia. R Tnnfr. • HU Rendet! Mi lesz? A drágaság még egyre nagyobbra dagadó áradat. Sok nagyhete volt már a magyarnak, de a Golgota keresztjének súlyát még talán sohsem szenvedte meg annyira vállunk. Szomorú türelmetlenséggel lépnénk a minden oldalról reánk rakott bilincseket, melyek feszülése már nem is rést fakaszt a lépett sebekből, hanem a lélet fenyegeti. Elgondolkozhatunk afelett, hogy mi lehet annak az oka, már negyedik éve keressük a konszolidáció urait; az országban rend van, mint sehol Európában ; magunkba fojtva hurcoljuk az irredentizmus keserűségét, hogy féket vessünk teára; jobb időre várva terítik félre a trianoni béke papirosát, (hogy majd akkor lépjük szét); a termelő munka mind nagyobb arányokban indul és a megélhetés napról-napra keservesebb, napról-napra sulyosabb terhet akaszt a nyakunkba. Itt valami hiba történt, valamit roszszul végeztek. De nem elég a felénk leselkedő nyomor, más fenyegetések is előtolakodnak. Megint olyan hangok hallatszanak, hol burkoltan, hol nyíltan, mint az októberi forradalom előtt; megint szocialista tüntetések zavarják a nyugalmat; mindenfelé sztrájkokat rendeznek s ha követeléseiket hajlandó a munkaadó teljesíteni, nem fogadják el a megegyezés dacára. Ki, vagy kik rendezik ezt a színjátékot s miért nem történik erélyes intézkedés ellenük ? Budapest utcáin a nemzet erényeit, a tanuló ifjúságot részeg csőcseléknép inzultálja napról-napra. Mird hargosabb fenyegess hangzik a syriai berkek felől, melyek az ő hatalmuk elkövetkezését hirdetik. És közben a drágaság kacngva táncol az őrületbe kergető magasságok felé. Hova lettek a sokat hangoztatott nemzeti szempontok ? Vagy ilyen képe lesz ezután a nermetmenti, fajvédelmi gondolatnak ? Nos, hát mi a drágaság miatt sem éhen pusztulni nem akarunk, sem azt sem tűrhetjük, hogy a forradalmak söpredéke újra kacérkodjék az utákon s mig mindenfelé a rendes nyugalomról szónokolnak, büntetlenül dühönghessenek napokon keresztül. Ma még csak kérdezzük: ki vagy kik követtek el mulasztást ? Ma még csak kérdezzük, hogy figyelmeztető szavunk felébressze azokat, akik megfeledkeztek már a múlt tanulságairól. Legyen rend és nyugalom az utcákon, a gazdasági téren, a sztrájkoló munkások között és az országot egyre merészebben uzsorázó bankköröknél. Nem akarjuk hallani sem a zsidó internacionále hóhér nótáját, sem az éhségtől rgyongyölött magyarság jajjait. Sükős intézkedések kellenek ! Pán Medvec. Irta: Szilárdfy Zoltán. A gyönyörű fekvésű Rózsahegyet —Liptó vm.e legszebb városát — mintegy óriás koszorú övezik a köröskörül elterülő fenyvesekkel borított hegyek. Közvetlen a város alatt gyors iramban vágtat a Vág sziklás medrében, melynek hátán különösen a magasabb vízállások idején, csak úgy nyüzsögnek a gyorsvonat sebességgel száguldó tutajos tótok, bámulatos ügyességgel kormányozva ezen primitív, de tagadhatatlanul célszerű szállítási járműveiket. A folyó napsütéses partján halászok lengették nedves hálóikat. Munkájukba elmerülve alig vették észre, hogy egy tótlegény kezével tölcsért formálva szája elé,, minden erejével kiáltozott úszó tudjáról a halászok felé: — Hahó! Pozor hrnbár pozor! . . A kanyarulatnál holtembert hoz a viz! . . A halászok azonnal bárkájukba ugrottak s néhány perc múlva egy hatalmas háló várta — folyón keresztbe feszítve — a hol lebukó, hol ismét előtűnő tetemet. Nem kellett soká várniok. Egy rohanó örvény erős lendülettel épp a háló közepébe dobott egy cafatos hústömeget. A halászok irtózva, mintegy megkövülve nézték a rejtélyes zsákmányt. — Óh ! Bozse. Óh! Mária. Egy ember kinek se feje, se keze, se lába! . . A hálót óvatosan összehúzva, sűrű keresztvetések között kieveztek a partra, s a hullát a közelben levő fonógyári kórházba vitték, honnan telefonon értesítették a városi hatóságot a különös leletről. Alig egy óra múlva megérkezett a bizottság. A hatósági közegeken kívül ott voltak még: dr. Matyovszki és dr. Szobár orvosok, nagy pánszláv vezérek, a magyarság elleni izgatók hithed alakjai. Az orvosi szemlét dr. Leinmann Jakab főorvos végezte, ki megállapította, hogy a Vágból kifogott hulla egy kegyetlenül meggyilkolt, fejétől és végtagjaitól megcsonkított ember törzse. A véletlen úgy hozta magával, hogy a fonógyár egyik cseh munkása, Franz Polivka az eset előtt néhány nappal lakásáról nyomtalanul eltűnt. Barátai közül többen tudni vélték, hogy Franz Polivka nem is régen nagyobb pénzösszeget kapott Amerikában lakó rokonától. Igen természetesnek találták tehát, hogy valamelyik magyar munkás, aki tudomást szerzett arról, hogy Polivkánál pénz van, orozva meggyilkolta, kirabolta, s borzalmasan megcsonkított hulláját a Vágba dobta. A fonógyár — bár évenként jó néhány békebeli százezer koronákat kapott subvenciónként az államtól, — hogy a 2—3 ezer munkást foglalkoztató gyárban a felőmagyarországon lakó magyarokat és tótokat alkalmazza, hogy ezáltal a kivándorlást ellensúlyozza, mégis az összes alkalmazottak több mint felét a gyár által oda telepített osztrákok, morvák és csehek képezték. Ez a gyülevész had azonnal tanácskozásra gyűlt össze és megállapították a szegény Polivka temetésére vonatkozó összes intézkedéseket. Nyomban tekintélyes összeget gyűjtöttek össze a temetési költségekre, ami másnap az egész környék jelenlétében meg is történt. A díszes ravatalt a kórház udvarán állították fel, rengeteg virág és koszorú alatt. Fehérruhás lányok és gyászruhába öltözött ezrek állták körül a koporsót. A dalárda szomorú gyászdalokat énekelt, a cseh mutik bánatos gyászindulókat játszott, s midőn a Hlinka atyát hozó kocsi megállt a kórház előtt, a köréje sereglett já tót atyafiak ostroma elöl alig tudott menekülni. Hogyisnem hiszen Ő titkos álmaiknak, a független nagy túlorszának harcosa, s ennek a szent eszmének nagy mártírja. A gyászszertartás végeztével Hlinka atya hatalmas szónoklatot tartott a koporsó felett: „Idejött e szerencsétlen — úgymond távol a hazájától e testvéri nemzet körébe, hogy boldogulást szerezzen magának. Boldogulás helyett orgyilkos kezek oltották ki ifjú reményteljes életét, amellyel talán nagy nemzeti eszménknek is hasznos szolgálat tehetett volna . . . (azóta ugyancsak megváltozott nézetiben Hunka atya.) Ne feszegessük kivolt a gyilkos. Sejtjük érezzük, tudjuk azt mindnyájan Odasorolunk téged is emlékeinkeinkben élő nagy vértanunk a Csernovitz-i hősök közé. Lélekben a mienk voltál mig éltél, a mienk maradsz ezután is örökké! A fehérruhás lányok vállukra emelték a koporsót, s a gyászmenet megindult a temető felé ... A gyár által ajándékozott „díszsírhely“ magába fogadta a „nagy halottat.“ A köves hantok szokatlan nagy dübörgéssel hullottak a koporsó fedelére, s a Csernahora erdőiből tekete varjak százai fülsíkitető lármával kiáltozták: kár, kár, kár. A temetést követő néhány napra az Dr. Tóth György temetése. Tegnap 3 órakor temették el a város közönségének nagy részvéte mellett dr Tóth György nyugrendi kormánysegéd, főgimn. igazgató, házfőrököt. A kegyesrendiek templomában elhelyezett ravatalt egészen e födte a koszorúk rokasága. A templom zsúfolásig telt a gyászoló közönséggel. A gyászszertartást Révész István pápai prelátus végezte nagy papi segédlettel. A temetésen megjelentek a városi tanács, a társadalmi és kulturális egyesületek, a Ksiholikus Egylet, Legényegylet testületekg. A rendház nevében Gyurácz Ferenc tanár, a város és az egyesületek nevében Faragó Béla igazgató búcsúztatta Kecskemét nagy halottját, aki mint kiváló pedagógus, igaz emberbarát mindenki őszinte rokonszenvét, tiszteletét érdemelte ki életében. A főgimnázium énekkara Rassovszky Gyula tanár vezetésével gyászdalokat énekelt, mely után kikisérték a halottat a budai útiemetőbe. Pékek nem fogadták el az Árvizsgáló Bizottság határozatát. Küldöttséggel mentek Pekár Gyulához. Szombton tárgyalta az Árvizsgáló Bizottság a pékek kérelmét a sütemények és a kenyér árának felemelésére vonatkozólag. A Bizottság a gyűlésen a következő élvi határozatot fogadta : Minden egyes árucikk árának megállapításánál irányadónak tekinti ezentúl a Budapesti Országos Központi Árvizsgáló Bizottság által megállapított központi árakat 10 százalékos levonással. Addig is azonban, míg a Központi Árvizsgáló Bizottság legújabb árszabálya megjelenik, a kenyér árát a következőkben állapítja meg: Fehér kenyér kgr-ja 180 K. 70 százalékos rozslisztből készült kenyér ára 165 K., 75 százalékos rozslisztből készült kenyér ára pedig 132 K kgr.-onként. Ha a rendeletben megszabott 6 os számú búzalisztből is sütnek u. n. félbarna kenyeret, akkor annak az árát mind a pékekre, mind piaci árusokra vonatkoztatva 168 koronában állapítják meg. Fehérsütemények ára 1050 K, kávéházakban és élelmekben 12 K drb.ónként. A pékmesterek a Birótság határozatával nem elégedtek meg és fellebbezéssel éltek. A mai nappal küldöttségileg mentek föl Pekár Gyula képviselőnkhöz, kit arra kérnek, hogy terjessze kérelmüket pártolólag az illetékes minisztérium elé. Addig is azonban, ma ügyük végleges megoldást nyer, a megállapott árakon sütnek. Fehérsüteményt azonban nem. A fuvarosoknak múlt év szeptember 28 án benyújtott árszabályát 80 százalékkal emelték fel. Felhívjuk a közönség figyelmét az Árvizsgáló Bizottságnak a napokban megjelenő hirdetményére, mely az elmondottakra részletes tájékoztatással szolgál.