Kecskeméti Közlöny, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-19 / 136. szám

gTecskemét, 1923 junius 19.__________________Ara 30 korona,____________Kedd, V. évfolyam, 136. szám. 11 "111111111 llllll IMI ELŐFIZETÉSI ÁRAS Felelős szerkesztő: úr KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: feled évre.......................................1800 korona. Egyat­t^. 30 Korona IB* S^adsifl-tér I. szám Jl. a. 3. ajtó. Telefon: 120. egy kőlapra...................................... 630 korona. Megjelesik hétfő kivételével ramitfen nap. KIADÓHIVATAL: Széckfiny tér 5. szám. Telefon: 114. . II llllllIWTIW l3MH50a»««PWa8aBSBRgMW^ ,,W* mWHgWBOTWWTraWIL^M 'xaawMiwwp—r > innTnwiw m ii »wir miwim i ■■ ihhmwwí f A magyar gyermek. Az első Országos Gyermekügyi Kiállí­­l­­ás megnyitása kor ezek a szavak hangzottak­­ el: a gyűlölet, szinte mindenünkből kitor­­j gátolt, de legdrágább tincsünké!, a magyar­­ gyermekeket még sem vehették el tőlünk.­­ A magyar g­yern­ek, a magyar jövő! A gyer-­­ mekvédelem terén Magyarország a legelsők is között áll a világon, de azon jegyünk, hogy­­ tovább fejlesszük azokat az intézményeket, melyek a jövőnk zálogát, a magyar gyerme­ket szolgálják. Bársonyosan simogató kedves szavak. Az ember lelkét melegen körülölelgetik és jóleső melegséget lopnak a lejekbe. Dagad a szív az önérzettől, tapsos kenyerek ülőd­nek össze, mosolygó arcok borongatinak biz­tató üdvözletét egymás felé és a széljárta padlásszobákban vagy nyirkos pincékben, parfeáryrégia vackokon, száraz kenyéren rági­­csálva tanul a magyar gyermek s ha úgy­­tetszik a magyar jövendő is. Ha végig megy az ember a várostetein, vagy a forgalmasabb utak mentét figyeli, a portól, a piszoktól, a nyomoruságtól meg­­vásott, rongyokba burkolt vézna testtel az ut porában mennyi magyar gyermek tanulja a magyar jövendőt. A megdöbbentő sépek egész torozatát lehetne felvonultatni. Dickens fantáziája szegény, mikor a korabeli angol gyermekek nyomorúságait rajzolja, azokhoz , a regényekhez, melyeket a való étet készen­­ .ad. A kis Copperfield Dávid vézna alakja s még a boldogság szimbóluma lehet, azokhoz a tragédiákhoz viszonyítva, melyeket a mai magyar élet durva karmokkal ír a magyar gyermek lelkébe. Eszünkbe jut a kis Munkácsy Mihály, a nagy álmo­sat sejtő asztalos inas. Ziman­kóé téli időbér, mikor az elhagyott temető­­­kertben csak a fagyasztó szét bolyongott gugol egy beomlott sir mellett. Téglát vakol arra vasrácsot fon, hogy végül a „Millon“ s majdani megalkotója lakkosfestéket kenjen a­­ nyers vasra. Oh viaskodott felette a tüdő­­vész a gondviseléssel s bizony majdnem a f­a halál tapsolt a küzdelem végén. Vagy s eszünkbe jut a vándorló Petőfi, Csokonay Vitéz Mihály és megborzong a lélek. Foly­tassuk? A jelen nagyobb művész a szomorú históriák Megalkotásában és keservesen fel­­sóhajtunk: milyen boldog és gondtalan étet van napjaink küzdelmes ifjúsága a mai ma­gyar sors történetei mellett. Magyar gyermek, magyar tehetség, magyar jövő. A hiteles hivatalos jelentések beszélnek. Az édes­apa elesett a fronton, az édes­anya még egy darabig küzdött az élettel s aztán ő is meghalt. Maradt öt élő gyermek, a legidősebb 15 éves, a család-­­ feltanú. Dél­esen iskolába jár, kitűnő tanuló, délután újságot árul és az éjjelt lopja meg ■tanulmányai számára. Vart , aki a terített asztalhoz mer ülni és nem gondol reájuk ?... Egy kis sajlónőjelölt Erdélyből menekült, kitűnő tanuló. Délelőtt iskolába jár, délután­­ vásott nebulókba csepegteti a mdást, este kézimunkán görnyed, mert magával tehetetlen öreg édes anyját is ő tartja el és éjszaka tanul. Vajon támad-e miatta nyugtalan álma valakinek?... Ismét másik kép. Hetedik gimnazista, kitűnő tanuló. Az igája rokkant­­ katona, hős, mindkét szemére vak s a bal- S oldala béna, édes (!) anyja ott hagyta t őkét, megszökött egy oláh katonával,­­ reájuk hagyta azonban még két gyer­meket.­­ a kitűnő tanuló 7-ik gimnazista , délelőtt iskolába jár, délután háziszolga, fát vág, vizet hord, söpör, hogy az imába fog- I falt mindennapi kenyeret megkereshesse. És éjszaka. A főiskolai hallgatók élete még be­szédesebb és a fájdalmas élet korai könnyei­ből egész kötetre valót lehetne gyűjteni. Budapesten Országos Gyermekügyi Kiállítás van, mely büszke képét adja, hogy milyen tehetséges a fragottr gyermek s a magyar jövő milyen leszi? Horthy Miklós, Magyarország kormányzója e szavakat mondta a megnyitáskor: „Abban e reményben, hogy e kiállítás újabb alkalmul fog szolgálni arra is, hogy a társa­dalom érdeklődését a magyar gyermek védelme iránt ébrentartsa, a kiállí­tást ezennel megnyitom!“ Vajon tényleg ébren van-e a társada­lom érdeklődése és kész letörölni a magyar gyermekek nyomorúság fakasztotta könnyeit? Milyen lesz a magyar jövő? vvvvvvvvvs/vvwvvwvvvvwwvvvvvvvwvvvvvvwv Láncosok drágítják Kecskemé­ten az élelmicikkeket. A batyuzó vásárlókat kitiltják a piacról. Az élelmicikkek ára úgyszólván napról­­napra drágul , mint azt a tapasztalat mu­tatja sokszor indokolatlanul. A rendőrség már több ízben tudomást szerzett arról, hogy az árak kialakulására idegen elemek, akik láncolással foglalkoznak vannak nagy befolyással. Az átvizsgáló bizottság a már sok esetben tapasztalt visszaélések meggát­­lására felhívással fordult az I. fokú iparha­tósághoz és az állatmerdőrséghez, amelyben fokozott ellenőrzésre hívja föl a hatóság figyelmét. Az Átvisgáló bizottság 318—1923. A—B. számú átiratával sürgős intézkedést kér a hatóságtól, mert a legfontosabb élelmi cikkek nagymérvű drágulását előmozdító báty­us-vásárlók, akik jórészt a fővárosból és környékéről utaznak le Kecskemétre a hajnali vonattal, helybeli termelőktől a piaci árakon felül vásárolják össze az élelmi cikkeket. A tömegesen összevásárolt árut azután felszállítják és pár nap múlva busás haszonnal továbbadják. Ezáltal a fogyasztó közönségei megfosztják annak lehetőségétől, hogy olcsóbb áron vásárolhasson. Az árak felhajtásai előmozduó bátyus- láncosok or­szágos ellenőrzésére az Ár­vizsgáló Bizottság a központ útján kért intézkedést. A beadványban arra kéri az I. fokú iparhatóságot, hogy a vidéki bátyus keres­kedők vásárlását hatóságilag szüntessék be s őkét a piacról tiltsák ki. Az államrendőr­­ségtől pedig a piac fokozott ellenőrzését kéri. A Tisza István-kollégium évzárója. Nagyszámú közönség előtt tartotta meg évzáró ünnepélyét szombaton a Tisza István kollégium (ref. jogakadémia, ref. fő­gimnázium, tanítónőképző és gyakorló is­kola). A Himnusz eléneklése után Horváth Ödön jogszigorla, a Jogászegylet volt elnöke mondott ünnepi beszédet. A kitűnő műsor szebbnél szebb számait Szemere Tibor, Horváth Lenke, Hetessy Etelka, Bodor Sári, Koszorús Süli, Szalai Aranka, Kiss Sándor, Bartha Ella, Varjas Margit adták elő osztat­lan tetszés mellett. A tanítónőképző ének-, kara, a főgimnázium énekkara és zenekara Lovass László, Krercán Sámuel és Zayzon Ferenc vezetésével nagysikerű számokkal szerepeltek. Ezután dr Garzó Béla igazgató számolt be az évi működésről és kihirdette a jutalmazásokat. A szép műsort a főgim­názium és tanítónőképző növendékeinek lát­ványos disztornája fejezte be. A vitézi avatási ünnepélyen. 11 kecskeméti vitéz állott az avatandók oszlopaiban. Budapest, 1623. junius 17. (Kiküldött tudósítónk jelentése) Eco csapkodta vonstur­k ablakát, mikor a budapesti pályaudvarra befutott. Szak dó esőben mennünk át gyalogosam a Margit­szigetre is. Ázs­urik, de nem akartuk elsza­lasztani azt a szép látnivalót, amit az utcák képe nyújtott, itt is, ott is föltűnt így egy fekeeruhás földműves, egy-egy katona uni­formisban , a mellén számtalan kitüntetés. A hozzátartozóikkal haladtak a Margitsziget felé. Ezek az avatandó vitézek. Az Országos Vitézi Sték ma új­ságokkal szaporodik. Sokan vannak, akik személyi vitézségükkel és tántoríthatatlan hazafiságukkal ezt a leg­magasabb kitüntetést megérdemelték. A MAC margitszigeti pályája díszben, pompában fogad bennünket. Már a hídról látjuk a rengeteg embertóraegst, melynek nagyobb része a fedett tribün alatt foglal helyett. Különben számozott meghívók iga­­zitják el a közönséget abban, hogy hol fog­laljon helyet Az avatandó vitézeket Simén­­falvy Tihamér vezérkari ezredes, vitézi törzskapitány állítja két hatalmas oszlopba. Ismételjük, sokan vannak. 220 tisztet és 1055 altisztet és közvitézt avatott a vitézek főmél­­tóságú főkapitánya, Horthy Miklós kor­mányzó. Mi mér nem láttuk az ő ünnepélyes fogadását. Mikor megérkeztünk, akkor már ön állott a K­ibini elött felállított emelvényen, szemben a százm­éternyire elhelyezett oltár­­rel. Magas katonai és polgári méltóságok környezik, két oldalt a testőrök sorfala. Nem látszik rajta a türelmetlenség jele, pedig az eső szakadatlanul zuhog zuhog, tengerész egyenruhájáról kövér cseppek gördülnek le alföldre. A földön tovább folynak és egye­sülnek a többi esőcseppel, mely víz alá bo­rúja az egész pályát. Végre megkezdődik fél 10 után a tá­bori mise, melyet Zadravetz István tábori püspök celebrál A katona zenekarok a fölsé­­ges Himnuszt intonálják. Mise után áldó imákat mondanak Zadravetz István, Rau­sz László és a görög kath., evangélikus, uni­­tár­us főpapok. Mialatt ezek tartanak, meg­próbálok tájékozódni az előttünk álló vité­zek oszlopaiban, de a négy tömeg ember közt a legjobb akarattal sem találjuk a mi véreinket, a kecskemétieket. Vannak pedig 11-en. Négy tiszti állományú vitéz: Szabó László gyógyszerész hallgató, t. hadnagy, Szabó László törvényszéki tanácselnök fia, Bocskay Gyula főhadnagy, Mayerfi Zoltán veje, Felszeghy (Folsmann­) Ferenc alezredes és Szarka István főhadnagy. Hit legénységi állományú vitéz: Kaselics (Kohmar­n) Rezső tiszthelyettes, Papp Máály fotármester, Mucsi László tiszt­helyet­tes, Varga (Krésusz) Péter tiszthelyettes, Tóth Imre t. őrmester, állam­­rendőrségi detektív, Szőke Gyula ja­vadalmi hivatali ügyvezető veje, Bánhidi János t. törzs­­őrmester, Bencsik Ka­onal­­utcai bútoros fia, városi tisztviselő, Pokorádi István őrmester. Nem is érünk rá sokáig nézelődni. Zadravetz szavai zúgnak, dörögnek a fülünk­ben. És Ravasz Lászlónak, meg a többiek­nek is szép mondanivalóik vannak a vité­zekre váró föladatokról. De egyszerre vége az áldó imáknak is. A testőrök gyönyörű menete elindul a szembenálló oltár felé. Azután átvonul oda Horthy Miklós kor­mányzó is, a Vitézi Szék tagjaiból álló kí­séretével. Megáll a vitézi asztal mögött. Harso­na jelzés. Ezt hirdeti az avatás kezdetét. Most Horthy Miklós be­szél.

Next