Kecskeméti Közlöny, 1931. november (13. évfolyam, 248-271. szám)

1931-11-08 / 253. szám

1931. november 8. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Ebéd a Kada­Otthonban♦♦♦ Naponta négyszáz szegény gyermeknek szerez gondtalan, boldog félórát a nemes emberbarát­ intézmény. * Jön a tél. Fagy. Hó. Jég. Lesz akinek nem lesz ruhája. Lesz, aki nem dörzsöli kezét meleg szobában. S a jó emberek úgy érzik, hogy kötelességeik vannak. Se­gítenek. A nagyok csak tudnak adni vala­mit. De a kicsik?! Őket szeretni lehet s ölelni.* A Mezei­ utcában gyerekek sietnek. Nyakukban madzagon lóg a kanál. Any­juk akasztotta a nyakukba az útravaló csókkal együtt. Hova mentek? A Kadába­n nyílik az egyiknek szája, mint a piros virágkehely. Szalad a többi után. Zsivajkodnak. A Kada Otthon hófehér. Kályha szitál-j­­a a meleget. A falon egyetlen dísz. Kada n­ek nagy fényképe. A nagy polgármester nyugodt bölcsességgel néz. Mintha mon­dani­valója volna. Biztosan az, hogy még vagy öt ilyen meleg otthon kellene, a­hol ezer­ gyerek kanalazná a levest, mint az angyalok.* Mert ebben a Kada Otthonban annyi­an vannak. A Liliputi fehérre sikált aszta­lok, padok nyúlnak végig. A padokon zsú­folva ülnek a gyerekek. Kicsik, négy-öt évesek. Elnézem őket. Az egyik szöszke­­kékszemű odasejpít hozzám: — Báci. Kezével eltakarja az arcát. Nagyot ne­vet. Huncutkodik. Az ujjai közül kacsint­gat ki. Milyenek ezek a gyerekeinkAz egyik fejét a tenyerébe hajtja. BusulyVagy töri a fejét? A nagyok vágnak ilyen arcot, ha a 33-as bizottság dolgain szenvedik a ma­gyar sorsot. Két testvér ül mellettük. Bim­­taci a magyar őserőnek. Két kis Herkules. Itt ülnek az ingyen asztalnál... Sirás hal­latszik. Máté Ida óvónő odamegy. Az egyik dróttal szúrta meg a másikat. A kis háborúság hamar elsimul. A kályha mögül egy ványadt, kormos cica szédeleg elő. A hátsó lábára sántít. A gyerekek szeme vil­lan a macskára. Ha megfoghatnák?! * Az óriási tömeg gyereket kitessékelik az udvarra. Behoznak egy óriási lábas le­vest. Tálalnak. Beengednek nyolcvan gye­reket. Felállnak. Imádkoznak. Teli szájjal Dallamosan. Áldd meg, amit adtál nékünk. * Esznek. Egy kisleány úsztatja a kana­lát a levesben. A fiú, aki mellette ül, át­tesz neki a saját tányérjából egy krump­lit. A leány nem érti. De azt eszi meg leg­először. A nagy tányér levesben egy da­rab hús van. Sok gyerek kiveszi­, kenye­rére teszi. Ez lesz a második fogás. Aki befejezte az kimegy. Mert künn már sorfa­lat áll a következő csapat ebédelő. Már üres az ebédlő. Csak egy buksifejű van még benn. -- Jó lesz már — mondják neki. Az belehajol a tányérba szívja az utol­só korty levest. Orrára skót arcocskájára tarhonyaszemek ragadnak. Úgy megy ki. Nagyot sóhajt a kis falánk. * Interjú a szakácsnőnél. Az étlapon na­ponta fölváltva a következő, étkek szere­pelnek. Krumpli leves, paradicsomleves, lebbencsleves, gombócleves, rizsaleves, lencseleves és gulyásleves. Mi kell még? Negyven új tányér kellene a terítés­hez.­ .­­* Ahogy eljövök, még háromszázhúsz gyerek várja, hogy ehessen gulyáslevest!... Szereti a város az ő legkisebb polgárait, akik nem tudnak mást csak kacagni és ígérni, hogy jók lesznek. (Kp.) C­SÖVES •RÁDIÓ KÉSZÜLÉK EfíSÜLEsáS EGYEN- ÉS VÁLTÓÁRAMRA tűzifa, magyar szén fedett raktárakból 4717 Telefon 416. FODOR ANTAL VÖRÖSMARTY­ U. 10. SZÁM Az ország cserkészéletének vezetői Kecskeméten. A világ-'jamboree jelentősége. — Kecskemétiek a Nagy táborban. — A két nap programja A kecskeméti cserkészet tízéves múlt­ra tekinthet vissza. A magyar cserkészet húszéves. E cserkészidő nagy eredménye­ket könyvelhet el. A cserkészet uj egész­séges gondolkozású fiútípust teremtett és ez az intézmény jó polgárokat nevelt a ha­zának. A cserkészet nem militarista, csak annyira, hogy életét bármikor fel tudja áldozni a hazáért. A cserkészet nincs pusztán az ifjúság lelkéhez méretezve, esz­méi a felnőttekre is kielégítőek. Vannak például közéleti szereplők, politikusok kö­zött olyanok, kik 50 60 éves korukban tet­ték le a tiszti vizsgát. Az 1933., évi Nagytá­bornak, amelyet Gödöllő mellett fognak megrendezni, igen nagy jelentősége van. Három héten keresztül a világ összes lap­jai foglalkoznak majd Magyarországgal, mert hiszen a világ harmincöt nemzetének fiai gyűlnek itt össze, húszezren. Rengeteg cserkészbarátot szereznek ez idő alatt a magyar cserkészek, akiknek a külföld előtt máris nagy hírük van. Most nyáron volt Svájcban a cserkészet világkonferenciája. Ötvenöt nemzetnek volt ott képviselőjel. Döntés történt arról, hogy hol rendezik meg az 1933. évi Nagytábort. A szavazás során az összes nemzetek, kivéve Cseh­országot arra szavaztak, hogy Magyar­­ország a legméltóbb a megrendezésére. Ennyire becsülik külföldön a magyar cser­készetet! De rá is szolgáltak. Koppenhágá­ban Amerika és Anglia után elhozták a harmadik díjat a «világ legjobb cserké­szei»- versenyben. Mint érdekességet jegyezzük föl, hogy a nyolcadik kerület, ahova a kecskemé­ti cserkészfiúk is tartoznak, hol kap helyet a Nagytáborban. Két oldalról szom­szédaik lesznek a románok, rutének és csehek. A Nagytáboron Kecskemétről mintegy háromszáz cserkész vesz részt. * A mai és holnapi cserkészünnepségek rövid programja a következő: Érkezés ma délután négy órakor. Négy óra 45 perc­kor a cserkészfiúk ülése a kollégium dísz­termében. Hét órakor vacsora előtti be­szélgetés a Beretvás étteremben. Nyolc órakor vacsora a Beretvásban, amelynek istentiszteletek. 10 óra 20 perckor nyilvá­­nolt miniszterelnök, tb. főcserkész, a Nagy­táborról. Vasárnap reggel fél 9-kor a pia­ristáknál, 9-kor a ref. templomban és 9­ óra 15 perckor az ev. templomban lesznek istentiszteletek. 10 óra 15 perckor nyilvá­nos tisztigyűlés a városháza dísztermében. Egy óra 15 perckor ebéd a Beretvásban a cserkészvezetők részére. A vendégek öt ZSEBLÁMPAELEM­ 3 Mire megvénülünk... Alpár, 1977. Gond, hú, baj, ha így megy, megszűnik egészen, A fizetés lassan por és mam­a lészen, Jó tintanyalók, ha közbe el nem­ csapják, A létminimumot természetben kapják. Hej, Tóth József, bizony kellemetlen önnek, Hogy a régmúlt dolgok sorra előnyömnek. Évtizedek mennek és a becskor­ódzik, Előgyönni csak a pénz nem akaródzik. Kiss József rajza, Költő is vénülvén Tönkre elköltözött, Csendesen éldegél emlékei között, Kortársait búsan egyre fogyni látja S mind ritkábban jön már sok régi barátja.

Next