Kecskeméti Közlöny, 1933. május (15. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-07 / 103. szám
1933. május 7. KECSKEMÉTI KÖZLÖNY ( 1 ri Ha majd a szerkesztőség hurcolkodik. A májusi költözködés láz és mozgalom kiemelkedő mozzanata lesz Kecskeméti Közlöny szerkesztőségének új helyiségekbe való költözködése. Bár még legalább két hét választ el a hurcolkodástól, rajzolónk már kidolgozta a költözködés tervezetét. K" Jó f 'i írja: Horváth Ödön dr. KISEBB LAKÁSBA húzódott majdnem mindenki a májusi költözködés alkalmával. Pedig sok százra megy azoknak a száma, akik lakást változtattak. Viszont bizonyára egy számjeggyel meg lehet jelölni azokat, akik az eddiginél nagyobbbal cserélhették fel régi lakásukat. A többiek összébb húzódtak, kisebb lakásba költöztek, vagy, ha nem is kisebbe, de olcsóbba. Súlyos baj ez a háztulajdonosoknak, akik innen-onnan tényleg ráfizetnek a vagyonukra, de súlyos baj annak a széles és sokágú iparostársadalomnak is, amely a költözködési negyedek alkalmával jut leginkább keresethez. A fuvarosok, festők, mázosok amúgy is lecsökkent munkalehetősége most még jobban összezsugorodott és kénytelenek voltak a leglehetetlenebb versenyfutásra még a legkisebb munkáért is. A gazdasági élet láncszemei egymásba kapcsolódnak és ha az egyik megakad, osztoznak sorsában a többiek is. Ez nagy baj és sorvadást okoz, mert például a háztulajdonnál nemcsak a jelenlegi helyzetet teszi sivárrá, hanem reménytelenségre kárhoztatja a jövőt is. Tudvalévően az építkezés az, amely a legtöbb iparágnak ad munkalehetőséget. A jelenlegi körülmények között pedig ki gondol építkezésre? Ez a legszomorúbb mellékzöngéje és előrevetett árnyéka annak, hogy a háztulajdon régi kitűnő jövedelmezősége semmivé foszlik, deficitté válik a fizetőképes lakók híján és a túladóztatás miatt. INGYEN dolgoznak a kecskeméti szellemi szükségmunkások, hogy legyen valami elfoglaltságuk és a jövőben előnyben részesüljenek, ha véletlenül fizetéses állás betöltésére kerül sor. A legszomorúbb korkép, vagy inkább kórkép ez, ami a válság hosszú évei óta mutatkozik. Benne van a munkára termettek munka utáni vágya és a fejtetőn álló helyzet, amely munkaalkalmat tudna adni, csak fizetést nem. Régente közintézmények és vállalatok szívesen képeztettek ki nagy költséggel ifjakat, ha azok kötelezték magukat, hogy a diploma megszerzése után szolgálatukba állanak. Ma? Az ifjúság dolgozna szívesen ingyen, ha biztosan tudná, hogy állásba kerül, sőt, mint a kecske-méti példa mutatja, a bizonytalanért is dolgozik, mert nem akar céltalanul lézengeni a normális élet lehetőségeitől megfosztott társadalomban. A SÁRGA BARACKRÓL megállapította egy német tudós, hogy páratlanul nagy a vitamintartalma. Szegeden temérdek pénzbe került, amíg az egyik egyetemi tanár kisütötte, hogy a paprika vitaminelőállítási lehetőségeket rejt. A kecskeméti barack ingyen jutott el idáig. A szegedi paprika mégis szerencsésebb, mert a professzor máris európai körúton van, hogy hirdesse jelentős felfedezését. Mikor jutunk mi el idáig!? y Irta: KEREKES JÓZSEF ny. felügyelő igazgató. Amikor Szegedig terjedt a város íratára és süveggel mérte a pénzt a gazda, a fehértói göböly vásárolt. "Bogár Imre csárdája, a nagyfikú „Kecskeméti tessérek” és a „pajkos lányok ” (8) Balla Antal 1793-ban készült térképe alapján elképzelhető az a hatalmas terület, amelyen Kecskemét leghatalma- sabb méretű gazdasági korszaka lezajlott. Északnyugatra Örkényen túl terjedt a határ, délen Halasig, délnyugatra pedig Kisteleken is túl, Átokháza pusztával zárult, tehát Szeged határáig. Volt is ám fehér gulya, címeres ökrökkel. Ezek az igen nagy és szimetrikus alakban, szépen hajlott szarvú állatok voltak a gazdák büszkeségei. Volt ám ménes is százával s ebben az időben a szilaj jószágtartás élt a gyakorlatban, vagyis nem volt istállózás, hanem télen is kintmaradt a jószág. A ménes néha karácsonyig is és olykor a hófúvás alól kaparták a gyöpöt. Ilyen óriásméretű állattartás révén a vagyonosodás is olyan nagy, (éppen a török iga keserves terhei alatt), hogy egy régi szájhagyomány szerint: «Akkor egy közönséges gazda is süveggel mérte az arany és ezüst pénzt, midőn marhája fölöslegét vásárra vitte.» Akárhány olyan gazda volt akkor Kecskemét vidékén, kinek a pusztákon 1.000—2.000 darabból álló gulyája, párszáz lóból álló ménese s még ezenkívül sertés és juhnyája is legelt. És noha temérdek jószág elveszett — mert a portyázó hadak rablásai folyton dézsmálták — (volt eset 1703. őszén, hogy az alvidéki rácok határunkból 4.000 marhánál többet s pusztáinkról még mintegy 8.000 állatot elraboltak( mégis mindig maradt annyi, hogy a várostól 18 km-re a Fehértó mellett tartott u. n. gőbölyvásárjai, vagyis hizlalt ökör vásárjai szinte képzeletet túl haladó méretűek voltak s egyegy vásár egyfolytában 2 hétig, sőt 3 hétig is tartott. Az állatok ezreit hajtották ide, hova összesereglettek a marhával kereskedők hihetetlen nagy számban. Központja volt ennek a rengeteg terjedelmű nyári vásárnak a város által épített fehértói csárda, mely ma is megvan hajdani nagy pincéjével,melyben Bogár Imre a hires betyár sokszor mulatott. 1820. év után is még régi virágzásban álltak e vásárok, aztán hanyatlottak s 1845. körül megszűntek. Hornyik János írja, hogy ő volt azoknak utolsó vásárbirósági jegyzője. Az adás-vételt e hatalmas vásárokon az európai hirü «kecskeméti tőzsérek» (marhakereskedők) uralták. Ezek látták el akkor a győri és bécsi mészárosokat marhával s a császári hadsereg élelmezésére is ezrével hajtották és érdekes, hogy Bécsit, mindenütt Kecskemét által bérelt pusztákon pihentették, legeltették a kereskedésre került állatokat. De hajtották tovább is, Nürnbergig és keletre Konstantinápolyig. Nagyszerűen írja le ezt a hajtást Herczeg Ferenc «Fogyó hold» c. művében s szól ebben a kecskeméti pajkos leányokról is, kiket a polgárok jó erkölcseit féltő elöljáróság éppen a tőzsérek feleségeinek kívánságára tiltatott ki Kecskemétről. Ezek mintegy 40—50-en tarka madárseregként, nótázva vonultak tovább. Formás, mosolygós képű leányok voltak, fölcifrázták magukat. De volt köztük olyan is, kinek minden ruhája a virágosra kivarrt inge volt. Fák, kifeszített ponyvák alatt heverésztek, hegedűt pengettek, csörgődobot verdestek, néhányan pedig dalolva összekapaszkodtak és bolondos táncot jártak. Vöröshajú, szilaj, szép némber volt a parancsoló hadnagyuk...» «Most épp csendet parancsolt. A lehanyatló nap felől arany porfelhő gomolygott és morgás, bt..balés hírt átszőtt.» Jegyezze fel is, a misiNyi szövet- posztó- és béléséraszaküzlet most Nagykőrösi utca 2. sí., a kis Berestással szemben van. Állandó nagy választék! 4- Nagyon olcsó árak!