Kecskeméti Közlöny, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
1935 január 1. KECSKEMÉTI KÖZLÖM3 Hogyan szilveszterezik Kiss József rajzai, a színész Kovács Sándor apátplébános üdvözlete a jubiláló Kecskeméti Közlönynek Kovács Sándor főesperes apátplébános vasárnap délelőtt megjelent a Kecskeméti Közlöny szerkesztőségében, hogy személyesen fejezze ki legmelegebb jókívánságait lapunk jubileuma alkalmából Horváth Ödön dr. főszerkesztőnek. YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY B. U. E. K (Szimath Kázmér) VENDÉGLŐS: Borom Ur, Édes, Kénes. VENDÉG: Bankóm Úszik, Éltem Keserű. KORCSOLYAPÁLYATULAJDONOS (az enyhe télre): Bel Utolsó Évad Kegyed. PAPUCS: Boszorkányokat Újból Égetni Kéne. MIKLÓSY IMRE SZÍNIGAZGATÓ: Békéscsaba Után Élvezet Kecskemét. (Bevételem Ugyan Édes Kevés ...) A KAC FUTBALLSZAKOSZTÁLYA: Bajnoknak, Uraim, Én Következem. (Bár Ugyan Előre Ki tudja?) KTE: Bizony, Utolsónak Éktelen Kellemetlen. az újságíró Dorogi koksz, brikett, Pilisvörösvári brikett, Baglyasaljai szén, Egercsehi szén koksz, száraz tűzifa és fűrészpor legolcsóbban Fodor Antalnál Fedett raktárak. Rákóczi-út 28—30. DUPLASPIRÁLLÁMPÁVAL MÉG TÖBBIT Boldog volt, vagy nem volt boldog? Komoly és derűs nyilatkozatok a megboldogult óesztendőről. „Boldog új évet!“... Éppen ma egy esztendeje, hogy teld pohárral, kinyílt szívvel, csillogó szemmel, remegő reménykedéssel ebben a három szóban kívántuk egymásnak a jobb sorsot, a szebb életet. Azóta lehervadt egy esztendő lombja s most, az évfordulón, számonkérjük egymástól, mivé lett a reménykedés, a bizakodás a tavasz fakadásában, nyár melegében, az ősz alkonyatában, a tél tegnap leesett első havában? Boldog volt-e az ó-esztendő, vagy nem volt boldog? A nyilatkozatok, amiket kaptunk, a gond felhőjében, a mosoly derűjében így mutatják az elmúlt 12 hónap képét: A GAZDA: — Nem volt jó, de talán jobb volt, mint az előző esztendők. A termés meghaladta a közepest, egy-két rossz naptól eltekintve a gyümölcsnek is elfogadhatóbb ára volt. A búza ára emelkedett, a boré szintén s ha sokáig rettenetesen gyenge volt is a pulyka ára, legalább most növekvőben van. A borfogyasztási adó csökkenése sokat jelent és sokat várunk a birtokok védetté nyilvánításától is. A KERESKEDŐ: — Én határozottan állítom, hogy egy fokkal feljebb mentünk a javulás létráján. Az idén mégis tudtunk néha-néha árulni. Az a baj, hogy kevés pénz van forgalomban s hogy lassan-lassan nagyon leapadt a tisztviselők fizetése. AZ IPAROS. .. Sajnos, én nem tudom tapasztalni a javulás jeleit. Az iparnak rengeteget árt a sok gyári árucikk, amely, ha nem jobb is, de olcsóbb az iparos portékájánál. Ma pedig, fájdalom, az olcsóság a legfőbb szempont. AZ ÜGYNÖK: __ Nagyszerű volt! .Ragyogó! Mesés! Miért ne mondjam? Talán, ha panaszkodnék, valaki a zsebembe tenné a differenciát?... A KÖNYVKERESKEDŐ: — Hol jár ön itt, ahol a madár se jár? Utoljára a Híres Héten jött be ide egy ember. Az is azt kérdezte, hogy hány óra— AZ EXPORTŐR: — Nem szívesen nyilatkozom, mert így is tele van az ország azzal a szemérmetlen rágalommal, hogy 4000 pengőt keresünk egy vagon pulykán. Uram, ne lássam meg a családomat, ha 3900 pengőnél egy fillérrel is lehet többet keresni rajta. Mocskos, gyalázatos egy esztendő volt... A VÉNKISASSZONY: — Már vége az esztendőnek? Nem is tudtam, hogy ismét fiatalabb lettem — két esztendővel... AZ ORTHODOX ZSIDÓ: — Újév? Miféle újév? Az ószőr! Majd jöjjön az ősszel! Mit akar most az újévvel?... A SZÍNIGAZGATÓ: — Tessék talán a végrehajtókhoz fordulni. Az én bevételeimet már régesrégen ők tartják számon. .. A KÁRTYÁS: __ Ugyan, kérem, végleg kipusztultak a palik. Most meg már éppen ott tartunk, hogy álszakás-köszönti üzletbarátait és az új esztendő alkalmából legjobb kívánságait küldi . Erdős József hirdetőiroda tulajdonos Budapest, Teréz körút 35. Telefon: 125—58. Bpd°g A jövő évben én is n nevet Aszódi Testvéreknél kívánunk fogok vásárolni! vevőinknek