Kecskeméti Közlöny, 1935. június (17. évfolyam, 125-147. szám)
1935-06-01 / 125. szám
2 kapott tudósításokból, ahallott szörnyűségekből, a fényképekről sem képzeltem, hogy ekkora legyen a csapás, amely már második rövid időn belül. Félek, ez nemcsak erre az évre, hanem az elkövetkezendő évekre is súlyos kihatással lesz (Ügy van! Ügy van!). Sándor István képviselőtársammal együtt járjuk a hivatalokat, kilincselünk, felhívtuk a pénzügy- és földművelési miniszter figyelmét. Tudja a kormány, hogy most nem a megszokott gazdapanaszokról van szó. Lejött velünk a földművelési minisztérium első gazdasági főlfelügyelője és egyenesen kiment a pusztulást szemlélni, hogy részletes jelentést tegyen a minisztériumnak. Tudják, hogy nem két hét múlva, hanem azonnal, sürgősen segíteni kell ezen a városon, amely hatalmas, valutaszilárditó exportmunkájából ez idén semmit sem tud felmutatni. Híres Hetét is kénytelen volt lemondani. — Aki látta a pusztulást, tudja, hogy amit hirdettek és mondottak, nem festi le az igazságot. Ezt csak látva lehet elképzelni. — A miniszter várja az előterjesztést még e héten tárgyalja a segítés módozatát, megtesz minden lehetőt. Meghatottan szólott arról, hogy a fővárosban is a legnagyobb részvét van Kecskemét iránt, példát említ az Angyalföldről, ahol a legegyszerűbb munkás emberek jöttek hozzá érdeklődni és azt mondták, ha kell, ők is segítenek filléreikkel. Bizalmat kért a kormány segítő akarata iránt. Gesztelyi Nagy László dr. kamarai igazgató arról szólott, hogy nem lehet teljesen megszüntetni minden munkát a szőlőkön, földeken, a napszámosokról gondoskodni kell. A vezetők — mondotta — minden emberileg lehetőt elkövetnek a helyzet javítására. Kiss Endre dr. polgármester szólt ezután. — A legelső kötelesség, — mondotta — hogy megállapítsuk a kárt lelkiismeretesen, pontosan. Mindenki jelentse be egyéni kárát annál a hivatalnál, ahol a fagykárt. Emlékezhetünk, mennyi súlyos csapás érte ezt a várost és mégis mindig talpra állította a hit a jobb jövőben. Ennek a hitnek kell most is élni, ezzel kell küzdenünk. Mi mindent elkövetünk, hogy az igényeket kielégítsük. A télen senkinek sem szabad éhezni. Aki dolgozni akar, meg kell, hogy keresse a kenyerét. Ez a katasztrófa nemcsak a gazdákat, munkást sújtotta,hanem kihatással van a város minden társadalmi osztályra. Egész Kecskemét együtt van a bajban és együtt kell legyen az újjáépítés harcában is. Végezetül Szabó Iván megköszönte a felszólalóknak a beszédeket. Sárközi Jenő dr. megköszönte a helybeli és fővárosi sajtónak, hogy olyan megértéssel foglalkozik a várost ért csapással. „A pusztulás a legszörnyűbb, amit valaha láttam.“ — mondja a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági főfelügyelője. Megar-Meixner Ernő, a földművelési minisztérium mezőgazdasági főfelügyelője tegnap Kecskemétre érkezett és Labancz Ferenc dr. kíséretében szintén bejárta a határt. Körútja után megdöbbenve mondta a Kecskeméti Közlöny munkatársának: — A pusztulás a legszörnyűbb, amit valaha láttam. Nyugodtan mondhatom, hogy minden emberi képzeletet felülmúl. Sajnos, a jég pusztítása még a következő évek termésére is kihat. Pontos jelentést teszek a földművelési miniszter úrnak. Mentsük, ami menthető! A Gazdasági Egyesület tanácsai a gazdáknak. — A gazdák segítsék egymást és a munkásaikat. A Gazdasági Egyesület véleménye szerint a jégverte helyeken a gabonaféléket három kategóriába lehet sorolni: 1. Ahol 100% -os a kár, a jégverte gabonát még a kasza hegyével sem lehet felpiszkálni, az leszántandó és be kell vetni más növénnyel. 2. Ahol a jégkár és a fagykár igen nagy, úgyhogy semmi szem, semmi szalmatermésre nem lehet számítani, ott a gabonát le kell kaszálni és bezsombolyázva takarmányul eltenni. 3. Ahol a fagykár kevesebb volt ésa jégverés nem több 40—50%-nál, (sajnos, ilyen kevés van) a gabonát meg kell hagyni, mert az még ad szemet és szalmát. A tengerivel bevetett földeket sem kell azonnal kiszántani, pár nap alatt láthatunk csak teljes képet, a hiányokat pótolni kell beáztatott korai feleslegekkel, esetleg a tövek mellé kell tenni 2__3 szemet és aztán az egyezésnél azt hagyjuk meg, amelyik megfelelőbb. A felszántott földekben nemcsak tengerit, babot, kölest, hanem takarmányféléket is kell termelni. Ilyenek a csalamádé, muhar, sűrűn vetett napraforgó, stb. A burgonya és a köles emberi táplálékot és A rémület délutánjáról az újabb jelentések olyan tömege érkezett tegnap is hozzánk, hogy oldalakon keresztül lehetne megörökíteni a keddi délutánt, amely kitörölhetetlen emlékként fog nehezedni egy egész életen keresztül azokra, akik átélték. Távoli pergőtűz zaja. Akik a harctéren jártak, mondják, hogy a keddi égzengés összefolyó dörgése,amelyben nem lehetettmegkülönbözteti az egyes dördüléseket, úgy hatott, mint távoli pergőtűz. Nagyobb offenzívát megelőző pergőtűznek volt messziről ilyen hangja, ahogy a vihar közeledett,ijesztő zúgása, mozgása olyan volt, mintha valami kolosszális tank, valami emberi képzeletet felülmúló gépszörny, vagy ezer és ezer bombavető repülőgép akarná lehengerelni, elsöpörni, földdel egyenlővé tenni a várost. Felhők — másfél méter magasban. Akik látták, soha nem felejtik el. A jég gépfegyverként verte, vágta, lyukasztotta a tetőket, ablakaikat, a sötét félhomályban idillió szürkefehér csík hasította a levegőt, ember, állat jajgatva, bőgve menekült s a Szabadság-téren különös, tejfehér köd úszott. A felhők egy-egy része olyan alacsonyra szállt alá, hogy beburkolta a háztetőket, sőt egy-egy darab csaknem a földig leszakadt. Az emberek, lovak — ahogy rohantak keresztül a térségen — sűrű ködben futottak, néha a fejük nem látszott ki belőle, csak a törzsük és a lábuk. Az ijesztő, soha nem látott jelenség — többször megismétlődve — pár másodpercig tartott. Akik belekerültek,azt mondják, hogy nem tudtak levegőt kapni, fuldokoltak, mintha láthatatlan kéz elszorította volna a torkukat. Igen sokan,akik házuk ablakából nézték a pusztulást, hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy valahonnan szürkés-kékfüstcsíkok törnek elő és szállnak felfelé. Rémülten futottak ki, azt hitték, hogy a villám felgyújtott valamit, de kint semmit sem láttak égni. A füstszerű jelenség többször megismétlődött s rájöttek, hogy valami köd szállt fel a földből, vagy talán leszakadt felhőszalagokat zilál a szél. „Árvíz“ a lakásokban. Nem lehet leírni azt a rémületet, amit a jég okozott olyan helyeken, ahol csak nők voltak. A villámlás, mennydörgés mindig ijesztő volt, de valahogy megnyugtat mindenkit az, hogy otthonában biztos fedélalatt van. Annál megdöbbentőbb érzés volt látni, hogy az otthon sem biztos. A jégszemek fél perc alatt rostává verték az ablakokat, átütötték a belső táblákat is és azután akadálytalanul zúdult be a jég, a víz az előbb még biztosnak hitt lakásba, pár percalatt bokáig érő áradat mosta a padlót. Azonban nemcsak az ablakon, hanem iá plafonon keresztül is folyt a víz sok helyen, hol a tető tönkrement. Több trafikban megtörtént, hogy a bokáig érő vízben cigaretták tömege úszott s ment tönkre. Menekülő vadak és emberek közös fedél alatt. A mezei nyíllak sok helyen tanyákba menekültek a pusztító jég elől, számos környékbeli gazda mondja, hogy nyúl futott be az istállójába, ott meghúzódott a jászol alatt. Érdekes, hogy a kutyák sem bántották a nyulakat, örültek, ha maguk is elbújhatnak a félelmetes, közös veszély elől. Egyik erdőőr meséli, hogy a jég az erdőben érte, nem tudott hazajutni, bemenekült egy állatetető féltetője alá. Ahogy ott áll, nézi a rémületes végítéletet, egyszerre csak észreveszi, hogy egy lépéssel tőle a félhomályból két szem villan ki. Jobban szemügyre veszi, hát látja ám, hogy egy megszorított róka előzőleg ugyanoda menekült be s bár pokoli félelmet állhatott ki az erdőőr miatt, nem ment tovább, ottmaradt vele egy fedél alatt. Ha éjszaka lett volna ... Az óriási szerencsétlenségre visszagondolva, akaratlanul is eszébe jut az embernek. Mi történik, ha a katasztrófa éjszakának idején szakad ránk? Ha nem a kora délutáni órákban jön az ítéletidő, hanem éjszaka? Mint az egykori szörnyű emlékű Kajetán . . . Elgondolni is borzalmas, mi lett volna, ha az alvó városra tör — mint alattomos ellenség — a borzalmas jégverés, ha a betört ablakok csörömpölése alvó férfiakat, nőket, gyermekeket rémít fel s ahogy villanyt akarnak gyújtani, nem működik ... Mi pánikot okozott volna a vaksötét éjszakában dühöngő orkán? Mennyi szerencsétlenséget, szörnyűséget, borzalmat kerültünk el azzal, hogy nem éjszaka zúdult ránk a vész, amely pedig így is katasztrofális. Ezer—ezerötszáz pengő kár a villanyvezetékekben. Schimmer Emánuel villanytelepi igazgató mondja: — Az eddigi megállapítások szerint hozzávetőlegesen 1000—1500 pengő lehet a kár. A közvilágításban 250 kislámpát, 30 ívlámpapótlót, 12 üvegbúrát zúzott szét a jég. Egymillió pengőre becsülik a háztetőkben okozott kárt. Az ablak mellett a tetőzetekben van a legnagyobb kár a házakon. A szörnyű jégverés ereje összetörte a cserepeket, palákat. Hozzávetőlegesen 1.000.000 pengőre becsülik a háztetőkben okozott kárt. Van olyan ház, nem is egy, amelynek tetejét egészen újra kell fedni. Folyik a kárbejelentés. A városi házán az adóügyi osztálynál szerda óta tart a jégkár bejelentés. Eddig már bejelentettek általános kárt: Gabonában és veteményben: Alsó-, Felsőszéktó, Alsószentkiirály, Belsőballószög, Belső-,Külsőnyír, Borbás, Felsőcsalános, Hetényegyháza, Kisalpár, Kisfái, Koháryszentlőrinc, Méntelek, Szarkás, Szikra, Talfája, Törökfái, Urrét, Városföld,Budai-, Körösi-, Mária-, Uri-hegy. Szőlőben: Alsószentkirály, Alsószéktó, Belsőballószög, Belsőnyír, Borbás, Budai-hegy, Belsőcsalános,Felsőszéktó, Hetényegyháza, Kisalpár, Kisfái, Körösi-hegy, Kisnyír, Mária-hegy, Méntelek, Szarkás, Szikra, Szolnoki-hegy, Talfája, Uri-hegy, Urrét, Vacsi-hegy, III., V. kerület. Képek a rémület délutánjáról. KECSKEMÉTI KÖZLÖM 1935. június 1. takarmányt ad, ezt is fel kell karolni a lehetőségig A felszántandó és bevetendő földeknél legyenek a gazdák egymás segítségére, akinek igája, vetőmagja van, segítse ki a gyengébbet. Az aratástól és napszámtól elesett embereknek adjanak Mit kérnek a A Gazdasági Egyesületben tegnap az alábbi pontokat állították össze a legsürgősebb kérelméről: 1. Vetőmagvak beszerzésére azonnali pénzsegélyt. 2. A végrehajtások azonnali felfüggesztését. 3. Nagyobb mennyiségű Péti-só műtrágyát. A. A fagykárosultak összeírását és adóelengedést. Ma délelőtt Kecskemétre érkezett Serbán Iván, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke és Vermes Gyula, a gyümölcsészeti osztály vezetője. Serbán Iván a Kecskeméti Közlöny számára a következőket mondotta: — Anfiak a szörnyű Istenítéletnek a hírére, amely kedden Magyarország gyümölcstermő Kána-részesművelésre tengeri, burgonya és kölessel, stb. bevetett földet, hogy ezek a munka és kenyér nélkül maradt családok is tudjanak valami élelemhez jutni. Akiknek van nélkülözhető tengeri-, köles-, burgonya- és egyéb most felhasználható vetőmagjuk, jelentsék be a Gazdasági Egyesületnél. károsultak? 5. Két évi időtartamra kamatmentes termelési hitelt. 6. A jégkárosultak és fogyasztók védelmét az árdrágítókkal szemben (üvegezés, cserép, tetőfedőanyagok stb.). 7. A jégverést nem szenvedettektől természetbeni adományokat. 8. A kereset nélkül maradt aratók, részesek és egyéb gazdasági munkások részére közmunkáik végzése ellenében gabonasegély azonnali kiutalását.ányát érte, kötelességemnek tartottal:» személyesen meggyőződni a csapás mértékéről és a gazdákkal összeülve megállapítani azt, hogy mit tehetünk a helyzet enyhítésére abban a hatáskörben, amely a hivatalt illeti. Ezenfelül alkalmat keresek arra, hogy a látottakról személyes tapasztalatok alapján informáljam a kormányt. Serbia Iván körútja a jégkársújtotta területeken. a a Külkereskedelmi Hivatal alelnökérsek nyilatkozata a Kecskeméti Közlönynek.