Kecskeméti Közlöny, 1935. június (17. évfolyam, 125-147. szám)

1935-06-01 / 125. szám

2 kapott tudósításokból, a­­hallott szörnyűségekből, a fényképekről sem képzeltem, hogy ekkora legyen a csapás, amely már második rövid időn belül. Fé­lek, ez nemcsak erre az évre, hanem az elkövet­kezendő évekre is súlyos kihatással lesz (Ügy van! Ügy van!). Sándor István képviselőtársammal együtt járjuk a hivatalokat, kilincselünk, felhív­tuk a pénzügy- és földművelési miniszter figyel­mét. Tudja a kormány, hogy most nem a megszo­kott gazdapanaszokról van szó. Lejött velünk a földművelési minisztérium első gazdasági főlfel­ügyelője és egyenesen kiment a pusztulást szem­lélni, hogy részletes jelentést tegyen a miniszté­riumnak.­­ Tudják, hogy nem két hét múlva, hanem azonnal, sürgősen segíteni kell ezen a városon, amely hatalmas, valutaszilárditó exportmunkájából ez idén semmit sem tud fel­mutatni. Híres Hetét is kénytelen volt lemondani. — Aki látta a pusztulást, tudja, hogy amit hirdettek és mondottak, nem festi le az igazságot. Ezt csak látva lehet elképzelni. — A miniszter várja az előterjesztést még e héten tárgyalja a segítés mó­dozatát, megtesz minden lehetőt. Meghatottan szólott arról, hogy a fővárosban is a legnagyobb részvét van Kecskemét iránt, pél­dát említ az Angyalföldről, ahol a legegyszerűbb munkás emberek jöttek hozzá érdeklődni és azt mondták, ha kell, ők is segítenek filléreikkel. Bizalmat kért a kormány segítő akarata iránt. Gesztelyi Nagy László dr. kamarai igazgató ar­ról szólott, hogy nem lehet teljesen megszüntetni minden munkát a szőlőkön, földeken, a napszámo­sokról gondoskodni kell. A vezetők — mondotta — minden emberileg lehetőt elkövetnek a helyzet ja­vítására. Kiss Endre dr. polgármester szólt ezután. — A legelső kötelesség, — mondotta — hogy megállapítsuk a kárt lelkiismeretesen, pontosan. Mindenki jelentse be egyéni kárát annál a hivatal­nál, ahol a fagykárt. Emlékezhetünk, mennyi sú­lyos csapás érte ezt a várost és mégis mindig talpra állította a hit a jobb jövőben. Ennek a hit­nek kell most is élni, ezzel kell küzdenü­nk. Mi mindent elkövetünk, hogy az igényeket kielégítsük. A télen senkinek sem szabad éhezni. Aki dolgozni akar, meg kell, hogy keresse a ke­nyerét. Ez a katasztrófa nemcsak a gazdákat, munkást sújtotta,­­hanem kihatással van a város minden társadalmi osztályra. Egész Kecskemét együtt van a bajban és együtt kell legyen az új­jáépítés harcában is. Végezetül Szabó Iván megköszönte a felszóla­lóknak a beszédeket. Sárközi­ Jenő dr. megkö­szönte a helybeli és fővárosi sajtónak, hogy olyan megértéssel foglalkozik a várost ért csapással. „A pusztulás a legszörnyűbb, amit va­laha láttam.“ — mondja a földművelés­­ügyi minisztérium mezőgazdasági főfelügyelője. Megar-Meixner Ernő, a földművelési mi­nisztérium mezőgazdasági főfelügyelője teg­nap Kecskemétre érkezett és Labancz Ferenc dr. kíséretében szintén bejárta a határt. Körútja után megdöbbenve mondta a Kecskeméti Közlöny munkatársának: — A pusztulás a legszörnyűbb, amit va­laha láttam. Nyugodtan mondhatom, hogy minden emberi képzeletet felülmúl. Sajnos, a jég pusztítása még a következő évek ter­mésére is kihat. Pontos jelentést teszek a földművelési miniszter úrnak. Mentsük, ami menthető! A Gazdasági Egyesület tanácsai a gazdáknak. — A gazdák segítsék egymást és a munkásaikat. A Gazdasági Egyesület véleménye szerint a jégverte helyeken a gabonaféléket három kategó­riába lehet sorolni: 1. Ahol 100% -os a kár, a jégverte gabonát még a kasza hegyével sem lehet felpiszkálni, az leszán­tandó és be kell vetni más növénnyel. 2. Ahol a jégkár és a fagykár igen nagy, úgy­hogy semmi szem, semmi szalmatermésre nem le­het számítani, ott a gabonát le kell kaszálni és be­­zsombolyázva takarmányul eltenni. 3. Ahol a fagykár kevesebb volt és­­a jégverés nem több 40—50%-nál, (sajnos, ilyen kevés van) a gabonát meg kell hagyni, mert az még ad sze­met és szalmát. A tengerivel bevetett földeket sem kell azon­nal kiszántani, pár nap alatt láthatunk csak teljes képet, a hiányokat pótolni kell beáztatott korai fe­leslegekkel, esetleg a tövek mellé kell tenni 2__3 szemet és aztán az egyezésnél azt hagyjuk meg, amelyik megfelelőbb. A felszántott földekben nemcsak tengerit, ba­bot, kölest, hanem takarmányféléket is kell ter­melni. Ilyenek a csalamádé, muhar, sűrűn vetett napraforgó, stb. A burgonya és a köles emberi táplálékot és A rémület délutánjáról az újabb jelentések olyan tömege érkezett tegnap is hozzánk, hogy ol­dalakon keresztül lehetne megörökíteni a keddi délutánt, amely kitörölhetetlen emlékként fog ne­hezedni egy egész életen keresztül azokra, akik átélték. Távoli pergőtűz zaja. Akik a harctéren jártak, mondják, hogy a keddi égzengés összefolyó dörgése,­­amelyben nem lehetett­­megkülönbözteti az egyes dördüléseket, úgy hatott, mint távoli pergőtűz. Nagyobb of­fen­­zívát megelőző pergőtűznek volt messziről ilyen hangja, ahogy a vihar közeledett,­­ijesztő zúgása, mozgása olyan volt, mintha valami kolosszális tank, valami emberi képzeletet felülmúló gépszörny, vagy ezer és ezer bombavető repülőgép akarná le­hengerelni, elsöpörni, földdel egyenlővé tenni a várost. Felhők — másfél méter magasban. Akik látták, soha nem felejtik el. A jég gép­fegyverként verte, vágta, lyukasztotta a tetőket, ablakaikat, a sötét félhomályban idillió szürke­­fehér csík hasította a levegőt, ember, állat jajgat­va, bőgve menekült s a Szabadság-téren különös, tejfehér köd úszott. A felhők egy-egy része olyan alacsonyra szállt alá, hogy beburkolta a háztető­ket, sőt egy-egy darab csaknem a földig leszakadt. Az emberek, lovak — ahogy rohantak keresztül a térségen — sűrű ködben futottak, néha a fejük nem látszott ki belőle, cs­ak a törzsük és a lábuk. Az ijesztő, soha nem látott jelenség — többször megismétlődve — pár másodpercig tartott. Akik belekerültek,­­azt mondják, hogy nem tudtak leve­gőt kapni, fuldokoltak, mintha láthatatlan kéz el­szorította volna a torkukat. Igen sokan,­­akik há­zuk ablakából nézték a pusztulást, hirtelen arra let­tek figyelmesek, hogy valahonnan szürkés-kék­­füstcsíkok törnek elő és szállnak felfelé. Rémülten futottak ki, azt hitték, hogy a villám felgyújtott valamit, de kint semmit sem láttak égni. A füst­­szerű jelenség többször megismétlődött s rájöttek, hogy valami köd szállt fel a földből, vagy talán leszakadt felhőszalagokat zilál a szél. „Árvíz“ a lakásokban. Nem lehet leírni azt a rémületet, amit a jég okozott olyan helyeken, ahol csak nők voltak. A villámlás, mennydörgés mindig ijesztő volt, de va­lahogy megnyugtat mindenkit az, hogy otthoná­ban biztos fedél­­alatt van. Annál megdöbbentőbb érzés volt látni, hogy az otthon sem biztos. A jég­szemek fél perc alatt rostává verték az ablakokat, átütötték a belső táblákat is és azután akadály­talanul zúdult be a jég, a víz az előbb még biztos­nak hitt lakásba, pár perc­­alatt bokáig érő áradat mosta a padlót. Azonban nemcsak az ablakon, ha­nem iá plafonon keresztül is folyt a víz sok he­lyen, hol a tető tönkrement. Több trafikban meg­történt, hogy a bokáig érő vízben cigaretták töme­ge úszott s ment tönkre. Menekülő vadak és emberek közös fedél alatt. A mezei nyíllak sok helyen tanyákba mene­kü­ltek a pusztító jég elől, számos környékbeli gazda mondja, hogy nyúl futott be az istállójába, ott meghúzódott a jászol alatt. Érdekes, hogy a kutyák sem bántották a nyulakat, örültek, ha maguk is elbújhatnak a félelmetes, közös veszély elől. Egyik erdőőr meséli, hogy a jég az erdőben érte, nem tudott hazajutni, bemenekült egy állat­­etető f­éltető­je alá. Ahogy ott áll, nézi a rémü­letes végítéletet, egyszerre csak észreveszi, hogy egy lé­péssel tőle a félhomályból két szem villan ki. Job­ban szemügyre veszi, hát látja ám, hogy egy meg­szorított róka előzőleg ugyanoda menekült be s bár pokoli félelmet állhatott ki az erdőőr miatt, nem ment tovább, ottmaradt vele egy fedél alatt. Ha éjszaka lett volna ... Az óriási szerencsétlenségre visszagondol­va, akaratlanul is eszébe jut az embernek. Mi történik, ha a katasztrófa éjszakának idején szakad ránk? Ha nem a kora délutáni órákban jön az ítéletidő, hanem éjszaka? Mint az egykori szörnyű emlékű Kajetán . . . Elgondolni is borzalmas, mi lett volna, ha az alvó városra tör — mint alattomos el­lenség — a borzalmas jégverés, ha a betört ablakok csörömpölése alvó férfiakat, nőket, gyermekeket rémít fel s ahogy villanyt akar­nak gyújtani, nem működik ... Mi pánikot okozott volna a vaksötét éjszakában dühöngő orkán? Mennyi szerencsétlenséget, szörnyű­séget, borzalmat kerültünk el azzal, hogy nem éjszaka zúdult ránk a vész, amely pedig így is katasztrofális. Ezer—ezerötszáz pengő kár a vil­lanyvezetékekben. Schimmer­ Emánuel villanytelepi igazgató mondja: — Az eddigi megállapítások szerint hozzáve­tőlegesen 1000—1500 pengő lehet a kár. A közvi­lágításban 250 kislámpát, 30 ívlámpapótlót, 12 üvegbúrát zúzott szét a jég. Egymillió pengőre becsülik a házte­tőkben okozott kárt. Az ablak mellett a tetőzetekben van a legna­gyobb kár a házakon. A szörnyű jégverés ereje összetörte a cserepeket, palákat. Hozzávetőlegesen 1.000.000 pengőre becsülik a háztetőkben okozott kárt. Van olyan ház, nem is egy, amelynek tetejét egészen újra kell fedni. Folyik a kárbejelentés. A városi házán az adóügyi osztálynál szerda óta tart a jégkár bejelentés. Eddig már bejelentet­tek általános kárt: Gabonában és veteményben: Alsó-, Felső­­széktó, Alsószentkiirály, Belsőballószög, Belső-,­­Kü­l­­sőnyír, Borbás, Felsőcsalános, Hetényegyháza, Kis­­alpár, Kisfái, Koháryszentlőrinc, Méntelek, Szarkás, Szikra, Talfája, Törökfái, Urrét, Városföld,­­Budai-, Körösi-, Mária-, Uri-hegy. Szőlőben: Alsószentkirály, Alsószéktó, Belső­ballószög, Belsőnyír, Borbás, Budai-hegy, Belső­­csalános,­­Felsőszéktó, Hetényegyháza, Kisalpár, Kisfái, Körösi-hegy, Kisnyír, Mária-hegy, Méntelek, Szarkás, Szikra, Szolnoki-hegy, Talfája, Uri-hegy, Urrét, Vacsi-hegy, III., V. kerület.­ ­ Képek a rémület délutánjáról. KECSKEMÉTI KÖZLÖM 1935. június 1. takarmányt ad, ezt is fel kell karolni a lehetősé­gig­ A felszántandó és bevetendő földeknél legye­nek a gazdák egymás segítségére, akinek igája, vetőmagja van, segítse ki a gyengébbet. Az ara­tástól és napszámtól elesett embereknek adjanak Mit kérnek a A Gazdasági Egyesületben tegnap az alábbi pontokat állították össze a legsürgő­sebb kérelméről: 1. Vetőmagvak­ beszerzésére azonnali pénzsegélyt. 2. A végrehajtások azonnali felfüggesz­tését. 3. Nagyobb mennyiségű Péti-só műtrá­gyát. A. A fagykárosultak összeírását és adóel­engedést. Ma délelőtt Kecskemétre érkezett Serbán Iván, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke és Vermes Gyula, a gyü­mölcsészeti osztály vezetője. Serbán Iván a Kecskeméti Közlöny számára a következőket mondotta: — Anfiak a szörnyű Istenítéletnek a hírére, amely kedden Magyarország gyümölcstermő Kána-részesművelésre tengeri, burgonya és kölessel, stb. bevetett földet, hogy ezek a munka és kenyér nél­kül maradt családok is tudjanak valami élelemhez jutni. Akiknek van nélkülözhető tengeri-, köles-, burgonya- és egyéb most felhasználható vetőmag­juk, jelentsék be a Gazdasági Egyesületnél. károsultak? 5. Két évi időtartamra kamatmentes ter­melési hitelt. 6. A jégkárosultak és fogyasztók védel­mét az árdrágítókkal szemben (üvegezés, cse­rép, tetőfedőanyagok stb.). 7. A jégverést nem szenvedettektől ter­mészetbeni adományokat. 8. A kereset nélkül maradt aratók, része­sek és egyéb gazdasági munkások részére közmunkáik végzése ellenében gabonasegély azonnali kiutalását.­ányát érte, kötelességemnek tartottal:» személyesen meggyőződni a csapás mértékéről és a gazdákkal összeülve megállapítani azt, hogy mit tehetünk a helyzet enyhítésére abban a hatáskörben, amely a hivatalt illeti. Ezenfelül alkalmat keresek arra, hogy a látottakról személyes tapasztalatok alapján informáljam a kormányt. Serbia Iván körútja a jégkársújtotta területeken. a a Külkereskedelmi Hivatal alelnökérsek nyilatkozata a Kecskeméti Közlönynek.

Next