Kecskeméti Közlöny, 1935. július (17. évfolyam, 148-173. szám)

1935-07-30 / 172. szám

1935. július 30. KECSKEMÉTI KÖZLÖK? —■ Betörés. Fazekas Ferenc Rákóczi-út 10. szám alatti villanyszerelő üzletében az éj­szaka betörő járt. Az udvarra nyiló raktáraj­tót felfeszítette s valószínűleg pénzt keresett, mert igen értékes tárgyakat nem vitt el. Hogy mi a kár, még nem tudták megállapítani. — Mindenki kereshet, de senki sem ta­lál megbízhatóbb és olcsóbb üzletet, mint a Hé­­­jas-harisnyaház. — Feldmann Sándor autóbalesete. Va­sárnapi híradás szerint Feldmann Sándor kecskeméti vízvezetékszerelő szombaton Pest­­szentlőrincen autójával elütött egy asszonyt, aki karját törte. A baleset közelebbi részletei ismeretlenek, Feldmann több napra utazott el Kecskemétről s irodájában is csak közvetve tudnak a balesetről.­­ Megnézni és megszeretni csak pilla­nat műve azokat a csodaszép árukat, amelye­ket oly olcsón árusít a Héjjas-harisnyaház a szezonvégi olcsó vásár alatt. Arany éremmel kitüntetett intarziás ebédlő kiállítva Ségner Lipót és Fiai cégnél Nagykőrösi­ utca 5 szám. 593 — Lúgot ivott egy gyenesfalusi asszony. Villám Sándorné 51 éves gyenesfalusi lakost súlyos lúgmérgezéssel szállították be ma dél­előtt a külső­ kórházba. Sérülése életveszélyes. Villám Sándorné öngyilkossági kísérletet kö­vetett el. Nyomozás indult. —­ Nem szabad elfelejteni, hogy a Héj­­jas harisnyaház szezonvégi olcsó vására még mindig tart, változatlan legolcsóbb árakkal. — Ügyvédi iroda áthelyezés. Tisztelettel értesítem­­. ügyfeleimet és a jogkereső kö­zönséget, hogy ügyvédi irodámat Klapka­ ut­­ca 2. szám alól Kisfaudy­ utca 2 szám alá (vá­rosháza mellett) helyeztem át. Kiváló tiszte­lettel dr. Szabó Emil. 3293 — Vámőrlésre búza 15, rozs 12.50 pen­gőért kapható a Gazdasági Gőzmalomban. — Már fillérekért vehet jó fürdősapkát, cipőt, vagy fürdőruhát az olcsó árairól köz­ismert Héjjas-harisnyaházban. —­­HALÁLOZÁSOK. Gyarmati József rk. 4 éves, Felsőszéktó 19­ — Bánó Juliána rk. 76 éves, Szultán­ u. 2. — Bimbó Erzsébet rk. 10 hónapos, Akácfa­ u. 7. —Szőke Lászlóné szül. Szalontai Sára ref. 46 éves, Viszkelethy­ u. 12. — Csókás József ref. 2 éves, Sétatér­ u. 20. — Juhász Jolán rk. 5 éves, Alsószéktó 60/a. — Palik István Feernc rk. 9 hónapos, Godulaház­ u. 17. — Kovács György m. kir. csendőr rk. 34 éves, Alsószéktó VII.­u. 3. —­­Or­szágh Lajosné szül Molnár Ilonka rk. 27 éves, Majsajakabszállás. — Tóth Erzsébet rk. 6 éves, Méntelek 132. a sz. Laptulajdonos és kiadó: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. Festékáruk, lakkok és háztartási piperecikkek legolcsóbban IZSÁK Rt cégnél. Fő­ tér. Telefon 79 88. 584 Uj búzát, uj rozsot legmagasabb napi áron vásárol Szilágyi Zsigmond cég Beniczky Ferenc utca 4. 5 Kifúrták a mennyezetet és lecsöpögtetett marólúggá­ akarták kiégetni az alvó ember szemét. Asszony a dologban...— Különös bosszútól menekült meg Szabó János Fűzfa­ utcai napszámos. Különös panaszt tett ma délelőtt a rendőrség — Alit akarhattak magával? — kérdezték a Különös panaszt tett ma délelőtt a rendőrség bűnügyi osztályán Szabó János 57 éves hadirok­kant napszámos. Elmondta, hogy tegnap, vasárnap este, amikor hazatért Füzifa­ u. 8. szám alatti lakására, a meny­­nyezeten lyukat vett észre az ágya fölött. Azt hitte, hogy egy kis darabon leszakadt a rossz plafon, el­tisztította a szemetet az ágyról és nyugodtan le­feküdt. Tizenegy óra tájban arra ébredt, hogy a feje mellett lévő kabátjára a mennyezet résén ke­resztül sűrű csepekben csurog valami folyadék. Szabó János gyertyát gyújtott s figyelni kezdett. Percekig tartott a cseppek hullása. Az idős nap­számos izgatottan szaladt ki az udvarra, hogy utána nézen a furcsa jelenségnek. Meglepetten lát­ta, hogy éppen abban a pillanatban egy fiatal­ember ugrott át lakása padlásáról a szomszéd la­kás padlására. Szabó, aki rendkívül ideges ember, ekkor elmenekült hazulról. aaAMAIAaAMAAAAAA­AAAAAAAAAAAtAAAi férfit a rendőrségen. — Látszik a kabátomon, hogy marólúgot csö­­pögtettek rám. De nem érte sem a fejemet, sem a szememet. — Volt magának haragosa? — Egy elvált asszony haragszik rám, mert nem akarom feleségül venni, nem akarok vele összeállni. Úgy komm­endálták a trafikban. De az­tán­­hatan is felvilágosítottak, hogy miféle szerzet. Eddig is csak arra voltam neki jó, hogy a pénzem elvegye és elköltse, ennem sem adott, magam fol­toztam a subámat. Kiadtam az útját s most harag­szik. Elmondta ezután, hogy valaha jó módban élt, a háború előtt cséplője is volt. Azonban „az első asszony is kutyához vágta a csapot...“ s el kellett tőle válnia. Most megjárta a másodikkal is, mielőtt feleségül vette volna . . . MESE A KINCSES AUTÓKERÉKRŐL... Egy útkaparó szerencséjéről beszélnek, aki ezüst pénzzel megtömött autó pótkereket talált az országúton. — Állítólag román luxusautóról esett le. — A Közlöny tudósítójától. — Különös esetről beszélnek szombat dél­után óta az emberek. A hír a legkülönbözőbb formában jár szájról-szájra,­­ mint a me­se .. . Valóban mesébe illő az egész történet. A Jópásztor zárdából Márta nővér hallot­ta az egyik útkaparótól, hogy az országúton találtak egy autó pótkereket, amely rendkí­vül súlyos volt. Amikor felbontották, rengeteg ezüstpénz ömlött ki belőle, ezüst ötpengősök. —A társam be is szolgáltatta az autóke­reket és a pénzt —­ mesélte az útkaparó a nővérnek. Mint megtaláló kapott is ezer pen­gőt. Azt mondják, hogy egy román autóról esett le, ki akarták csempészni a magyar pénzt... A hír vétele nyomán jártunk a rendőrsé­gen, ahol nem tudtak a dologról, ugyanígy az úrmesteri hivatalban sem.­ Már éppen napirendre akartunk térni a dolog felett, amikor a kórházban Sándor Fe­­­renc dr. orvossal beszélgettünk, aki megem­lítette, hogy milyen szerencse ért állítólag egy alpári útkaparót. Elmondta az orvos, hogy — a szóbeszéd szerint — az alpári országúton egy­ útkaparó autópótkereket talált. Nem tudta megemelni, olyan nehéz volt. Segítségül hívta az egyik társát. Kibontották a kereket és két- és ötpengősöket találtak benne. Az útkaparó jelentést tett a dologról, beszállította, a talált tárgyat s természetesen a pénzt is. A Kecskeméti Közlöny telefonon beszélt Kerekes Lajos alpári főjegyzővel. Nincs érte­sülése a dologról. * — Nem feltétlenül hozzánk kellett be­szolgáltatni — mondja a főjegyző. —­­ Attól függ, hogy az alpári út melyik részén tör­tént a kincstalálás. „Életem legszebb hónapját töltöt­tem itt, négy év múlva visszajövök!“ — mondotta Hommes kapitány, amikor szombaton könnyes szem­mel elbúcsúzott Kecskeméttől. A bugaci­­tatárban már szövődnek a legenda szálai a daliás holland kapitány körül. Június 18-án írtuk meg a Kecskeméti Kör­­­öm­­­ben, hogy itt maradt nyaralni Bugacon egy holland gyarmati katonatiszt, mert annyira meg­tetszett neki a puszta, hogy kedve támadt egy heti pusztai nomádéletre. Azóta innen-onnan másfél hónap telt el s Hommes kapitány viselt dolgai be­járták az országos sajtó lapjait is. A gesztenyebarna daliás kapitány körül már fonódik a legenda Bugacon. A cserény, amelyben több mint egy hónapig lakott, a lobogószájú ing, a rojtos gatya, amiben naphosszat vágtatott a Pajkos, a szilaj csikó hátán, a sok borravaló, amit lépten-nyomon osztogatott, a sok magyar és kül­földi lány, akinek elcsavarta fürtös fejét, mind­mind őrzik a mindig jókedvű, tréfára, bolondságra mindig kapható hollandus emlékét. Érdekes, színes regény ez a hónap, Hommes Hendrik kapitány bugaci hónapja. Csikós módjára akart élni teljesen s már az első napon, szétosz­totta Darling-cigarettakészletét, hogy maga is Le­­venté­t szívhasson és pipázhasson, mint a többi csikósok. Aztán tarkót ,,­f­rüstökölt“, tarhonyát ebé­delt, szalonnát, meg lebbencset vacsorázott. Néha­­néha elrontotta ugyan a gyomrát a szokatlan ét­rend, ilyenkor aztán kilószámra hozatta a csoko­ládét Kecskemétről. S a csikósoknak is enni kel­lett a csokoládét. . . Hommes azt ette, amit a csi­kósok, a csikósoknak is azt kellett enniök, amit ő fogyasztott... Ha egyszer lóra kapott, nehéz volt a paripá­ról lecsalogatni. Már kora hajnalban nekivágott a harmatos mezőnek és ment, vágtatott, amerre szilaj kedve kergette, amerre a sűrűvérű paripa száguldott vele. Ha az est leszállt, beállított az első tanyába. Vacsorát és szállást kért. Reggel magyar szóval fordult a házigazdához: — Mit fizetek? Ha nem kértek pénzt az ellátásért, ő pengőt „felejtett“ az asztalon. Ha kettőt kértek, négyet adott, ha három járt, hatot fizetett.. . Nem tíz-, hanem százszázalék borravalót adott. . . Egyszer az erdőben aludt. Jó hosszú pány­­vára fához kötötte a lovat,­­hogy legelhessen, maga pedig levette róla a­­pokrócot, — sohasem lovagolt nyeregben! — és végigfeküdt az akácfák alatt. Mire pitymallott, már messze úszott a Pajkos sö­rénye a párás, friss nyári hajnal derengő napfé­nyében . . . Hogy tanult meg magyarul? Vastag szótár volt nála és a hosszú esték petróleumlámpafényénél Árva Tóth Miskával, a csikóskirállyal­­koccintgat­­va böngészték a cserény előtt a furcsa magyar sza­vakat. Néha a bugaci -állomás söntésében felejt­kezett ott hajnalig a napszítta hollandul és Kó­­czián mesterrel turkálta végtelen türelemmel a szótár lapjait, hogy eldiskurálhasson a holdvilág­ról, a csillagos égről, s a tücsök muzsikájáról, a szénaillatról, az éjbogárszemű magyar lányokról, a pusztáról, a szép, megejtő nagy csendről. S na­gyot sóhajtva mindig hozzátette: — Nincs ennél szebb a világon . . . Most elment. Szombaton este a holland kirán­dulócsoport autóbuszán elutazott Budapestre. On­nan tovább a Riviérára, Lisszabonon, Londonon át haza Hollandiába. Egy-két hónapot otthon tölt, aztán hajóra ü­ 1. Az­­útirány: Amerika—Japán— Szumátra szigete. Újabb négy havi terhes, gyötrel­­me­s gyarmati szolgálat. — De négy év múlva újra visszajövök. —­ mondotta búcsúzáskor az Idegenforgalmi Iroda vezetőjének. — Életem legszebb hónapjait töltöt­tem itt, nagyon hálásan köszönök mindent. Üd­vözlöm az­­összes bugaci ismerősöket, ölelem a pusztát és a Mis­kát, a hűséges, derék, jó magyar

Next