Kecskeméti Közlöny, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
1938. július 1. SZISKEHÉTI 10210111 (Szimath Kázmér.) ISMERT ügyvéd meséli: „Az éjszaka nem tudtam aludni.“ „Hát nagy meleg is volt“ — válaszolja valaki. „De nem a meleg miatt — mondja az ügyvéd — ,hanem azért, mert tegnap délelőtt csomót kötöttem a zsebkendőmre, hogy valamit el ne felejtsek, vetkőzés közben felfedeztem a csomót s egész éjszaka hánykolódtam és töprengtem, hogy ugyan miért kötöttem a csomót. Most se tudom és majd megüt a guta.“ LEVÉL: „Kedves Szerkesztő Úr! ön, aki mindent tud, elárulhatná nekünk, mi- '’-fejért nincs telefon abban a szerencsétlen fiú- 'xy felsőkereskedelmiben? Minden kis irodának van telefonja, minden iskolát meg lehet találni telefonon, csak a fiúfelsőkereskedelmit nem.Miért?“ Válasz: Ezen már mi is sokat bosszankodtunk, akárhányszor iskolai ügyben körtelefont csinálunk, a fiúfelsőkereskedelmit mindig kénytelenek vagyunk kihagyni a cikkből. Hogy miért nincs telefonja, azt talán csak a jó Isten tudja. KÁNIKULAI jelenet színhelye volt minap a Bethlen-körútnak az Erzsébet-szálló előtti része, az a kis befásított zöld gyep, ahol húszegynéhány éve a BTC •****^'r (Bethlenvárosi Torna Club) színeiben rúgták napestig a labdát. Két 4—5 év körüli kisfiú hancúrozott a gyepen anyaszült meztelenül s amikor többen megálltak csodájukra, egyszerre csak nekiiramodtak és úgy elfutottak az evangélikus temető felé, hogy az út is porzott nyomukban. DÜHÖS vendég tízóraizott minap az egyik vendéglőben. Minden hiba volt neki, Irik hívatta a tulajdonost és a következő sza- 55T vakkal förmedt rá: „A pörkölt hideg, a sör meleg, a sóskifli száraz, a kés életlen, a nyele ragad, az asztal billeg és különben is felírhatják az egészet, mert egy vasam sincs!“ ISMERT gazdát azzal ugratják, hogy borjút _____ akart eladni, de mert a kétszeresét kérte, hónapokon keresztül hiába árulta. Minden kedden és pénteken kivitte a hetipiacra s a borjú úgy megszokta, hogy egyszer, amikor hetipiacos nap volt, de gazdája nem ért rá, a borjú egész nap bőgött az elmaradt séta miatt. Azóta rég anyatehén lett s gazdája már az új kisborjút árulja. KECSKEMÉTI arról mesélik, hogy egyszer elázott kissé Pesten és taxiba szállt. „A We-We-Wesselényi-utcába!“ —Heldl adta ki az útiparancsot, azzal elaludt. Kis idő múlva felrázza ám a soffőr: „Nagyságos úr, nagyságos úr! Itt vagyunk a Wesselényi-utcában, hányas szám alá hajtsak?“ A kecskeméti úr kinézett az ablakon s szólt: „Ez ne-ne-nem az a We-We-Wesselényi-utca, amelyikbe én akarok meme-menni.‘‘ A soffőr értelmetlenül bámult. Utána így folytatta: „Me-me-mert én, ba-ba-barátom, a ke-ke-kecskeméti Wesselényi utcában lakom!“ A KÖRÖSI sajtó a füttyentős gyorsot , ,szégyen vonat“-nak nevezte el, mert szerinte szégyen Kőrösre, hogy olyan gyorsvonatja is van a budapest—szegedi vonalnak, amelyik nem áll meg Kőrösön. Hát ha nem is szégyen, de sérelem, annyi bizonyos. Akárhány körösi úr este úgy jön haza Kőrösre, hogy a füttyentős gyorssal bejön Kecskemétig, itt átszáll az ellengyorsra s innen utazik vissza, mert az utóbbi megáll Kőrösön. A két gyors Kecskeméten találkozik, csak az a bökkenő, hogy néha mire a füttyentős gyors megáll pályaudvarunkon, az ellengyors már kiindult s a körösiek itt rekednek Kecskeméten. BEKÜLDTÉK a következő sorokat: e$nUj|| „Bájosan mosolygó életnagyságú leányarc foglalkoztatja napok óta városunk aranyifjait a korzó közepén levő fényképkirakatból. Senki sem tudja, kicsoda. Egy felvidéki magyar lány, a helybeli leánygimnáziumban érettségizett s utána csendben visszautazott apukájának rettentő nagy birtokára.“ FÁY ISTVÁN főispán installációján feltűnt a kecskeméti küldöttségnek, hogy a megyeháziak zsáneros magyarban jelentedtek meg. Nem díszmagyart, hanem úgy-rapr nevezett hétköznapi fekete magyart értünk alatta, nagyon szépen festettek benne. A Kecskeméti vonatkozása a viseletnek, hogy az öltönyhöz a mintát Roskovits Katona portréjáról vették, csak rövidebb, HARAGOS levelet kapott a szerkesztőség. Aláírója szerint nem lehet nyitott ab£‡•1 3 laknál aludni a villanegyedben, mert éjszakánként, de különösen szombat éjszaka olyan dalolás, kurjongatás folyik a villanegyed egy valamelyik pontján, hogy aludni képtelenség. A levélíró nem nevezi meg ezt a „pontot“, azt mondja, a rendőrség dolga kinyomozni és odahatni ... Táblai ítélet a tiszaparti gyilkosság bűnügyében : A tábla is halálra ítélte Bálla Antalt, a felbujtó Farkas Jánosné halálos büntetését azonban életfogytiglaniegyházra változtatta. Enyhítették a két másik asszony büntetését is. Kedden hirdetett ítéletet a budapesti tábla Kállay-tanácsa Csősz József gyilkossági ügyében. Mint emlékezetes, a kecskeméti törvényszék annak idején Kálla Antalt a gyilkosságért, Farkas Jánosné született Csősz Erzsébetet pedig a gyilkosságra való felbujtásért Halálra ítélte. Bálint Lászlónét ugyancsak felbujtás címén életfogytig tartó fegyházra ítélték, míg özvegy Farkas Imréné bűnrészességért hatévi fegyházat kapott. A tábla Balla Antal . 3 A világbajnokságot jelentő ütés. A néger boxoló, Louis, másfél perc alatt az első menetben kiütötte a volt világbajnokot, Schmelinget. Rádióképünk a kiütés pillanatáról készült. AAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, vette észre elsőnek a kiscserkész nagy baját, odalépett hozzá, karonfogta és a térdére ültette. Ott fújta ki a kislegény a nagy rosszullétet. KOVÁCS Sándor városi aljegyző kutyája elveszett. A Közlönyben hirdetést A TSZ tett közzé és oly részletesen leírta kutyája j 'u, ! külsejét és jellemző tulajdonságait, hogy valaki a leírás alapján fölismerte és nyomra vezette. .. A NAGY hőséggel és a kuszi atyákkal kapcsolatban levelet kapott V A tegnap a Csütörtöki Napló Írója felhívja a kutyatartók figyelmét, ne feledkezzenek meg arról, hogy a hőségtől nemcsak ők, de kutyáik is és pedig az embereknél sokkal jobban szenvednek. Van aki reggeltől napestig egy csöpp vizet nem önt kutyájának, a szerencsétlen pára láncon sül az irtózatos hőségben egész nap és hiába kér, könyörög, rimánkodik, legfeljebb azt éri el vele, hogy gazdája megúnván a sivalkodását, ostorral végigveri. „Gondoljatok a kutyával!“ fejezi be hosszú levelét. A magunk részéről csak annyit, hogy helyes a figyelmeztetés, de nemcsak a kutyára, hanem mindenféle állatra vonatkozik. BEKÜLDTÉK a következőt: Evezős fe...V_ körökben sokat mulatnak a megbabonáés^r***^ zott pipa esetén. Vasárnap este az ismert evezős-tanár csónakkirándulásról tért haza motorossal a Tiszáról. Lakiteleken beszállt egy úr. Zsebéből olyan elcsenést provokálóan kandikált ki a pipája, hogy a tanár nem tudott ellenállni, észrevétlenül kihúzta és zsebrevágta. Másnap pedig becsempészta a károsult fiókjába. Ahogy délután a pipatulajdonos kinyitja fiókját, meglepetten hőköl vissza: „Hát ez kísérteties.. . reggel nem volt meg... este, amikor hazajöttem Lakitelekről, a vendéglőben még szívtam belőle. .. most meg ott van !“ Tényleg kísérteties — teszi hozzá levelében az eső: beküldője— még pipált is belőle, holott már LI. kiléteknél elcsenték. Ezt nem tehette más, csak boszorkányság — vagy kadarka. /1\ A SZENT JOBB felvonulásán és hódoló ünnepségén a szörnyű hőségben egymásután vitték el a rosszul lett embereket. Kedves jelenet volt egy kiscserkésszel a díszemelvény közelében. Állt, állt a kiscserkész hősiesen a nagy bottal, egyszer aztán nem bírta tovább a napkúrát, elsáppadt és megtántorodott. Zsitvay Tibor titkos tanácsos, ny. miniszter A FELVONULÁSBAN legnagyobb sikere az alabárdosok festői csoportjának volt.Nagyon tetszettek a szálas fiúik, elsősorban természetesen a hölgyeknek. Azt kérdi másnap valakitől az elszólásairól ismert édes kislány: „Mondja, nem tudja, ezek a fess alabástrom-katonák nős emberek?“ /MTTV AZ ÜNNEPSÉG utcai közvetítése ( /jfjK } körül fényes félreértés támadt egyes •Aw / /'helyeken. Noha többször megírtuk, * hogy az állomásról s a nagytemplom | 'p—.'i melletti hódolati ünnepségről az utca közönsége számára az utcán felszerelt hangszórókon keresztül közvetítés lesz és egy szó sem volt a cikkekben rádióközvetítésről, mégis, mint most halljuk, több család otthon ült a rádió mellett és ott várta... LEVÉL: „Kedves Csütörtöki Napló! A Kertmozi közönsége nevében kérdem illők tisztelettel: nem tudnának Bodócs Béláék .már egy szerény villanykörtét beállítani a Kertmozi előtti kis park útjára. Olyan balkáni sötétség terjeng a bevonuláskor, hogy az ember majd orra bukik. A mozi alkalmazottainak már többször szóvá tettem, hátha a Csütörtöki Napló eredményesebben tolmácsolja kérését egy régi mozilátogatónak.“ MEGVAN egyeseknek az a kedves szokásuk — különösen J©pQDD pesti divat ez — hogy beleolvas- //m. _. nak másnak az újságjába. Minap az Andrássy-úton megyek autóbuszon s előttem játszódik le a következő édes jelenet. Az ablas melletti ülésen egy idős úr újságot olvas, balján ifjabb úr ül és odaferdített nyakkal olvassa ő is a lapot. Az öregurat bosszantja a dolog, előbb nem szól semmit, de egyszer aztán azt mondja finom gúnnyal: „Fordíthatok, kérem? Elolvasta már?“ Mire pléharccal felel az ifjú: „Még nem. . .“ Nagyot fúj az öreg és szól: „így talán helyesebb lesz, ha önnek adom az újságot.“ Mire elhangzik a legszemtelenebb válasz: „Köszönöm, de ilyen szennylapot nem veszek a kezembe.“