Kecskeméti Közlöny, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

1938. július 1. SZISKEHÉTI 10210111 (Szimath Kázmér.) ISMERT ügyvéd meséli: „Az éjszaka nem tud­­tam aludni.“ „Hát nagy meleg is volt“ — válaszolja valaki. „De nem a meleg miatt — mondja az ügyvéd — ,hanem azért, mert tegnap délelőtt csomót kötöttem a zsebken­dőmre, hogy valamit el ne felejtsek, vetkőzés köz­ben felfedeztem a csomót s egész éjszaka hányko­lódtam és töprengtem, hogy ugyan miért kötöttem a csomót. Most se tudom és majd megüt a guta.“ LEVÉL: „Kedves Szerkesztő Úr! ön, aki mindent tud, elárulhatná nekünk, mi- '’-fej­­ért nincs telefon abban a szerencsétlen fiú- 'xy felsőkereskedelmiben? Minden kis irodának van te­lefonja, minden iskolát meg lehet találni telefonon, csak a fiúfelsőkereskedelmit nem.­­Miért?“ Válasz: Ezen már mi is sokat bosszankodtunk, akárhány­szor iskolai ügyben körtelefont csinálunk, a fiú­­felsőkereskedelmit mindig kénytelenek vagyunk ki­hagyni a cikkből. Hogy miért nincs telefonja, azt talán csak a jó Isten tudja. KÁNIKULAI jelenet színhelye volt minap a Bethlen-körútnak az Erzsébet-szálló előtti része, az a kis befásított zöld gyep, ahol húszegynéhány éve a BTC •**­**^'r (Bethlenvárosi Torna Club) színeiben rúgták napestig a labdát. Két 4—5 év körüli kis­fiú hancúrozott a gyepen anyaszült meztelenül s amikor többen megálltak csodájukra, egyszerre csak nekiiramodtak és úgy elfutottak­ az evangélikus temető felé, hogy az út is porzott nyomukban. DÜHÖS vendég tízóraizott minap az egyik vendéglőben. Minden hiba volt neki, Irik­ hívatta a tulajdonost és a következő sza- 55T vakkal förmedt rá: „A pörkölt hideg, a sör meleg, a sóskifli száraz, a kés életlen, a nyele ragad, az asztal billeg és különben is felírhatják az egészet, mert egy vasam sincs!“ ISMERT gazdát azzal ugratják, hogy borjút _____ akart eladni, de mert a kétszeresét kérte,­­ hónapokon keresztül hiába árulta. Min­den kedden és pénteken kivitte a hetipi­acra s a borjú úgy megszokta, hogy egy­szer, amikor hetipiacos nap volt, de gaz­dája nem ért rá, a borjú egész nap bőgött az elma­radt séta miatt. Azóta rég anyatehén lett s gazdája már az új kisborjút árulja. KECSKEMÉTI arról mesélik, hogy egyszer elázott kissé Pesten és taxiba szállt. „A We-We-Wesselényi-utcába!“ —Heldl adta ki az útiparancsot, azzal elaludt. Kis idő múlva felrázza ám a soffőr: „Nagyságos úr, nagyságos úr! Itt vagyunk a Wesselényi-utcá­­ban, hányas szám alá h­ajtsak?“ A kecskeméti úr kinézett az ablakon s szólt: „Ez ne-ne-nem az a We-We-Wesselényi-utca, amelyikbe én akarok me­­me-menni.‘‘ A soffőr értelmetlenül bámult. Utána így folytatta: „Me-me-mert én, ba-ba-barátom, a ke-ke-kecskeméti Wesselényi­ utcában lakom!“ A KÖRÖSI sajtó a füttyen­­tős gyorsot , ,szégyen von­at“-nak nevezte el, mert szerinte szégyen Kőrösre, hogy olyan gyorsvo­natja is van a budapest—szegedi vonalnak, ame­lyik nem áll meg Kőrösön. Hát ha nem is szégyen, de sérelem, annyi bizonyos. Akárhány körösi úr este úgy jön haza Kőrösre, hogy a füttyentős gyors­sal bejön Kecskemétig, itt átszáll az ellengyorsra s innen utazik vissza, mert az utóbbi megáll Kő­rösön. A két gyors Kecskeméten találkozik, csak az a bökkenő, hogy néha mire a füttyentős gyors megáll pályaudvarunkon, az ellengyors már ki­indult s a körösiek itt rekednek Kecskeméten. BEKÜLDTÉK a következő sorokat: e$nUj|| „Bájosan mosolygó életnagyságú leány­arc foglalkoztatja napok óta városunk aranyifjait a korzó közepén levő fényképkirakat­­ból. Senki sem tudja, kicsoda. Egy felvidéki ma­gyar lány, a helybeli leánygimnáziumban érettségi­zett s utána csendben visszautazott apukájának ret­tentő nagy birtokára.“ FÁY ISTVÁN főispán­ installációján­­ feltűnt a kecskeméti küldöttségnek, hogy a megyeháziak zsáneros magyarban jelen­­t­­ed­tek meg. Nem díszmagyart, hanem úgy-­­rapr nevezett hétköznapi fekete magyart értünk­­ alatta, nagyon szépen festettek benne. A Kecskeméti vonatkozása a viseletnek, hogy az öltönyhöz a mintát Roskovits­ Katona portré­járól vették, csak rövidebb, HARAGOS levelet kapott a szerkesztő­­ség. Aláírója szerint nem lehet nyitott ab­­£‡•1 3 laknál aludni a villanegyedben, mert éjsza­kánként, de különösen szombat éjszaka olyan dalolás, kurjongatás folyik a villanegyed egy valamelyik pontján, hogy aludni képtelenség. A levélíró nem nevezi meg ezt a „pontot“, azt mondja, a rendőrség dolga kinyomozni és oda­hatni ... Táblai ítélet a tiszaparti gyilkosság bűnügyében : A tábla is halálra ítélte Bálla Antalt, a felbujtó Farkas Jánosné halálos büntetését azonban életfogy­tiglani­­egyházra változtatta.­­ Enyhítették a két másik asszony büntetését is. Kedden hirdetett ítéletet a budapesti táb­la Kállay-tanácsa Csősz József gyilkossági ügyében. Mint emlékezetes, a kecskeméti törvény­szék annak idején Kálla Antalt a gyilkosságért, Farkas Jánosné született Csősz Erzsébetet pe­dig a gyilkosságra való felbujtásért Halálra ítélte. Bálint Lászlónét ugyancsak felbujtás cí­mén életfogytig tartó fegyházra ítélték, míg özvegy Farkas Im­réné bűnrészességért hat­évi fegyházat kapott. A tábla Balla Antal .­­ 3 A világbajnokságot jelentő ütés. A néger boxoló, Louis, másfél perc alatt az első menetben kiütötte a volt világbajnokot, Schmelinget. Rádióképünk a kiütés pillanatáról készült. AAlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, vette észre elsőnek a kiscserkész nagy baját, oda­lépett hozzá, karonfogta és a térdére ültette. Ott fújta ki a kislegény a nagy rosszullétet.­­ KOVÁCS Sándor városi aljegyző ku­­tyája elveszett. A Közlönyben hirdetést A TSZ tett közzé és oly részletesen leírta kutyája j 'u, !­ külsejét és jellemző tulajdonságait, hogy valaki a leírás alapján fölismerte és nyomra ve­zette. .. A NAGY hőséggel és a ku­szi a­tyákkal kapcsolatban levelet kapott V A tegnap a Csütörtöki Napló­ Írója fel­hívja a kutyatartók figyelmét, ne fe­ledkezzenek meg arról, hogy a hőségtől nemcsak ők, de kutyáik is és pedig az embereknél sokkal jobban szenvednek. Van aki reggeltől napestig egy csöpp vizet nem önt kutyájának, a szerencsétlen pára láncon sül az irtózatos hőségben egész nap és hiába kér, könyörög, rimánkodik, legfeljebb azt éri el vele, hogy gazdája megúnván a sivalkodását, os­torral végigveri. „Gondoljatok a kutyával!“ fejezi be hosszú levelét. A magunk részéről csak annyit, hogy helyes a figyelmeztetés, de nemcsak a ku­tyára, hanem mindenféle állatra vonatkozik. BEKÜLDTÉK a következőt: Evezős fe...V_ körökben sokat mulatnak a megbaboná­­és^r***^ zott pipa esetén. Vasárnap este az ismert evezős-tanár csónakkirándulásról tért haza motorossal a Tiszáról­. Lakiteleken beszállt egy úr. Zsebéből olyan elcsenést provokálóan kan­dikált ki a pipája, hogy a tanár nem tudott ellen­állni, észrevétlenül kihúzta és zsebrevágta. Másnap pedig becsempészta a károsult fiókjába. Ahogy dé­l­után a pipatulajdonos kinyitja fiókját, meglepet­ten hőköl vissza: „Hát ez kísérteties.. . reggel nem volt meg... este, amikor hazajöttem Lakitelekről, a vendéglőben még szívtam belőle. .. most meg ott van !“ Tényleg kísérteties — teszi hozzá levelében az eső: beküldője­­— még pipált is belőle, holott már LI. kiléteknél elcsenték. Ezt nem tehette más, csak boszorkányság — vagy kadarka. /1\ A SZENT JOBB felvonulásán és hó­doló ünnepségén a szörnyű hőségben egy­­másután vitték el a rosszul lett embereket. Kedves jelenet volt egy kiscserkésszel a díszemelvény közelében. Állt, állt a kis­cserkész hősiesen a nagy bottal, egyszer aztán nem bírta tovább a napkúrát, elsáppadt és megtántoro­­dott. Zsitvay Tibor titkos tanácsos, ny. miniszter A FELVONULÁSBAN legnagyobb si­kere az alabárdosok festői csoportjának volt.­­Nagyon tetszettek a szálas fiúik, első­sorban természetesen a hölgyeknek. Azt kérdi másnap valakitől az elszólásairól ismert édes kislány: „Mondja, nem tudja, ezek a fess ala­­bástrom-katonák nős emberek?“ /MTTV AZ ÜNNEPSÉG utcai közvetítése ( /jfjK } körül fényes félreértés támadt egyes •Aw / /'helyeken. Noha többször megírtuk, * hogy az állomásról s a nagytemplom | 'p—.'i melletti hódolati ünnepségről az utca közönsége számára az utcán felsze­relt hangszórókon keresztül közvetítés lesz és egy szó sem volt a cikkekben rádióköz­vetítésről, mégis, mint most halljuk, több család otthon ült a rádió mellett és ott várta... LEVÉL: „Kedves Csütörtöki Napló! A Kertmozi közönsége nevében kérdem illő­­k tisztelettel: nem tudnának Bodócs Béláék .már egy szerény villanykörtét beállítani a Kertmozi előtti kis park útjára. Olyan balkáni sö­tétség terjeng a bevonuláskor, hogy az ember majd orra bukik. A mozi alkalmazottainak már többször szóvá tettem, hátha a Csütörtöki Napló eredménye­sebben tolmácsolja kérését egy régi mozilátogató­nak.“ MEGVAN egyeseknek az a kedves szokásuk — különösen J©pQDD­ pesti divat ez — hogy beleolvas- //m. _. nak másnak az újságjába. Mi­­nap az Andrássy-úton megyek autóbuszon s előt­tem játszódik le a következő édes jelenet. Az ablas melletti ülésen egy idős úr újságot olvas, balján ifjabb úr ül és odaferdített nyakkal olvassa ő is a lapot. Az öregurat bosszantja a dolog, előbb nem szól semmit, de egyszer aztán azt mondja finom gúnnyal: „Fordíthatok, kérem? Elolvasta már?“ Mire pléharccal felel az ifjú: „Még nem. . .“ Nagyot fúj az öreg és szól: „így talán helyesebb lesz, ha önnek adom az újságot.“ Mire elhangzik a legszem­telenebb válasz: „Köszönöm, de ilyen szennylapot nem veszek a kezembe.“

Next