Kecskeméti Közlöny, 1941. július (23. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-07 / 153. szám

1941. július 7. KECSKEMÉTI KÖZLÖM nélkülözhető helyisége van, a Hombár vagy bizományosa kívánságára az eladó a körlevél kiállításától számított legfel­­jebb 6 hónapon át a megvásárolt gabo­nát, mint a Hombár tulajdonát meg­őrizni, szakszerűen kezelni és tűzkár esetére biztosítani köteles. A jelen be­kezdés alapján megvásárolt gabona vé­telárát a Hombár — ellenkező megálla­podó­ hiányában — a körlevél kiállítá­­sásától számított 30 nap alatt köteles kifizetni. A termelő, aki gabonáját a vásárlás­ra jogosultaknak az 199. évi október hó 31. napjáig megvételre felajánlja, raktározási díjra tarthat igényt abban az esetben, ha a vásárlásra jogosult a gabonát tőle a körlevél kiállításától szá­mított 15 nap alatt nem veszi át. Ha a Hombár vagy bizományosa a felajánlott gabona vételárát kifizette, a raktározási díj minden megkezdett hét­re métermázsánként 3 fillért, ha pedig a Hombár vagy bizományosa a vételárat nem fizette ki, a díj minden megkezded hétre métermázsán­ként 7 fillért tesz ki. A raktározási díjtételeken a raktáro­zási, kezelési és biztosítási költség, ab­ban az esetben pedig, ha a Hombár vagy bizományosa a vételárat nem fi­zette ki, a kamat is bennfoglaltatik. Abban az esetben, ha a Hombár vagy bizományosa a gabona ellenértékét csak részben fizette ki, e rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. Az előbbi bekezdésben foglalt rendel­kezéseket a Hombár bizományosai ja­vára a Hombárral szemben is alkal­mazni kell, a malmok azonban raktá­rozási díjat nem követelhetnek. A közellátási miniszter a jogosított malmokat meghatározott mennyiségű gabona díjmentes raktározására köte­lezheti. A közellátási miniszter rendel­kezése alapján raktározott gabonával a Hombár csak a közellátási miniszter engedélyével rendelkezik. Gabonának és őrleményeinek külföld­re kiviteléhez a közellátási miniszter hozzájáru­lása szükséges. (Folyt. köv.) Kik lesznek a évi színigazgatók? 19 igazgatót javasol a Színmű­vészeti Kamara A Színművészeti Kamara az el­múlt napokban döntött a következő évad színigazgatói engedélyei ügyé­­b­en. 20 igazgatót terjesztett fel a kultuszminiszterhez az engedély ki­adása végett. A névsor: Balogh László, vitéz Bánky Róbert, Galetta Ferenc, Há­mori Aladár, Homokay Pál (új), Ihász Aladár, Inke Rezső, vitéz Ja­­kabffy Dezső, Kardoss Géza, Ká­rolyi János (új), Károlyi Vilmos (új), Kőszeghy Géza, Nádassi Jó­zsef, Putrnik Bálint, Szalay Károly, vitéz Tolnay Andor, Tóváry Pál, Thuróczy Gyula, Beleznai-U­nger István és Vértes Károly. Ezek szerint három új nép sze­repel a javasoltak kö­zött, köztük egyik Ho­mokay Pál régi kedves ismerősünk. Viszont ki­maradt az idei igazgató névsorban szereplő hat név. PÉT ISO, Kálisó, Szuperfoszfát, 4, 5, 6, 7, 8, 9 méteres akácszer­­fák és oszlopok, valamint a Szé­­nási-féle baromfi tápszer állan­dóan kaphatók a­­jrazansági uusumum lepén, Rákóczi város 32. Telefonszám: 285. ! Először a jobboldalon Gyalog, konflison, autón „tanulmányoztat1 a jobb­oldali közlekedést a lUcsUetnéU líöcdöh# munUaiatsa Szombat este van. 9 óra. A nap már lenyugodott, a sétálók száma most kezd szaporodni az utcákon. Mögöttem fiatal házaspár kezdi esti sétáját. Hogy most kezdik a sétát, kitűnik az akarat­lanul a fülemhez jutott mondatból: — Ma este nem megyünk haza — mondja a férj — megvárjuk a jobb­oldali közlekedést. Tudod, milyen ér­dekes lesz?! —• Jó kifogás sohse volt rossz! — mondja az asszony nevetve. . . Még akkor nem tudtam, hogy odáig fejlődik a dolog, tény, hogy már a hold is eltűnt és újra nagy sötétség bo­rult a városra, amikor úgy fél három körül a Szabadság-téren megszólít a konfliskocsis: — Hova tetszik parancsolni? Úgy látszik, félreértette lassú balla­gásomat. —­ Nem megyek sehova — válaszo­­­lok ügyetlenül és mennék tovább. — Pedig érdekes lenne — szól utá­nam — mert most megyünk először jobbra. — Igen, jobbra. . . — gondolkodom félhangosan. Aztán azzal, hogy az telje­sen mindegy lehet, éppen olyan, mint a másik, elköszönök a kocsistól. Először a jobboldalon Húsz-huszonöt lépésre is ellátni az — .4. ilyen vén jószágnál már nehéz lesz a dolog — mondja hátrafelé a ko­csis. — Sehogy sem akar a jobbolda­lon haladni. A Rákóczi-út felé igyekszünk a séta­kert mellett. Amint a fordulóhoz érünk, közeledő kocsi két lámpása pislog fe­lénk. Még a Rákóczi-úton van és nem lehet megállapítani, hogy bal-, vagy jobboldalon közeledik-e. Mindig úgy tudtam, hogy a konflis ereink leglassabban haladó jármű és semmi izgalommal nem jár a rajta való közlekedés. Ez tévedés. Pillanatok alatt felfedezzük, hogy a szembejövő kocsi útitársam féltóba a kiugráshoz mere­vedik, balkeze a karomba mar, a ko­csis l­ógat, kiabál. Az egyetlen kivezető út a sétakert bejárója, de az utolsó pil­la italban elrántja a kantárszárat a ..maradj'1 kocsis és pár centire hala­dunk el egymás mellett. Mi egészen a járda mellett a folyókában, ők még mindig a baloldalon. — És még dalolni mernek — mond­ja ijedtében reszketve és felháborodva i­nastársam. »A Felfedező“ körúton A jobboldalon haladunk végig a Rákóczi-úton, a Beretvás előtt, (rendőr sehol), a Körösi-utcán, Wesselényi­­utcán, újra a Rákóczi-útra, majd a A Beretvás előtt állunk meg és most már gyalog figyeljük a jobboldali köz­lekedést. Valószínűleg a hajnali piacra igyekszik ismét egy parasztkocsi a Nagykőrösi-utcán befelé. Ez is a leg­­szabályosabban hajt a jobboldalon, de alig tűnik el a Wesselényi-utcán, a Nagykőrösi-utca végén hatalmas ref­lektor tör utat a sötétben. A fény bele­hasít a görbülő fasorba. Eleinte nem tudjuk megállapítani, melyik oldalon közeledik. Egyszerre kellemetlen érzése támad az embernek, hiszen csak vélet­len, hogy nem a konflison jöttünk to­vább. Az autó ututi,, ...élj b '-gf."-"' hnov súlyos terhet röpít és egészen a baloldalon szántja a hűvös, hajnali levegőt. Tár úttesten, de az elvétve hazaballagókat m­ár nem igen lehet felismerni két lé­pésről sem. Tökéletes az elsötétítés. Fokozza az álmosságot. Pedig jól is­mert úton is vigyázni kell­­a járásra, így csak minden tizedik lépésnél botlik egyet a jámbor járókelő. Közben a ,,jobbrahajts“ motoszkál az agyában és azon kapja magát, hogy a nagyállo­más előtt pislákoló konflislámpával néz farkasszemet. A nagyállomás órája éppen háromat mutat. Honnan, honnan nem, fehérkö­­pönyeges ismerős terem elém. ő is a város felé tart, mondja és majdnem előbb ül be a kocsiba a másik oldalon.­­— Manci! — biztatja lovát a kocsis és aztán kérdezi meg, hogy merre tart­son.­­— Mer’ nagyon kell ám vigyázni! — figyelmeztet bennünket — most hajlok először „jobbra“. bonillán indul az első jobboldali út­nak az öreg csataló. A kocsis a bal jobboldalán ül s nagy erővel tartja a ló kantárszárát, mely minden lépésével a baloldalra növekszik. A teste egészen belegörbül az igyekezetbe. A nyaka jobbfelé hajlik az­ erősen tartott kantárszártól, de az egész test a baloldal felé púposodik. Szabadság-téren a Nagytemplom mel­lett a Gáspár András-utcára. Egyetlen kocsival nem találkoztunk. Megállapí­tottuk, hogy a Beretvás előtti kanyar ke­vésbé lesz veszedelmes, mert a jobboldalon haladó járműről belátni a Koháry utcába és vi­szont. A Gáspár András-utcán is előnyösebb a helyzet, legalábbis kifele. A Kada Elek-utcán találkoztunk az első kerék­párral. Útitársam „rém‘‘ kíváncsi ter­mészetű. Kézilámpája villog. Minden­ben veszedelmet sejt. A kerékpárost is megnézi. Tanyai magyar és a legsza­bályosabban halad a jobboldalon. A Kádár­ utcán folytatjuk a kör­utat, majd a Batthyány­ utcára kanya­­rodunk be. Éppen most indul ellen­őrző körútjára az autós csendőrőrs. — Három óra tizenkét perc — mondja precíz társam. Az autó lassan halad előttünk. Majdnem együteműűen a konflissal. A színház előtt találjuk az első rend­őrt. — iláto T runkt’r — mondja társam — mert nem hagyja el a helyét. Ő pedig újra ugrásra készen áll mert szim­ben jármű közeledik. Parasztkocsi. Olyan szabályosan hajt a jobboldalon, hogy a városháza előtti park kerítését majd leberetválja a tengellyel, samra tekintek. A nagy sötétben szinte világít hófehérre sápadt arca. . . Magunkra, a szegény virslinek való­ra gondoltam és lelépve a járdáról, ki­nyújtott karral Intettem megállásra a sofőrt. Éppen mellettünk nyilkordult a ha­talmas pótkocsis teherautó fékje. A ve­zető ajtaja felpattant, a kocsik tetején vagy hat ,,mitfárer“ dobálta le magá­ról a ponyvát. — Nem tudják, hogy jobbra kell haj­tani? — kérdeztem. Erre olyan lárma keletkezett, hogy mosolyognom kellett. A „mitfárerek“ a sofőrt, a sofőr az utastársát szidta: — Nem mondtam, hogy figyelmes­— Még leszórnák innen az embert! — stb­., stb. De aztán, hogy senki sem kérte a ,,betétlapot", lassan csend lett és a ha­talmas monstrum nyikorogva kígyó­zott át a másik oldalra. Aztán lassú tempóban fordultak be a Wesselényi utcára. Még egy szabálytalan —­ Hogy milyen vastag volt ennek a gumija­­—■ reszketett még mindig a tanulmányomba pottyant kísérőtárs. Valóban nem volt jó erre gondolni. Álmomban is megállítottam néhány éti­nél nagyobb autót is. Volt köztük olyan, amelyik végigérte a Nagykőrösi­­utcát és végig a baloldalon kanyargott. Nem csoda, hogy vasárnap délelőtt ár­gus szemekkel figyeltem a közlekedő járműveket és meg kellett állapítanom, hogy a legszabályosabbak a tanyai parasztkocsik. Az autósok is vigyáznak a jobboldalra, de mintha gyorsan hajtanának még. A kerékpárosok sokszor mennek az út közepén. Felháborított délután fél kettőkor az a sofőr, aki ugyancsak a Nagykőrösi­ utcán robogott végig a baloldalon és a Wesselényi­ utca felől szabályosan a jobboldalon haladó kocsit átkénysze­­rítette a szabálytalan baloldalra. Délután három óra tá­jban indul neki a Kecskeméti Közlöny munkatársi autóval a városnak. Még csak reggel három óta haladunk a jobboldalon és úgy tűnik, mintha mindenki mindig így közlekedett volna. Félnapi jubileuma van a jobboldali közlekedésnek. Első árunk a rendőrségre visz. Megkérdeztük az ügyeletes rendőrtisztet, hogy zajlott le az első félnap. — .4 rendőrség gondosan felkészült a mai napra — mondotta. — .4 szokott őrségen kivil nagyszámú segédrendőr ügyet a város minden pontján. Eddig semmiféle bajról nem érkezett be­je­lentés. Jobban megy mint gondoltuk volna. . . Csak megtartsák az emberek ezt a gondosságot és ne bízzák el ma­gukat. . . »! Utána kifelé ,,robogtunk­" az új köz­lekedés negyvenes sebességével az alul­járó felé. Rekkenő vasárnap délután volt. Biciklisták óvatosan poroszkáltak. A legtöbb szekér inkább az út közepe felé tartott. Járókelők mindenfelé mo­solyogva figyelték az autót. Titokban remélték, hogy találnak valakit, aki szabálytalanul közlekedik. . . A Jókai­­utca végénél lefékeztünk és érdeklőd­tünk az ott őrködő segédrendőrtől. — Szépen megy ez, kérem — vála­szolt. — Egyedül talán a parasztlovak­nak szokatlan egy kissé, de komoly baj nincs, pedig már jó ideje állok itt. Nem is kerül sor figyelmeztetésre. Ha el­vétve valaki rossz irányba téved, csak ránézek és már áthajt a jobb oldalra. Elköszönünk. Határozottan szokatlan jobboldalon autót vezetni. Leginkább a kanyarok vételénél, különösen ahol az Út közepén rendőr áll. Kifelé a Széktó felé is minden és mindenki rendben közlekedett. Akik a mai napon az utcán, voltak, nagyszabású társasjátéknak fog­­ták fel a változást. Nem találkoztunk senkivel, aki helytelennek találná az Új Rendelkezést. Tudja mindenki, hogy ezzel Európához alkalmazkodunk. Kecskemé., fhj. város polgármesterétől. o I p j_­ iT—1941. szám HIRDETMÉNY a június havi petróleum utalványszel­­véne­k beváltása, az egyszeri vásár­lásit szóló engedélyek kiadása, to­vább­á a július havi szelvények el­­­­számolása tárgyában. ^­­.ilius havi petróleum utalványszel­­vén­yei , e kiszolgáltatható petróleum m„'v ""étkezőként állapítom meg ^ p A 5.v 6. számú szelvé­nyekre S deciliter. ‘a zöluu V 6- számú szelvények­“ v 'iter. re összesen v „ IC1 Azok a fogyasztók, a kik el szert­­árlási engedély alapján szer.zik . szu­ségleteiket, a július havi vásárlási en®ee­délyeiket megkaphatják a zeneiskolában. Kereskedők június havi utalványaikról legkésőbb július 8-ig kötelesek elszámolni. necsiitvei, im­f. A polgármester megbízásából: Schíra tb. tanácsnok. Ezek még „tegnapi“ utasok, avagy mire jó a nagy sietés rosszul hajt. Autó vezetője megállj! !

Next