Kecskeméti Közlöny, 1941. július (23. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-07 / 153. szám
1941. július 7. KECSKEMÉTI KÖZLÖM nélkülözhető helyisége van, a Hombár vagy bizományosa kívánságára az eladó a körlevél kiállításától számított legfeljebb 6 hónapon át a megvásárolt gabonát, mint a Hombár tulajdonát megőrizni, szakszerűen kezelni és tűzkár esetére biztosítani köteles. A jelen bekezdés alapján megvásárolt gabona vételárát a Hombár — ellenkező megállapodó hiányában — a körlevél kiállításásától számított 30 nap alatt köteles kifizetni. A termelő, aki gabonáját a vásárlásra jogosultaknak az 199. évi október hó 31. napjáig megvételre felajánlja, raktározási díjra tarthat igényt abban az esetben, ha a vásárlásra jogosult a gabonát tőle a körlevél kiállításától számított 15 nap alatt nem veszi át. Ha a Hombár vagy bizományosa a felajánlott gabona vételárát kifizette, a raktározási díj minden megkezdett hétre métermázsánként 3 fillért, ha pedig a Hombár vagy bizományosa a vételárat nem fizette ki, a díj minden megkezded hétre métermázsánként 7 fillért tesz ki. A raktározási díjtételeken a raktározási, kezelési és biztosítási költség, abban az esetben pedig, ha a Hombár vagy bizományosa a vételárat nem fizette ki, a kamat is bennfoglaltatik. Abban az esetben, ha a Hombár vagy bizományosa a gabona ellenértékét csak részben fizette ki, e rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket a Hombár bizományosai javára a Hombárral szemben is alkalmazni kell, a malmok azonban raktározási díjat nem követelhetnek. A közellátási miniszter a jogosított malmokat meghatározott mennyiségű gabona díjmentes raktározására kötelezheti. A közellátási miniszter rendelkezése alapján raktározott gabonával a Hombár csak a közellátási miniszter engedélyével rendelkezik. Gabonának és őrleményeinek külföldre kiviteléhez a közellátási miniszter hozzájárulása szükséges. (Folyt. köv.) Kik lesznek a évi színigazgatók? 19 igazgatót javasol a Színművészeti Kamara A Színművészeti Kamara az elmúlt napokban döntött a következő évad színigazgatói engedélyei ügyében. 20 igazgatót terjesztett fel a kultuszminiszterhez az engedély kiadása végett. A névsor: Balogh László, vitéz Bánky Róbert, Galetta Ferenc, Hámori Aladár, Homokay Pál (új), Ihász Aladár, Inke Rezső, vitéz Jakabffy Dezső, Kardoss Géza, Károlyi János (új), Károlyi Vilmos (új), Kőszeghy Géza, Nádassi József, Putrnik Bálint, Szalay Károly, vitéz Tolnay Andor, Tóváry Pál, Thuróczy Gyula, Beleznai-Unger István és Vértes Károly. Ezek szerint három új nép szerepel a javasoltak között, köztük egyik Homokay Pál régi kedves ismerősünk. Viszont kimaradt az idei igazgató névsorban szereplő hat név. PÉT ISO, Kálisó, Szuperfoszfát, 4, 5, 6, 7, 8, 9 méteres akácszerfák és oszlopok, valamint a Szénási-féle baromfi tápszer állandóan kaphatók ajrazansági uusumum lepén, Rákóczi város 32. Telefonszám: 285. ! Először a jobboldalon Gyalog, konflison, autón „tanulmányoztat1 a jobboldali közlekedést a lUcsUetnéU líöcdöh# munUaiatsa Szombat este van. 9 óra. A nap már lenyugodott, a sétálók száma most kezd szaporodni az utcákon. Mögöttem fiatal házaspár kezdi esti sétáját. Hogy most kezdik a sétát, kitűnik az akaratlanul a fülemhez jutott mondatból: — Ma este nem megyünk haza — mondja a férj — megvárjuk a jobboldali közlekedést. Tudod, milyen érdekes lesz?! —• Jó kifogás sohse volt rossz! — mondja az asszony nevetve. . . Még akkor nem tudtam, hogy odáig fejlődik a dolog, tény, hogy már a hold is eltűnt és újra nagy sötétség borult a városra, amikor úgy fél három körül a Szabadság-téren megszólít a konfliskocsis: — Hova tetszik parancsolni? Úgy látszik, félreértette lassú ballagásomat. — Nem megyek sehova — válaszolok ügyetlenül és mennék tovább. — Pedig érdekes lenne — szól utánam — mert most megyünk először jobbra. — Igen, jobbra. . . — gondolkodom félhangosan. Aztán azzal, hogy az teljesen mindegy lehet, éppen olyan, mint a másik, elköszönök a kocsistól. Először a jobboldalon Húsz-huszonöt lépésre is ellátni az — .4. ilyen vén jószágnál már nehéz lesz a dolog — mondja hátrafelé a kocsis. — Sehogy sem akar a jobboldalon haladni. A Rákóczi-út felé igyekszünk a sétakert mellett. Amint a fordulóhoz érünk, közeledő kocsi két lámpása pislog felénk. Még a Rákóczi-úton van és nem lehet megállapítani, hogy bal-, vagy jobboldalon közeledik-e. Mindig úgy tudtam, hogy a konflis ereink leglassabban haladó jármű és semmi izgalommal nem jár a rajta való közlekedés. Ez tévedés. Pillanatok alatt felfedezzük, hogy a szembejövő kocsi útitársam féltóba a kiugráshoz merevedik, balkeze a karomba mar, a kocsis lógat, kiabál. Az egyetlen kivezető út a sétakert bejárója, de az utolsó pilla italban elrántja a kantárszárat a ..maradj'1 kocsis és pár centire haladunk el egymás mellett. Mi egészen a járda mellett a folyókában, ők még mindig a baloldalon. — És még dalolni mernek — mondja ijedtében reszketve és felháborodva inastársam. »A Felfedező“ körúton A jobboldalon haladunk végig a Rákóczi-úton, a Beretvás előtt, (rendőr sehol), a Körösi-utcán, Wesselényiutcán, újra a Rákóczi-útra, majd a A Beretvás előtt állunk meg és most már gyalog figyeljük a jobboldali közlekedést. Valószínűleg a hajnali piacra igyekszik ismét egy parasztkocsi a Nagykőrösi-utcán befelé. Ez is a legszabályosabban hajt a jobboldalon, de alig tűnik el a Wesselényi-utcán, a Nagykőrösi-utca végén hatalmas reflektor tör utat a sötétben. A fény belehasít a görbülő fasorba. Eleinte nem tudjuk megállapítani, melyik oldalon közeledik. Egyszerre kellemetlen érzése támad az embernek, hiszen csak véletlen, hogy nem a konflison jöttünk tovább. Az autó ututi,, ...élj b '-gf."-"' hnov súlyos terhet röpít és egészen a baloldalon szántja a hűvös, hajnali levegőt. Tár úttesten, de az elvétve hazaballagókat már nem igen lehet felismerni két lépésről sem. Tökéletes az elsötétítés. Fokozza az álmosságot. Pedig jól ismert úton is vigyázni kella járásra, így csak minden tizedik lépésnél botlik egyet a jámbor járókelő. Közben a ,,jobbrahajts“ motoszkál az agyában és azon kapja magát, hogy a nagyállomás előtt pislákoló konflislámpával néz farkasszemet. A nagyállomás órája éppen háromat mutat. Honnan, honnan nem, fehérköpönyeges ismerős terem elém. ő is a város felé tart, mondja és majdnem előbb ül be a kocsiba a másik oldalon.— Manci! — biztatja lovát a kocsis és aztán kérdezi meg, hogy merre tartson.— Mer’ nagyon kell ám vigyázni! — figyelmeztet bennünket — most hajlok először „jobbra“. bonillán indul az első jobboldali útnak az öreg csataló. A kocsis a bal jobboldalán ül s nagy erővel tartja a ló kantárszárát, mely minden lépésével a baloldalra növekszik. A teste egészen belegörbül az igyekezetbe. A nyaka jobbfelé hajlik az erősen tartott kantárszártól, de az egész test a baloldal felé púposodik. Szabadság-téren a Nagytemplom mellett a Gáspár András-utcára. Egyetlen kocsival nem találkoztunk. Megállapítottuk, hogy a Beretvás előtti kanyar kevésbé lesz veszedelmes, mert a jobboldalon haladó járműről belátni a Koháry utcába és viszont. A Gáspár András-utcán is előnyösebb a helyzet, legalábbis kifele. A Kada Elek-utcán találkoztunk az első kerékpárral. Útitársam „rém‘‘ kíváncsi természetű. Kézilámpája villog. Mindenben veszedelmet sejt. A kerékpárost is megnézi. Tanyai magyar és a legszabályosabban halad a jobboldalon. A Kádár utcán folytatjuk a körutat, majd a Batthyány utcára kanyarodunk be. Éppen most indul ellenőrző körútjára az autós csendőrőrs. — Három óra tizenkét perc — mondja precíz társam. Az autó lassan halad előttünk. Majdnem együteműűen a konflissal. A színház előtt találjuk az első rendőrt. — iláto T runkt’r — mondja társam — mert nem hagyja el a helyét. Ő pedig újra ugrásra készen áll mert szimben jármű közeledik. Parasztkocsi. Olyan szabályosan hajt a jobboldalon, hogy a városháza előtti park kerítését majd leberetválja a tengellyel, samra tekintek. A nagy sötétben szinte világít hófehérre sápadt arca. . . Magunkra, a szegény virslinek valóra gondoltam és lelépve a járdáról, kinyújtott karral Intettem megállásra a sofőrt. Éppen mellettünk nyilkordult a hatalmas pótkocsis teherautó fékje. A vezető ajtaja felpattant, a kocsik tetején vagy hat ,,mitfárer“ dobálta le magáról a ponyvát. — Nem tudják, hogy jobbra kell hajtani? — kérdeztem. Erre olyan lárma keletkezett, hogy mosolyognom kellett. A „mitfárerek“ a sofőrt, a sofőr az utastársát szidta: — Nem mondtam, hogy figyelmes— Még leszórnák innen az embert! — stb., stb. De aztán, hogy senki sem kérte a ,,betétlapot", lassan csend lett és a hatalmas monstrum nyikorogva kígyózott át a másik oldalra. Aztán lassú tempóban fordultak be a Wesselényi utcára. Még egy szabálytalan — Hogy milyen vastag volt ennek a gumija—■ reszketett még mindig a tanulmányomba pottyant kísérőtárs. Valóban nem volt jó erre gondolni. Álmomban is megállítottam néhány étinél nagyobb autót is. Volt köztük olyan, amelyik végigérte a Nagykőrösiutcát és végig a baloldalon kanyargott. Nem csoda, hogy vasárnap délelőtt árgus szemekkel figyeltem a közlekedő járműveket és meg kellett állapítanom, hogy a legszabályosabbak a tanyai parasztkocsik. Az autósok is vigyáznak a jobboldalra, de mintha gyorsan hajtanának még. A kerékpárosok sokszor mennek az út közepén. Felháborított délután fél kettőkor az a sofőr, aki ugyancsak a Nagykőrösi utcán robogott végig a baloldalon és a Wesselényi utca felől szabályosan a jobboldalon haladó kocsit átkényszerítette a szabálytalan baloldalra. Délután három óra tájban indul neki a Kecskeméti Közlöny munkatársi autóval a városnak. Még csak reggel három óta haladunk a jobboldalon és úgy tűnik, mintha mindenki mindig így közlekedett volna. Félnapi jubileuma van a jobboldali közlekedésnek. Első árunk a rendőrségre visz. Megkérdeztük az ügyeletes rendőrtisztet, hogy zajlott le az első félnap. — .4 rendőrség gondosan felkészült a mai napra — mondotta. — .4 szokott őrségen kivil nagyszámú segédrendőr ügyet a város minden pontján. Eddig semmiféle bajról nem érkezett bejelentés. Jobban megy mint gondoltuk volna. . . Csak megtartsák az emberek ezt a gondosságot és ne bízzák el magukat. . . »! Utána kifelé ,,robogtunk" az új közlekedés negyvenes sebességével az aluljáró felé. Rekkenő vasárnap délután volt. Biciklisták óvatosan poroszkáltak. A legtöbb szekér inkább az út közepe felé tartott. Járókelők mindenfelé mosolyogva figyelték az autót. Titokban remélték, hogy találnak valakit, aki szabálytalanul közlekedik. . . A Jókaiutca végénél lefékeztünk és érdeklődtünk az ott őrködő segédrendőrtől. — Szépen megy ez, kérem — válaszolt. — Egyedül talán a parasztlovaknak szokatlan egy kissé, de komoly baj nincs, pedig már jó ideje állok itt. Nem is kerül sor figyelmeztetésre. Ha elvétve valaki rossz irányba téved, csak ránézek és már áthajt a jobb oldalra. Elköszönünk. Határozottan szokatlan jobboldalon autót vezetni. Leginkább a kanyarok vételénél, különösen ahol az Út közepén rendőr áll. Kifelé a Széktó felé is minden és mindenki rendben közlekedett. Akik a mai napon az utcán, voltak, nagyszabású társasjátéknak fogták fel a változást. Nem találkoztunk senkivel, aki helytelennek találná az Új Rendelkezést. Tudja mindenki, hogy ezzel Európához alkalmazkodunk. Kecskemé., fhj. város polgármesterétől. o I p j_ iT—1941. szám HIRDETMÉNY a június havi petróleum utalványszelvének beváltása, az egyszeri vásárlásit szóló engedélyek kiadása, továbbá a július havi szelvények elszámolása tárgyában. ^.ilius havi petróleum utalványszelvényei , e kiszolgáltatható petróleum m„'v ""étkezőként állapítom meg ^ p A 5.v 6. számú szelvényekre S deciliter. ‘a zöluu V 6- számú szelvények“ v 'iter. re összesen v „ IC1 Azok a fogyasztók, a kik el szertárlási engedély alapján szer.zik . szuségleteiket, a július havi vásárlási en®eedélyeiket megkaphatják a zeneiskolában. Kereskedők június havi utalványaikról legkésőbb július 8-ig kötelesek elszámolni. necsiitvei, imf. A polgármester megbízásából: Schíra tb. tanácsnok. Ezek még „tegnapi“ utasok, avagy mire jó a nagy sietés rosszul hajt. Autó vezetője megállj! !