Kecskeméti Közlöny, 1942. augusztus (24. évfolyam, 195-196. szám)

1942-08-29 / 195. szám

N­­ Gyászközgyű­lésen hódolt Kecskemét Utoljára 447 nappal ezelőtt volt közöttünk a Kormányzóhe­­lyettes Úr. A városháza közgyű­lési terme fényárban úszott, ma­gyarruhás hölgyek és urak ra­jongó szeretettel vették körül a Kormányzó Urat és István fiát, a MÁV elnökét. Most újra itt volt, tegnap este. A közgyűlési teremben egy porig sújtott nem­zet kecskeméti tagjai emlékeztek és imádkoztak. A hatalmas csillár és az oldal­villanyok fényét gyászfátyol tom­pítja. A díszemelvény baldachin­ja előtt gyászkeretben a Kor­mányzóhelyettes Úr életnagysá­gú fényképe áll. Repülőfőhad­nagyi egyenruhába öltözötten néz a szemlélőre. Szeme ragyo­gását a reflektor fénye élettel te­líti meg. Mintha itt volna közöt­tünk. Az emelvény előtti virágko­sárban azonban a gyász virágai sáppadnak és a megjelent közön­ség arcán a fájdalom tükröződik a tompított fényben. Az urak fekete magyar ruhában, a hölgyek is feketében jelentek meg Kecskemét törvényhatóságának fél 7 órai kezdettel megtartott gyászközgyű­lésén. A meghívott vendégeket dr. Kiss Endre főispán és dr. Liszka Béla polgármester fogadta. A közönség so­raiban ott láttuk Kerekes Jenő ezre­dessel az élén a kecskeméti helyőrség valamennyi fegyvernemének tiszti kül­döttségét, közte ■ Sasváry József őr­naggyal az élen a repülőosztály eső­A gyászközgyűlést a Polgári Dal­kör nyitotta meg a Magyar Hiszek­egy eléneklésével. Kremán Sámuel,­­országos karnagy vezényelt. A nem­­zeti ima után dr. Kiss Endre főis­pán mondott megnyitót. Szavait áll­va hallgatta a közönség: — Vitéz nagybányai Horthy Ist­ván Kormányzóhelyettes Úr, honvéd repülőfőhadnagy hősi halála mély gyászba borította Kormányzó Urun­kat, családját, a honvédséget és az egész magyar népet. A Kormányzó­­he­yettes Úr hősi halála mélységes fájdalmat zúdított Kecskemét népére. Közelállóit hozzánk, többször megje­lent körünkben annál a kapcsolat­nál fogva, amely Kormányzó Urunk­hoz fűzi Kecskemétet. — A megváltoztathatatlan való­ságban, ha mérlegeljük a vesztesé­get, tudnunk kell azt, ami vígasztal, felemel, megerősít és reményt nyújt­. Vígasztal: e népnek talán soha nem tapasztalt egysége a fájdalom­ban. Felemel: A magyar élet legna­gyobb magyarja fiának feláldozásával pecsé­telte meg a szövetségesek­kel kötött hűséget az új Európáért folyó közös harc­pártját. Kovács Sándor prelátus-apát­­plébánost, dr. Hetessy Kálmán és dr Vass Vince ref. lelkipásztorokat, Sár­kány Béla ev. főesperest dr. Szomo­­lányi József kegyesrendi házfőnök­­igazgatót, P. Károlyi Bernát házfőnö­köt, Nagy Vince kegyesrendi intéző­­gondnokot, dr. Gesztelyi Nagy László országgyűlési képviselőt, Harkay Jó­zsef tanácselnököt a kir. törvényszék, dr. Bencsik Kálmán elnököt a kir já­rásbíróság képviseletében, Halmy La­jos miniszteri tanácsos, pénzügyigaz­gatót, vitéz Kovács István vitézi szék­kapitányt, a vitézek, hadirokkantak és tűzharcosok küldöttségét, dr. Dékány Pál ügyészségi h. elnököt, Pásthy Sán­dor törvényszéki tanácselnököt, Bar­­cza József, Pásthy János tanügyi fő­tanácsosokat, dr. Joó Gyula ref. fő­gondnokot, dr. Dezső Gyula egyetemi tanárt a Jogakadémia képviseletében, dr. Szarvas András egyete­mi tanárt az Orvoskamara képviseletében,­ dr. vitéz Márkus Fericet az Ügyvédkama­ra képviseletében, vitéz Cserey Vilmos ny. tábornokot, Keresztes Andor ren­dőrfőtanácsost, dr. Tóth Ernő tiszti főorvost, Rátvay Béla állomásfőnököt, dr. Papp Miklós prior vezetésével az Emericana, Szigethy Béla vezetésével a Turul képviseletét, a középiskolák igaz­gatóit és tanári küldöttségét, Vincze Mihály ipartestületi elnököt és máso­kat. A hölgyek sorát dr. Liszka Béláné ■yitotta meg. Valamennyi női egyesü­let elnöksége megjelent a gyászköz­gyűlésen. A törvényhatósági bizottsági tagok teljes számban vettek részt, ban.­­ Megerősít az a tudat, hogy szövet­ségeseink értékelik ezt a nagy áldo­zatot. Megerősít a példa, az útmuta­tás, miként kell a nagy kötelessége­ket teljesíteni. A régi hun-magyar regék csak a magyar lovasokról be­szélnek, akik a Csaba útján gyüle­keznek a nemzet vezetésére. Most a legendába belép az acélsas szárnyán égbe repült Horthy István. Példa­képe és vezére lesz a most hősi ha­lált halt katonáknak és a még sorra kerülő sok magyar vérnek. Örök, erősítő példa. A vérrel meg­pecsételt eskü A fájó emlékezés lepte meg főis­pán szavaival a gyászoló közönség szívét. A mélyhatású megnyitó után dr. Liszka Béla polgármester ter­jesztette elő indítványát: — Szent István napjának hajna­lán, valahol az őshaza földjén, lezu­hant egy repülőgép és magasba szállt egy hősi lélek, hogy tovább harcol­jon a Hadak Útján. A Kormányzó­­helyettes Úr nemes életét áldozta Hazánkért, nagyságunkért, szabad­ magyar ember áldozata előtt A fájdalom és veszteség hangjai csendültek ki a Polgári Dalkör mű­vészi átérzéssel, szívvel előadott gyászénekének hangjaiból. Utána Kovács Sándor prelátus-főesperes, anátplébános mondotta el ünnepi gyászbeszédét: — Fényes csillag hullott le az augusztusi égről. Útját kiömlő vér festette pirosra. Fényes csillag volt. Közel ragyogott hozzánk. Reméltük és hittük, x'io- 7 a mi nyugat felé 'je­ladó napunknak fényét ő veszi át és sugározza szét a magyar életre és földre. Hittük, hogy ragyogó fénnyel hozza vissza majd hős fiainkat győ­zedelmesen, dicsőségben és osztozik a kivívott, boldog, integer magyar élet örömeiben és áldásaiban. Hit­tük, hogy a hős bajtársak élén fog ünnepi hálaadásra hazaérkezni. És ünnepi hálaadás helyett a magyar országgyűlés sok örömet és sok fáj­dalmat látott kupol­esarnokában a gyászzsoltár hangzott föl. Ujjongó hálaadás helyett fájdalmas zokogás, aggodalmas megtörtség, mély gyász fogta el az egész nemzetet. Mert az ország ismét nagy halottját temette, fiatal reménységét, hős apának hős fiát, aki áldozathozatalával minden magyar családnak példát adott és viselte az áldozat rettenetes ter­hét. — Megrázó volt ez a temetés. Az emmauszi tanítványok kétsége, le­mondása borongott a lelkek fölött. De volt egy pillanata, amely min­denkit fölemelt. A gyászszertartás­nak vége volt, a repülő bajtársak vállukra emelték a hatalmas tölgyfa­koporsót, nyomában a zokogó öz­vegy, az összetört édesanya és őket, de rajtuk keresztül az egész nemze­tet vigasztaló szavakkal biztató, könnyes szemű, de acélos, kemény­­tartású Nagyurunk, a Kormányzó S ebben a pillanatban fölcsendült a Szózat: „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!‘‘ Ez volt az, ami vígasztalt, felemelt! Ez volt az, ami gyászunktól elkergette a kétségbeesés és elkeseredés sötét árnyait. — Gyászoló Testvéreim! Könnyes lelkünkkel emelkedjünk föl a kopor­só előtt és álljunk bele ebbe a vi­gasztaló fénybe, így emlékezzünk róla, így égessük lelkünkbe képét, ságunkért és az új Európáért. Kion­tott vérével pecsételte meg fél év­vel ezelőtt tett esküjét. Fájdalomtól csordult szívvel gyászoljuk, a szebb, jobb jövendőt siratjuk benne, magyar jellemének két fővonását, a hős apának dolgozó, hős fiát! — Vitéz Horthy István mondotta négy éve a tizenkét fiatal újságíró koporsója előtt, akik repülőszeren­csétlenség áldozatai lettek. „Minden hódítás útját, minden nagy emberi eredmény útját hősök és mártírok sírja szegélyezi. A levegő teljes meg­hódítása sok áldozatot kívánt. Ezt a kockázatot azonban minden pilóta vállalja, mert repülni kell?“ Gon­dolt-e akkor arra, hogy a hősök és vértanuk sírjai között ott fog állni az övé is, de fölötte nem az elmúlás és lemondás gondolata ül hanem nagy vezényszava kiált bele a magyar életbe: „Repülni kell!“ — Amikor megindulnak a magyar honvédek, hogy Európa keresztes háborújában kivegyék részüket, ön­ként jelentkezik és vadászrajival a legnehezebb feladatokat teljesíti. A bátor katona, a kiváló repülő, száz­szor emelkedik föl a Héjjá szár­­nyain. 25 bevetésben vesz részt , és a 25-ik parancsteljesítésről csak az összetört szárnyak tehettek jelen­tést. — Hős katona, szerető bajtárs, hős apának hős fia, a magyarság­nak sírba hullott reménysége, de a magyar jövendőnek utat mutató, világító oszlopa lett. — Vitéz Horthy István repülőfő­hadnagy Szent István ünnepén ismét jelentkezett a parancsnok előtt. Az Örökkévalóságban élő nagy Ma­gyarország szent királya előtt kel­lett jelentkeznie és jelentenie: „A parancsot végrehajtottam.“ És az Országépítő Király új parancsot ad: „Világító oszlopként járt né­pem előtt, hogy a keresz­tért, szabadságért és a föl­dért, melyért annyi magyar vér omlott, hősies áldozat­­vállalással küzdjenek és új ezredévre megtartsák!" — Ebben a vigasztaló fénysugár­ban tekintsünk föl tisztelettel, ra­gaszkodó szeretettel és örök hűség­gel az érc szobornál is keményebben álló Nagy Urunkra, Kormányzónk­ra. Ott áll, szemében az édesatyának könnye. De áll keményen és rendü­letlenül. Viharokban megedzett lel­ke a legnagyobb vihart éli át és mégis áti, mert minden atyai fájdal­— Ezt a várost, a Kormányzó Úr városát, a szeretet és hűség elszakít­hatatlan kötelékei fűzik a Kormány­zóhoz, családjához, az elhúnythoz! — állapította meg a polgármester, majd előterjesztette a kisgyűléstől már elfogadott indítványát a Kor­mányzóhelyettes Úr előméltósága emlékének megörökítésére. A köz­gyűlés egyhangúlag, mély megille­­tődéssel hozzájárult az indítvány­hoz, a legelső legnagyobb „Horthy István a legendák útjára lépett“ „A legelső magyar ember meg­hozta a legnagyobb áldozatot“ Kecskemét, 1942. augusztus 29. ÁRA 16 FILLÉR Szombat, XXIV. évfolyam, 195. sz. KECSKEMÉTI KfsZlfll. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Alapította: Dr. KISS ENDRE POLITIKAI NAPILAP Negyedévre •:.. — 7 P 20 fill. Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN Kiadóhivatal: Aján, János u. 8. Telefon­ 114. Egy hónapra 2 , 50 fill. Szerkesztőség: Két templom-kSz. Telefon: 12­.

Next