Kecskeméti Közlöny, 1942. augusztus (24. évfolyam, 195-196. szám)
1942-08-29 / 195. szám
N Gyászközgyűlésen hódolt Kecskemét Utoljára 447 nappal ezelőtt volt közöttünk a Kormányzóhelyettes Úr. A városháza közgyűlési terme fényárban úszott, magyarruhás hölgyek és urak rajongó szeretettel vették körül a Kormányzó Urat és István fiát, a MÁV elnökét. Most újra itt volt, tegnap este. A közgyűlési teremben egy porig sújtott nemzet kecskeméti tagjai emlékeztek és imádkoztak. A hatalmas csillár és az oldalvillanyok fényét gyászfátyol tompítja. A díszemelvény baldachinja előtt gyászkeretben a Kormányzóhelyettes Úr életnagyságú fényképe áll. Repülőfőhadnagyi egyenruhába öltözötten néz a szemlélőre. Szeme ragyogását a reflektor fénye élettel telíti meg. Mintha itt volna közöttünk. Az emelvény előtti virágkosárban azonban a gyász virágai sáppadnak és a megjelent közönség arcán a fájdalom tükröződik a tompított fényben. Az urak fekete magyar ruhában, a hölgyek is feketében jelentek meg Kecskemét törvényhatóságának fél 7 órai kezdettel megtartott gyászközgyűlésén. A meghívott vendégeket dr. Kiss Endre főispán és dr. Liszka Béla polgármester fogadta. A közönség soraiban ott láttuk Kerekes Jenő ezredessel az élén a kecskeméti helyőrség valamennyi fegyvernemének tiszti küldöttségét, közte ■ Sasváry József őrnaggyal az élen a repülőosztály esőA gyászközgyűlést a Polgári Dalkör nyitotta meg a Magyar Hiszekegy eléneklésével. Kremán Sámuel,országos karnagy vezényelt. A nemzeti ima után dr. Kiss Endre főispán mondott megnyitót. Szavait állva hallgatta a közönség: — Vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Úr, honvéd repülőfőhadnagy hősi halála mély gyászba borította Kormányzó Urunkat, családját, a honvédséget és az egész magyar népet. A Kormányzóheyettes Úr hősi halála mélységes fájdalmat zúdított Kecskemét népére. Közelállóit hozzánk, többször megjelent körünkben annál a kapcsolatnál fogva, amely Kormányzó Urunkhoz fűzi Kecskemétet. — A megváltoztathatatlan valóságban, ha mérlegeljük a veszteséget, tudnunk kell azt, ami vígasztal, felemel, megerősít és reményt nyújt. Vígasztal: e népnek talán soha nem tapasztalt egysége a fájdalomban. Felemel: A magyar élet legnagyobb magyarja fiának feláldozásával pecsételte meg a szövetségesekkel kötött hűséget az új Európáért folyó közös harcpártját. Kovács Sándor prelátus-apátplébánost, dr. Hetessy Kálmán és dr Vass Vince ref. lelkipásztorokat, Sárkány Béla ev. főesperest dr. Szomolányi József kegyesrendi házfőnökigazgatót, P. Károlyi Bernát házfőnököt, Nagy Vince kegyesrendi intézőgondnokot, dr. Gesztelyi Nagy László országgyűlési képviselőt, Harkay József tanácselnököt a kir. törvényszék, dr. Bencsik Kálmán elnököt a kir járásbíróság képviseletében, Halmy Lajos miniszteri tanácsos, pénzügyigazgatót, vitéz Kovács István vitézi székkapitányt, a vitézek, hadirokkantak és tűzharcosok küldöttségét, dr. Dékány Pál ügyészségi h. elnököt, Pásthy Sándor törvényszéki tanácselnököt, Barcza József, Pásthy János tanügyi főtanácsosokat, dr. Joó Gyula ref. főgondnokot, dr. Dezső Gyula egyetemi tanárt a Jogakadémia képviseletében, dr. Szarvas András egyetemi tanárt az Orvoskamara képviseletében, dr. vitéz Márkus Fericet az Ügyvédkamara képviseletében, vitéz Cserey Vilmos ny. tábornokot, Keresztes Andor rendőrfőtanácsost, dr. Tóth Ernő tiszti főorvost, Rátvay Béla állomásfőnököt, dr. Papp Miklós prior vezetésével az Emericana, Szigethy Béla vezetésével a Turul képviseletét, a középiskolák igazgatóit és tanári küldöttségét, Vincze Mihály ipartestületi elnököt és másokat. A hölgyek sorát dr. Liszka Béláné ■yitotta meg. Valamennyi női egyesület elnöksége megjelent a gyászközgyűlésen. A törvényhatósági bizottsági tagok teljes számban vettek részt, ban. Megerősít az a tudat, hogy szövetségeseink értékelik ezt a nagy áldozatot. Megerősít a példa, az útmutatás, miként kell a nagy kötelességeket teljesíteni. A régi hun-magyar regék csak a magyar lovasokról beszélnek, akik a Csaba útján gyülekeznek a nemzet vezetésére. Most a legendába belép az acélsas szárnyán égbe repült Horthy István. Példaképe és vezére lesz a most hősi halált halt katonáknak és a még sorra kerülő sok magyar vérnek. Örök, erősítő példa. A vérrel megpecsételt eskü A fájó emlékezés lepte meg főispán szavaival a gyászoló közönség szívét. A mélyhatású megnyitó után dr. Liszka Béla polgármester terjesztette elő indítványát: — Szent István napjának hajnalán, valahol az őshaza földjén, lezuhant egy repülőgép és magasba szállt egy hősi lélek, hogy tovább harcoljon a Hadak Útján. A Kormányzóhelyettes Úr nemes életét áldozta Hazánkért, nagyságunkért, szabad magyar ember áldozata előtt A fájdalom és veszteség hangjai csendültek ki a Polgári Dalkör művészi átérzéssel, szívvel előadott gyászénekének hangjaiból. Utána Kovács Sándor prelátus-főesperes, anátplébános mondotta el ünnepi gyászbeszédét: — Fényes csillag hullott le az augusztusi égről. Útját kiömlő vér festette pirosra. Fényes csillag volt. Közel ragyogott hozzánk. Reméltük és hittük, x'io- 7 a mi nyugat felé 'jeladó napunknak fényét ő veszi át és sugározza szét a magyar életre és földre. Hittük, hogy ragyogó fénnyel hozza vissza majd hős fiainkat győzedelmesen, dicsőségben és osztozik a kivívott, boldog, integer magyar élet örömeiben és áldásaiban. Hittük, hogy a hős bajtársak élén fog ünnepi hálaadásra hazaérkezni. És ünnepi hálaadás helyett a magyar országgyűlés sok örömet és sok fájdalmat látott kupolesarnokában a gyászzsoltár hangzott föl. Ujjongó hálaadás helyett fájdalmas zokogás, aggodalmas megtörtség, mély gyász fogta el az egész nemzetet. Mert az ország ismét nagy halottját temette, fiatal reménységét, hős apának hős fiát, aki áldozathozatalával minden magyar családnak példát adott és viselte az áldozat rettenetes terhét. — Megrázó volt ez a temetés. Az emmauszi tanítványok kétsége, lemondása borongott a lelkek fölött. De volt egy pillanata, amely mindenkit fölemelt. A gyászszertartásnak vége volt, a repülő bajtársak vállukra emelték a hatalmas tölgyfakoporsót, nyomában a zokogó özvegy, az összetört édesanya és őket, de rajtuk keresztül az egész nemzetet vigasztaló szavakkal biztató, könnyes szemű, de acélos, keménytartású Nagyurunk, a Kormányzó S ebben a pillanatban fölcsendült a Szózat: „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!‘‘ Ez volt az, ami vígasztalt, felemelt! Ez volt az, ami gyászunktól elkergette a kétségbeesés és elkeseredés sötét árnyait. — Gyászoló Testvéreim! Könnyes lelkünkkel emelkedjünk föl a koporsó előtt és álljunk bele ebbe a vigasztaló fénybe, így emlékezzünk róla, így égessük lelkünkbe képét, ságunkért és az új Európáért. Kiontott vérével pecsételte meg fél évvel ezelőtt tett esküjét. Fájdalomtól csordult szívvel gyászoljuk, a szebb, jobb jövendőt siratjuk benne, magyar jellemének két fővonását, a hős apának dolgozó, hős fiát! — Vitéz Horthy István mondotta négy éve a tizenkét fiatal újságíró koporsója előtt, akik repülőszerencsétlenség áldozatai lettek. „Minden hódítás útját, minden nagy emberi eredmény útját hősök és mártírok sírja szegélyezi. A levegő teljes meghódítása sok áldozatot kívánt. Ezt a kockázatot azonban minden pilóta vállalja, mert repülni kell?“ Gondolt-e akkor arra, hogy a hősök és vértanuk sírjai között ott fog állni az övé is, de fölötte nem az elmúlás és lemondás gondolata ül hanem nagy vezényszava kiált bele a magyar életbe: „Repülni kell!“ — Amikor megindulnak a magyar honvédek, hogy Európa keresztes háborújában kivegyék részüket, önként jelentkezik és vadászrajival a legnehezebb feladatokat teljesíti. A bátor katona, a kiváló repülő, százszor emelkedik föl a Héjjá szárnyain. 25 bevetésben vesz részt , és a 25-ik parancsteljesítésről csak az összetört szárnyak tehettek jelentést. — Hős katona, szerető bajtárs, hős apának hős fia, a magyarságnak sírba hullott reménysége, de a magyar jövendőnek utat mutató, világító oszlopa lett. — Vitéz Horthy István repülőfőhadnagy Szent István ünnepén ismét jelentkezett a parancsnok előtt. Az Örökkévalóságban élő nagy Magyarország szent királya előtt kellett jelentkeznie és jelentenie: „A parancsot végrehajtottam.“ És az Országépítő Király új parancsot ad: „Világító oszlopként járt népem előtt, hogy a keresztért, szabadságért és a földért, melyért annyi magyar vér omlott, hősies áldozatvállalással küzdjenek és új ezredévre megtartsák!" — Ebben a vigasztaló fénysugárban tekintsünk föl tisztelettel, ragaszkodó szeretettel és örök hűséggel az érc szobornál is keményebben álló Nagy Urunkra, Kormányzónkra. Ott áll, szemében az édesatyának könnye. De áll keményen és rendületlenül. Viharokban megedzett lelke a legnagyobb vihart éli át és mégis áti, mert minden atyai fájdal— Ezt a várost, a Kormányzó Úr városát, a szeretet és hűség elszakíthatatlan kötelékei fűzik a Kormányzóhoz, családjához, az elhúnythoz! — állapította meg a polgármester, majd előterjesztette a kisgyűléstől már elfogadott indítványát a Kormányzóhelyettes Úr előméltósága emlékének megörökítésére. A közgyűlés egyhangúlag, mély megilletődéssel hozzájárult az indítványhoz, a legelső legnagyobb „Horthy István a legendák útjára lépett“ „A legelső magyar ember meghozta a legnagyobb áldozatot“ Kecskemét, 1942. augusztus 29. ÁRA 16 FILLÉR Szombat, XXIV. évfolyam, 195. sz. KECSKEMÉTI KfsZlfll. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Alapította: Dr. KISS ENDRE POLITIKAI NAPILAP Negyedévre •:.. — 7 P 20 fill. Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN Kiadóhivatal: Aján, János u. 8. Telefon 114. Egy hónapra 2 , 50 fill. Szerkesztőség: Két templom-kSz. Telefon: 12.