Kecskeméti Közlöny, 1943. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-14 / 10. szám

1943. január 14. KECSKEMÉTI RIJHÜNO A KONFLISLOVAK megérzik a há­borús nehézségeket. A minap a hajnali vonathoz igyekezett egy háromtagú társaság Szánkón mentek s a lo­vacska a Munkácsy­­ utcától a sétakertig ti­zenkétszer állt meg pi­henni. Gazdája egész úton mellette h­appolt, részint, hogy lelkesítse, ré­szint, hogy egy emberrel könnyebb le­­gyen a szán. Az utasok végül nem bír­tak idegekkel,, a sétakertnél leugrottak és az apostolok lovain folytatták az utat a futólépésben, hogy le ne késse­nek. HÁROM éves pesti gyerek vendégség­ben volt Kecskeméten. Mint afféle há­rom esztendős legény, mérges és parancsol- ' gató. Az egyik reggeli­ ' f ''s­­zés közben valamiért­­ dühös lett és odavágta a kezébe adott kenye­­rét. „Ejnye, kicsim, — szólt feddő hangon a szakácsnő — nem szabad eldobni a kenyérkét! A jó Is­ten megbünteti az ilyen kisfiút és nem­­ad többet kenyeret!“ A kisöreg meg­szeppenve kérdezte: „Akkor se, ha sor­ba állok??“ * KARÁCSONY délután­ján ajándékosz­tás volt a legtöbb vállalatnál. Egyik­_____ másik élelmesebb két fia helyre is jár dolgozni s­­ igyekezett mindkét he T® lyen ott lenni a pénz­osztásnál. Az ismert ex- s­portvállalatnál is van ilyen „álláshadnozó“, többek közt egy cigányasszony. Ahogy megkapta az ajándékot, feltűnés nélkül akart kisurranni a telep kapuján „Ho­va?“ — rivallt rá a portás. „Megyek haz­a, beteg az­ uram“ — felelte a ci­gányasszony. „Mi baja?“ — hangzott a kérdés. „A hatóság megfürdette — szólt a válasz — az­óta megy a bőre, meg nagyon fázsik segény...“ SERTÉST hizlal az ismert tisztviselő Eszik a pára, illetve enne ............—­! az elemózsia. Gazdá­ja minap megszólítja a szomszédot: „János bá- t­esi, egy kis árpa kék.“ Ifjúr János bácsi megvakarja a tarkóját: „Nekem is kék, de nincs“ — aszongya. „Hogy lehet az, hisz mindig volt?“ — kérdi a szomszéd. „Vani vót, még jön­­ni is rössz — feleli János bácsi — csak vanni nincs.“ LÁTOGATÓ érkezik a villanegyedbe, k­j lány van s jelenti a nagyságos asz (■—V—­szonynak, hogy egy­e t tiszt úr. „Kicsoda?“ — 'is kérdi az. „Nem tem — jól feleli a lány — olyan VJ fészöraű.“ Félszemű? ’* 4 — döbben meg a nagy­ságos asszony, biztosan a harctérről jött, szegény, sebesült lehet. Kisiet, hát ott ül ám a látogató, a „félszemű“. Monoklit visel, a monoklira mondja a derék leány, hogy fészömü. EMŐKE most múlt még csak hat éves, de már többször tanujelét adta hogy érzéke van a gya- •——--------­korlati pályák iránt. Nemrég ünnepelte hato­­dik születésnapját. „Kapsz egy tortát hat gyertyával“ — mondta ^ ■* neki a mama. Emőke habozás nélkül felelte: „Nem lehetne inkább hat tortát — egy gyertyával?“­AAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaa Gondoljon sebesült katonáinkra. Ha elolvasta Közlönyét, dobja be a Vöröskeresztes gyűjtő urnába. ” Em­léktélát karait j­ó­zsefi Csokonai­­Ju­sz Mihály baráti» Vigány író a költőcöl, akinek, márvány emléktáblá­ját pénteken avatja fel a katona Józsefi társas­ág Óriási tölgyek árnyékában a magyar irodalom berkének szerény, csendes virága volt Mátyási József költészete. Friss hangja, verseinek magyarossága és sorsa azonban örökre beírta nevét a kecskeméti szívekbe és most, halála 92. évfordulója napján, január 15-én az élő Kecskemét kegyeletes lélekkel emlékezik a költőről, az Izsákról Kecs­kem­étre telepedett versfaragó ügyvéd­ről, Mátyási Józsefről. Városunk másik büszkesége, halála után egy emberöltő Wf ^ múltán megérde- £ ^ melt helyet kapott I a magyar iroda­­lomban. Katona József szelleme il vk elött egy nemzet fa, Mátyási József ! A azonban a költő­ ,* '■ ^ óriások: Csokonai, T* Petőfi, Vörösmarty, Arany mellett nem tudta megszerezni a babérkoszorút. 84 éves korában kegydíjas ügyvédként halt meg, műveit elfelejtették, egykét versét azonban a magyar nép, amelyet rajon­gással szeretett, örökké dalolni fogja. Emléktáblát avat­nid a k­­­lás kecskemét Érték volt. Ezt bizonyítja az is, hogy városa, Kecskemét, annak kultúraőrzője a Katona József Társaság halála 92 évfordulóján díszes emléktáblát avat fel emlékezetére pénteken, 1943. január 15-én. Az emléktáblát Imre Gábor szob­rász-iparművész remekelte. Mátyási József helyét a magyar iro­dalomban a felújítás korának „magya­ros iskola“ csoportjában jelölhetjük ki Gyöngyösi és Csokonai Vitéz Mihály költészete között képezi az átvezető hi­dat. Ezt az érdemét Csokonai is elis­meri. Mátyási József 1765. március 21-én született Izsákon. Atyja Mátyási János izsáki református lelkész, anyja fió­­dossy Mária. Tanulmányait a kecske­méti református főgimnáziumban kezd­te és a debreceni református kollégium­ban végezte be. 1783 május 2-án lépett a kecskeméti református főiskola felső osztályába. Ügyvédi oklevelet is szer­zett. Pesten folytatott ügyvédi gyakor­latot és volt ítélőszéki esküdt is. „fycófii titnok" 1789-től 1794-ig gróf Teleki József szolgálatában állott Mátyási József, mint a gróf „titnoka“. Ebben a minő­ségben Bécsbe elkísérte a grófot 1791- ben, majd a következő évben Frank­furtban részt vett Ferenc József király császárrá koronázási ünnepélyén. A gróf Voltaire­ hive volt, a katolikus pap­ság többször megtámadta szabadgon­dolkozásáért. A „grófi titnok“ versek­ben védelmezte urát és barátját. 1796-ban Telek­ grófék fóti birtoká­ra került és a gróf udvarában és annak 1803-ban bekövetkezett haláláig. A gróf halála után Pestre, majd Izsákra kerül, hol megházasodott, feleségül vet­te Szabó Erzsébetet. A költői érdemeked­t potyád­­og A költő feleségével három és fél évig boldog házasságot élt. A felesége 1809. február 11-én bekövetkezett halála mé­lyen megrázza Mátyásit. Otthagyja Izsák községet, Kecskemétre költözik, ahová a gyermekkor emlékei hívják. A kecskeméti Városi tanács 1828 május 5-én vette fel a városi lakosok közé és kiváló költői érdemeiért polgári joggal ajándékozta meg. Nem gyakorolta itt az ügyvédséget sem. Csendes félrevonultságban, köz­ügyekkel nem törődve élt a grófi csa­ládtól kiutalt „t­tnoki nyugdíjából“. Csak barátai társaságában érezte jól magát. Irodalmi babérok helyett név­napokra, disznótorokra, mennyegzőkre írt víg­borús alkalmi költeményeké. Nyomtatásban 8 műve jelent meg. •*, „Kalászkaparék“ versgyűjteményéből pedig csak néhány válogatott vers. Kéz­iratban 10 műve van, köztük több for­dítás. ,,A kis Ítélet napjia" költése Irodalmi értékéről szemelvényeket adni riport keretében nagyon nehéz. Gazdag éveket nem lehet sorokba sűrí­teni. Hozzánk, Kecskemétiekhez talán legközelebb áll az egyik elbeszélő köl­teménye: „Kis Ítélet napja, vagyis Kets­­kemét városának tizedik júliusi égése. Pest 1794“, melyben drámai szavakkal írja le az 1794. évi tűzvészt és megható részvéttel van városa iránt: „Gyászos Magyar Jerusálem”. Nintsen olly vad Mirmidon. Aki el ne keseredne mostoha sorsaidon‘‘ Lírai, bölcselő, elbeszélő és népies hangú költeményeket írt, olyanokat, amilyenek a klasszikus világ szépségei­ért lelkesedő Kazinczynek nem tetszet­tek. Gunyorosan nyilatkozik Kazinczy Mátyási költészetéről, amikor 20 évi hallgatás után újra megszólalt. Kecskemét közönségén kívül Debre­cen is felfigyelt Mátyásira .Sok debre­ceni rajongója volt, akik közül többen vOOOOOt.OOOOOOOOOOOGOOOQOOOGOOOOOOOGOOGOOGOOOOOOGOOOOOe' Pane?) (V­erihaim) szekrényt ke­ll megvé­telre az ügyvédi Kamara (Sz­íkóczi­ út 4.) 205 Kazinczyval is síkra szálltak érette. „Hatalom, s. bátyám Apollóba'!" Az ország büszkesége, Debrecen nem­zeti ajándéka, Csokonai Vitéz Mihály azonban észrevette, hogy Mátyási Jó­zsefben költői kincsek rejtőznek Meg­szerette, barátjául fogadta és a Kazin­­czy-párt támadásaival szemben védte. 1794-ben Csokonai Vitéz Mihály költői levelet írt ,­Mátyásés József urnak az örökös barátságnak szent kézfogását“. ..Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét, Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, S­ barátom, s l­ányám Apollóba” Veled ő állított legelőször szóba két micssoc, mely márványba kerü­lt A háborús idők nem igen alkalma­sak irodalmi rehabilitációra. Ahogy Katona József géniuszát is életében el ismerte szülővárosa, úgy Mátyási Jó­zsefben is a költői géniusz csalhatatlan jelét látta meg 1828 május 5-én a kecs­keméti tanács, amikor kiváló költői ér­demeiért polgári joggal­ ruházta fel. Már akkor hitet tett Kecskemét városa Mátyási mellett. Ezt érezte is a költő. Senkiben sem bízott, csak városában. „Szerzők! Olva­sók! Tiii! Könyv! Isten veletek“ jajki­­áltással végződik a Barátság és annak Mestersége c. verse, amelyben megjó­solja, hogy ha nem minden verssora, de­ két sora mégis márványba kerül: Ha fenn marad a’ Nép, ’s Magyarul száll szája, Emlékezetben él annak Poétája. Tesz bizonyságot a pénteken felava­tandó Mátyási emléktábla márványba vésett idézete is. Ilyen hívő lélek, lánglelkű­­költő re­habilitációt érdemel a magyar iroda­lomban és ezt szeretett városának, Kecskemétnek kell kezdeményezni. Élve tapasztalván, hogy gyönyörködtet­nek írásaim, és hasznot (bár csekélyt) tehetnek. Tetszéseket tartom elég becsületnek, és már zálogául síron túl életnek... Behorpadt Mátyási József sírja a re­formátus temetőben, de pár éve a kö­zeli iskola apró növendékei igazgató-ta­nítójuk, Fazekas Ernő buzditására gondjukba vették a sírt, most a Katona József Társaság állít emléktáblát a köl­tőnek.... —vk— Lajosmi­zse katolikus siíveserege márványkeresszttel atanácsoszta meg 70 éves plébánosát Mih­alovits Ernő kanonok, esperes- plébánost Jelentettük, hogy a szomszédos Lajosmizse nagyközség meleg sze­retettel ünnepelte katolikus plébá­nosát, Mihalovits Ernő kanonok-es­perest, kormányfőtanácsost abból az alkalomból, hogy 30 év óta tevé­kenykedik a lajosmizsei plébánián. A jubiláns plébános-esperest teg­nap délben díszgyűlés keretében ünnepelték. A lajosmizsei Katolikus Egyesületek Otthona zsúfolásig megtelt az ünneplő közönséggel. A díszgyűlésen Mizsey György föld­­birtokos, a lajosmizsei kát. egyház­­község elnöke elnökölt Az előke­z­­nségek sorában ott láttuk Altorjay György ny. huszárezredest és fele­ségét Geréby Margitot. A községi testület képviseletét Gulyás Lajos főjegyzővel az élen, valamint az egyházi, társadalmi egyesületek, testületek küldöttségeit, iskolák ta­nítói karát. Mizsey György elnöki megnyitó­jában keresetlen szavakkal köszön­. - tötte fel a 70 éves lelkipásztort, Mi­halovits Ernőt, aki nemcsak mint plébános, hanem mint a község egyik vezető tagja három évtizeden keresztül értékes községfejlesztő

Next