Kecskeméti Lapok, 1869. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1869-01-02 / 1. szám
Második évfolyam. 1. szám. Január 2. 1800. Cfr: KECSKEMÉTI LAPOK Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Hirdetési díjak: Negyedévre..........................................................1 frt 50 kr. 1-se Tized 104. sz. a., hová a kéziratok és előfizetési 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5kr.. — több Félévre......................................................................3 „ —. „ pénzek küldendők. szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Egész évre..........................................................5„ „ Hirdetmények elfogadtatnak Milhoffer János A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 10 krek? * Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. „Szentháromsághoz“ czipizett gyógyszertárában számittatik. ^ Előfizetési fölhívás. Tisztelettel fölkérjük előfizetőinket a lejárt előfizetéseiket megújítani s azok mellé újakat szerezni, figyelmeztetvén egyúttal, hogy megrendeléseiket lapunk jövő folyamára mielőbb megtenni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében felakadás ne történjék. Előfizetési dij: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre .... 3 frt. — „ A kiadóhivatal. Hajagos Illésnek a választók nevében mondott üdvözlő beszéde Horváth Döméhez. Mélyen tisztelt Hazafi! Engedtessék meg nekem, hogy mielőtt választóidhoz intézett meghívásod szerént, nemzettörténelmünkben korszakot képező 1865/s hongyülés alatti tevékenységed irányárul bennünket értesítenél, irántad viseltető érzületünknek kifejezést adhassak. Szerény anyagi helyzetű, de becsületes iparos polgári szülőktűl vévén származásodat, zsenge korodtól önerődre utalva, magasabb képzettségedet, s ennek alapján a kitüntetett állást, melyet polgártársaid bizodalmából elfoglaltál, kizárólag tenfáradozásaid s önérdemed sikeréül tekintheted. Fényes tulajdonaid magasabb rang és anyagi kényelmes helyzet elfoglalására, számodra tág mezőt biztosítanak, de te előbbre teved a közügyek és honfitársaid érdekét, következetesen hű maradtál a haza, hozzánk és önmagadhoz, és hisszük, hogy jövőre is ugyanezen indulat fogja lépéseidet vezérelni. Avagy van-e köztünk csak egy is, kinek hozzád intézett bizodalmas felszólítására, bármely ügyében a legnagyobb készséggel, és többnyire kívánt eredménynyel nem jártál volna el? Van-e e városnak egyetlen közintézete, társulata, társadalmi üdvös vállalata, melylyel neved és tényezőkénti közreműködésed ne lenne kapcsolatban? Azonban mindezen tevékenységedet zaj és feltűnés nélkül érvényesíted, nem várván, nem követelvén magad részére polgártársaid bizodalmánál egyebet. Avagy nem igazolja-e mindezt, körünkben azon csenddel történt megjelenésed, hogy alkalmilag még egy „Isten hozott“ forró kézszorítással sem üdvözölhettünk ? Tudjuk mi, hogy nem vágyál külcsillogásra; a nép bölcsőjéből származott nép embere nem is szorult erre. Fogadtatásod amúgy is egyszerű és fénynélküli leendett, de őszinte, nyílt és a bizalom szüleménye, melyet a rokonérzelem kelt s forrása a sziv; ennek sugaraival eredzünk mi ez alkalommal körül és mondjuk szívből eredve: , Isten hozott körünkbe!!“ Isten hozott szerencsésen, mint egyik hű apostolát azon országgyűlés többségének, melynek sikerült nemzetét királyával kibékíteni, mely teremtője hazánk azon közjogi és nemzetközi önállóságának és függetlenségének, minővel soha nem dicsekedhetett. Ezen alapon haladva, a nyert vívmányokat szükségeink és jogos kívánalmaink szerint tovább fejleszteni önmagunktól függ; hogy ezt békés úton eszközölhessük, a mérsékletet tartjuk meg kalauzul. A nemzet jövendője és nagysága épületének szilárd alapja általatok megvettetett; engedje a Mindenható, hogy e teljesen kiépítendő közös hajlékunk minden idő viszontagságaival daczolni képes betetőzést nyerjen, melynek egyik szerény munkássát, téged, kívánjuk, hogy az Isten igen sokáig éltessen! * * Horváth Döme Kecskemét város második kerülete képviselőjének követjelentése. Tisztelt Polgártársak! Három éve múlt, hogy önök megtisztelő bizalmából országgyűlési képviselőjükké , megválasztatám. Az országgyűlés közelebb befejeztetvén, a bennem helyzett bizalomnál fogva jogosult, de kedves feladatommá is vált, hogy önöknek mint választóimnak, az országgyűlés folyamáról és eredményéről s abban saját eljárásomról, egyszerűen és őszintén, miként lelkemből jön — kellő jelentést tegyek. Egy évvel ezelőtt önöknek a fejedelem és nemzet közt megtörtént alkotmányos kiegyezésről, a kiegyezés alapjául kölcsönösen elfogadott közjogi törvényekről, élő szóval felvilágosítást adván, nem lehet célom, hogy azokat itt újra mind elősoroljam. Elegendőnek tarton, ha azokat szíves emlékezetükbe, általánosságban és főbb vonásokban , visszatükröztetem. Hogy azt eszközölhessen, szükséges, hogy megelőzőleg a három év előtt létezett országos viszonyokra egypár szóval visszatérjek s a most létező helyzet, és a régibb országos viszonyok közt, futólag, némi párhuzamot tüntessek föl. Három év előtt még, több mint 16 éven keresztül, Magyarország s a magyar nemzet ősi alkotmányos önkormányzatától, az erőszak által tényleg megfosztva találtatott. Az évenkénti országgyűlés, a magyar nemzeti felelős kormány, a nép által választottakból alakuló megyei és városi törvényhatóságok, s mindezek életbeléptetéséhez a kétségtelen jog, az üres remény a törvénykönyvben, a puszta papíron léteztek, s ezekkel együtt sz. István birodalmának területi egysége és épsége csakis a régi térképeken, de nem a valóságban találtattak. A magyar nemzet irányában mindig idegen kormány, a törvényt és alkotmányt nem ismerő önkény Bécsben székelvén, onnan hajtá végre, vak engedelmességhez szoktatott közegei által az ország jogai és a nép érdekeire tekintet nélkül, parancsait. Legfőbb feladatává vált, hogy félszeg rendszabályainak s a közjóléttel homlokegyenest ellenkező beolvasztási tervének keresztülviteli költségeire, az országot szokatlan terhekkel tetézze s azokat meghonosítsa, hogy azokkal az ország erejét és képességét aránytalanul kimerítse, anélkül, hogy a teherviselő népnek anyagi és szellemi előhaladásáról kellő arányban, és kellő jövedelmi forrásokról gondoskodott volna. E súlyos évek alatt a gondviselés bár az országnak többször szép termésű, s nem egyszer a remény feletti kivitellel pénzelhető éveket nyújtott is; de mert a nemzethez idegen kormány, olykor részakaratból, többször rövidlátásból csakis azt eszközlötte, hogy a terménykivitel által befolyt pénzerő rendszeresen az országból ismét kiszivárogjon, ne pedig a teherviselő nép által adófizetési képességét biztosan öregbítő beruházásokra forditathassék; e súlyos évek alatt az ország népességének anyagi és szellemi ereje évről évre szemlátomást apadt, egészben évenkint szegényebbé lett s a helyzet majdnem elviselhetlenné, úgyszólván, mindinkább reménytelenebbé vált. Ily helyzetben a nemzet egésze mintegy ösztönszerűleg, s a nemzet jobbjai világosan, szükségképen beismerték és érezték, hogy puszta véletlen iránti vakhittel és csalóka reményekkel, örökké a teljes kimerülés és elfásulásig többé nem táplálkozhattunk; hogy a kényszerű események közepette a nemzet jobbjai, az élő idős ivadék maholnap a hallgatag várakozás és tétlenségbe belefojtatván, a közelgyengülés és kimerülés mellett, mindig ellenségesebb viszonyok közt a tapasztalatlan ifjabb nemzedék a magyar hazát és magyar nemzetet megmenteni igy aligha lesz képesítve; hogy ily súlyos helyzetben nincs egyéb hátra, mint férfias elszántsággal fátyolt vetve a múlt szenvedéseire, legyőzve jogosult ellenszenvünket és fájdalmainkat , inkább szeretve a hazát, mint gyűlölve ellenségünket, az első kedvező alkalommal őszintén elfogadni a jobban értesült, a jobban felvilágosított fejedelemnek felénk nyújtandó jobbját, s bárha anyagi áldozatok árán, de nemzeti fennmaradásunk és tételünkért, visszaszerezni az alkotmányt s a magyar hazát, és a magyar nemzetet ismét századokra biztosítani. Ily nézet és elhatározás közt következett be, az Istennek hála — alkotmányos reményeink tekintetéből — szerencsésebb új országgyűlés határideje: az 1865-ik évi decz. 10-ike. Az egybegyült országgyűlés, nagyszerű feladata érzetében, mindhárom éven át, polgári kötelességét híven teljesítette. Érezvén, hogy hivatása betöltésénél nemcsak elhatározottságra, de súlyos helyzetünkben nem kevesebbeszély és mérséklésre van szükség, az egybegyúrt országgyűlés ismételten ünnepélyesen kijelentette, hogy a nemzet ősi alkotmánya s parlamenti felelős kormányzatáért, mindenkor kész méltányos áldozatot hozni; s bár jogilag nem köteleztetnénk reá, de nehogy az önkény uralma idejéből felhalmozott terhek alatt, a velünk alkotmányos szövetségre lépő örökös tartományoknak, a mienktől el nem választható jóléte, a mienkkel együtt összeroskadjon, cserében alkotmányunkért, kész a nemzet azon terhek viseléséhez , igazságos és méltányos arányban hozzájárulni; de mert az ország önalkotmányától jogtalanul, erőszak által lett megfosztva, s mert végérvényesen fejedelmével csakis egy alkotmányos jogaiba, tényleg visszahelyezett nemzet intézkedhetik, az országgyűlés által föltétlenül követeltetett, hogy az alkotmány mindenekelőtt tényleg visszaállíttassék. Önök, tisztelt Polgártársak, vissza fognak emlékezni reá, miszerint a kormány, vagy még az akkor létezett kedvezőbb helyzetében és szívósságában bízva, vagy talán nem levén még teljes bizalommal az országgyűlés őszintesége iránt, az alkotmány visszaállításával késlekedett, s ez alatt a rövid, de eredményeiben meglepő olasz-porosz hadjárat kiütvén, az országgyűlés el lett napolva. E hadjárat következtében a kormány egy szép tartománynyal, az eddig is — úgyszólván — a birodalom minden erejét fölemésztett olasz-velenczei tartománynyal szegényebb, de egy általa is valahára beismert tapasztalattal mind a kormány, mind a nemzet gazdagabb lett. A kormány végre belátta, hogy többé józanon a birodalom súlypontját nem kizárólag Bécsben, s támpontját nem Németországban, de az alkotmányába visszahelyezett, és ha szövetségesül veendő Magyarországban és magyar nemzetben kell keresnie. Viszont ez utóbbi hadjárat alkalmával még világosabbá, még bizonyosabbá vált előttünk is, hogy a nemzet feltámadása és újjászületése tekintetéből nem az őt csak vakeszközül felhasználó külsegélyre, de saját erejére és eszélyességére, s mindenekelőtt a törvényes fejedelmével eszközlendő őszinte kibékülésre, s bárha méltányos áldozatok árán, de életszükségként, ősi alkotmánya visszaszerzésére van utalva. És az újabban összehívott országgyűlésnek e napokban, e hónapokban kellett a férfias elhatározottsággal egyetemben nem kisebb, és ép oly szükséges eszélyt és mérsékletet tanúsítania; rendkívüli eszélyt és mérsékletet, azért, hogy az ezerféle nyílt és titkos ellenséges érdekek ellenére, az őszinte közeledésre hajlékony fejedelem szívét, a nemzetügynek és irányunkbani feltétlen bizalomnak mindinkább megnyerje, hogy eszélyes magatartása és mérsékletével az ármányt ide benn, és oda künn egyenlően lefegyverezze, s hogy az alkotmányos nemzetügyet magát, annyi nyilt és alattomos akadály daczára ne csak pillanatnyi révpartra juttassa, de állandóan biztosítsa.