Kecskeméti Lapok, 1869. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1869-01-02 / 1. szám

van, hogy a nemzetiségi törvény, az ország jogai­nak csonkítása nélkül a jóakaratú népfajokat s a tőlünk ez érdekben igazságot és méltányosságot várt művelt Európát bizonyosan ki fogja elégíteni. E három rendkívüli fontos tényezőül szolgáló törvénynél örömmel jegyzem meg, hogy azokban s azok gyakorlati kivitelénél az országos magyar nyelv, és nemzetiség való hivatása és fölénye eszé­­lyesen biztosítva van. Az országgyűlés által hozott törvényeket mind egyenként felsorolni és ismertetni nem kívánván, hivatkozom még azon rendkívüli fontos törvé­nyekre, melyek a különböző hitfelekezetek egymás iránti viszonosságát megállapítják, s melyek a vegyes házasságok s azokból folyó válóperek iránt korszerűen intézkednek. A többi közt hivatkozom még azon jótékony törvényre, mely is az úrbéri maradványokból a dézmát országos kárpótlás mel­lett megszüntette; az országos és a Pest-Buda fővárosi, az újabb anyagi előhaladás folytán, vég­telenül szükségessé vált kisajátítási törvényre; az izraelitáknak, e mindenesetre a magyar nemzeti­ségbe hazafi­ hűséggel beolvadandó hitfelekezetnek, mint a korszellemnél fogva is elodázhatlanná vált polgárosítási törvényre; hivatkozom elvégre azon törvények és országgyűlési határozatokra, melyek addig is, míg a közvetett és közvetlen adók iránt a szükségessé vált előkészületek beszerzésével vég­leg, törvényhozásilag intézkedés tétethetnék, egy­előre addigran is, a só ára és szeszadónak leszál­lítására , és a bor­ acclsánál, legalább a termelő fogyasztásánál enyhítő kedvezményre s a törvény­­hatóságok rendezéséiglen is, a kir. városoknak (s ezek közt tényleg Kecskemétnek is) törvényszéki költségeik nagyon méltányos megtérítésére vonat­koznak. Vannak ugyan még a közigazgatás és igazság­szolgáltatás terén feles számmal hiányok és hátra­maradások, részint a 48 előtti hűbéri alkotmányos szerkezet, részint a tartós és súlyos önkényuralom idejéből, de még e szükséges országos változta­tásokra nézve is az alapelv jobbadán le lévén rakva, azon ösvényen és irányzat mellett ezek is a jövő törvényhozások által, közszükség és köz­­megelégedés szerint lesznek, jóakarat és szakképes ügyekezet hozzájárultával, könnyebben megoldha­tók és elintézendők. Ezek voltának a három éves, a közjogi kér­dések megfejtéséig, önhibáján kívül, igen hosszasan szünetelni kellett országgyűlésnek eredménydús le­folyása és tevékenysége. S mondanom sem kell, hogy én a közjogi kérdéseknél, a magyar hazá­nak és magyar nemzetnek ez idők és nehéz körülmények szerinti országos fenmaradhatása és biztosítása érdekében, lelkem meggyőződésével az úgynevezett Deákpárthoz csatlakoztam, s egyes reformkérdésekben, legjobb meggyőződésem szerint pártommal is szemközt állván, egyéni függetlensé­gemet mindenkor és mindenben híven megőriztem. Hogy az országgyűlésnek jótékos eredményei már­is vannak és mutatkoznak, azt, úgy hiszem, a­ki nem vak és nem balgaságig elfogult, egy kis körültekintéssel az országban, önmagunk beismer­hetjük. íme, az ország területi épsége és egysége tényleg visszaállítva; a megkoronázott magyar ki­rály és az ünnepelt magyar királyné — a mi több mint három század óta soha se történt — évenként hónapokon át Budán a királyi váriakban s egész házias otthonosság és bizalommal Gödöllőn, a most már királyi kastélyban; a magyar királyi felelős minisztérium kinevezve s áldásteljes működésben; a megyei és városi törvényhatóságok szabad válasz­tás útján mind visszaállítva és betöltve; az éven­kénti országgyűlés biztosítva és kilátásba; egyesü­lési, ipar és üzletszabadság; nyilvánosság a köz­életben mindenütt; sajtó- és szólásszabadság a legnagyobb mérvben; közelebb az óhajtott hon­védelem, a korszerű népoktatás, az olcsóbb és gyorsabb igazságszolgáltatás, feltarthatlanul életre keltve; az anyagi felvirágzás érdekében létesülő vasutak, gyárak, társas vállalatok százával, és mindenfelé; anyagi és szellemi előhaladás és ver­senyző nyüzsgés mindenütt; külbankárok és inté­zetek naponta erős a betódulása, hogy itt pénzüket az ipar és termelés érdekében közforgalomba te­hessék; s mind­ezen és több jelenségek, ha rövid másfél év alatt nem voltak is elegendők arra, hogy közel húsz év szenvedéseit, mulasztásait és felhal­mozott terheit egyszerre elfeledtessék, hogy a jó­akaratú kormányt és országgyűlést átalakulási ter­­heink mellett egyszerre arra képesítsék, hogy a még mindig elég nehéznek talált közterhek egy­szerre leszállittassanak; vajon mind e jelenségek nem örvendetes jelei-e az anyagi és szellemi elő­­haladásnak? a nemzeti országos életnek? s jövendő kétségtelen felvirágzásunk és jólétünknek, ha isten is úgy akarja, vajon mindezek­ nem bizonyos elő­jelei és zálogai-e? Hogy mindezekben, az alkotmányos kiegye­zéssel visszatért közhitel és bizalomban, magának a szabadságnak és alkotmányos életnek, a gond­viselés jóvoltából közelebb esett két kedvező ter­més­ éven kívül, tetemes osztályrésze van, azt csak a vak és vastagon elfogult nem láthatja. S ha mindezek mellett mégis sokan, majdnem öntudatlanul, úton útfélen hirdetik, hogy az egész alkotmányos élet csakis a régi önkénynek haszon­talan folytatása, semmi nyereség benne, azok aka­ratlanul is eszembe juttatják az egyszeri orvos és betegnek reájuk is alkalmazható adomáját s azok ellenében más szavam nem is lehet. Egy egyszerű békés polgár maga sem tudta volna tulajdonkép megmondani: mi okból? egyszer naponta a fejébe vette, hogy ő nyugtalan, ő beteg, és orvosát hivatván, határozottan követeli, hogy neki gyógyszert rendeljen. Az orvos élet- és ember­ismerő lévén, a jámbornak azon kérdéseire adott válaszára, hogy különben jól eszik, iszik, rendesen alszik s jó kedélye van, és lelki baja nincs, őszin­tén kijelentette, hogy mind azon általa fölemlített jelenségek biztos egészség jelei, de ha mindazoktól egyelőre meg akar minden áron szabadulni: a gyógyszer neve alatt valami egészségkergetőt prae- i­ncribálhat. Igyen vagyunk s így volnánk mi a mostani alkotmányos helyzet jámbor becsmérlőivel. Ha egyszerűen azt akarjuk, hogy a másfél évi alkotmányos élet üdvös folyama egyszerre zsibbadtá tétessék, hogy a rövid idő alatt váratlan lendületet nyert országos ipar és üzletforgalom felakadjon, a közhitel és bizalom irányunkban, s anyagi és szel­lemi fejlődésünk irányában mielőbb megszűnjék, ha igenis azt akarjuk, hogy a magyar haza és magyar nemzet meg sem erősödve meg, ismét lég­várakért újabban örök bizonytalanság és megsem­misülésnek legyen martaléka, úgy azt az egészség biztos jeleivel meg nem elégedő és nyugtalan polgár módjára igen könnyen elérhetjük és eszközölhetjük. Úgy vessük el határozottan az alkotmányos kiegyezés alapjául szolgált közjogi törvényeket. Vessük el föltétlenül, mielőtt még azokat akár más közjogi, a Fejedelem és örökös tartományok által is, az idők és körülmények szerint elfogadható újabb alapokkal tényleg kicserélni tudnék, akár az érett tapasztalás egyátalában azoknak czélsze­­rűtlenségét s azt, hogy azon közjogi törvények, mint más törvények — még csak az újabb igények­hez át sem alakíthatók — igazolná. Vessük el egyszerűen, s bizonyosak lehetünk benne, hogy a másfél év óta szemlátomást üdvösen mutatkozó nyilvános és alkotmányos élet, a szépen fejlődésnek indult ipar és üzlet­forgalom, a szilár­dulni kezdő közhitel és bizalom igen hamar tü­ne­­dezni kezd, s e bizonyosan bekövetkezendő jelen­ségeknek a nyugtalan elméjűek majdan örvendhet­nek ugyan, de vajon a nemzet, a nagy egész fogna-e vele nyerni ? Erre feleljen a józan közvélemény s a nemzet romlatlan közérzülete. Én részemről követpályám végeztével nyugod­tan állok polgártársaim előtt. Miként egész életle­folyásom, úgy képviselői pályám önök előtt folyton nyitott könyv lévén, lelkiismeretes eljárásom felett ítéleteket pirulás nélkül bevárhatom. S mielőtt zárbeszédemet bevégezném, engedjék meg önök, tisztelt polgár­társak, hogy reám ruházott nagybecsű bizalmukat kétszeresen megköszönjem. Megköszön­jem először azért, hogy megtisztelő bizodalmukkal képesítettek arra, hogy az örökké emlékezetes­­ korszak­teremtő országgyűlésen az alkotmány visz­­szaszerzéséhez, az által­a magyar hazának és nemzetnek országos megtartása és biztosításához, szerény napszámosként lelkem meggyőződéséből én is hozzájárulhattam; másodszor azért, hogy önök, tisztelt polgártársaim! minden eljárásom ellen tett gyanúsítás daczára, megtisztelő bizalmukat irá­nyomban fentartani és megőrizni kegyeskedtek. És most magamat ezentúl is előttem oly nagy­becsű s mindennél drágább bizalmukba ajánlván, szabadjon beszédemet búcsúzásul azon lelkemből származó óhajtással bezárni: Isten áldása önökkel mindnyájokkal, tisztelt polgártársak! Isten áldása és egyetértés, az ez utóbbit még mindig érzékenyen nélkülöző szülőföldem Kecskeméttel! És istennek különös áldása s egyetértés legyen, a mindnyájunk előtt legdrágább, a Magyar Hazával í­ r E könyvet most mint bűvös talizmánt fölragadja mint egyedüli mentőszert, mely védi, megmenti őt a gonosz kisértőtől. Kikapcsolja ezüst csatját, felnyitja s forgatja jobbra is balra is az aranyozott szélű levele­ket, de nem talál oly imát, mely zaklatott lelkét e pil­lanatban magával, sorsával, istenével kibékítse. Nincs a könyvben óvszer, mely a lángoló szív tüzét eloltaná; nincs ima, mely visszaadná a szív nyugalmát. Rablás történt isten egyházában; megraboltak egy fehér keblet, elrabolták aranynyugalmát. A leány reszkető ujjaival hasztalan forgatta ide­­oda a lapokat; a fekete betűk mind lábra keltek előtte, nyüzsögve ide-oda mozogtak, tánczra kerekedtek, fo­rognak össze-vissza, lábbal fölfelé, fejjel lefelé s­ő egy sort, nem egy szót össze nem tudna szedni azokból a mozgó fekete pontokból, mikor arra legnagyobb szük­sége van. — Miért kellett őt most e pillanatban látnom! Mit akar, mit keres itt e fiatal ember!! Miért zavar engem , mikor nem­sokára hitet kell tennem ? Istenem, vajon képes leszek-e?! — Erősítsd magad Mária, erősítsd! Kérd az istent, hogy távoztassa el bűnös gerjedelmedet, a varázst, mely alatt szenvedsz. Kérj, könyörögj, tedd össze kezedet s imádkozzál —hátha foganatja leszen?! — Vétkes, bűnös szolgálód alázattal könyörög előtted, óh, uram! Mi hibám , mi vétkem, magára sem tudom ?! De félelem és aggály közt remeg szivem, mint a tettenkapott gonosztevőé, ki legjobb barátját, ismerősét, egyházadat s magát a mennyet akarja meg­rabolni. — És ez orzás nekem kést és gyönyört okoz! Erőm titkos gyönyör közt zsibbadoz; reszket bennem minden íz, izom, ideg, mint nyárlevél; keblemben vét­kes vágyat, ajkamon epedő szóraját érezek s agyamban csendes tűzben ég a vele. Most hőség csap el, majd fázom s koczogva verődnek egymáshoz fogaim. — Varázslat, igézet alatt szenvedek, oh uram! mely csábit, ingerel, véremet zaklatja; biztat, reményt ad , boldogít, mégis kárhozatra taszít. Édes fájdalma, édes kínja, édes gyötrelme; édes, boldogító, mint maga az üdv, mégis bűn az! — Vétkes gondolatok, bűnös érzelmek fogamzot­­tak szivemben s fogamzottak ott, hol mások végtelen irgalmadért könyörögnek! Szentegyházadban esett a gyalázat rajtam; mocsok esett szivemen, mocsok esett lelkemen, s úgy érzem, mintha keblemet szeplök ver­nék ki s fekete pettyek tarkítnák lelkemet! — Vétkeztem uram! vétkeztem most is e pillanat­ban, mikor hozzád merészlem emelni szemeimet; mert e perczben is ama másikra gondolok és nem arra, kivel mindjárt szent szined előtt esküt kell tennem, hogy sze­retem,­ hogy el nem hagyom holtomiglan holtáiglan. — De minek ismétlem mindezeket előtted, mikor te a szivekben olvasol s látod a bűnnek még csiráját is. Tépd ki azt, uram! ha mindjárt vérzenék, ha mindjárt utána szakadna is e sziv; irts ki inkább abból minden érzést, minden melegséget, minden életet, csak engedj, hogy a halálban is mocsoktalanul, tisztán, fehéren feküdhessek. — Hervaszd el arczom bájait , fonnyaszd el fehér keblemet s tégy rúttá, utálatossá, csak engedd, hogy mocsoktalanul, tisztán élhessek az erénynek és nehéz kötelességeimnek, miket gyenge vállaimra kell vennem. — Oh, ne engedd, hogy e vétkes gerjedelem bű­nös indulattá, vagy ép makacs szenvedélylyé fajuljon. Adj erőt, hogy leküzdhessem a bűnös vonzalmat, mely akaratomon kívül fogamzott szivemben. Engedd, hogy én uralkodhassam felette s ne az én felettem! — Mindezt megteheted, mert mindenható vagy, uram! Cselekedd tehát, hogy a fakadó szeretet gyűlö­letté változzék, s engedd egyedül, igazán, hűn, oda­­adólag csak azt az egyet szeretni, kit férjemül választék és a kivel most mindjárt hittel kötnek össze! Amen. A magában csendesen imádkozó nő feje bűnbánó­­lag szelíd alázattal hajolt meg; szemei le voltak zárva s a behunyt szempillákon keresztül beszélt istenével titokban, némán a hangtalan fohászok és a sóhajok nyelvén. Arczáról lassanként, mintha egy láb­atlan kéz törölte volna le, eltűnt a lázas pirosság s valami átlát­szó finom fehér szín maradt csak ott, mely dicsfényben mutatá az átszellemült arczot. — Nem győzök betelni e nő nézésével, suttogta magának az oszlop mellett álló ifjú. Értelmem akarat­lanul csak­­ hozzá vezeti vissza szemem sugarait; lel­kem repes örömében, mint gyermeké, ha egy virágot lel. Ittassá lett értelmem gyönyörben reszket s keblem­ben szelíden buzog, zsong, habot ver a felköltött szere­tet érzete — pedig tán egykor gyűlölnöm, üldöznöm kell e nőt, s eltiltani a név viseléstől, melyet most felveend! — Ezt kivánja a megsértett becsület helyreállítása, s a bemocskolt név megmentése!.. Látom én ezt előre!.. De mily dús nőiség, mily anyagi tökély! Pazar kézzel szórtad bájaidat szent természet s remekeltés alkotásá­ban. A tagok arányosak, szabályosak, öszhangzók; az idomok teltek, kerekdedek. Mily gömbölyű, szép idomú telt karok, mily fehér kebel s annak rejtett halmai — és mily jó! Nagy kék szem, barna, hosszú, vékony szempillák árnyékában. Íves keskeny szemöldök, sza­bályos orr s duzzadt piczi piros ajkak; domború magas fehér homlok aranyló hajkoronával. — Bűbájos alak, mely kisértetbe visz s gonoszra ingerel; a bűn csalétke e nő, csábos édes falat, melyet elnyelni mindenki sóvárog; lép, mely madarat fog; tőr, mely hurkot kerít nyakad körül; syren, ki örvény­be csal! — Szép vagy, oh hölgy! szép arczodon még az a fekete petty is, mely úgy tűnik fel, mint a hajnal bíbor fényétől megvilágított hóra esett barna fenyőmag; szép alakod, külsőd, de vajon lelked is oly szép-e?! — Elhatározásod, terved, czélod s e házasság kételyt támaszt bennem; 18 évvel 50 éves özvegy em­berhez menni férjhez! Mily nemtelen indok vezethetett e lépésre! hiúság, tetszelgés , fényleni vágyás, fényes előfogat, czifra kocsi, ékszer, selyem szövet, színház, bál, fürdő, udvarlók, széptevek s a házibarátok léha serege lebegett szemed előtt, mikor magad vásárra vitted! (Folytatása következik.)

Next