Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1870-01-01 / 1. szám

Harmadik évfolyam. 1. szám. Január 1. 1870. rmorriffiipi i idal helybeli, házhoz hordva: Mg lg ■ m. E# ■■ |1 || 1| M ■ ■ 11 ■■■■ H# vagy terjedelmes hirdetések­ Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. plo­fan H TOk Ri |g|l Sm M S| H pR I | nél árleengedés adatik. MjInMjIiiJj 11 Mim. IM- Előfizetési pénzek el­fogadtatnak GalliaFülöp | I l ■ i rr I i ■ | Kecskeméten. — Hirdetések ezen-S 0““6” Kecsk Ismeretterjesztő hetilap. Előfizetési fölhívás. Tisztelettel fölkérjük előfizetőinket a le­járt előfizetéseiket megújítani s azok mellé újakat szerezni, figyelmeztetvén egyúttal, hogy megrendeléseiket lapunk jövő folya­mára mielőbb megtenni sziveskedjenek, hogy a lap szétküldésében felakadás ne történjék. Előfizetési dij: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 50 kr. Félévre . . . 3 „ — „ Egész évre . . 5 „ — „ Nyilatkozat. Pár héttel ezelőtt szives volt a „Kecske­méti Lapok“ kiadó részvénytársulata a neve­zett lap felelős szerkesztőéül fölhivni, midőn is azon reményben, hogy a télen át Kecs­keméten maradhatok, s igy elegendő időm leend a lap pontos és lelkiismeretes vezeté­sére , megigérem, hogy a szerkesztést s a •V’í.’-i' -,..11 .1.. ..„„„Ve*. tiia^vtuixtu r uncUanuvm . »motiou.ii e napokban a budai m. k. pénzügyigazga­tóság megkereső levelét vettem, melyben értésemre esik, hogy a n. m. m. k. Belügy­minisztériumtól nyert hivatalos állásomat ha­ladéktalanul s huzamosb időre el kell fog­lalnom, miért is legalább egy időre a szer­kesztés átvétele reám nézve phisicai lehetet­lenség. Midőn tehát a t. részvénytársulatnak bennem helyzeti bizodalmát ezennel megkö­szönvén , a szerkesztői állás elfoglalását ha­lasztom el, egyúttal értesítem a t. közönséget, hogy a „Kecskeméti Lapok“ egy ideig még az eddig is fáradhatlan buzgalommal műkö­dött veterán írónk, Hornyik János úr fele­lőssége mellett fognak megjelenni. Kecskemét, 1870. Jan. 1. Madarassy László: Még egyszer a népszámlálás! Mikorra e sorok világot látnak, alig két huszonnégy óra választ el bennünket a nap­tól, melyen a népszámlálási törvény végre­hajtása , országosan, egyszerre kezdetét veszi. Mi valánk elsők , kik e lapok útján legelő­ször szóltunk a népszámlálásról, é­s nem tartjuk feleslegesnek, hogy e fontos tárgyat még egyszer szőnyegre hozzuk. Sok okunk van rá, hogy nemzetünk e közös ügyét, — melynél a politika nem választ ,• — nem vá­laszthat sem jobbra, sem balra: az utolsó órában mindenkinek, ki magát igaz és hazá­ját szerető magyarnak vallja, szivére kössük. Fog-e sikerülni, hogy számunkat, erőn­ket s tehetségünket tisztába hozzuk? egyet­len kérdés ma minden értelmes és jógondol­kodású hazafi előtt. A felelet rá egyszerű, világos. Ha az értelmiség elkövet minden tőle telhetőt, a végrehajtás elibe taluló nehézsé­gek el fognak enyészni, és a nagy mű, mely édes hazánk állap­ottani viszonyait—eddig még nem láthatott világításban fogja elénk tüntetni, bizonyára sikerülni fog. Örömest hiszünk a jó eredményben, s azért nem en­gedhettük el magunknak ez utolsó alkalmat, hogy a népszámlálás körül még mindég elő­forduló téves nézetek s balhiedelmek tisztá­zását s eloszlatását meg ne kíséreljük. Köte­lességünknek véljük ezt tenni annyival in­kább , mert azon intézkedéseket, mik helyben a nép fölvilágosítása körül történtek, a­nél­kül, hogy érte bárkit vádolni akarnánk, nem tartjuk elégségeseknek. — Kiosztatott ugyan több ezer példányban egy hirdet­mény, melyben a népszámlálás fontossága hangsúlyoztatva, s mindazon büntetések elő­soroltattak, melyek érni fogják azon polgárt, ki az összeírást viszonyai eltagadásával hiá­nyossá teszi, vagy épen meghiúsítja, de a nép közt uralkodó téveszmék eloszlatására nézetünk szerint semmi sem történt a hatóság u.,u~ 1 „ 4 V4. A. V. » » * jS» J A A4 . w , v i.Vt-liU h.i U. } ^ j l* mostani nemzedék — a legerősebb politicai gyf­lölség átkos éveiben— 1851. és 1857-ben foganatosított népszámlálás emlékének nyo­mása alatt, sehogy sem tud megválni gya­núja s bizalmatlansága szülte azon eszméjé­től , hogy a népszámlálás végrehajtása csak azért történik, hogy annál jobban megadóz­tathassák a népet. E hiedelem ugyan, hála istennek, minden igaz alapot nélkülöz, mert még soha a világon népet megadóztatási czélból nem írtak össze, s összeírni nem is fognak, de ki tehet róla, hogy említett nép­­számlálásokkal, az ötvenes évekbeni adó­eme­lések ideje történetesen összeesik. Van-e rajta csodálkozni való, ha az egyszerű nép, ki összefüggésben látta, és még most is úgy látja, s annálfogva adóemelésre irányzottnak hiszi ez országos népszámlálást is? Az lenne a csodálatos, ha találkoznék ember, ki ebben valami csodálkozni valót fedezne fel! És ez irányban, fájdalom! alig történt valami, legalább kellő mérvben semmi sem történt. Az egyházi szószékről nem hirdet­­tetett, vagy csak az utolsó napokon szándé­­koltatik hirdettetni, a népszámlálás fontos­sága és üdvös volta, pedig tudjuk, hogy a nép utoljára is a paptól hallottakat hiszi el leginkább. Tized­gyűlések sem tartottak, pedig az is nagyon jó hatással leendett né­pünkre, ha látja, hogy azon tisztviselők, kiket meggyőződése szerint ő emelt tisztes hivatalokra, lelki meggyőződésök után in­dultan követnek el mindent, ily országos­­ fontosságú közérdekű ügy népszerűsítésénél! E körülmény valóban elszomoríthatná mindnyájunkat, ha egy más körülmény a legszebb reményekre nem jogosítana ben­nünket.­­ Az egyes csoportok megszámlá­lásával megbizott ügynökök mindannyin ér­telmes derék tisztviselők, vagy művelt magán egyénekből állanak, kik az ügy szentségétől áthatva, önként jószántukból vállalkoztak a nagy művelet foganatosítására. Minden mu­lasztást helyre hozhatnak ily férfiak, csak a szegény néptől a jól alkalmazott magya­rázatot ne sajnálják. Ez urak között nincs, ki a népszámlálás nagy jelentőségét igen jól ne értené; s valóban, már a gondolat is fáj , hogy netán találkoznék, kinél buzgalom s jóakarat a kellő ildommal hiányoznék, a népben élő téveszmék által a népszámlálás foganatosítása elé gördített nehézségek elhá­rítására! Erős az én hitem, t. ügynöktár­saim , hogy az előforduló akadályokat, bár­honnan jöjjenek is, le fogják győzni s az ügy sikerét veszélyeztetni sehonnan sem engedik. A számlálás foganatosítására tett előké­születek is — minélfogva az a viszonyokat ismerő magán polgárokra bízatott — siker I»-«­.*: , ■ InoniA_______„ Lapjaink pártkülönbség nélkül melegen karolják fel ez ügyet s hangsúlyozzák, hogy sikertelenség esetén intelligenciánk nyomo­rúságos voltára vonhatnának bizvást követ­keztetést. És ez szent igaz! A kormány csak az előkészületeket tévé meg, a kivitelt a polgárok autonóm tevékenységének hagyá fenn. Ha tehát eljárásunkat siker nem követ­né, „a szomorú kudarc­ egyedül és mindenek fölött nemzetünk intelligentiáját érné, mely az ügy keresztülvitelét magára vállalta.“ Mellünket verve kérkedünk sokszor po­litikai érettségünkkel s az összehasonlításnál kényesek vagyunk magunkat mindjárt az angolokkal hasonlítgatni: ugyan mit fognánk önmagunk mondani, ha a népszámlálás mi- r­attunk hiúsulna meg? A kir. kormány bátran ránk bizá­s ke­zeink közé tette le a népszámlálási törvény foganatosítását akkor, midőn kormány­kö­zegekkel pontosan és biztosan végrehajthatta volna! Nem a legnagyobb bizalom jele-e ez kormányunk részéről hazánk értelmisége irányában? Igenis az, s rajtunk a sor meg­mutatni, hogy e bizalmat megérdemeltük. Föl tehát munkára barátim; segítsünk nemzeti kormányunknak hazánk érdekében tett minden munkájában; segítsünk most különösen, midőn oly törvény foganatosítá­sáról van a szó, melyet országgyűlésünk pártkülönbség nélkül egyhangúlag szavazott meg, melytől állapottani viszonyai felderíté­sét várja hazájának minden értelmes hű fia! Boódor Sándor. —

Next