Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-10-14 / 41. szám

ügyének folyamat­át; nem értené pedig itten, ha a törvénykezések németül folytattatná­­nak — az egész város magyar nyelven be­szélvén — az ügyes a maga dolgát, követ­kezésképen a felsége kegyes szándékát el nem érné: eléri ellenben, hogyha a pörök anyai magyar nyelven folytattatnak és ezen szolgáltatik ki az igazság. Ugyan e végett 3-­or. Az új törvényes rendszabásnak 17-ik czikkelyében rendeltetik, hogy mind a törvénykező felek, mind pedig azoknak ügyészei vagyis pöröknek előmozditói a pö­­röknek folytatásában közönségesen szokásba vett szózattal éljenek, melyet erősít a 22-ik czikkely; Kecskeméten p pedig egyedül a ked­ves Hazánk nyelve vagyon közönségesen szokásban, ezzel élünk és éltünk élestül fogva a közbeszédben és a polgári, úgy a törvényes dolgoknak folytatásában és elin­tézésében. Azt kivánják tehát mind felséges uralkodó fejedelmünknek különös rendelé­sei, mind pedig az új törvény rendszabásai, hogy itten, a­hol a magyar nyelv minden­kor virágzásban volt, ezután is a képen ma­radjon és a törvényes ügyek tovább is azon folytattassanak. De 4­­er: Nem is lehet különben, az igaz­ság szolgáltatásának világos elnyomattatása nélkül, minthogy itten a pörlekedések főké­pen szóbeli törvénykedéssel szoktak végbe menni, melybe a felek valamint elől adják ügyüket, ugyanaképen szükség beirni és előttük felolvasni; elől adják pedig az anyai magyar nyelven, egyebet ennél nem tudván, eképen kell tehát beirattatni s eké­­pen az igazságot kiszolgáltatni. De micsoda törvény­tétel volna is az, mely olyan nyel­ven szolgáltatnék, melyet sem a törvény­kező felek, sem az ügyet előmozdító párt­fogók, sem pedig a bírák nem értenének. Könnyen elhibázhatja a dolognak belső mi­voltát a tolmácsnak magyarázatra; volta­­képen szükség a dolgot mind a feleknek, mind az ügyésznek, mind pedig a bíráknak megrázogatni, ha az igazság útját eltévesz­teni nem akarják, melyet egy tolmácsra bízni a lelkiesméretnek épen nem bátor­­ságos. Mindezekre nézve alázatosan esedezünk a tek. megyei itélő­szék előtt, hogy ha kétségbe h­ozattatnék, ha vallyon mi ő fel­sége kegyelmes rendelései szerint az elől­adandó pörös állapotokat nemzeti magyar nyelvünkön folytathatjuk­ és méltóztasson ezen alázatos de fontos okainkat maga köz­be­vetése mellett, szükséges helyeken hat­hatósan elöl­mozdítani, és magyar élő nyel­vünknek folyamatjába újra megerősíteni, s hogy a számkivetéstől megmenekedjen, vég­ben vinni. Nem kívánja ezt bizonnyára országunknak boldogságát szívesen munká­lódó kegyelmes fejedelmünk, hogy az igaz­ságot Hazánk nyelvén szabad ne legyen kiszolgáltatni. Sign. Kecskemét 16-a 8-bris 1789. N. N. Kecskemét Város Bírája és Tanácsa. “ Megjegyzésre méltó e fölterjesztésben, hogy a hazafias érzelmű kecskeméti tanács a koronázatlan uralkodót nem nevezi király­nak, hanem mindig csak fejedelemnek. Egyébiránt e fölterjesztésre már alig volt szükség: ennek keltekor ugyanis az autocrata császár nagy szellemének testi hü­velye már közelgetett a végfelosztáshoz. 1790-ik évi január 28-án kibocsátott rende­letével minden alkotmányellenes és törvény­telen intézkedéseit maga szétrombolta s egye­dül az úgynevezett türelmi,­­a lelkészségek szabályozására és jobbágyi viszonyokra vo­natkozó rendeleteit tartotta fen s a követ­kező hónapban febr. 20-án reggeli öt órakor elhunyt. A lefolyt 82 év alatt ismét sok viszon­tagságot látott a magyarok hazája, míg annyira juthatott, hogy most már nem a fejedelmi önkény ellen kell védenie nyelvét s nemzetiségét, hanem egyes meggondolat­lan rajongó embereket kell korlátozni nyel­vünk rovására intézett nyegle megtámadások miatt. Teszi ezt valamennyi lap a főváros­ban, de ha ezt a „Kecskeméti Lapok“ te­szik, azonnal kong a lármaharang s vége­­hossza nincs az alaptalan politikai czélza­­toknak. Nyilatkozat. A „Kecskeméti Lapok“ 40-ik számában a helybeli izr. elemi főtano­da egyik érdemes tanítója Hirsch Mór, egy K. P. névjegygyel aláírt czikk­ben oly módon támadtatott meg, mely személyének lealacsonyitását és tanítói képességének a nyilvá­nosság előtti becsmérlését félreismerhetlenül czélozza. Az alálirt Iskolaszék kötelességének ismerte fel, ily méltatlanul bántalmazott egyik igen érde­mes tanítója védelmére kelni, s úgy az igazság érdekében, mint az iskola és tanítói becsület meg­óvása tekintetéből kinyilatkoztatni, hogy Hirsch úr személye és tanítói képessége ellen felhozott vá­dak — leggyengébben kifejezve — igazságtalanok, igen­is tanúságot kell tennünk Hirsch úr mellett, hogy azon 15 év alatt, mióta­­iskolánknál műkö­dik, hivatását becsülettel betöltötte, hogy komoly kötelességérzeténél fogva állásának nehéz köteles­ségeit híven s lelkiismeretesen teljesítette, és elöl­járóinak, községének és mint tudjuk, polgártársai­nak is elismerését és becsülését kiérdemlette. Csak­ugyan Hirsch tanító úr volt az, ki múlt évben a nivizsgy Oktatásügyi Ministérium által a legérdeme­sebb tanítóknak­­kiosztatni elrendelt elismerési se­­gélyd­íjak közt iskolaszékünk felterjesztése folytán 60 frtnyi jutalmazásban részesíttetett. — Ennyit az igazság felderítésére! Az iskola és tanítói becsület érdekében pedig nem állhatjuk, hogy a hivatkozott czikk iránya felett legmélyebb sajnálkozásunkat ki ne fejezzük. Ugyanis tudja mindenki, a­ki az iskolához közel áll, mily nehézséggel s bajjal jár az iskolának megfelelő jó tanítókkal való ellátása; eléggé szo­morú számokkal­­illusztrálja a múlt évi ministeriá­­lis kimutatás ezen általános hiányait a népiskolák­nak ; be kell ismernünk továbbá — mert úgy áll,­­ hogy a néptanító állása a társadalomban korántsem olyan, mint minő őt jogosan megilletné. Kérdjük azért is, helyes s méltányos eljárás-e az, midőn egy elismert jó tanítót bárki a nyilvánosság előtt méltatlanul megbánt és becsületében megsért? és nem árt-e inkább az iskolaügynek ha­­gy a job­bakat elkedvetleníti s visszariasztja azon pályától, mely ugyan sok bajjal s felelősséggel jár, de az elismeréssel vajmi ritkán találkozik? Ezeket bátorkodunk át­alánosságban K. P. czik­­kező úrnak, kit ismernünk nincs szerencsénk, be­cses figyelmébe ajánlani, a czikk részleteivel pe­dig, minthogy az ügyhöz távol állunk, nem fog­lalkozhatunk, és hozzá szólani sem kedvünk sem feladatunk. *) Kecskeméten, 1871. Október 12-én. A kecskeméti izr. felekezeti iskolaszék: Dr. Kecskeméti Lajos, Fischmann, iskolaszéki jegyző, iskolai igazgató. O tempóra, o mores !!! Boldogréti Víg László. T Á R C Z A. B. S. barátomnak. Rózsakötél a barátság, Harmat rajt’ emlékezet, Szivünk össze vagyon kötve, Barátság éltet minket. Eltávoztál, de tündökölt Barátságunk csillaga, A hervatag rózsafüzért Harmat irditni szokta. Távol valók soká tőled, Elszakított sors keze, Ábrándos lelkem azonban Körülötted lebege........... De most itt vagy, újra itt vagy, Jer keblemre jó barát! Bort ide, bort, hadd ürítsük A barátság poharát. S. József: Állati tápszereinkről. (Közli dr. Schwarz László.) (Vége.) Tagadhatatlan, hogy főzés által a hús tápláló részeiből a fehérnye anyagokból csak igen keveset veszített, hanem a­mit vesztett a hús főzés által, azt könnyen oldható anyagaiban veszté, milyenek a krea­­tin, kreatinin tejsav, tejczukor és oldható sók külö­nösen phosphorsavas sók, ezek mind a levesbe men­tek át, annak pikáns izt kölcsönözvén, tehát fűszerül szolgálnak. Ezen anyagok hiánya a főtt húsban oka, hogy azt sem állat sem ember nem igen eszi tisz­tán magában véve, nem pedig, hogy tápláló anyagait veszítette volna el. Az ember segít a dolgon úgy, hogy a főtt húst különféle fűszeres eledelekkel egyetemben élvezi, ez­által pótolja a különben tápláló főtt hús hiányzó fű­szereit, részint pedig az emésztő nedvek bőségesebb elválasztását segíti elő, mert a jó táplálkozás nem csupán azon anyagok tápláló­­becsétől függ, miket magunkhoz, hanem attól is, hogy a gyomornedv és az emésztő nedvek elegendő mennyiségben választat­nak el, hogy így az élvezett táplálékokból a lehető legnagyobb hasznot húzhassuk. Innen van, hogy üdülő betegeknek nem kell mindig egyféle eledellel élni, bármily könnyen legyen ez emészthető és bár­mennyire kedvelje azt az illető, ha valahol úgy bi­zonyosan a táplálékoknál szükséges a variatió, hogy az ember kellőleg tápláltassék, mert csak­is a táp­lálékok változatosságánál történik, hogy az emésztő nedvek olyan minő- és mennyiségben választatnak el, hogy a tápszerekből ránk a legnagyobb haszon káromlik. Igen gyakran állnak be oly körülmények, hogy a húst r­osszabb ideig kell eltartanunk megóvandók a rothadástól, hogy ez lehetségessé váljék annélkül, hogy a hús tápláló becsében lényeges kisebbedést szenvedjen, azt a só vagy pedig a füst hosszabb ideig való behatásának kell kitenni. A só a húsból átöm­­lés (diffusio) útján némely folyó anyagokat vesz fel, a­mikben feloldódik, képezvén bizonyos mézgaszerű sűrüdött folyadékot (Lacke) ezen folyadék a són kí­vül vizet, csekély mennyiségű fehérnyét és a húsnak némely könnyen oldható organikus alkatrészeit tar­talmazza, e végett némely országban tápszerül is szolgál. A hús, melyre a só hosszú ideig hatott, nemcsak hogy tápbecséből vesztett valamit, hanem egyszersmind főzetvén, nehezebben emészthető, mint a friss hús. Ha a húst a füst hosszabb behatásának tesszük ki, az sajátságos izt és szagot kap, az ilyen hús nyers állapotban is élvezhető és úgy látszik köny­­nyebben is emészthető mint főre; ezelőtt sokkal na­gyobb mértékben éltek nyers füstölt hússal, újabb idő­ben azonban a trichináktóli félelem tart sokakat vissza. A sózott és füstölt hús különösen nagyban fo­­gyasztatik hajókon, hol úgy­szólván kizárólagos táp­szer, de tápláló hatásán kívül sok esetben káros hatással is van, amennyiben némely bajok ennek túl­ságos élvezete után fel szoktak lépni, ilyen a többi között a súly (scorbut). Nálunk azonban, hol az ilyen hús consumpciója sokkal kisebb, továbbá a sózás és füstölés sem történik oly áthatóan, tehát csak is mint mellékes táp szerepel, legkevésbé sem jöhet tekintet­be ama kellemetlen hatása. Végül néhány szót még egy húsfajról, mely ná­lunk is elég nagy mennyiségben fogyasztatik el, ez a halak húsa. Másvilági Levelek. xv. Nankelrenter Nabukodonozornak, a dicsőséges Má­tyás király ama hires nevezetes német zsoldos lovag­jának levele Másvilágról Graden Gergelyhez Kecske­métre. A levélnek külső czime: An Herrn Gru­den Gergely, Leder, Lastin, Garnseide, Leinwand und alle Artikeln-Händler für Schuch- und Stiefel­macher in Kecskemét grosse Csongráder gasse im eigenen Hause. A levélnek szövege pediglen igy következik: *) Az illetékes iskolaszék jelen nyilatkozatával e kelle­metlen vitát, — melybe lapunk besodortatott — befejezettnek kívánjuk tekintetni. S­z­e­r­k.

Next