Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-06 / 1. szám

Ötödik évfolyam. 1. szám. Január 6. 1872.*1 Előfizetési dij: ____ Hirdetési dijak Vidékre, postán "WHI Igl | | 1f1 JIT IjT"! fTlT ff TT JA ff^ 5 hasábos petit, sor, egyszeri ... . . . . . R ff I I S ■ Bk B ■ M S S I® fosS Kiffi fi fi ■■ Ilii Mm hirdetésnél 5 kr.; — többszöri helyben, házhoz hordva: ma Eg 9 fi HP ül Ilii 11 ■ fliJIIB fif vagy terjedeln­es hirdetések­ Negyedévre . • 1 frt. 50 kr. K|L «I B At jBBL jj$j| ji |g Jf f| j|Sji ||j BJ fl IbB B B BK nél árleengedés adatik. Egész évre . b „ „ 1% B | S 111 0 1 fii H j| fi sj isfll I I B^B mény 3 hasábos soráért 10kr Megjelenik e lap hetenként S3 O JLJL JLJ JL «- ■ N­ A N­ B % m számittatik, egyszer, Szombaton. OHBasa ww oea must es» L3 i«±£5 «■ ■» iSaa tORKM aa RHH U B — ni»/. .» • »___Hirdetések elfogadtatnak Qal- H Előfizetési penz­e e­­ hia Fü­löp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fü­löp | i i ■ i rr ■ i ■ | Kecskeméten. — Hirdetések ezen­könyvkereskedésében Kecs- ISrd­GröflórjGSZ10 hetilap. keméten. s­­­nteza 60. s­.. Kecskemét, január 2. 1872. A növényvilág hólepel alatt szendereg már, elmúlt az új év is, és a hosszú unal­mas estéken elő­­vehetjük az irlát, felszá­­mitandók: mit ígért, és mit hozott az év termése, és mennyi haszonban részesített minket a föld hozománya. A tavasz és a nyár eleje bő áldást igért. És noha vérmes reményeink némi tekintetben meghiúsultak, a termelők zöme azonban meg lehet elé­gedve Isten áldásával. Ha imitt amott hal­latszik panasz, azzal úgy vagyunk, mint az egyszeri öreg, ki szüntelen nyöszörgött, a mellett, hogy igen jól étkezett, ivott és aludt és semmi baja sem volt; gyermekei kérdezék, miért nyöszörög, hisz nem lát­szik semmi baja; erre az öreg: nincsen tulajdonképen semmi bajom, de a jajgatás már magától jó, a­nélkül, hogy akarnám. Úgy van ez az idén némely gazdával is, lényeges panasza nincsen; legfölebb az, hogy a munkabér felette nagy. E tárgyhoz már bőven és igen helyesen szóltak e he­­lyen, de szerény nézetem szerint ennek nem annyira a munkások, mint inkább némely munkaadók az okai. A földbirtokos ugyanis jól tudja, mit követelhet munkájától, és mivel tartozik neki. A végzendő munkához is ért; néha maga, vagy gyermeke, vagy megbízható embere részt veszen a munká­ban , s eddig renden van; ámde vannak olyan munkakeresők is, kik vagy néhány hold kukoriczaföldet bérbe vettek, vagy sa­ját szőlejük van. A munkához nem értenek, sőt munkásaik mellett nem is lehetnek. Reggel a munkásokat megfogadni sietnek, 1—2 hatost nem tekintve, alig állnak a munkába, már­is kérdezik a munkást: mi­kor fogja bevégezni? Néha lehetetlenséget is kívánnak, és munkásaik jóakaratától függ a munka sikere. Ezen jóakaratot meg­akarván nyerni, kedveznek a napszámos­nak , jó ételt adnak neki bőviben,­­ hisz tehetik, mert ritkán dolgoztatnak. Ily kö­rülmények közt nem csoda, ha a munkás vérszemet kap, és kénye kedve szerinti ke­vés munkáért jó jutalékot kíván. És meny­nyire vitték, azt sajnálatai tapasztaljuk. No de a termelő bőven kártalanítja magát azzal, mit a piaczra viszem Egy kocsi szal­mát 6—10 frtjával kell fizetnünk, mert — drága a munkás. Egy kis kocsi fa 6—8 frt., mert — drága a munkás. Egy zsák burgonya 1 frt. 60—70 kr., mert — drága a munkás. Egy font túró 20—24 kr., mert — drága a munkás. Ez az ének van az idén divatban. E mellett vigadnak számo­san , zsebeiket megtöltvén; de szomorkodik a nagy közönség, mely szükségleteivel a piaczra van utalva. Kecskeméten, a dicső alföld egyik leggazdagabb termelő városá­ban , ily drágaság hallatlan, oly bőségesen termő évben, mint ez idén. A gazda úgy­szólván termése hulladékából többet árul ki, mint 3 telkes tót gazda összes ter­mése ér. •­ A kereskedőnek nincs oka a gazda sze­­­­rencséjét irigyelni, mert ha a gazdának pénze van, ennek kisebb-nagyobb része a kereskedő kezébe sy v­áj.'­y, az iparosnak­­ sincs oka a panaszra, mert készítményei­nek jó kerete van, és árát jól megfizetik. Csupán egy osztály van sújtva a drágaság által városunkban, az isten adta bő termés nem hozott neki áldást és könnyebbülést, értem a tisztviselőket, kik fizetésükre van­nak utalva. Hivatala igényli, hogy tisztes­séges ruhában jelenjék meg; ámde nézzük csak, e jó kabát alatt mily­en és bánattól sajgó szív dobog, és az egész kalap alatt mi aggasztó gondoktól sanyargatott fő van. És a közgyűlésekben és egyháztanácsokban csak kevés az érző­kebel, ki ez elcsigázott embertársaikon segitni akarna, a német közmondás szerint: „A jóllakott nem hiszen az éhesnek.“ Ha Kecskeméten vállalkozó szellem volna, bátor volnék egy szerény javaslattal fellépni. Minden nagyobb városban létezik már fo­gyasztási egylet, és üdvös hatása el van ismerve világszerte. Miért ne alakíthat­nánk mi is olyat? Az egylet közegei an­nak idejében, első kézből vásárolnák össze a ház mindennemű szükségleteit, és engednék át a társulat tagjainak mérsékelt, a társulat által megszabandó haszon mel­lett, így egyszerre megszabadulnánk a sok telhetetlen kofa, kupecz, czinczár stb.-től, kik minden alkalmat, szükséget és bőséget fölhasználnak szemtelen követeléseik felcsi­­gázására. De Kecskeméten nincsen vállalkozó szel­lem nagyobb vállalkozásra, kivéve a két pénzintézetet és a két gőzmalmot, melyek legújabb korban kezdeménykép keletkeztek, a Kecskemét a kofák és kupeczek országa. Ezt távol sem mondom kárhoztatólag, csak azt akarom ezzel mondani, hogy ne­hezen bírunk kibontakozni az őskor kofás­­kodási és egyedáruskodási állapotából. Kecs­kemét kiterjedése, népessége, gazdagsága, termékenysége és fekvésénél fogva, nem felel meg annak, a­minek lennie kellene. Kecskeméten elég tőke van akármily korszerű vállalatra, csak ember kell a gátra, ki valamely életrevaló eszmét megpendít­sen. Hogy a számtalan közül egyet hozzak föl, beszéljünk a tűzrevalóról. Az erdősé­gek közelü­nkben fogytán vannak, és a fig ára 3 év óta kétszereződött. És nyílt sze­mek mellett senki sem látja, hogy a vasu­tak által Slavonia erdőkincsei, Pécs, Ora­­vicza és Salgó-Tarján kőszénkincsei szom­szédságunkban vannak. Bugáczról 8 frtot fizetnek egy öt puha fa behozataláért, Val­­póról vagy Tordáról 4 frt. sem kerül. Épü­­letfa kevesebb szükséges itt, mint tűzifa, és 3 kereskedő megélhet utánna, 3—4 tű­zifa-raktár tulajdonosának szép hasznot biz­­tosítja, és a nagy közönség nem sarczol­­tatnék a kupeczek és fuvarosok által. Számos ilyen tárgy van még, mely rend­szeres kereskedés mellett üdvös lenne mind az avval foglalkozóra, mind a közönségre, csak ki tudnák aknázni, de a kecskeméti tőkepénzes inkább kamatra adja pénzét. És éppen ez által kényszerittetik az uzsorás pénzzel a kereskedő mindent elkövetni, hogy nyerhessen. A kereskedés olyan, mint a folyam. Ad­dig , míg szabályozva nincsen, sok termé­keny földet elborít; mocsárt, posványt ké­pez , melyben mindenféle ártalmas féreg tenyészik ; folyása rendetlen, hajó nem me­het rajta, és áradásai tömérdek kárt tesz­nek. Ha a folyam szabályoztatik, áldást áraszt környékére, a kártékony férgek ki­vesznek, és a kietlen posvány viránynyá válik. Van a kofálkodásnak birodalma, mely mind­örökké kezén fog maradni: ott a petrezselyem, gyümölcs, liba, abba nem fog senki avatkozni. Ebben városunk pá­ratlan tökélyre vitte. Nincs Magyarország­ban , de talán széles e világon város, mely évenkint 200.000 db. hízott libát állítna elő, mint Kecskemét. És csak a részaka­­rat tagadhatná meg az ily tevékenységtől­­­z elismerést. Évenkint körülbelől 150,000 mázsa gyümölcs szállittatik el Kecskemétről , A helynek szedése és elárusítása nagyrészben a nők által történik. Csupán e két czikkbe fél millió írtnál több jövedelme marad a városnak. Munkás női kéz nem hiányzik tőkepénz sem, csak is a vállalkozó szék­én szundikál kelleténél tovább a férfiaknál Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával ötödik évi pá­lyafutását kezdi, melyre vonatkozó előfize­tési felhívásunkat most évi 51. és 52-ik szá­mokban közlöttü­k, tisztelettel kérjük an­nál fogva a t. Közönséget, hogy hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondos­kodni sziveskedjék, hogy a szükséges számú példányok nyomatása iránt kellőleg intéz­kedhessünk s nehogy a szétküldésben fen­­akadás történjék. Kecskemét, január 5. 1872. Szerkesztőség.

Next