Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1872-03-02 / 9. szám

kettőnek van csinos, derék városháza, mely diszére válik a városnak és megfér benne minden tisztviselőjük. Tessék megnézni akármelyik nagyobb jász vagy kán községet: hatból sem tölle­nék ki egy Kecskemét, még­is mindegyik­nek van tisztességes közháza. A mi városházánk idomtalan épülete nemcsak összeomlással fenyeget, hanem csúfjára szolgál városunknak, gúnytárgyát képezi szomszédainknak és — tisztviselőink­nek egyharmada sem talál benne annyi helyet, hogy lakásra zsúfolva elhelyezked­­hessék. A levéltár boltozata beszakadással fe­nyeget , — s ki áll jól érte, hogy ha kor­hadt födele beroskad, ott üti becsületes levéltárnokunkat s részben vagy egészen semmivé teszi e levéltárnak századok alatt, őseink által összehalmozott kincseit. Erre nem is szoktunk gondolni, holott a levéltárak fölötti éber gondoskodást nem­csak törvények és kormány­rendeletek szi­gorúan parancsolják, hanem arra saját ér­dekünk is első­sorban kötelez. Egy díszes városháza építtetésére leg­alább egy, vagy másfél százezer forintot kell számítanunk. Most elhagyom a többit, valószínűleg azonban nem­sokára kénytelen leszek azo­kat is elsorolni s szabatosan és a szükség kivánta sorrendben kimutatni, — egyelőre csak annyit mondok, hogy e város vala­mit mutasson, — hogy e városnak vala­­hára egy kis városi alakja legyen, — hogy Kecskemét csak legégetőbb szükségeit fe­dezhesse , — legalább egy millió forint be­ruházására van szüksége. Mintha látnám azt a sok lenéző gúnyo­­­­ros arczsintorgatást, melyek engem egyszerű polgárt lesújtani fenyegetnek azért, hogy a millió forintokat úgy emlegetem, mintha Rotschild pénzes ládájának kulcsai kezem­ben lennének. Hjáh! tisztelt polgártársaim, valahára ki kell bontakoznunk a tétlenség lethargiá­jából, — ébednünk kell és ama milliókat elő kell teremtenünk, — s ha e földszinen nem találnánk, a föld alól, vagy épen a mélységes polok fenekéről is, de azokat elő kell teremtenünk. Tessék ehinni, nem hévaskodom,­­ könnyű azokat előteremteni, csak ember kell a gátra. Nem kell ahoz sem nagy mesterség, sem boszorkányság, hanem az igaz, hogy biz ahoz kell egy kis becsületesség, szor­galom és gondos tevékenység. Aztán meg azt is figyelembe kell ven­nünk , hogy rögtön és egyszerre mindent nem tehetünk, mert annyi bajunk van, hogy ha Dárius kincsével rendelkezhetnénk is, mégsem végezhetnénk dolgunkat egy­két év alatt. — idő kell tehát a munkára és annálfogva időnk van a milliók előte­remtésére is. Erre én két módot látok; nálam oko­sabb és ügyesebb emberek talán többet is tanácsolhatnak. E két mód követésével, vagy bárme­lyik elfogadásával, sem adósságot, sem­­ állandó adóterhet magunkra vagy maradé­­kunkra nem hárítunk, mégis elérjük a czélt, hogy ez az alföldi hírös város valahára csakugyan hírnevessé, nagyszerű múltját megillető s jelennek és jövőnek megfelelő berendezéssel, az eddig volt nagy falu­ból előkelő, népes, virágzó nagy várossá lehessen. Türelmet kérek, hogy folytathassam. X Y. Z. T A . C Z A. A fehér leány. .. Megnyílik a börtönajtó, Elmúlik az éj sötété, Világsugár hatol be a Fogoly leány börtönébe.. . Fogoly leány, magyar leány, Az arcza olyan halovány! Szelid hang szólal fölötte, Szebb a nymphák dallamánál, Lágy kéz érinti, puhább a Fényes öltöny bársonyánál. „Szenvedsz? gyermek, szép kedvesem, Oh, mily nagyon fáj ez nekem! Elmúlik már szenvedésed, — Nem szabad szenvedni néked! Hiszen a börtön falán is Áthatolt a te szépséged! Én csupán csak érted élek, — Érted ég e szív, e lélek!“ ... Ámulattal nézi a lány: Ifjú, kit álmában látott, Álma képe, aki után Úgy epedett, úgy sóvárgott, Azt susogja: „érted élek, Érted ég e szív, e lélek.“ Niketásnak ifjú hive Szabadulást hoz a lánynak: Feljöhet a napvilágra, Örülhet a napsugárnak! Szerelemben nem bolygatva — Csókot kapva, csókot adva. „Fel! tehát a napvilágra, Fel! az élet örömére...“ Arczába szökik a lánynak Piros vére, szive vére. Egy érzelem járja szivét: „Boldogság az élet, *a lét.“ II — Fényes a­lak, kivül-belül, Rózsafa-nyoszolya várja Az ifjút, kinek e napon került egy szerelmes párja .. . — De mi zaj az odakivül, Hogy a föld rája megrendül? Eltalálja azt a lányka: — Magyarok vijják a várat. Egy hang azt kérdi keblében: „Elfeledted-e hazádat ? Hogy idegenhez szegődtél, Ellen kedvesévé lettél!“ Elborúl a kipirult arcz. — Zengő nyelven szól az ifjú: „Nem szeretsz-e szivem, engem, Hogy az arczod oly szomorú?“ — És felel a lányka rája: „Tied szivem dobbanása.“ III. — Itt az alkony, kél a csillag, Menyasszony-ágyon a leány, Ölelő keze úgy remeg... Szerelmében remeg talán! Zengő szavú ifjú nyugszik, De a lány... a lány nem alszik! Félálmában szól az ifjú: „Miért vonod el karodat?“ „Nem­­ok, nem vonom el, csupán — Megcsókoltam homlokodat! Nyugodjál én szép kedvesem, Álmod tündérekről legyen.“ Felkel a lány, kedvesének Még egy csókot nyom fejére, Nehéz neki elhagyni azt, Kiért buzog szive vére... Egy érzelem járja szivét: Hogy: „kínos az élet, a lét!“ Fölgyújtani ezt a várost — Lelkében a határozat: „Meg kell lenni, álljon ellen Bár a pokol, a kárhozat!“ . .. Ott megy, fut a fehér leány. Őrök előtt, kinn az utczán___ IV. — „Remeg minden, mi zaj kívül, Mi zúg, dörög a vár alatt? A föld hallatt fenyegető, Kebel-rengető szavakat ? Nézd meg Tychó, öreg görög, Nézd meg, az ajtón ki zörög? Szól Niketás, de szavára idegen ajk hangja felel. Magyar szóval az üdvözli. Magyar karddal köszönti fel: „Itt a boszú, itt az óra, — Jer ki Niketás egy szóra!“ — Magyar sereg a városban Özönl, mint a bőszült folyó, Iparműkiállitás. 1. 1377. sz. Földm­ivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi magyar királyi Ministerium. Kelt Pesten 1872. február hó 19-én, Kecskemét szab. kir. város közönségének, Kecskeméten. Az ottani iparegylet által folyó évben ren­dezni szándékolt iparkiállításra vonatkozólag folyó évi január hó 30-ról 495. szám alatt kelt jelen­tése, csatolmányainak visszaküldése mellett fel­hívom a város közönségét, tudassa a nevezett Iparegylet Igazgatóságával azt, hogy indíttatva találtam magamat, az általa tervezett kiállítás költségei fedezéséhez egyszer mindenkorra a vegyes ipari czélokra szánt Goldberger és Mária Valéria nevű alapok jövedelméből Egyezer nyolczszáz forinttal hozzájárulni oly formán, hogy a kiállítás nemcsak kizárólag Kecskemét város és vidékének, hanem az egész országnak iparos czikkeire kiter­jesztessék , meg lévén győződve arról, hogy az elérni óhajtott fontos nemzet­gazdászati érdekek figyelembe vételével nem lesz lehetetlen az arra szánt helyiséget úgy elrendezni, hogy abban a kiállításra küldendött tárgyak megfelelőleg elhelyez­tethessenek. Mielőtt azonban az elől említett össze­get folyóvá tenném, elvárom a kiállítás terve iránt az egyletnek tüzetes jelentését, melyhez a kiállí­tási helyiség tervrajza is melléklendő lesz, kije­lentvén egyébiránt, hogy e czélra több alappal nem rendelkezhetvén , a fentebbi összegen túl bármi más czím alatt előforduló költségekhez hozzájárulni nem fogok. A rendelkezésre bocsáj­tandó összeg felhasználása iránti számadás — annak idejében hozzám felterjesztendő lesz. Szlávy m. k. II. A helybeli iparegylet által rendezendő iparm­­ű­­kiállítás a­mennyiben most már az összes hazai iparra kiterjesztetik, országos jelleget ölt. A kiál­­­lítási költségek és jutalomdíjak figyelemre méltólag szaporodnak. Az állam részéről e czélra 1800 forint utalványoztatok, városunk közgyűlése 500 forintot, a takarékpénztár 100 forintot, az ipar­egylet előlegesen 500 forintot szavaztak meg. Az iparosság részéről is fokozódó érdeklődés jelensé­géről tanúskodnak azon ajánlatok, melyek legkö­zelebb a következő czéhtársulatok részéről létettek , nevezetesen a csizmadia czéhtársulat 10 aranyat, a czipész czéh­ 5 aranyat, a kovács czéh 4 ara­nyat határoztak a jutalomdijak szaporítására fel­ajánlani. Magánosok részéről: Oszmán Henrik úr 3 aranyat, Végh József ur 1 aranyat ajánlottak, mely példa, hogy a tettre ébredő czéhtársulatok és magánosok részéről is nemes követőkre talá­­landó semmi kétségünk. Mert míg e tények iparo­saink helyes ítéletéből eredő öntudatos előhaladás­­ról tanúskodnak, másként oly elvetett hálás mag­vak lesznek ezek, melyeknek úgy egyetemes iparunk, valamint városunk javára is nagy hord­­erővel bíró hasznos következményei el nem marad­hatnak. A most alakuló rendező bizottság jónak látta az éppen összeült országos iparos gyűlés képvise­lőihez Pestre előlegesen is felhívást intézni, hogy azok testületeik körében a kiállítás iránti részvétre buzdíttassanak, mely felhívás a jelen volt 4­ 500­­ képviselő közt kiosztatva, érdekeltséggel fogadtatott. Az egylet igazgató választmánya által több ismertebb nevű hazai iparosok fognak a rendező bizottságba mint kültagok megválasztatni, kik a kiállítás érdekében hatni lesznek hivatva. A rendező bizottság városunk több úri höl­gyeit is meg fogja keresni, hogy e czélra a tavaszi idény alatt műkedvelői előadásban részt­­venni kegyeskedjenek. Remény­jük, hogy ügy­buzgalmuk hölgyeink által is méltattatni fog.

Next