Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1872-03-02 / 9. szám
kettőnek van csinos, derék városháza, mely diszére válik a városnak és megfér benne minden tisztviselőjük. Tessék megnézni akármelyik nagyobb jász vagy kán községet: hatból sem töllenék ki egy Kecskemét, mégis mindegyiknek van tisztességes közháza. A mi városházánk idomtalan épülete nemcsak összeomlással fenyeget, hanem csúfjára szolgál városunknak, gúnytárgyát képezi szomszédainknak és — tisztviselőinknek egyharmada sem talál benne annyi helyet, hogy lakásra zsúfolva elhelyezkedhessék. A levéltár boltozata beszakadással fenyeget , — s ki áll jól érte, hogy ha korhadt födele beroskad, ott üti becsületes levéltárnokunkat s részben vagy egészen semmivé teszi e levéltárnak századok alatt, őseink által összehalmozott kincseit. Erre nem is szoktunk gondolni, holott a levéltárak fölötti éber gondoskodást nemcsak törvények és kormányrendeletek szigorúan parancsolják, hanem arra saját érdekünk is elsősorban kötelez. Egy díszes városháza építtetésére legalább egy, vagy másfél százezer forintot kell számítanunk. Most elhagyom a többit, valószínűleg azonban nemsokára kénytelen leszek azokat is elsorolni s szabatosan és a szükség kivánta sorrendben kimutatni, — egyelőre csak annyit mondok, hogy e város valamit mutasson, — hogy e városnak valahára egy kis városi alakja legyen, — hogy Kecskemét csak legégetőbb szükségeit fedezhesse , — legalább egy millió forint beruházására van szüksége. Mintha látnám azt a sok lenéző gúnyoros arczsintorgatást, melyek engem egyszerű polgárt lesújtani fenyegetnek azért, hogy a millió forintokat úgy emlegetem, mintha Rotschild pénzes ládájának kulcsai kezemben lennének. Hjáh! tisztelt polgártársaim, valahára ki kell bontakoznunk a tétlenség lethargiájából, — ébednünk kell és ama milliókat elő kell teremtenünk, — s ha e földszinen nem találnánk, a föld alól, vagy épen a mélységes polok fenekéről is, de azokat elő kell teremtenünk. Tessék ehinni, nem hévaskodom, könnyű azokat előteremteni, csak ember kell a gátra. Nem kell ahoz sem nagy mesterség, sem boszorkányság, hanem az igaz, hogy biz ahoz kell egy kis becsületesség, szorgalom és gondos tevékenység. Aztán meg azt is figyelembe kell vennünk , hogy rögtön és egyszerre mindent nem tehetünk, mert annyi bajunk van, hogy ha Dárius kincsével rendelkezhetnénk is, mégsem végezhetnénk dolgunkat egykét év alatt. — idő kell tehát a munkára és annálfogva időnk van a milliók előteremtésére is. Erre én két módot látok; nálam okosabb és ügyesebb emberek talán többet is tanácsolhatnak. E két mód követésével, vagy bármelyik elfogadásával, sem adósságot, sem állandó adóterhet magunkra vagy maradékunkra nem hárítunk, mégis elérjük a czélt, hogy ez az alföldi hírös város valahára csakugyan hírnevessé, nagyszerű múltját megillető s jelennek és jövőnek megfelelő berendezéssel, az eddig volt nagy faluból előkelő, népes, virágzó nagy várossá lehessen. Türelmet kérek, hogy folytathassam. X Y. Z. T A . C Z A. A fehér leány. .. Megnyílik a börtönajtó, Elmúlik az éj sötété, Világsugár hatol be a Fogoly leány börtönébe.. . Fogoly leány, magyar leány, Az arcza olyan halovány! Szelid hang szólal fölötte, Szebb a nymphák dallamánál, Lágy kéz érinti, puhább a Fényes öltöny bársonyánál. „Szenvedsz? gyermek, szép kedvesem, Oh, mily nagyon fáj ez nekem! Elmúlik már szenvedésed, — Nem szabad szenvedni néked! Hiszen a börtön falán is Áthatolt a te szépséged! Én csupán csak érted élek, — Érted ég e szív, e lélek!“ ... Ámulattal nézi a lány: Ifjú, kit álmában látott, Álma képe, aki után Úgy epedett, úgy sóvárgott, Azt susogja: „érted élek, Érted ég e szív, e lélek.“ Niketásnak ifjú hive Szabadulást hoz a lánynak: Feljöhet a napvilágra, Örülhet a napsugárnak! Szerelemben nem bolygatva — Csókot kapva, csókot adva. „Fel! tehát a napvilágra, Fel! az élet örömére...“ Arczába szökik a lánynak Piros vére, szive vére. Egy érzelem járja szivét: „Boldogság az élet, *a lét.“ II — Fényes alak, kivül-belül, Rózsafa-nyoszolya várja Az ifjút, kinek e napon került egy szerelmes párja .. . — De mi zaj az odakivül, Hogy a föld rája megrendül? Eltalálja azt a lányka: — Magyarok vijják a várat. Egy hang azt kérdi keblében: „Elfeledted-e hazádat ? Hogy idegenhez szegődtél, Ellen kedvesévé lettél!“ Elborúl a kipirult arcz. — Zengő nyelven szól az ifjú: „Nem szeretsz-e szivem, engem, Hogy az arczod oly szomorú?“ — És felel a lányka rája: „Tied szivem dobbanása.“ III. — Itt az alkony, kél a csillag, Menyasszony-ágyon a leány, Ölelő keze úgy remeg... Szerelmében remeg talán! Zengő szavú ifjú nyugszik, De a lány... a lány nem alszik! Félálmában szól az ifjú: „Miért vonod el karodat?“ „Nemok, nem vonom el, csupán — Megcsókoltam homlokodat! Nyugodjál én szép kedvesem, Álmod tündérekről legyen.“ Felkel a lány, kedvesének Még egy csókot nyom fejére, Nehéz neki elhagyni azt, Kiért buzog szive vére... Egy érzelem járja szivét: Hogy: „kínos az élet, a lét!“ Fölgyújtani ezt a várost — Lelkében a határozat: „Meg kell lenni, álljon ellen Bár a pokol, a kárhozat!“ . .. Ott megy, fut a fehér leány. Őrök előtt, kinn az utczán___ IV. — „Remeg minden, mi zaj kívül, Mi zúg, dörög a vár alatt? A föld hallatt fenyegető, Kebel-rengető szavakat ? Nézd meg Tychó, öreg görög, Nézd meg, az ajtón ki zörög? Szól Niketás, de szavára idegen ajk hangja felel. Magyar szóval az üdvözli. Magyar karddal köszönti fel: „Itt a boszú, itt az óra, — Jer ki Niketás egy szóra!“ — Magyar sereg a városban Özönl, mint a bőszült folyó, Iparműkiállitás. 1. 1377. sz. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi Ministerium. Kelt Pesten 1872. február hó 19-én, Kecskemét szab. kir. város közönségének, Kecskeméten. Az ottani iparegylet által folyó évben rendezni szándékolt iparkiállításra vonatkozólag folyó évi január hó 30-ról 495. szám alatt kelt jelentése, csatolmányainak visszaküldése mellett felhívom a város közönségét, tudassa a nevezett Iparegylet Igazgatóságával azt, hogy indíttatva találtam magamat, az általa tervezett kiállítás költségei fedezéséhez egyszer mindenkorra a vegyes ipari czélokra szánt Goldberger és Mária Valéria nevű alapok jövedelméből Egyezer nyolczszáz forinttal hozzájárulni oly formán, hogy a kiállítás nemcsak kizárólag Kecskemét város és vidékének, hanem az egész országnak iparos czikkeire kiterjesztessék , meg lévén győződve arról, hogy az elérni óhajtott fontos nemzetgazdászati érdekek figyelembe vételével nem lesz lehetetlen az arra szánt helyiséget úgy elrendezni, hogy abban a kiállításra küldendött tárgyak megfelelőleg elhelyeztethessenek. Mielőtt azonban az elől említett összeget folyóvá tenném, elvárom a kiállítás terve iránt az egyletnek tüzetes jelentését, melyhez a kiállítási helyiség tervrajza is melléklendő lesz, kijelentvén egyébiránt, hogy e czélra több alappal nem rendelkezhetvén , a fentebbi összegen túl bármi más czím alatt előforduló költségekhez hozzájárulni nem fogok. A rendelkezésre bocsájtandó összeg felhasználása iránti számadás — annak idejében hozzám felterjesztendő lesz. Szlávy m. k. II. A helybeli iparegylet által rendezendő iparműkiállítás amennyiben most már az összes hazai iparra kiterjesztetik, országos jelleget ölt. A kiállítási költségek és jutalomdíjak figyelemre méltólag szaporodnak. Az állam részéről e czélra 1800 forint utalványoztatok, városunk közgyűlése 500 forintot, a takarékpénztár 100 forintot, az iparegylet előlegesen 500 forintot szavaztak meg. Az iparosság részéről is fokozódó érdeklődés jelenségéről tanúskodnak azon ajánlatok, melyek legközelebb a következő czéhtársulatok részéről létettek , nevezetesen a csizmadia czéhtársulat 10 aranyat, a czipész czéh 5 aranyat, a kovács czéh 4 aranyat határoztak a jutalomdijak szaporítására felajánlani. Magánosok részéről: Oszmán Henrik úr 3 aranyat, Végh József ur 1 aranyat ajánlottak, mely példa, hogy a tettre ébredő czéhtársulatok és magánosok részéről is nemes követőkre találandó semmi kétségünk. Mert míg e tények iparosaink helyes ítéletéből eredő öntudatos előhaladásról tanúskodnak, másként oly elvetett hálás magvak lesznek ezek, melyeknek úgy egyetemes iparunk, valamint városunk javára is nagy horderővel bíró hasznos következményei el nem maradhatnak. A most alakuló rendező bizottság jónak látta az éppen összeült országos iparos gyűlés képviselőihez Pestre előlegesen is felhívást intézni, hogy azok testületeik körében a kiállítás iránti részvétre buzdíttassanak, mely felhívás a jelen volt 4 500 képviselő közt kiosztatva, érdekeltséggel fogadtatott. Az egylet igazgató választmánya által több ismertebb nevű hazai iparosok fognak a rendező bizottságba mint kültagok megválasztatni, kik a kiállítás érdekében hatni lesznek hivatva. A rendező bizottság városunk több úri hölgyeit is meg fogja keresni, hogy e czélra a tavaszi idény alatt műkedvelői előadásban résztvenni kegyeskedjenek. Reményjük, hogy ügybuzgalmuk hölgyeink által is méltattatni fog.