Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1872-02-24 / 8. szám
ság öt több tagból álló küldöttség által meghiván, megérkeztekor az összes ifjúság által megéljeneztetett Egyletünk elnöke előadá titkárunk hivatását, melyre titkár úr rövid, de tartalomdús beköszöntője mindnyájunk tetszésével találkozott. Ugyancsak f. é. febr. hó - án választmányi ülésünk volt, melyben a befolyt filléreink hova fordításáról Végh József főpénztárnok úr a legpontosabban beszámolván, tudomásul vétetett. Egyszersmind jelenté főpénztárnok úr, hogy méltóságos Horváth Döme miniszteri tanácsos úr 6 db. regénynyel az egyletet megajándékozá, melyet elnök úr a jelenvoltak nevében megköszönt. Mely köszönetét titkár úr ezen találó szavaival tolda meg: megjelenik a jó honfi szellemileg ahol csak lehet, mint a fénylő napsugár, hogy áldást hozólag hasson a közszellemre! Továbbá Fridrich István szabó mester úr egyletünk buzgó pártoló tagja tudtul adá, hogy fuszt. Pollák Ede, t. Lengyel Sándor, t. Kovács János, t. Balázsi N. kegyesrendi papok hazánkat érdeklő több hasznos könyvekkel, —at. csizmadia czéh pedig 3 o. é. forinttal ajándékozó meg egyletünket, melyre a jelenvoltak a legőszintébb szivből jött éljenekkel köszönék meg a nemes buzgó szivű jóakarók ajándékát. Ezután közügyeinkre szolgáló értekezlettel gyűlésünket befejeztük, azon óhajtással, hogy bár az itt elősoroltakon kívül, még több jóakarók nemes honfiúi buzgalma által, az oly sok reményekre jogosított egyletünk, mielőbb a legszebb felvirágzásnak örvendjen! Kabók János, egyleti jegyző: Irodalom és művészet. * A „Magyar földrajzi társulat“ ügyében több hazai tudós felhívást bocsájtott ki. A fölhívásban e társulat létesítésére velős szavakban szólítják föl a hazai közönséget. „Ideje, — mondják a fölhívók — hogy hazánkban is a közönségben érdekeltség kettessék a földrajz iránt, hogy a földrajzi ismeretek nálunk is nagyobb és nagyobb körben terjesztessenek.“ — S valóban, ha meggondoljuk, ami a fölhívásban is érintve van, hogy a földrajzi tudomány a történelmi és természettudományoknak kapcsolatát s bizonyos tekintetben alapját teszi, melegen kell üdvözölnünk a kezdeményezőket. Óhajtjuk, hogy nemes tervüket siker koronázza! A társulat tagjai férfiak, nők, hatóságok és testületek egyaránt lehetnek. A rendes tagok évenkint 5 frtot, az alapító tagok pedig évenkint 100 frtot fizetnek egyszer mindenkorra a társulat pénztárába. Akik tehát városunkban e nemes irányú társulat tagjai óhajtanak lenni, a szerkesztőségünknél levő ívre bejegyezhetik nevüket. * A Kisfaludy-társaság folyó évi február 11-én tartó 23-ik nagy gyűlését, mely alkalommal ismét két pályadíjat tűzött ki. A drámai középfajok elméletére 50, és egy költői beszélyre 40 aranyat. A jutalom csak azon mű szerzőjének adatik ki, kinek műve nemcsak jobb lesz a többinél, de önálló becsesei is birand. A pályamunkák szokott módon a Kisfaludy-társaság titkárához küldendők. Határidő 1872. decz. 31. Először is Bertalan úrékhoz ment. Mariskával majd megújítja a viszonyt, (a mi még nem is volt!) Hiába csak az a legkedvesebb, mondogatta Pali úrfi. Mily nyájasak hozzám a lánykák. Az öreg úr mindig szívesen lát, szeret velem társalogni. Mariska mindig mosolyog rám. Még lehetek földes úr! Csak bátorság! A lánykák szobájába ment Pali úrfi. Szokott nyájassággal fogadták. — Hol járt, hol mulatott? kivel találkozott? — kérdi egyszerre a két kisasszony. — Jaj kedves kisasszonyok, messzi jártam én, igen sokat láttam, tapasztaltam. Pozsonyban is voltam a diétán. Ki leszek nevezve nem sokára professornak Pozsonyba. — Az igen szép lesz! — szólt Piroska s alig tarthatta volna vissza a nevetést, mert Pali úrfi mindig a tanári állásról álmodozott. Azt hitte, hogy úgy hamarább hozzá megy egy földbirtokos lánya. Mindig úgy beszélt, hogy már bizonyos. — Csak beszéljen kérem, mulattasson bennünket ! — A többi között egy fényes bálban is voltam. A szünóra alatt megszólított egy barátom, hogy én tánczoljak magyart. Ugyan kivel tánczolnék én ebben a német városban. — Majd mutatok neked, — felelte barátom — egy csinos lányt, aki igen jól tud magyart tánczolni. Meghúzták a lassú magyart, akartam vagy nem , tánczolnom kellett. Mind körülfogtak a jelenlevők, a követ urak úgy tapsoltak, hogy a zenét fölülhaladta. magyar vidéki színészet nyugdíj alapjára aláírandó összegek beküldésének határideje a több oldalról nyilvánult óhajtás következtében i. é. márciius hó végéig meghosszabbittatik. — Kell a magyar színészkebélzet központi kormányzó tanácsának 1872. február 20-án Pesten tartott üléséből. Ribáry József s. k., m. k. belügym. miniszteri tanácsos mint elnök. Paulay Ede s. k., jegyző. * Sírban sincs nyugta. Jászkerekegyházáról egy levelet küldött szerkesztőségünkhöz egy kaját összeverni. Mariska pedig oda pördült nővére renek intésére. Nosza rajta, Pali úrfi addig ugrált, míg oda ért, ahol Mariska kis varróasztala állt, azt minden tartalmával együtt feldöntötte. — Jaj, a virág edényem, jaj a kedves virágpoharam, sikított Mariska, nem adtam volna oda önnek minden------------Oh istenem! csak az el ne törött volna. Az öreg úr benyitott. — Mi történt itt? Hát Pali úrfi mit szedeget a földről? — Egy kis kárt tettem Tekintetes úr! Feldöntöttem Mariska kisasszonynak a műhelyét. Összetörött a virágpohár. Csekélység! — Csekélység! pattant föl Mariska, hát önnek minden csekélység? Nekem nem volt csekélység, én emlékbe kaptam. — Csak ne haragudjék Mariska kisasszony, épen olyant veszek helyette. — Nem kell nekem, azt meg én törném össze. Mondhatom, ugyancsak ügyesen tud ön tánczolni és hintázni. — No, no , kislányom, szűnjék a haragod. Hisz nem akarva tette Pali öcsém. Ha a fővárosba megyek, veszek helyette mást. — De azért az emlék mégis csak eltörött, szólt Mariska, csaknem siránkozva. Másnap reggel Pali úrfi megjelent Piroskáéknál, puskával és vadásztáskával. (Folytatása következik.) Értesítés: Tatai Karolin k. a. növeldéjében legközelebb felállított „ifjúsági könyvtár“ javára rendezett sorsjáték húzása, folyó hó 20-án végrehajtatott. Minélfogva kéretnek az érdekelt sorsjegytulajdonosok, hogy az intézet helyiségébe elfáradozni méltóztassanak, és megtekintvén a húzás eredményét, netán a nyereményeiket elvinni szíveskedjenek, annál is inkább, minthogy azon nyereménytárgyak, melyek a húzás napjától számított egy hó lefolyása alatt el nem vitettek, a „könyvtár“ részére lesznek elárverezendők. Kecskemét, febr. 24. 1872. Hoskó József, az ifjúsági könyvtár pénztárnoka. Helybeli újdonságok. — A kecskemét-vidéki gazd. egyesület választmánya f. h. 18-án Horváth Döme elnöklete alatt ismét népes ülést tartott. Ez alkalommal be- jelentetett a kisjenői uradalomból beszerzett magban sertések elárvereltetésének eredménye, s minthogy ez után a vételár és költség is fedezve jön, elhatározta a választmány, hogy Szeles Kálmán elnöklete alatt kiküldött bizottság ugyanazon pénz- ■ erővel tenyész-nőstény sertéseket vegyen, melyek még e tavaszon a tenyésztés érdekében szintén elárvereztetni fognak, és erről a földmivelési m. kir. minisztérium is, ügyszerető hozzájárulás végett értesittetett. * A királyi járásbíróságok területköreit előtüntető kimutatásban az igazságügyminiszter részéről következő hibák igazíttattak ki: a kunszentmiklósi kir. járásbíróságnál a jászberényi Bene puszta a kecskeméti; a nagykőrösi kir. járásbíróságnál: Kara-Újfalu és Jenő puszta a szolnoki; végre a félegyházi kir. járásbíróság- nál: Bodogylár puszta a halasi járásbirósághoz osztatott. E kiigazítás f. hó 15-én lépett életbe. * Figyelmeztetésül. E héten ugyancsak kijutott szerkesztőségünknek a német nyelvből, amennyiben német nyelven fogalmazva két levél is küldetett be hozzánk, — egyik a jászkerekegyházi botrányt adja tudtul, a másikat pedig a vasúti állomásfőnök úr küldi be, melyeket mai számunkban közlünk. S noha azok magyarításában nem akadunk föl, mégis — mert az átfordítás időt vesz el tőlünk — figyelmébe ajánljuk mindenkinek, ki lapunkat valamely közleményre nézve igénybe venni óhajtja, miszerint szíveskedjék irányunkban annyi figyelmet tanúsítani, hogy közleményét magyar nyelven fogalmazva küldje hozzánk. Ezt nemcsak nyelvünk érdekében szigorúan megkövetelhetjük, hanem saját időnk kímélése szempontjából is, miután külön fordítót nem tarthatunk, időnknek pedig minden percre igénybe van véve. * A kecskeméti kir. törvényszék területén birósági végrehajtókká és pedig a törvényszék mellé: Csányi István volt megyei esküdtet, Borosy Mihály adóvégrehajtót, Szüts Istvánt és Tantó Jánost; a kecskeméti járásbíróság mellé: Pulai Istvánt és Lukáts Lászlót; a nagykörösi járásbíróság mellé: Pápafy Zsigmondot; a czeglédi járásbíróság mellé: ifj. Sziner Györgyöt; a kunszentmiklósi járásbíróság mellé: Bors Károlyt; a félegyházi járásbíróság mellé: Benkeő Józsefet nevezte ki az igazságügyér. No hiszen volt is beszéd másnap rólam, hogy remekül tánczolok, majd elbíztam magamat. — Szépen tánczol ön, szólt Piroska ajkába csippentve. Még azt szeretném látni, hogyan lovagol ? vagy talán nem is szeret ön lovagolni ? — Dehogy nem sietett rá Pali úrfa felelni, egész szenvedélylyel, csak az a baj, hogy nincs paripám. — No lássa ön, atyus hátasa már régen hever, szinte jó néven venné atyus, ha egy kissé megsé■ táttatná Csillagot, és egyúttal vadászhatna is. Szegény apám gyöngélkedik, azért nem megy vadászni, pedig jó volna a nyúlpecsenye. — Hogyne! szólt Piroska csintalanul. Holnap reggel elmehet ön. De most már meghűsült a levegő, menjünk ki a kertbe, atyus jó hintát köttetett. Tudom, szeret ön hintázni. Pali úrfi egyszerre a hintán termett, de nem úgy ült rá mint más, fölugrott, állva maradt, megfogta a kötél két szárnyát, aztán elkezdett rajta kapállózni, lökdöste magát jobbra balra , gimnasztikai figurákkal. Egyszer aztán elvesztette az egyensúlyt , s úgy végig terült a gyöpön, szinte nyekkent bele. A lánykák ijedtekben szétfutottak. Csak akkor kezdtek el nevetni, mikor már Pali úrfi föltápászkodott. Szörnyen szánakoztak rajta, kérdezgették tőle, hogy nagyon megütötte-e magát? Jobb lesz, menjünk be, nekem is elment a kedvem hintázni, inkább zongorázok. Aztán valami szépet énekelünk. Piroska csintalan lány volt. Elkezdte énekelni: „Édes falum határa, Itt hagylak nemsokára!“ Utána egy talp alá való frisset játszott. Pali úrfi elkezdte a bo* A helybeli vasúti főnök egy német nyelven irt levelet küldött szerkesztőségünkhöz, mely magyarítva egész terjedelmében ilyen formán szól: „A „Kecskeméti Lapok“ t. szerkesztőségének helyben. Kecskemét város utazóinak érdekében bátor vagyok a tek. szerkesztőség figyelmébe ajánlani , sőt kérem is lapjában fölemlíteni, miszerint a vasúti és városi órák eltérő járása az oka a számos utazók elkésésének. Míg más városokban a vasúti állomásnál levő óra későbben jár a toronyóránál, addig a mi városi óránk 15, sőt gyakran 20 perccel is késik, tehát szükséges volna az illető órást a toronyóra igazítására utasítani.“ Ide megy ki a főnök úr levelének tartalma, és mi szíves készséggel teszszük azt közzé, azon reményben, hogy a hatóság ennek alapján beszünteti azon kellemetlenségeket, melyeknek utazóink csakugyan ki vannak téve. Alig van nap, hogy valaki el ne késsék a vonatról, miután toronyóránkhoz alkalmazza magát, az pedig naponkint késedelemben van. Csak azt jegyezzük még meg, miszerint egyik régibb hírünk, mely szerint a kecskeméti vasúti hivatalnokok nem igen tudnak magyarul, e levél által is igazolva van. Pedig ilyen magyar városban az vajmi hátrányos. Sőt mi is magyar szerkesztőség vagyunk testestől, lelkestől, s megkívánhatjuk, hogy magyarul levelezzen velünk a magyar vasúti hivatalnok. Egyébként pedig köszönet a főnök úr szíves figyelmeztetéséért, miáltal az utazók egy nagy kellemetlenségtől lesznek megmentve. * A sfélegyházi kir. járásbirósághoz második aljárásbirónak Szabó J. félegyházi ügyvéd neveztetett ki ő felségének február 10-től kelt legfelsőbb kéziratával. Üdvözöljük a fiatal derék ügyvédet új pályája küszöbén, aki tehetség- és jellemre nézve méltó társa leend a másik két járásbírónak. * A kecskeméti határban is garázdálkodtak e téren a farkasok. Egy pár hét előtt egy bakancsos katona volt itthon szabadságra, s midőn tanyán lakó szüleitől egy távolabb eső tanyai ismerősük látogatására eltávozott, szülei nem győzték visszavárni, s keresésére indultak. Az úton meg is találták az üres bakancsot, melyből a farkas kiette a hadfit. * Valami szívtelen anya közeledni érezvén a szülés idejét, magzatától erőszakosan megvált, s a budai út melletti szöllő-árokba helyezte el egy kis faládába, hol a szerencsétlen áldozat megtaláltatván, a kapitánysághoz beszállittatott; innen azután a kir. ügyészséghez tétetett át az ügy. A gonosz anya most nyomoztatik, hogy elvegye méltó büntetését. Újabb sürgető ok ez is a lelencz ház létesítésére. Vidéki újdonságok. — A magyar szinügy pártolóihoz. A