Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1872-12-08 / 49. szám
Ötödik évfolyam, 49. szám. Deczember 8. 1872 _________ ___________________ • Előfizetési dij : f Hirdet '..: d 1 17 TI fi 11T7 TI III TI ITIT T A HAT7 ill Vlf I ill I I I fl Ml I if Egész évre . . 5 „ — „ 1 ■ fl ■ ■ Bl 1% | | | Sg'; ^ 1 ®. I B B _ I B B B B A nyilttérben való közle-Megjelenik e lap hetenként I % Illflflm iimv II 1 B BNBB I | BT mény 3 hasábos soráért 10 kr. egyszer, Vasárnap. GflH Ai HHIH WM Hv ■■■■■■■íBhIBB r IIIr i^bJI dLJL qBb 8 számittatik. BG*” Előfizetési pénzek el- Hirdetések elfogadtatnak Gálfogaimnak Gallia Ftilop ,__________.. . . ... 'il!£SS^SSS£l!ISS.kr“““Ismeretterjesztő hetilap. utcza 60. sz. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ czimű vegyes tartalmú hetilap 1873. hatodik évi folyamára. Jövő év elejével a „Kecskeméti Lapok“ hatodik évi folyama veendi kezdetét s az új év e lap irányára nézve új korszakot hozand. A helyi érdekek, az átalános ismeretterjesztés , előhaladás és közművelődés terén fölmerült kérdések megvitatásában öt év alatt e lap egymaga működött; az új évkor megindítandó két testvérlappal együtt jövőben harmadmagával fog e lap Kecskemét város társadalmi terén, ez ős magyar városnak erkölcsi, anyagi és szellemi átalakítása s előhaladása eszközlésében közreműködni. E lap fentartására alakult bizottságnak sikerült Szűcs Imre urat jövőre felelős szerkesztőül megnyerni, kinek a közügyek iránti érdeklődése s a hozzá csatlakozott munkatársak szellemi ereje biztosítékul szolgál arra, hogy e lap még ellentétes viszonyok között is nagy feladatát híven teljesítendi. Iránya e lapnak határozottan jobboldali leend s minden tekintetben a szabadelvű haladás zászlóját követendi. A lap tartalmát illetőleg: városunk és a vidék eseményeit, valamint szellemi és anyagi mozgalmait és az országgyűlés tárgyalásait mindig kiváló figyelemmel fogja kísérni; a tanügy és közmivelődés, a gazdászat és ipar, a városi belügy és rendészet, a földmivelés, gyümölcsészet és bortermelés lesznek a főtárgyak, melyek a lapnak bértartalmát képezendik, annak állandó tárczája pedig ismeretterjesztő hasznos közleményekkel fog kedveskedni, hogy e lap a város minden rendű és állású polgárának érdekes olvasmányt szolgáltasson. Annálfogva tisztelettel kérem a lap eddigi előfizetőit s átalában a t. közönséget, hogy megrendeléseiket a jövő 1873-ik évre megújítani s azokon túl újabb előfizetőket is szerezni szíveskedjenek, figyelmeztetvén egyszersmind, hogy ezen megrendelésekről mielőbb intézkedni méltóztassanak, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. A lap alakja egyelőre a régi marad; megjelenik hetenkint egyszer, minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 25 kr. Félévre ... 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ A hirdetések s nyílttéri közlemények dija e lap mindenik számának homlokán olvasható ; mind az előfizetési, mind pedig a hirdetési dijakat közvetlenül hozzám , nagypiaczon levő könyvkereskedésembe kérem beküldetni. Kecskemét, deczember 5. 1872. Gallia Fülöp, lapkiadó. Téli takarmányozás. Jelen soraink czimétl a téli takarmányozást és nem általán véve a takarmányozást választottuk, mivel nálunk, hol hála ősapáink bölcs takarékosságának, még mintegy 40.000 hold szabad legelő fölött rendelkezik a baromtenyésztő közönség, nyári istállózásról vagy takarmányozásról szó sem lehet, valamint hogy vetett takarmányról sem szólhatunk, a nagyon kevés gazdánál található lóherét kivéve; pedig a vetett takarmány használatát már csak azért is szeretnénk ajánlani tisztelt gazda közönségünknek , hogy a mellett sokkal kevesebb lóbőr kelne el tavasz felé és kevesebb gazda istállójában találnak ama furfangosan összeszerkesztett gépezetet, melylyel tavasz felé az éhség és rosz táplálék következtében elbágyott jószágot szokták reggelenként talpra állítani, vagy egész éjen át talpon tartani, hogy másnap ismét detektálhassa magát a penészszel és porral bőségesen fűszerezett polyvával vagy korhadt szalmával, holott egy pár holdnyi vetett takarmány mindezektől megóvná azon kisebb gazdáinkat, kik elegendő szénatermő kaszálóval nem rendelkeznek s csak néhány darab jószágot tartanak és mégis többet nyúznak, mint akik százával tartják a jószágot. Jelenleg azonban nem célunk a vetett takarmányról tüzetesebben szólni, hanem csak a már szokásban levő téli takarmányozást felemlíteni, fentartván magunknak a vetett takarmány különböző nemeit egy későbbi czikkben fejtegethetni. A jószágtartó gazdának, hogy az általa tenyésztett házi állatok által erejökhöz mért munkát végeztessen, s hogy azokból lehetőleg sok húst, zsiradékot vagy tejhasznot nyerhessen, minél több gyapjút és fajszaporulatot mutathasson fel, vagy némely kiváló eseteknél, hogy földjének javítására minél nagyobb mennyiségű trágyát nyerjen, jószágát jó takarmánynyal kell táplálnia. A legtöbb esetben azonban egy ugyanazon állatfajnál iparkodunk a fent említett haszonnenemekből együttesen többet elérni, amint ez gyakran lehetséges is, különössen a jó és sok trágya nyerés annál biztosabb, minél nagyobb haszonnal érjük el a többi célt. A tudománynyal párosult tapasztalás azt bizonyítja, miszerint minden állatnak szüksége van naponta bizonyos mennyiségű tápanyagra, hogy testének veszteségét, meyet a mozgás, lélekzés és a test kipárolgása által minden pillanatban és folyton szenved , helyre pótolhassa és legalább testének tömegét rendes állásában megtarthassa. Ha mi házi állatainknak csak annyi tápot nyújtunk, amennyi épen elégséges a test tömegének, vagy másként kifejezve az életnek fentartására, akkor azok a táplálékból sem húst, sem tejet, sem gyapjút, sem más a gazdának hasznos terméket nem mutathatnak fel, és ha mi mindemellett az így táplált házi állatoktól még szolgálatot is követelünk, nagyon természetes, hogy az illető állat a tőle kicsikart munkát csak teste épségének rovására végezheti és kénytelen elsoványodni, miután a munka által elhasznált részeket az élet fentartására szükséges tápanyagból nem pótolhatja és igy az igavonó marháról a munka által, a fejős állatról a fejes által, a szó teljes értelmében ledolgoztatjuk és lefejjük a húst. Ha azonban a házi állatoknak használat alkalmával több tápot nyújtunk mint amenynyi az élet fentartására szükséges, akkor az állatok ezen fölösleget hasznos anyagok, u. i. hús, zsír, tej, gyapjú stb. termelésére fordíthatják és fordítják, vagy pedig a test veszteségének, melyet a munka végzése közben szenvedtek, pótlására használják és igy testi erejüket folyton jó karban tartván , sok munkát végeznek, a nélkül, hogy lerontanának. Ha tehát a jószágtartással helyesen akarunk gazdálkodni, soha se szorítsuk házi állatainkat tisztán csak a fentartási táplálékra, csak ha az igavonó jószág a végzett őszi munka után jó erőben jut félre az istálóba és tökéletes pihenésben részesül, mert különben ahelyett, hogy valamit meggazdálkodnánk, bizonyos veszteséget szenvedünk. A jószágtartást úgy tekinthetjük, hogy a gazda a takarmányban bizonyos tőkét előlegez a jószágnak, melyet ő attól kamattal együtt akar visszanyerni akár munkában, akár állati termékekben ; de erre soha sem számíthat, ha csak a fentartásra elég takarmányt előlegez, mert ezt a jószág mind felemészti, a nélkül, hogy az előlegezőnek csak a tőkét is visszafizethetné, annál kevésbé fog kamatot szolgáltathatni s a gazda úgy jár, mint az uzsoratörvények idején az uzsorások, kik a nagy kamat reményében kiadott tőkét elvesztették. Azért mi a marha táplálásávali tösvénykedést határozottan pazarlásnak nevezzük, mert statisztikailag be tudnánk bizonyítani, miszerint ezen kétségbe vonhatlan igazság tekintetbe nem vétele miatt, évenként több millió forintot veszt