Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1872-12-08 / 49. szám

Ötödik évfolyam, 49. szám. Deczember 8. 1872 _________ ___________________ • Előfizetési dij : f Hirdet '..: d 1 17 TI fi 11T7 TI III TI ITIT T A HAT7 ill Vlf I ill I I I fl Ml I if Egész évre . . 5 „ — „ 1 ■ fl ■ ■ Bl 1% | | | Sg'; ^ 1 ®. I B B _ I B B B B A nyilttérben való közle-Megj­elen­ik e lap hetenként I % Illflflm iimv­ II 1 B BN­BB I | BT mény 3 hasábos soráért 10 kr. egyszer, Vasárnap. GflH Ai HHIH WM Hv ■■■■■■■íBhIBB r­ IIIr i^bJI dLJL qBb 8 számittatik. BG*” Előfizetési pénzek el- Hirdetések elfogadtatnak Gál­fogaimnak Gallia Ftilop ,__________.. . . ... 'il!£SS^SSS£l!IS­S.kr“““Ismeretterjesztő hetilap.­­ utcza 60. sz. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ czimű vegyes tartalmú hetilap 18­7­3. hatodik évi folyamára. Jövő év elejével a „Kecskeméti La­pok“ hatodik évi folyama veendi kezdetét s az új év e lap irányára nézve új kor­szakot h­ozand. A helyi érdekek, az átalános ismeret­­terjesztés , előhaladás és közművelődés terén fölmerült kérdések megvitatásában öt év alatt e lap egymaga működött; az új évkor megindítandó két testvérlappal együtt jövő­ben harmadmagával fog e lap Kecskemét város társadalmi terén, ez ős magyar város­nak erkölcsi, anyagi és szellemi átalakítása s előhaladása eszközlésében közreműködni. E lap fentartására alakult bizottságnak sikerült Szűcs Imre urat jövőre felelős szerkesztőül megnyerni, kinek a közügyek iránti érdeklődése s a hozzá csatlakozott mun­katársak szellemi ereje biztosítékul szolgál arra, hogy e lap még ellentétes viszonyok között is nagy feladatát híven teljesítendi. Iránya e lapnak határozottan jobb­oldali leend s minden tekintetben a sza­badelvű haladás zászlóját követendi. A lap tartalmát illetőleg: városunk és a vidék eseményeit, valamint szellemi és anyagi mozgalmait és az országgyűlés tár­gyalásait mindig kiváló figyelemmel fogja kísérni; a tanügy és közmivelődés, a gaz­­dászat és ipar, a városi belügy és rendé­szet, a földmivelés, gyü­mölcsészet és bor­termelés lesznek a főtárgyak, melyek a lapnak bértartalmát képezendik, annak ál­landó tárczája pedig ismeretterjesztő hasz­nos közleményekkel fog kedveskedni, hogy e lap a város minden rendű és állású pol­gárának érdekes olvasmányt szolgáltasson. Annálfogva tisztelettel kérem a lap ed­digi előfizetőit s átalában a t. közönséget, hogy megrendeléseiket a jövő 1873-ik évre megújítani s azokon túl újabb előfizetőket is szerezni szíveskedjenek, figyelmeztetvén egyszersmind, hogy ezen megrendelésekről mielőbb intézkedni méltóztassanak, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. A lap alakja egyelőre a régi marad; megjelenik hetenkint egyszer, minden va­sárnap reggel. Előfizetési ára: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 25 kr. Félévre ... 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ A hirdetések s nyílttéri közlemények dija e lap mindenik számának homlokán ol­vasható ; mind az előfizetési, mind pedig a hirdetési dijakat közvetlenül hozzám , nagy­­piaczon levő könyvkereskedésembe kérem beküldetni. Kecskemét, deczember 5. 1872. Gallia Fülöp, lapkiadó. Téli takarmányozás. Jelen soraink czimét­l a téli takarmá­nyozást és nem általán véve a takarmányo­zást választottuk, mivel nálunk, hol hála ősapáink bölcs takarékosságának, még mintegy 40.000 hold szabad legelő fölött rendelkezik a baromtenyésztő közönség, nyári istállózásról vagy takarmányozásról szó sem lehet, valamint hogy vetett takar­mányról sem szólhatunk, a nagyon kevés gazdánál található lóherét kivéve; pedig a­­ vetett takarmány használatát már csak azért­­ is szeretnénk ajánlani tisztelt gazda közön­ségünknek , hogy a mellett sokkal kevesebb lóbőr kelne el tavasz felé és kevesebb gazda istállójában találnak ama furfangosan össze­szerkesztett gépezetet, melylyel tavasz felé az éhség és rosz táplálék következtében el­­bá­gyott jószágot szokták reggelenként talpra állítani, vagy egész éjen át talpon tartani, hogy másnap ismét detektálhassa magát a penészszel és porral bőségesen fűszerezett polyvával vagy korhadt szalmával, holott­­ egy pár holdnyi vetett takarmány mindezek­től megóvná azon kisebb gazdáinkat, kik elegendő szénatermő kaszálóval nem rendel­keznek s csak néhány darab jószágot tar­tanak és mégis többet nyúznak, mint akik százával tartják a jószágot. Jelenleg azonban nem c­élunk a vetett takarmányról tüze­­­­tesebben szólni, hanem csak a már szokásban­­ levő téli takarmányozást felemlíteni, fentart­­ván magunknak a vetett takarmány külön­böző nemeit egy későbbi czikkben fejteget­hetni. A jószágtartó gazdának, hogy az általa tenyésztett házi állatok által erejökhöz mért munkát végeztessen, s hogy azokból lehető­leg sok húst, zsiradékot vagy tejhasznot nyerhessen, minél több gyapjút és fajszapo­rulatot mutathasson fel, vagy némely kiváló eseteknél, hogy földjének javítására minél nagyobb mennyiségű trágyát nyerjen, jószá­gát jó takarmánynyal kell táplálnia. A leg­több esetben azonban egy ugyanazon állat­fajnál iparkodunk a fent említett haszonne­­nemekből együttesen többet elérni, amint ez gyakran lehetséges is, különössen a jó és sok trágya nyerés annál biztosabb, minél nagyobb haszonnal érjük el a többi c­élt. A tudománynyal párosult tapasztalás azt bizonyítja, miszerint minden állatnak szüksége van naponta bizonyos mennyiségű tápanyagra, hogy testének veszteségét, me­­­­­yet a mozgás, lélekzés és a test kipá­rolgása által minden pillanatban és folyton szenved , helyre pótolhassa és legalább tes­tének tömegét rendes állásában megtarthassa. Ha mi házi állatainknak csak annyi tápot nyújtunk, a­mennyi épen elégséges a test tömegének, vagy másként kifejezve az élet­nek fentartására, akkor azok a táplálékból sem húst, sem tejet, sem gyapjút, sem más a gazdának hasznos terméket nem mu­tathatnak fel, és ha mi mindemellett az így táplált házi állatoktól még szolgálatot is követelünk, nagyon természetes, hogy az illető állat a tőle kicsikart munkát csak teste épségének rovására végezheti és kénytelen elsoványodni, miután a munka által elhasz­nált részeket az élet fentartására szükséges tápanyagból nem pótolhatja és igy az iga­vonó marháról a munka által, a fejős ál­latról a fejes által, a szó teljes értelmében ledolgoztatjuk és lefejjük a húst. Ha azonban a házi állatoknak használat alkalmával több tápot nyújtunk mint ameny­­nyi az élet fentartására szükséges, akkor az állatok ezen fölösleget hasznos anyagok, u. i. hús, zsír, tej, gyapjú stb. termelésére fordíthatják és fordítják, vagy pedig a test veszteségének, melyet a munka végzése közben szenvedtek, pótlására használják és igy testi erejüket folyton jó karban tart­ván , sok munkát végeznek, a nélkül, hogy lerontanának. Ha tehát a jószágtartással helyesen akarunk gazdálkodni, soha se szorítsuk házi állatainkat tisztán csak a fentartási táplálékra, csak ha az igavonó jószág a végzett őszi munka után jó erőben jut félre az istálóba és tökéletes pihenésben részesül, mert különben a­helyett, hogy valamit meggazdálkodnánk, bizonyos vesz­teséget szenvedünk. A jószágtartást úgy tekinthetjük, hogy a gazda a takarmány­ban bizonyos tőkét előlegez a jószágnak, melyet ő attól kamattal együtt akar vissza­nyerni akár munkában, akár állati termé­kekben ; de erre soha sem számíthat, ha csak a fentartásra elég takarmányt elő­legez, mert ezt a jószág mind felemészti, a nélkül, hogy az előlegezőnek csak a tő­két is visszafizethetné, annál kevésbé fog kamatot szolgáltathatni s a gazda úgy jár, mint az uzsora­törvények idején az uzso­rások, kik a nagy kamat reményében ki­adott tőkét elvesztették. Azért mi a marha táplálásávali tösvénykedést határozottan pa­zarlásnak nevezzük, mert statisztikailag be tudnánk bizonyítani, miszerint ezen kétség­be vonhatlan igazság tekintetbe nem vétele miatt, évenként több millió forintot veszt

Next