Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1873-07-06 / 27. szám
_ „ ... i ’ J' /7c)ollí r* j/ft ** n ftv Hatodik évfolyam._______________ 27. szám. Július 6. 1873. i^^zetési dij: ^' m r Szerkesztői szállás : Hirdetések elfogadtatnak G a 1-Hnl-inflt' 91500 7 lmvít a mr . . _ - li a Fülöp könyvkereskedésében, ^ 1 \\ . t ' \ ... \f fa fn If A 4 O li In IIt A 4* ■ Ian hova az előfizetési pénzek, hirdelap szellemi részét illető V6QV0STcrrT3lETILI Il fl 1 II rl fi tési dijak és minden alap anyagi közlemények küldendők. J ^ " részét illető közlemények kül______ dendők. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ című vegyestartalmú hetilap 1873. július—septemberi évnegyedére. Előfizetési ára: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 fiz. 25 ki*. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ A hirdetések s nyílttéri közlemények dija e lap mindenik számának homlokán olvasható; mind az előfizetési, mind pedig a hirdetési dijakat közvetlenül hozzám , nagypiacon levő könyvkereskedésembe kérem beküldetni. Kecskemét, július 4. 1873. Gallia Fülöp, lapkiadó. Egy kevés politika. A fényes portának nagyon roszul mentek dolgai, nem volt pénz, nem hitel, de annál nagyobb, pazarabb a háztartása és a nép is kezdett zúgolódni; az okosabbjai kezdtek tehát tanácskozni, hogy kelljen a bajon segíteni, mert a fényes porta közel áll a szétbomláshoz. Kutatták a baj okait s azt találták, hogy legnagyobb baj a hárem , mert ez emészti a jövedelmek legnagyobb részét, itt kelltehát takarításokat csinálni, hozzá is fogtak azonnal, minek az a sok fogat? beleülhet 10 három hölgy is egy omnibuszba, az a sok drága papucs is sokba kerül, érje be 3—4 is egypárral és igy tovább. Meg is gazdálkodtak egy szép összeget, de egy öreg basa, kinek a szavára azonban a többiek nem hallgattak, azt mormogta: „nem ér ez így semmit, hanem el kell törülni az egész háremet!“ láz a törökös história jutott eszünkbe, midőn „Kecskemét“ laptársunk múlt heti politikai vezércikkét olvastuk , melyben a cikkező keserves panaszát nyújtja és vastag könyeket hullat a baloldal súlyos vereségei és a két árnyalata közt kitört, át nem hidalható szétválása fölött; sehogysem tudja politikusunk megérteni, hogy a baloldal két árnyalata nem tudott eddig soha egy erős párttá egybeolvadni, nem volt képes az országban többségre vergődni és miután elmélkedéseit megható elégikus hangon bevégzi, azon eredményre jut, hogy már most nincs egyéb út, nincs egyéb mentség, mintha a baloldal az egyedül üdvözítő Simonyi Ernő hazafias zászlója alá seregük, aztán meglesz a többség, meglesz minden, persze előbb még a hitszegő Tisza, Ghyczy szűrét ki kell tenni. Engedje meg „Kecskemét,“ tisztelt politikusa, s mi e tekintetben, talán másban is egyet nem érthetünk vele, mi egy véleményben vagyunk a fölemlített öreg török basával, ki a háremet, a systemát vélte eltörlendőnek, mert rész volt, mi a volt baloldal életképtelenségét abban találjuk, hogy hibás volt politikája. Most persze másként állnak a dolgok és éppen ez nem tetszik „Kecskemét“-nek. Egyébiránt mi ezt csak úgy mellesleg érintjük, nekünk baloldali laptársunk politikai nézetéhez semmi közünk, nem lehet célunk azt megtámadni, vagy megcáfolni, annál kevésbé, mert a „Kecskeméti Lapok“ nem lévén politikai lap, mi nem bocsájtkozhatunk politikai vitatkozásba; de szívesen bevalljuk, hogy az említett, cikk minket kecskemétiekül nagy mértékben érdekelt és kellett hogy érdekeljen, mert tisztába jöttünk általa némely dolgokra nézve, mikben azelőtt csak gyanítottunk és sejtelmeink voltak. Nagyérdekű előttünk e cikk , mert benne a kecskeméti baloldal — nem tehetünk róla, de lapja nyilatkozatát az ő nyilatkozataként kell vennünk — valahára szintvallott, kimondta, hogy neki nem kell Tisza, Ghyczy, ezek menjenek át a jobboldalhoz , ő szélsőbal és követni akarja és fogja Simonyi Ernőt. Most már tisztában vagyunk és tisztában lesznek a választók is. Ez pedig nem közönyös dolog; alkotmányos országban, hol a polgárok választási jogára méltán oly nagy súly fektettetik, kell, hogy a választók politikai nézeteikre és meggyőződéseikre nézve magukkal tisztába jöttek legyen. Nálunk a választók politikai nézeteikről nemcsak hogy tisztult fogalmakkal nem bírtak, de még csak tájékozottsággal sem. A jobboldal állása egyszerű volt, bevallotta, hogy ő jobboldali ezzel mindent mondott, aztán szidhatták érte, amennyit tetszett, de a baloldalnál nagy volt a confuzio, akarva nem akarva, tudva nem tudva egymás mellett emlegették Ghyczyt Madarászszal, Tiszát Csanádyval, anélkül, hogy fogalmuk lett volna azon mély űrről, mely e két nevet, e két politikai fogalmat egymástól elválasztja, ami józan gondolkozás, vagyonos baloldali polgártársaink, halálig állították, miszerint ők szintúgy,mint a deákpártiak a nemzet békés fejlődését óhajtják és minden zavargástól mentek akarnak maradni, de azért teli torokból éljenezték Simonyit, Tóvölgyi Tituszt, Áldort stb. Ennél zavartabb fogalmakat a politikában képzelni nem lehet. A népkörben készült programot, melyet az alsókerületi követjelöltnek elfogadni kellett, túlságaiban és féktelenségében messze földön kereshette párját és ugyanabban a népkörben, ugyanazok a pártvezérek felsőkerületi képviselőjelöltül felállították Kiss Miklóst, ki mint egyik legmérsékeltebb baloldali képviselő, ama programmot a leghatározottabban visszautasította volna és kinek maradandó érdemül rójtuk föl azon szilárd állhatatosságát, melyet a választások ideje alatt is, környezete heveskedései ellenében meg tudott tartani. Sajátságos és valóban mulatságos jelenség volt az, hogy az úgynevezett 48-as párt, mikor választáskor zászlója alá sorakozott, alig tudott 100 szavazatot összehozni, pedig tudhatta és mondta mindenki, hiszen Kecskeméten a középbalt csak egy maroknyi kis sereg képezi, a többi, kik a népkörbe járnak imádkozni, és kik a választók nagy zömét képezik, mind szélbalt. Ilyen viszásság, ily kétszínű játék utóvégre is megzavarta a népet politikai gondolkodásában, megingatta hitét, bizalmát, meggyőződését; nem mert hinni bármit beszéltek neki, mert amit látott, az ellenkezett azzal amit hallott, csodálkozik-e aztán még „Kecskemét“ politikusa , hogy a baloldal nem tudott többségre vergődni, sőt hogy tért vesztett országszerte? mi ugyan nem csodálkozunk rajta, sőt természetesnek találjuk, mert csak az igazság, a valódi meggyőződés hódít maradandóan, a káprázat pedig pillanatnyi hatás után eltűnik. A mondottak mind csak a múltakra vonatkozik, most, tudjuk, egész másként álnak a dolgok, új pártalakulások processusát éljük és a kecskeméti baloldali tanok hirdetői most már határozottan és nem titkon, Simonyi Ernő nevét tűzik zászlójuk élére, vagyis a szélsőbal, ezen leghevesebb, legszenvedélyesebb szereplőjében vélik azt az igézetet feltalálni, melylyel az annyira áhítozott többséget meg lehet teremteni. Ez egyébiránt az ő dolguk, ahhoz semmi közünk nincs, mi ez alkalommal csak őszinte elismerésünket akarjuk kifejezni politikai nyíltságukért, mit eddig eljárásukban nem tapasztaltunk. Minek is titkolódtam, födött játékot űzni? mondja ki mindenik bátran meggyőződését, ez edzi az öntudatot és bátorságot a meggyőződésben. A kecskeméti baloldal ez újabb fordulatára csak az a megjegyzésünk van, hogy Simonyi Ernőért veszedelmes, válsághajhászó, romboló politikájuknak nem nyílik tér a mi higgadt, munkás polgárságunk közepette és jól esik hinnünk, hogy e föltevésünkben nem fogunk csalatkozni. Mi deákpárti létünkre is üdvözöljük a hazafias , mérsékelt és őszintén lejális ellenzéket, mint nélkülözhetlent a haza üdvének előmozdítására, de a zavargás, szenvedélyes elemektől megóva szeretjük látni társadalmunkat és nemzetünket.