Kecskeméti Lapok, 1874. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Hetedik évfolyam. 1. szám. Január 4. 1874. Előfizetés'! dij: ____ ____ ' # _____ ___ Sl! \| I Mil I I I fi Fill 'ssxisr jVJj U U Jn Lili JU 11 LülUJl. Bélyegdij minden beigtatásért Szerkesztői szállás: 30 kr. Hal-piac, 250. SZ., hová a \l I ___ /. |_ _ X ■ | Hirdetések elfogadtatnak Tóth ap szellemi részét illető V GOVGSTIlrlf !­ffl I] II P T I I H ti László könyvnyomdájában, S­ik közlemények küldendők. lOJJJOOini U I III U II G­­ I I O. tized Budai-nagy-utca 184. se. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hatodik év­folyam lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szí­veskedjék, nehogy a szétküldésben fenaka­­dás történjék. Előfizetési dij postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre. . . 5 frt — kr. Fél „ 2 „ 50 „ Negyed „ . 1 frt 50 kr. Adakozások. A kolera-járvány alatt özvegység- vagy árvaságra jutott szegények segélyezésére adakoztak: Májer János 5 frt.., Salamon Zsigmond 2 frt., Tóth Ignác urak 5 frt., P. Fekete Jánosné asszony 5 frt., három testvér tanuló 3 frt., mely az 52-ik számban kimutatott 501 frt. 70 krral 521 frt. 70 kr. Az év elején. Az újév küszöbét átlépve , egy újév elején találjuk magunkat. „Le roi est mort“, „vive le roi“, fran­cia közmondás sehol és sohasem oly jogo­sult, mint az ó-év kimúlása és egy újév születésénél. Még viszhangzik az ó-év koporsójára do­bott utolsó göröngy tompa zaja, az ó-év utolsó órájának 12-ik ütésének hangja, mi­dőn már az újévben élünk. Egy újév kezdetén remény és aggoda­lommal nézünk a jövő elé, hogy szenvedést, bánatot vagy örömöt, boldogságot hoz-e számunkra? Az újév elején még egyszer visszapillan­tunk az alig kimúlt ó-évre és egy rövid szemlét tartunk annak eseményein és emlé­kezetünkben még egyszer átéljük annak örö­meit, bánatait. A múlt mindig tanúságul szolgál a jö­vőre. Tanulhat belőle a ki akar és a kinek tetszik. Az 1873-ik évet pár nap előtt temettük a számára megásott sírba, melyen még rá­hullatott könnyeink sem száradtak fel. Az eltemetett évben kevés öröm, még kevesebb áldás jutott osztályrészünkül, azért kimúlása fölött nincs okunk keseregni, és nem érdemli meg, hogy könyeket­ hullas­sunk utánna. De megkönyeztük emlékét, a szenvedé­sek­, a fájdalmakért, miket ránk hozott és ránk hagyott. Az 1873. év sötét betűkkel lesz hazánk történelmében feljegyezve, és nemzetünk gyászévei közé fogja azt számítani. Mert számtalan és nagy csapásokat ho­zott hazánkra és nemzetünkre. Az infu­lános szárazság okozta terméket­lenség hány családot juttatott ínségre és hány szűkölködő ■és éhező családot te­remtett. Hazánk legnagyobb részében pusztított öldöklő angyal, a szomorú emlékű kolera­­járvány 100,000-nél több új sírral szapo­­rítá sírkertjeinket, megritkítva különben is nem nagy számú nemzetünket, hány csa­ládba hozott szomorú gyászt, hány özve­gyet és árvát hagyott­­óraink közt. Az általános pénzzavar, a hazánkat is sújtott krach hány csa­ldot tett tönkre és hány családnak adott kezébe koldus­botot. És államkormányz­­ünk alkotmányos életünk 7-ik évében majdnem zátonyra futott. Jó sorsunk és az .. oeni gondviselés ha­zánk ügyének rende­sét és nemzetünk kormányzatát ön kezeinkbe tette le, és sa­ját fiai vezetésére bízta. És alkotmányos életünk , önkormányza­tunk 7-dik évében a haza sorsán aggódó hazafi keblében önkénytelen azon aggoda­lom merül fel, ha váljon nemzetünk meg­érett-e , vagy alkalmas-e az önkormány­zatra ? Államháztartásunk mindig növekedő deficittel tartható fenn, rosz és könnyelmű gazdaként adósságot adósságra halmozunk, mivel csak így bírjuk leghalaszthatlanabb szükségleteinket födözni, magunkat illetőleg állami háztartásunkat fentartani, csak a jó isten, a magyarok hagyományos istene mentett meg a bukástól. Íme ide juttatta hazánkat a pártoskodás vak szenvedélye, nemzetünknek a sza­badságnak a szabadossággal össze­tévesztő hajlama és öröklött magyar beteg­sége a fizetni nem szeret és és nem akarás, a törvény" iránti tiszteletlensége és végre a kormány habozása, ingadozása és indokolatlan kíméletessége, gyengesége. Ide a számitni nem tudó rosz gazdál­kodás. Önsorsunk urává téve, hazánk ügye, és nemzetünk sorsának intézését, kormány­zatát kezeinkbe nyerve, a lelkesedéstől , a magyar t­íztől elragadtatva, ezer év mulasz­tásait egyszerre helyre hozni, mindent pó­tolni , szóval egy varázsszóra mindent terem­teni akartunk . . . igazán semmiből. Erőnket, tehetségünket túlbecsülve, va­gyoni helyzetünket megmérni, számbavenni nem tudunk, oktalan, helytelen költséges­kedésbe keveredtünk. A nélkülözhetlen, a szükséges, a hasz­nos közt különbséget tenni és helyes sor­rendet megállapítani nem tudánk, vagy­­nem akaránk. Sőt a szép és kényelem igényeinek is ele­get tenni, szóval mindent egyszerre terem­teni akartunk. Boulevard, sugárút, körút kellett, mi­dőn hazánk némely vidékein az év egy ré­szében az utak végtelen rosszasága miatt teljesen fennakad a közlekedés. A világdivatnak hódolva , más gazdag országok és előhaladt nemzetek után indul­va, akarunk öltözködni, háztartásunkat be­rendezni, midőn még sok helyen szegény­ségünk rongyai kandikálnak ki. Valóságos „Fenn az ernyő, nincsens^&^^^L' kas“ gazdálkodást tízünk. Hála a gondviselésnek, hogy még jókor észrevettük a bajt, a veszélyt, mély­­ hazánkat és nemzetünket romlással, elme­­rüléssel fenyegette. A bajt, a hibákat és azok okait ismer­jük; a múlt hibáin, botlásain okulva, tud­illír ■»---» tf L-/AI -Ao .-w-vi*- . 1- -.11 1 - •• 1 j xV i.;*» «... ui. t Iivm iliiitiiik­ , hogy a bajból és veszélyből kimeneküljünk és hazánk boldogságát, nemzetünk jólétét elősegíthessük, megalapíthassuk. Bízunk nemzetünk szívósságában és fiai­nak meleg h­azafiságában, hogy a veszélyt elhárítani és hazánk nagyságát és nemze­tünk boldogságát nemes törekvéssel, vál­­vetve egyesült erővel megállapítani egye­düli és nemes törekvésünk leend. A siker fölött nincs kétségünk. A kimúlt 1873-ik év sok bánatott, sok szenvedést hozott hazánk és nemzetünkre, sok öröm- és boldogságtól fosztott meg, de egy éyrel gazdagított­ a tapasztalással, és egytől nem foszthatott meg : a reménység­től; reményleni, bízni egy szebb, egy jobb jövőben. A szenvedéseket, a csalódásokat, a fáj­dalmakat, a nyomort, keserű emlékeikkel temessük el vele sírjába, hol a temetés­nél és az újév születésénél buzgón fohász­kodjunk a magyarok istenéhez, hogy nem­zetünkre , — mert „Megbünh­ödte már e nép A múltat s jövendőt .. . Hozzon vig esztendőt.“ De az imádsághoz tett is szükséges, a múltak emlékein elmerengeni és a múlt szenvedések fölött sóhajtani mit ér; a haza boldogságát és nemzete jólétét szivén viselő minden jó magyarnak elengedhetlen és szent kötelessége tehetsége szerint, a haza felvi­rágzásáért és a nemzet boldogságáért tettel is közreműködni,­­ mert „Hass, alkoss, gyarapíts, A haza fényre derül.“

Next