Kecskeméti Lapok, 1874. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1874-01-04 / 1. szám
Hetedik évfolyam. 1. szám. Január 4. 1874. Előfizetés'! dij: ____ ____ ' # _____ ___ Sl! \| I Mil I I I fi Fill 'ssxisr jVJj U U Jn Lili JU 11 LülUJl. Bélyegdij minden beigtatásért Szerkesztői szállás: 30 kr. Hal-piac, 250. SZ., hová a \l I ___ /. |_ _ X ■ | Hirdetések elfogadtatnak Tóth ap szellemi részét illető V GOVGSTIlrlf !ffl I] II P T I I H ti László könyvnyomdájában, Sik közlemények küldendők. lOJJJOOini U I III U II G I I O. tized Budai-nagy-utca 184. se. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hatodik évfolyam lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési dij postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre. . . 5 frt — kr. Fél „ 2 „ 50 „ Negyed „ . 1 frt 50 kr. Adakozások. A kolera-járvány alatt özvegység- vagy árvaságra jutott szegények segélyezésére adakoztak: Májer János 5 frt.., Salamon Zsigmond 2 frt., Tóth Ignác urak 5 frt., P. Fekete Jánosné asszony 5 frt., három testvér tanuló 3 frt., mely az 52-ik számban kimutatott 501 frt. 70 krral 521 frt. 70 kr. Az év elején. Az újév küszöbét átlépve , egy újév elején találjuk magunkat. „Le roi est mort“, „vive le roi“, francia közmondás sehol és sohasem oly jogosult, mint az ó-év kimúlása és egy újév születésénél. Még viszhangzik az ó-év koporsójára dobott utolsó göröngy tompa zaja, az ó-év utolsó órájának 12-ik ütésének hangja, midőn már az újévben élünk. Egy újév kezdetén remény és aggodalommal nézünk a jövő elé, hogy szenvedést, bánatot vagy örömöt, boldogságot hoz-e számunkra? Az újév elején még egyszer visszapillantunk az alig kimúlt ó-évre és egy rövid szemlét tartunk annak eseményein és emlékezetünkben még egyszer átéljük annak örömeit, bánatait. A múlt mindig tanúságul szolgál a jövőre. Tanulhat belőle a ki akar és a kinek tetszik. Az 1873-ik évet pár nap előtt temettük a számára megásott sírba, melyen még ráhullatott könnyeink sem száradtak fel. Az eltemetett évben kevés öröm, még kevesebb áldás jutott osztályrészünkül, azért kimúlása fölött nincs okunk keseregni, és nem érdemli meg, hogy könyeket hullassunk utánna. De megkönyeztük emlékét, a szenvedések, a fájdalmakért, miket ránk hozott és ránk hagyott. Az 1873. év sötét betűkkel lesz hazánk történelmében feljegyezve, és nemzetünk gyászévei közé fogja azt számítani. Mert számtalan és nagy csapásokat hozott hazánkra és nemzetünkre. Az infulános szárazság okozta terméketlenség hány családot juttatott ínségre és hány szűkölködő ■és éhező családot teremtett. Hazánk legnagyobb részében pusztított öldöklő angyal, a szomorú emlékű kolerajárvány 100,000-nél több új sírral szaporítá sírkertjeinket, megritkítva különben is nem nagy számú nemzetünket, hány családba hozott szomorú gyászt, hány özvegyet és árvát hagyottóraink közt. Az általános pénzzavar, a hazánkat is sújtott krach hány csaldot tett tönkre és hány családnak adott kezébe koldusbotot. És államkormányzünk alkotmányos életünk 7-ik évében majdnem zátonyra futott. Jó sorsunk és az .. oeni gondviselés hazánk ügyének rendesét és nemzetünk kormányzatát ön kezeinkbe tette le, és saját fiai vezetésére bízta. És alkotmányos életünk , önkormányzatunk 7-dik évében a haza sorsán aggódó hazafi keblében önkénytelen azon aggodalom merül fel, ha váljon nemzetünk megérett-e , vagy alkalmas-e az önkormányzatra ? Államháztartásunk mindig növekedő deficittel tartható fenn, rosz és könnyelmű gazdaként adósságot adósságra halmozunk, mivel csak így bírjuk leghalaszthatlanabb szükségleteinket födözni, magunkat illetőleg állami háztartásunkat fentartani, csak a jó isten, a magyarok hagyományos istene mentett meg a bukástól. Íme ide juttatta hazánkat a pártoskodás vak szenvedélye, nemzetünknek a szabadságnak a szabadossággal összetévesztő hajlama és öröklött magyar betegsége a fizetni nem szeret és és nem akarás, a törvény" iránti tiszteletlensége és végre a kormány habozása, ingadozása és indokolatlan kíméletessége, gyengesége. Ide a számitni nem tudó rosz gazdálkodás. Önsorsunk urává téve, hazánk ügye, és nemzetünk sorsának intézését, kormányzatát kezeinkbe nyerve, a lelkesedéstől , a magyar tíztől elragadtatva, ezer év mulasztásait egyszerre helyre hozni, mindent pótolni , szóval egy varázsszóra mindent teremteni akartunk . . . igazán semmiből. Erőnket, tehetségünket túlbecsülve, vagyoni helyzetünket megmérni, számbavenni nem tudunk, oktalan, helytelen költségeskedésbe keveredtünk. A nélkülözhetlen, a szükséges, a hasznos közt különbséget tenni és helyes sorrendet megállapítani nem tudánk, vagynem akaránk. Sőt a szép és kényelem igényeinek is eleget tenni, szóval mindent egyszerre teremteni akartunk. Boulevard, sugárút, körút kellett, midőn hazánk némely vidékein az év egy részében az utak végtelen rosszasága miatt teljesen fennakad a közlekedés. A világdivatnak hódolva , más gazdag országok és előhaladt nemzetek után indulva, akarunk öltözködni, háztartásunkat berendezni, midőn még sok helyen szegénységünk rongyai kandikálnak ki. Valóságos „Fenn az ernyő, nincsens^&^^^L' kas“ gazdálkodást tízünk. Hála a gondviselésnek, hogy még jókor észrevettük a bajt, a veszélyt, mély hazánkat és nemzetünket romlással, elmerüléssel fenyegette. A bajt, a hibákat és azok okait ismerjük; a múlt hibáin, botlásain okulva, tudillír ■»---» tf L-/AI -Ao .-w-vi*- . 1- -.11 1 - •• 1 j xV i.;*» «... ui. t Iivm iliiitiiik , hogy a bajból és veszélyből kimeneküljünk és hazánk boldogságát, nemzetünk jólétét elősegíthessük, megalapíthassuk. Bízunk nemzetünk szívósságában és fiainak meleg hazafiságában, hogy a veszélyt elhárítani és hazánk nagyságát és nemzetünk boldogságát nemes törekvéssel, válvetve egyesült erővel megállapítani egyedüli és nemes törekvésünk leend. A siker fölött nincs kétségünk. A kimúlt 1873-ik év sok bánatott, sok szenvedést hozott hazánk és nemzetünkre, sok öröm- és boldogságtól fosztott meg, de egy éyrel gazdagított a tapasztalással, és egytől nem foszthatott meg : a reménységtől; reményleni, bízni egy szebb, egy jobb jövőben. A szenvedéseket, a csalódásokat, a fájdalmakat, a nyomort, keserű emlékeikkel temessük el vele sírjába, hol a temetésnél és az újév születésénél buzgón fohászkodjunk a magyarok istenéhez, hogy nemzetünkre , — mert „Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt .. . Hozzon vig esztendőt.“ De az imádsághoz tett is szükséges, a múltak emlékein elmerengeni és a múlt szenvedések fölött sóhajtani mit ér; a haza boldogságát és nemzete jólétét szivén viselő minden jó magyarnak elengedhetlen és szent kötelessége tehetsége szerint, a haza felvirágzásáért és a nemzet boldogságáért tettel is közreműködni, mert „Hass, alkoss, gyarapíts, A haza fényre derül.“