Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

Hetedik évfolyam. 27. szám. Július 5. 1874. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Negyedévre . . 1 írt. 50 kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: ital-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. SKEMÉTIL Ír­ji Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr., —többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedés adatik A nyilttéliben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számitta­tik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kv. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utc­.a 184. sz. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk múlt számával a hetedik év­folyam második negyede lejárván, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, h­ogy e lap további megrendeléséről mielőbb gon­doskodni szíveskedjék, nehogy a szétkül­désben fenakadás történjék. Előfizetési dij postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre... 5 frt. — kr. Fél „ . . . 2 „ 50 „ Negyed „ . . . 1 „ 50 kr. A kecskeméti takarékpénztár. Az úgynevezett „Kecskeméti taka­rékpénztár“ mind a fővárosban, mind a vidéken már is jelentékeny névre és hitelre ten szert. Kezünkben az intézetnek 1873. évre vonatkozó üzletforgalmi kimutatása, s azon elvitázhatlan tény, hogy egyenlő bevétel és kiadási tételben í­zletforgalma már a hato­dik évben, és egy gazdálkodó városban négy millió s hatvanhétezer frt. 67 kr. ösz­­szegre emelkedett, a jelzett jó nevet és biz­tos hitelt önmagában fényesen igazolja. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a mi városunk is , mind anyagi mind szellemi tekintetben, párhuzamban a korábbi évek­kel , és egészben véve, nevezetes előhaladást tanúsít. Ezt különösen feltünteti azon né­hány solid nevű és hitelű ifjú intézet, a­mely anyagi előhaladásunk emelését tűzvén ki feladatául, szerencsés tapintattal lett mind alakítva, mind célszerűen szervezve és fen­­tartva. Ilyenekül jelenthetjük a helyben működő két társulati gőzmalmot. Tisztes versenyben évek óta egymással nemcsak a közönségnek és vidéknek fogyasztási igényeit készletük és forgalmukkal teljesen kielégítik, de a közgazdaság örvendetes előnyére szépen és hasznolhajtólag is működnek. Ilyen intézetekül ismerhetjük el a ke­belbeli három pénzintézetet, az úgynevezett népbankot, a központi, s a kecskeméti ta­karékpénztárt. A jelzett pénzintézetek nem lármával, de csöndesen s elég áldásosan működnek. Az utolsó időkben a még társulatoknál is­­ betegséggé fajult szédelgéstől és nyelvágytól nem hagyván magukat elragadtatni, követ­kezetes távoltartással és szilárd üzletvitellel mind egyeseket, mind részvénytársulataikat­­ megkímélték a károsodástól. És ezen elis­merésre méltó jelenség nemcsak azt tanú­sítja , hogy az intézetek sorsa és üzletvitele jó és hűséges kezekben van letéve, hanem azt is, hogy a közönség bizodalmát egész­ben megérdemlik. A jelzett intézetek elseje s legrégibb az úgynevezett „Kecskeméti takarékpénztár.“ Ha visszaemlékezünk azon nem igen rég múlt évekre , a­midőn még a negyven­ötezernyi népességű Kecskemétnek takarék­­pénztára nem volt, s a fővárosi megyei takarékpénztárnál személyes hitele kivéte­lesen csak kevés helybelinek levéli, majd­nem az összes népesség, rendes és rendkívüli szükségei esetében úgyszólván egyedül a kevés számú, és azért monopolizáló pénz­­tőzsérekre és uzsorásokra lett utalva, a midőn egyesek jelentéktelen kölcsönzése is csak rizikóval , tetemes anyagi hátrány és károsodással volt eszközölhető, s a midőn a filléreit megtakarítani tudó, és gyümöl­­csöztetni akaró polgár azt veszélyeztetés nélkül el sem helyezhette, valóban ezen kínos visszaemlékezésnél nemcsak azon cso­dálkozik az ember, hogy ugyan, legalább a községhatóság nemes feladata szerint miért nem törekedett már évtizedek előtt a köz­szükség érzetében ilyen pénzintézetet, bárha községi garancia mellett érvényesíteni, úgy más részről lehetlen elismeréssel nem vi­seltetni azon első és legrégibb pénzintézet iránt, a­mely évek előtt igen tapintatosan, a kellő órában a közérdekben nem habozott, nem késlekedett tényleg takarékpénztárrá alakulni; elég eszélyes, gondos és tevékeny volt csakhamar nyitott hitelével és üzletével mind a közszükségen segélni, mind a népünknél addigran meglehetősen hiányzott takarékosságra kedvező alkalmat, biztos alapot, és szemlélhető lendületet nyújtani. Nem kisebb érdeme az intézetnek, hogy működése kedvező első évében már a fővárosi pénzintézetek többjeinél hitelt szerezvén és biztosítván magának, ez­által akkor is, a­midőn nálunk, gazdanépességnél a pénzfor­galom rendesen fel szokott akadni, képe­sítve lett a pénzszükségen előnyösen segéteni, s jótékonyságát minden körülmények közt, és mindinkább szélesebb mérvben érvénye­síteni. Ha hozzá­vesszük és gondoljuk azon valóban patriarchális modort, és díjfizetéssel nem járó előzékenységet, a­melyet nálunk a más vidéki pénzintézetektől eltérőleg, a segélyt igénylő a takarékpénztárnál biztosan feltalál, úgy ezen intézet irányában még több elismerés és bizalommal kell visel­tetnünk. Nem kis mérvben fokozza érdemét az intézet azzal, hogy ép a város közepén, tetemes áldozattal megszerezvén a Czollerné­­féle háztelket, ott az ismeretes terv szerint, egy eddig nálunk páratlan szépségű kéteme­letes palotát kezd építtetni. Mind­ezen jótékonyság, mind­ezen ér­dem érvényesítésénél oroszlánrésze van az intézet élén álló derék igazgató Lestár Péternek, a vele hűségesen és önzetlenül működő kevés számú régi tisztikar és vá­lasztmánynak. Hogy a jeles intézet mind a városi népesség kebelében, mind a főváros­ban és vidéken oly szilárd névvel és hi­tellel bír , hogy egyikének ismertetik el már üzlet­forgalmának hatodik évében az ország jelesebb és biztosabb pénzintézeteinek, az kétségtelenül legnagyobb részben -az ő ta­pintatos vezérletük-, az ő következetes te­vékenységük­ és hűségüknek tulajdonítható. Adja Isten, hogy az eddigi működésével annyi jót, annyi üdvösét gerjesztett intézet még szélesebb mérvben fokozhassa és érvé­nyesíthesse tevékenységét, s azon intézet, a­mely közelebbi üzlet­ kimutatása szerint oly jelentékeny és áldásos forgalmat volt képes egy kizárólag gazdaközönség kereté­ben eszközleni, az bizonyosan méltó is arra , hogy irányában a tápláló bizalom és párt­fogolás évről-évre kiválólag fokoztassék és megkétszereztessék b e. Kecskemét szab. kir. város köztörvény­­hatósági bizottságának 1874. évi június 17-dikén és 18-dikán tartott rendes havi közgyűlése. (F­olytatás.) Szél Pál és tilosban legeltetésen ért társai azon folyamodásának, melyben magokat a birságolás alól azon okból kérik felmentetni, mivel azon időben, mikor ők a kisrétet legeltették, a kisrét senkié sem volt, mert a régi bérlők bérlet ideje lejárt, újabban pedig még nem volt haszonbérbe adva: — a közgyűlés azokat, kik a tilalmazás után újólag a tilos legeltetésen kapattak, a birság alól felmentette. Ifjú Zsifkovics Antal sebész oklevele kö­­zönségesittetett. Kurzweil Nándor lovas örvezető­ 500 frt. fize­tését 700-ra kérte felemeltetni; kérelmével eluta­­sittatott, azonban a drágasági pótlék 3 hónapi időszakra részére 10 írtban havonként megállapit­­tatott. Hábel János a várostól csücske földet vásárol­ván, annak vételárából 200 frtot 1875. évi január 1-je napjáig kamat nélkül kívánt magánál hagyatni, de e kívánságát a városi tanács nem teljesítette, kötelezvén öt f. évi Szent Mihály napján a 200 frtot 6% kamatával együtt befizetni, e végett a közgyűlést kéri, hogy a tanácsi intézkedés meg­szüntetésével kívonatát teljesítse, de a közgyűlés a városi tanács intézkedését hagyta helybe. Nemes Gergely és bárány vágó társai a városi­­ tanácstól azt kérték, hogy a vágásra szánt bárá­nyok legeltetése miatt rájuk rótt birság lefizetése alól mentessenek fel; folyamodványukra a tanács a bírság behajtását felfüggeszté, mivel ez ideig a bárányoktól szájbér nem szedetett, s intézkedést kért az iratok beterjesztésével; — a közgyűlés a tanács eljárását helyeselvén elrendeli, hogy a bá­rányokra nézve ezentúl 10 kr. szál bér szedessék. S. Kovács Gáspár és Tormássy István lovas­i kézbesítők, a lovas pandúrok részére utalványozott drágasági pótlékot maguk részére is kiadatni kér­ték , azonban a közgyűlés kérelmüket elvetette. A városi követelések kamatainak felszámítása iránt a jogügyi bizottság véleménye alapján tett intézkedését — mely szerint a kamatok kamatai nem követelhetők — a városi tanács közgyűlés elé terjeszté, minek következtében a könyvelő hivatal­a oda utasítt­atott, hogy ezután a lakosok terhére

Next