Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1875-05-16 / 20. szám
Nyolcadik évfolyam.______________________ 20. szám. Május 16. 1875. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, háttoz hordva. Negyedévre . . 1 írt. 50 ár. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjeleli hetenként egyszer , Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor , egyszeri hirdetésnél 5 kr.,többszörvagy terjedelmes hirdetésein nél árleengedés adatik. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. számittatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. A kecskeméti jogakadémia szervezete. Kecskemét város 1874-ik évi július hó 17-ik napján tartott rendes havi törvényhatósági bizottsági közgyűlésében megállapította a módozatokat és elfogadta a feltételeket, melyek alatt hozzájárul a kecskeméti jogakadémiának új szervezetéhez. A 16 pontból álló módozatokat és feltételeket ismerik a közgyűlés tagjai és lapunk olvasói is, azokat itt újra egész részletességgel elősorolni fölöslegesnek tartjuk, csupán néhány Kecskemét közönségére vonatkozó feltételek felemlítését tartjuk szükségesnek , ugyanis: az 1. §. szerint „Kecskemét sz. kir. város törvényhatósága e tanintézet fentartása végett 3 rendes tanári székre, egyenkint 1200 osztr. értékű forinttal, évenként 3600 osztr. értékű forintot saját pénztárából felajánl és kötelez sat.“ A 4. sz. „A tanpénz 30 azazharminc forint p. ért. évi díjban állapittatik meg, helybeniekre épen úgy mint a vidékiekre valláskülönbség nélkül sat.“ A 8. sz. „A tanintézet ügyeinek vezetésére akadémiai tanács alakittatik, melynek hivataluknál fogva állandó tagjai lesznek a működő 8 rendes tanárok, kik ebben egy harmadrészt képeznek, a két harmadrészt pedig három évenként egyenlő számban az eddigi patronátus és Kecskemét város köztörvényhatósága választja sat.“ E három pontban foglaltak érdeklik leginkább és legközelebbről Kecskemét közönségét. Az egész szervezetre, de különösen e három pontozatra elmondottuk nézetünket a „Kecskeméti Lapok“ múlt, évi 36. és 37-ik számaiban, és kijelentettük azon meggyőződésünket, hogy a szervezet megállapításánál nem helyesen járt el a törvényhatóság, és hogy több hibát követett el. De azt hittük, hogy már „eső után köpönyeg“ a mi észrevételeink, miután a szervezet 1874/5. tanévvel életbe léptetendő volt. Az új szervezet a kitűzött időben, és így máig sem lépett életbe; az indokokat, melyek annak életbe léptetését gátolták, nem ismerjük. Azonban Kecskemét sz. kir. város törvényhatósági bizottsága által 1875-ik évi május hó 19-ik és következő napjain tartandó rendes havi közgyűlés tárgyjegyzékében 21. szám alatt ki van tűzve: „A kecskeméti jogakadémia új szervezete tárgyában hivatalos jelentés.“ Tehát ezen ügy új tárgyalás végett van beterjesztve? Nem ismerjük a jelentést, így előre ahoz részletesen nem is szólhatunk, de magához az ügyhöz, miután újra a közgyűlés elé kerül, igen, sőt szólni kötelességünknek is tartjuk. Miért kerül ezen ügy újra a közgyűlés elé? Talán Kecskemét város feltételei elfogadhatatlanoknak találtattak és új áldozat igényeltetik. A közgyűlésnek igen komolyan meg kell fontolni és tekintetbe venni minden körülményt, és csak azután hozni határozatot. Mi úgy most, mint a múlt évi cikkünk- ben kijelentjük, hogy a kecskeméti jogakadémia fennállását és újraszervezését határozottan óhajtjuk, és városunk érdekében is annak fentartására szívesen meghozzuk a tőlünk kitelhető áldozatot. De azt is határozottan kijelentjük , hogy a múlt évi határozatnál egy hajszálnyival sem vagyunk hajlandók tovább menni. Ha azon szervezet megmarad, ám legyen, miután már a közgyűlés elfogadta, megnyugszunk benne. De ha nem tudjuk mi okból újra a közgyűlés elé kerül, nagyon szeretnénk a múlt, évi szervezeten némi módosításokat tenni. Nevezetesen ha a város a jogakadémia fentartására évenként 3600 forintot ad, ezért, méltányosan , jogosan megkövetelheti, hogy a helybeni tanulók ne oly magas — 30 írt. — hanem sokkal mérsékeltebb tandíjt fizessenek , mert így a cél el nem lesz érve, vagyis nagyon kevés helybeni tanuló lesz, különösen a szegény sorsú tanulók el lesznek zárva, és így nincs ok miért áldozni. Továbbá a tanintézet ügyeinek vezetésére állítandó akadémia-tanács felét válaszsza a köztörvényhatóság, mert az 1/3 rész mellett semmi befolyása nem lesz, pedig azt talán méltányosan igényelheti. Mi akadály foroghat fenn az ellen, hogy a jogakadémia-tanács felét a közönség válaszsza, hiszen egy jogakadémiánál már talán nincs helye a felekezeti féltékenykedésnek. Vagy ha tán mégis csakugyan az volna a nehézség, hogy majd r. kath. tagok is fognak az akadémia-tanácsba beválasztatni, és ezeknek befolyása adna okot a féltékenykedésre, — noha a jogakadémia még tán így sem dűlne össze, —ám mi abban is meg tudnánk nyugodni, hogy mind ref. tagok választassanak a közönség által az akadémiatanácsba, de a fele számtól el nem állnánk ; ezt kívánni egynél több, és igen- igen fontos okaink vannak. Végre helytelennek tartjuk, hogy minden tanár tagja az akadémiatanácsnak, ez túlbefolyást eredményez, ami nem mindig, vagy sohasem kívánatos, azonban ez inkább a reform, egyház dolga. Ezek röviden megjegyzéseink a kecskeméti jogakadémia szervezetének újratárgyalása alkalmából; elmondtuk mert meggyőződésünk. De mindenesetre nagyon kívánatos, hogy ezen ügy minden oldalról megvitatva, komolyan, tapintatosan, a közönség megnyugvására intéztessék el. A víz folytonosan párolog, azaz: folyós alakjából légalakúvá változik és szétoszlik a levegőben. Mérjünk meg egy nyaláb most kaszált füvet, aztán szántsuk meg, hogy széna legyen belőle s most ismét mérjük meg. Nem hiányzik egy szál sem belőle, s mégis sokkal kevesebbet fog nyomni most szárított állapotban, mint azelőtt. Mi hiányzik belőle? A vízrészek , mit köznyelven nedvességnek nevezünk. Hová lett a nedvesség? Elpárolgott a levegőbe, így járunk a fával s minden élő növénynyel, ha kivágjuk s megszárítjuk. Szárított állapotban minden növény kevesebbet fog nyomni, mint azelőtt. Az élő növények folytonosan vizet bocsátanak a levegőbe, azaz: párolognak. Ha a szabad levegőre nedves ruhát terítünk ki, az csakhamar meg fog száradni. Hová lett belőle a nedvesség? Elpárolgott a levegőbe. Tehát minden nedves test vizet bocsát a levegőbe, azaz: párolog. Leheljünk egy darab üvegre s látni fogjuk, hogy az üvegen apró vizcseppek képződtek. Honnan származtak ezek? Leheletemből. Minden lehelet tele van nedvességgel. A víz nagyon el van terjedve a természetben. Azt tudjuk, hogy földünk felületének háromnegyedét víz borítja. Továbbá minden állat és növénynek egyik főalkatrészét teszi. Egy 120 fontot nyomó élő emberben 96 font viz és csak 24 font száraz anyag van. Az élő növényeknek majdnem háromnegyede viz s csak egynegyede száraz anyag. Sőt még egy mázsa kiszárított fában is 6—8 font víz találtatik. Mint mondjuk a víz folytonosan párolog, azaz folyós alakjából légalakúvá változik, és ezen légalakú víz vagy más szóval pára a levegőben szétterjed. A levegőnek azon tulajdonsága van, hogy bizonyos mennyiségű párát magába vehet, minél melegebb annál többet, minél hidegebb annál kevesebbet. Ennek okát könnyen megfejthetjük magunknak. Tudjuk, hogy a mély levegő ritkább és könynyebb, a hideg levegő pedig sűrűbb és nehezebb. Mivel tehát a hidegebb levegő nehezebb a meleg levegőnél, következésképen nagyobb nyomást is gyakorol a benne foglalt párákra, mint a meleg levegő. Hogy a dolgot érthetőbbé tegyük, úgy képzeljük magunknak a levegőt mint a szivacsot. Ha egy szivacsot vízzel teleitatok, ez a magába vett vizet képes megtartani mindaddig, míg meg nem nyomom. Már ekkor azonban a benne foglalt viznek egy részét kibocsátja magából. Ha megszűnöm nyomni, a nyomás által kibocsátott vizet ismét képes magába venni. Így van ez a levegőben levő vízpárákkal is. Ha meghűl a levegő, a benne levő párát nem bírja mind magában tartani, mert a hideg levegő nyomást gyakorol a párákra, azok tehát megsürődnek , azaz párás alakjukból folyós alakba mennek által. Ha ismét megmelegszik a levegő, ritkább lesz, kisebb nyomást gyakorol, s így a folyós alakúvá vált vízrészek ismét szétoszolhatnak benne. Tehát úgy történik mint a szivacsnál láttuk. A víz nagyon köznapi dolog ugyan, azért sokan nem is igen méltatják figyelemre, de egy olyan ember, ki mindennek okát keresi, sok okozatnak magyarázatát a viznek sajátságos tulajdonaiban találja, s benne oly természeti tényezőt ismer meg, mely nélkül földünk lakható nem volna. Egyik sajátságos tulajdona a víznek, hogy háromféle alakban mutatkozik. A jég szilárd, a víz folyós, s a pára vagy gőz légnemű test. Mint minden testre, úgy a vízre is a levegő nyomást gyakorol. Ha a jég nem gyakorolna a vízre nyomást, úgy nem volna vizünk, hanem mint pára elrepülne. A jég nyomásának köszönhetjük tehát, hogy állandólag vizünk van. De a jégnek nyomása alatt is folytonosan párolog a víz, még jégalakban is. Hosszú, száraz fagyok után azért megyen ki a föld fagya sár nélkül, mert a vizrészek elpárologtak. Minél kisebb a légnek nyomása, azaz: minél A viz ténykedése a természetben. — Természettani értekezés. — L. J. Ha egy hideg vízzel megtöltött palackot a szabad, meleg levegőre kiviszünk, tapasztalni fogjuk, hogy az megizzad, azaz: apró vizcseppek képződnek a palack külsején. Ezen apró vízcseppek a levegőből csapódtak le. Töltsünk egy lapos edénybe, például tányérba, vizet s tegyük a napfényre. A tányérban levő víz csakhamar elpárolog. Hová párolgott a víz? A levegőbe.