Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-16 / 20. szám

Nyolcadik évfolyam.______________________ 20. szám. Május 16. 1875. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, há­ttoz hordva. Negyedévre . . 1 írt. 50 ár. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ Megjeleli hetenként egyszer , Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor , egyszeri hirdetésnél 5 kr.,­­többször­vagy terjedelmes hirdetésein nél árleengedés adatik. A nyilt térben való közle­­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számit­tatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. A kecskeméti jogakadémia szervezete. Kecskemét város 1874-ik évi július hó 17-ik napján tartott rendes havi törvény­­hatósági bizottsági közgyűlésében megálla­pította a módozatokat és elfogadta a felté­teleket, melyek alatt hozzájárul a kecskeméti jogakadémiának új szervezetéhez. A 16 pontból álló módozatokat és fel­tételeket ismerik a közgyűlés tagjai és lapunk olvasói is, azokat itt újra egész részletes­séggel elősorolni fölöslegesnek tartjuk, csu­pán néhány Kecskemét közönségére vonat­kozó feltételek felemlítését tartjuk szüksé­gesnek , ugyanis: az 1. §. szerint „Kecskemét sz. kir. város törvényhatósága e tanintézet fentartása végett 3 rendes tanári székre, egyenkint 1200 osztr. értékű forinttal, évenként 3600 osztr. értékű forintot saját pénztárából fel­ajánl és kötelez sat.“ A 4. sz. „A tanpénz 30 azaz­­harminc forint p. ért. évi díjban állapittatik meg, helybeniekre épen úgy mint a vidékiekre valláskü­lönbség nélkül sat.“ A 8. sz. „A tanintézet ügyeinek vezeté­sére akadémiai tanács alakittatik, melynek hivataluknál fogva állandó tagjai lesznek a működő 8 rendes tanárok, kik ebben egy harmadrészt képeznek, a két harmadrészt pedig három évenként egyenlő számban az eddigi patronátus és Kecskemét város köz­törvényhatósága választja sat.“ E három pontban foglaltak érdeklik leginkább és legközelebbről Kecskemét kö­zönségét. Az egész szervezetre, de különösen e három pontozatra elmondottuk nézetünket a „Kecskeméti Lapok“ múlt, évi 36. és 37-ik számaiban, és kijelentettük azon meg­győződésünket, hogy a szervezet megálla­pításánál nem helyesen járt el a törvény­­hatóság, és hogy több hibát követett el. De azt hittük, hogy már „eső után köpönyeg“ a mi észrevételeink, miután a szervezet 1874/5. tanévvel életbe lépte­tendő volt. Az új szervezet a kitűzött időben, és így máig sem lépett életbe; az indokokat, melyek annak életbe léptetését gátolták, nem ismerjük. Azonban Kecskemét sz. kir. város tör­vényhatósági bizottsága által 1875-ik évi május hó 19-ik és következő napjain tar­tandó rendes havi közgyűlés tárgyjegyzé­kében 21. szám alatt ki van tűzve: „A kecskeméti jogakadémia új szerve­zete tárgyában hivatalos jelentés.“ Tehát ezen ügy új tárgyalás végett van beterjesztve? Nem ismerjük a jelentést, így előre ahoz részletesen nem is szólhatunk, de magához az ügyhöz, miután újra a köz­gyűlés elé kerül, igen, sőt szólni köteles­ségünknek is tartjuk. Miért kerül ezen ügy újra a közgyűlés elé? Talán Kecskemét város feltételei elfo­­gadhatatlanoknak találtattak és új áldozat igényeltetik. A közgyűlésnek igen komolyan meg kell fontolni és tekintetbe venni minden körül­ményt, és csak azután hozni határozatot.­­ Mi úgy most, mint a múlt­ évi cikkünk-­­ ben kijelentjük, hogy a kecskeméti jogakadémia fennállását és újra­szervezését határozottan óhajtjuk, és városunk érdekében is annak fentartására szívesen meghozzuk a tőlünk kitelhető áldozatot. De azt is határozottan kijelentjük , hogy a múlt évi határozatnál egy hajszálnyival sem vagyunk hajlandók tovább menni. Ha azon szervezet megmarad, ám legyen, miután már a közgyűlés elfogadta, meg­nyugszunk benne. De ha nem tudjuk mi okból újra a közgyűlés elé kerül, nagyon szeretnénk a múlt, évi szervezeten némi módosításokat tenni. Nevezetesen ha a város a jogakadémia fentartására évenként 3600 forintot ad, ezért, méltányosan , jogosan megkövetelheti, hogy a helybeni tanulók ne oly magas — 30 írt. — hanem sokkal mérsékeltebb tandíjt fizes­senek , mert így a cél el nem lesz érve, vagyis nagyon kevés helybeni tanuló lesz, különösen a szegény sorsú tanulók el lesz­nek zárva, és így nincs ok miért áldozni. Továbbá a tanintézet ügyeinek vezetésére állítandó akadémia-tanács felét válaszsza a köztörvényhatóság, mert az 1/3 rész mellett semmi befolyása nem lesz, pedig azt talán méltányosan igényelheti. Mi akadály foroghat fenn az ellen, hogy a jogakadémia-tanács felét a közönség vá­laszsza, hiszen egy jogakadémiánál már talán nincs helye a felekezeti féltékenyke­désnek. Vagy ha tán mégis csakugyan az volna a nehézség, hogy majd r. kath. tagok is fognak az akadémia-tanácsba beválasztatni, és ezeknek befolyása adna okot a félté­kenykedésre, — noha a jogakadémia még tán így sem dűlne össze, —ám mi abban is meg tudnánk nyugodni, hogy mind ref. tagok választassanak a közönség által az akadémia­­tanácsba, de a fele szám­tól el nem áll­nánk ; ezt kívánni egynél több, és ige­n- igen fontos okaink vannak. Végre helytelennek tartjuk, hogy minden tanár tagja az akadémia­tanácsnak, ez túl­­befolyást eredményez, a­mi nem mindig, vagy sohasem kívánatos, azonban ez inkább a reform, egyház dolga. Ezek röviden megjegyzéseink a kecske­méti jogakadémia szervezetének újra­tárgya­lása alkalmából; elmondtuk mert meggyő­ződésünk. De mindenesetre nagyon kívánatos, hogy ezen ügy minden oldalról megvitatva, ko­molyan, tapintatosan, a közönség megnyug­vására intéztessék el. A víz folytonosan párolog, azaz: fo­­lyós alakjából légalakúvá változik és szétoszlik a levegőben. Mérjünk meg egy nyaláb most kaszált füvet, aztán szántsuk meg, hogy széna legyen belőle s most ismét mérjük meg. Nem hiányzik egy szál sem belőle, s mégis sokkal kevesebbet fog nyomni most szárított állapotban, mint azelőtt. Mi hiányzik belőle? A vízrészek , mit köz­nyelven nedvességnek nevezünk. Hová lett a nedvesség? Elpárolgott a levegőbe, így járunk a fával s minden élő­ növénynyel, ha kivágjuk s megszárítjuk.­­ Szárított állapotban minden növény kevesebbet fog nyomni, mint azelőtt. Az élő növények folytonosan vizet bocsátanak a levegőbe, azaz: párolognak. Ha a szabad levegőre nedves ruhát terítünk ki, az csakhamar meg fog száradni. Hová lett belőle a nedvesség? Elpárolgott a levegőbe. Tehát minden nedves test vizet bocsát a levegőbe, azaz: párolog. Leheljünk egy darab üvegre s látni fogjuk, hogy az üvegen apró vizcseppek képződtek. Honnan származtak ezek? Leheletem­ből. Minden lehelet tele van nedvességgel. A víz nagyon el van terjedve a természetben. Azt tudjuk, hogy földünk felületének három­negyedét víz borítja. Továbbá minden állat­ és növénynek egyik főalkatrészét teszi. Egy 120 fontot nyomó élő emberben 96 font viz és csak 24 font száraz anyag van. Az élő növényeknek majdnem háromnegyede viz s csak egynegyede száraz anyag. Sőt még egy mázsa kiszárított fában is 6—8 font víz találtatik. Mint mondjuk a víz folytonosan párolog, azaz­ folyós alakjából légalakúvá változik, és ezen lég­alakú víz vagy más szóval pára a levegőben szét­terjed. A levegőnek azon tulajdonsága van, hogy bizonyos mennyiségű párát magába vehet, minél melegebb annál többet, minél hidegebb annál ke­vesebbet. Ennek okát könnyen megfejthetjük magunknak. Tudjuk, hogy a mély levegő ritkább és köny­­nyebb, a hideg levegő pedig sűrűbb és nehezebb. Mivel tehát a hidegebb levegő nehezebb a meleg levegőnél, következésképen nagyobb nyomást is gyakorol a benne foglalt párákra, mint a meleg levegő. Hogy a dolgot érthetőbbé tegyük, úgy kép­zeljük magunknak a levegőt mint a szivacsot. Ha egy szivacsot vízzel teleitatok, ez a ma­gába vett vizet képes megtartani mindaddig, míg meg nem nyomom. Már ekkor azonban a benne foglalt viznek egy részét kibocsátja magából. Ha megszűnöm nyomni, a nyomás által kibocsátott vizet ismét képes magába venni. Így van ez a levegőben levő vízpárákkal is. Ha meghűl a levegő, a benne levő párát nem bírja mind magában tartani, mert a hideg levegő nyo­mást gyakorol a párákra, azok tehát megsürődnek , azaz párás alakjukból folyós alakba mennek által. Ha ismét megmelegszik a levegő, ritkább lesz, kisebb nyomást gyakorol, s így a folyós alakúvá vált vízrészek ismét szétoszolhatnak benne. Tehát úgy történik mint a szivacsnál láttuk. A víz nagyon köznapi dolog ugyan, azért sokan nem is igen méltatják figyelemre, de egy olyan ember, ki mindennek okát keresi, sok oko­zatnak magyarázatát a viznek sajátságos tulajdo­naiban találja, s benne oly természeti tényezőt ismer meg, mely nélkül földünk lakható nem volna. Egyik sajátságos tulajdona a víznek, hogy háromféle alakban mutatkozik. A jég szilárd, a víz folyós, s a pára vagy gőz légnemű test. Mint minden testre, úgy a vízre is a levegő nyomást gyakorol. Ha a jég nem gyakorolna a vízre nyomást, úgy nem volna vizünk, hanem mint pára elrepülne. A jég nyomásának köszön­hetjük tehát, hogy állandólag vizünk van. De a jégnek nyomása alatt is folytonosan párolog a víz, még jégalakban is. Hosszú, száraz fagyok után azért megyen ki a föld fagya sár nélkül, mert a vizrészek elpárologtak. Minél kisebb a légnek nyomása, azaz: minél A viz ténykedése a természetben. — Természettani értekezés. — L. J. Ha egy hideg vízzel megtöltött palackot a szabad, meleg levegőre kiviszünk, tapasztalni fog­juk, hogy az megizzad, azaz: apró vizcseppek képződnek a palack külsején. Ezen apró vízcseppek a levegőből csapódtak le. Töltsünk egy lapos edénybe, például tányérba, vizet s tegyük a napfényre. A tányérban levő víz csakhamar elpárolog. Hová párolgott a víz? A levegőbe.

Next