Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Kilenczedik évfolyam.___________________ 1. szám­. Január 2. 1876. ~ KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj:­­ Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BDUAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető.­dójának 11 czimzendók. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden bolytatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. jjgm *-------- ------ --------------­------------------­---------- is ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a kilenczedik évfolyam első negyede veszi a kezdetét, tisz­telettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szét­küldésben fenakadás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ • 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Boldog újévet. Ez a mai megszólítás. Ezzel üdvözlik ma egymást rokonok, jóbarátok, ismerősök; ezzel kopogtat be hozzánk egész serge azon jókivánóknak, kik elnvulaszthatlan kötelességüknek tartják legalább az év elején egyszer leróni a hála és tisztelet emez adóját, holott azáltal csak Vermünket fia,vem­­potefrop.­r tartozásunk leró­­vására. Szóval ma az egész világ szerencsét, jobb jövőt, egy boldogabb új évet kiván. Csoda-e hát, ha mi is ezzel köszöntünk be­­. olvasóinhoz ez új év reggelén, üdvö­zölve s őszinte szívből kívánva boldog újévet?! De hogy jókivánatunk ne csak puszta szó s hiú kívánság maradjon, arra magunk­nak is teljes erőnkből törekednünk kell. „Segíts magadon s az Isten is megsegít“, — mondja a példabeszéd, azaz igyekezzünk anyagilag, szellemileg erősödni, szorgalom és munkásságban előhaladni, tetteinkben s működésünkben minél kevesebb olyat végbeviv­ni, mit később alkalmunk lehessen megbánni. Szóval igyekezzünk levetkőzni az ó-embert s az új évvel egészen újjá szü­letni s igy a tökéletesedés útját lehetőleg megközelíteni. A kétségen kívül áll, hogy azon tényezők között, melyek az újévet s általában egész életünket boldoggá, szerencséssé,­­vagy pedig az ellenkezővé varázsolhatják, néme­lyek akaratunkon s tehetségünkön kivü­l állanak s ezekre nézve nem lehet más teen­dőnk , mint a természet bölcs urától kérni és várni az áldást. Bő termés, egészség s egyéb testi lelki áldások onnan felül szállanak le hoz­zánk; — ezt előmozdítani s az akadályo­kat elhárítani csak nagyon is kis részt áll hatalmunkban s midőn ezért kivánunk bol­dog újévet, jókivonatunk közé az aggály bizonyos neme vegyül, vájjon mit hozand a kétes jövendő? De vannak másrészt olyanok, melyek ha egészen nem is, de nagyrészt szabad­­akaratunk- s cselekvőségünknek kifolyásai, melyeknek hatalmunkban áll más irányt adni s melyek nem csekély befolyást vesznek köz- és magánéletünkre s igy a boldogabb újév megszerzésében nevezetes szerepet visz­nek. E tényezők saját egyéniségünkkel szoros összefüggésben állanak, s azért nem ritkán önmegtagadássa­l, áldozatkészséggel s egy magasztosabb cz',­ elérésére irányzott törekvéssel kell azokat megszereznünk s létrehoznunk, ha tőlük valóban üdvös ered­ményt akarunk várni. Városunk társadalmi viszonyai — fáj­dalom! — oly ziláltak, hogy azt mint szo­morú valóságot kell felismernünk. Átok ez mi rajtunk, mely mint egy Damocles kardja függ fejünk felett s akadálya anyagi és szellemi előhaladásunknak. Ennek elhá­rítása kiktől függ s kiknek érdeke első sor­ban, ha nem a mienk, kik egy városnak mint közös anyának ugyanazon fiai vagyunk? kiknek sorsa, érdekei s viszonyai egymásba forrva s egymásra utalva vannak?—Oly csapás, oly hátrány ez, melyen csak ma­gunk vagyunk képesek segiteni, — módunk­ban , szabad akaratunkban áll megváltoz­tatni , csak mindannyit­n önzetlenül s teljes igyekezettel rajta legyünk. Ha ez fog ben­nünket vezérelni s atban lelkiismeretesen­­ fogunk közremunkálni, akkor jobb jövőt, boldogabb újévet várh­­atunk. Adja Isten, hogy ez beteljesedjék s áldja meg városun­kat testi lelki javaival, adjon egészséget s békességet, oltson belénk felebaráti sze­­retetet, összetartást s fogékonyságot min­den szép­ és nemes iránt! Ez első óhajtá­sunk ez újévben, adja Isten hogy úgy legyen f­elvetését kívánók sorába állván, szavazatával a fel­irati javaslatot megbuktatta, sőt azt is eszközölte, hogy most már Kecskemét város közgyűlése e tárgy­ban felirati jogával élni nem fog. Ezután rákerült a sor a jelen közgyűlés tulaj­­donképeni tárgyára a város 1876-ik évi költségve­tésére, mely a pénzügyi bizottság és városi tanács retortáján már előbb keresztül vitetett. A költség­­vetés tárgyalása kevés érdekest nyújtott, amennyi­ben alig van valaki a bizottsági tagok közül, ki ez ügyet úgy ismerné, hogy annak egyes­­tételeihez tüzetesen hozzá­szólhasson. Átalánosságligát támad­ták meg ma is legtöbben s ezen támadások eredmé­nyezték , mikép határozatilag kimdojdalt itt, hogy jövőre a város összes vagyonságát felölelő s a leg­­kissebb részletekig feltüntető költségvetés fog előterjesztetni, melyben a város pesti háza, az is­kolai alap, kórház, szegényház stb. kimutatva lesz. A részletes tárgyalás kevés említésre méltót foglalt magában s pár tételnél változott az összeg csupán, de ott is úgy, hogy a mérleget rosszá nem tette. Hála Istennek, mi elmondhatjuk e defic­ites világ­ban — a deficzitet most még híréből ismerjük! Végül felemlítem, hogy László Károly tiszti főmérnök a­miatt, mert a IV-ik Osztály tisztét is végezte, jutalmazást kér; Bagi György mérték­hitelesítő biztos pedig fizetését 800 írtra kérte felemeltetni, azonban mindkettőnek kérelme el­­odáztatott. Bizony-bizony nagylelkűk van ez urak­nak, pénzt kérni ott, hol 1872 óta annyian hi­ába kopogtattak ?! B. Kecskemét szab. kir. város köztörvény­­hatóságának 1875. évi deczember 29-én tartott közgyűlése. Elnök: Kiss Miklós főispán úr ő méltósága; jegyzők: Hornyik, Szálkai, Bagi, Boódor; bizottsági tagok közép számmal. Reggeli 9 órakor elnöklő főispán úr a gyűlést megnyitottnak jelentette ki s minthogy ez­úttal polgármesteri havi jelentés nem volt, a kitűzött csekélyebb érdekű ügyek lőnek letárgyalva. A város erdeiben vágatásra szánt fa eladása helyben hagyatott, mint szintén a vásári és piaczi­­ helypénzjövedelem, az utczavilágitás és a városi fegyenczek élelmezésének bérlete is. A róm. cath. egyháztanács azon átirata, mely­ben értesíti a közgyűlést, hogy a községi iskolába belép s felekezeti iskola helyiségeit, felszerelvé­nyeivel együtt a városi közönség rendelkezésére bocsátja, csupán azt kötvén ki, hogy a város az iskolaépületeket jókarban tartsa, tűz ellen bizto­sítsa s egy évi felmondásra visszabocsássa stb., örvendetes tudomásul vétetett s a pénzügyi bizott­ság oda utasittatott, hogy alapról gondoskodjék; egyszersmind a községi iskolaszék — mely a kath. egyház e fontos lépéséről értesítendő részen, 10 taggal szaporittatni rendeltetett, az új iskolaszéki tagok megválasztása a jövő havi közgyűlés napi­rendjére tűzetvén. Olvastatott ezután a közigazgatási bizottságok felállításáról szóló törvényjavaslat ellen a november havi közgyűlésből elrendelt felirati javaslat, a­mint azt a jogügyi bizottság beterjesztette. Ezen ügyben heves vita fejlődött. Kérdés támadt az iránt, váljon a jogügyi bizottságot javaslattételre utaló végzés a közgyűlés határozata értelmében készült-e? végül Vámos bizottsági tag elleninditványt tett s miután a polgármester — a negativ téren mozgó felirati javaslatnak — pártjára kelt s azt erősen védelmezte volna, szavazásra került a dolog. Ellene is, mel­­­­lette is 31 tag szavazott, mire főispán úr a javaslat Kecskemét, decz. 30. 1875. Amaz Istenben boldogult „Kecskemét", mely az ó-év végével letűnt a láthatárról, mintha csak érezte volna legutolsó számában, hogy ez évben már többet nem veszekedhetik s nem gorombáskod­­hatik, összeszedte minden erejét s az egész évben gyűjtött és még készletben levő gorombaságait s nem tekintve sem ezélt, sem szándékot, sem egyéneket, sérteget és bánt jobbra balra mindenkit, akár adott arra okot akár nem. Ily jóakarattól áthatva ront neki lapunknak s csekély személyemnek is; a mi kicsinységünk s gyarlóságunk feltüntetésével igye­kezvén kimutatni s bebizonyítani saját szellemi nagyságát s fölényét. Annak megjegyzésével, hogy még oly fellengző és nagyhangú izmodorával s anathémáival sem fog attól elrettenteni soha, hogy közügyeinkben szavun­kat s meggyőződésünket leplezetlenül s nyíltan ki­mondjuk, kijelentem ismételve, hogy nem fogom őket azon térre követni, melyet már rég elfoglalt s melyen vele szembeszállani vagy versenyezni valóban nagy merészség volna. Nem akarom ezt tenni annyival kevésbé, mert annyi lovagiassággal mégis viseltetem irányában, hogy nem akarom akkor megtámadni, midőn a védelem rá nézve már lehe­tetlenné van téve, mert alig bocsátkozhatnék abba a­nélkül, hogy előfizetési felhívásában adott ígéretét mindjárt az első alkalommal fel ne bontsa. Arra azonban csakugyan kiváncsi vagyok s kiváncsi lehet az egész olvasó­közönség, hogy mi módon fogja t. laptársunk megépíteni azon összekötő hidat, mely az összetartozó elemek egyesítésére fog szol­gálni? Valóban óriási átalakulásnak s átváltozásnak kellene ott történni, hogy azon szép és nemes czél elérésére sikerrel közreműködhessenek! A híd épí­téséhez letett alapgerendákról ítélve alig kép­zelhető. Csekély személyem, tehetségem s képességem bírálatával s gyalázásával is foglalkozik­­­ laptársunk a nélkül, hogy erre valaha okot adtam volna. Sőt

Next