Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-02 / 1. szám
Kilenczedik évfolyam.___________________ 1. szám. Január 2. 1876. ~ KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BDUAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 5 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető.dójának 11 czimzendók. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden bolytatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. jjgm *-------- ------ ------------------------------------------ is ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a kilenczedik évfolyam első negyede veszi a kezdetét, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni szíveskedjék, nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ • 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. Boldog újévet. Ez a mai megszólítás. Ezzel üdvözlik ma egymást rokonok, jóbarátok, ismerősök; ezzel kopogtat be hozzánk egész serge azon jókivánóknak, kik elnvulaszthatlan kötelességüknek tartják legalább az év elején egyszer leróni a hála és tisztelet emez adóját, holott azáltal csak Vermünket fia,vempotefrop.r tartozásunk leróvására. Szóval ma az egész világ szerencsét, jobb jövőt, egy boldogabb új évet kiván. Csoda-e hát, ha mi is ezzel köszöntünk be. olvasóinhoz ez új év reggelén, üdvözölve s őszinte szívből kívánva boldog újévet?! De hogy jókivánatunk ne csak puszta szó s hiú kívánság maradjon, arra magunknak is teljes erőnkből törekednünk kell. „Segíts magadon s az Isten is megsegít“, — mondja a példabeszéd, azaz igyekezzünk anyagilag, szellemileg erősödni, szorgalom és munkásságban előhaladni, tetteinkben s működésünkben minél kevesebb olyat végbevivni, mit később alkalmunk lehessen megbánni. Szóval igyekezzünk levetkőzni az ó-embert s az új évvel egészen újjá születni s igy a tökéletesedés útját lehetőleg megközelíteni. A kétségen kívül áll, hogy azon tényezők között, melyek az újévet s általában egész életünket boldoggá, szerencséssé,vagy pedig az ellenkezővé varázsolhatják, némelyek akaratunkon s tehetségünkön kivül állanak s ezekre nézve nem lehet más teendőnk , mint a természet bölcs urától kérni és várni az áldást. Bő termés, egészség s egyéb testi lelki áldások onnan felül szállanak le hozzánk; — ezt előmozdítani s az akadályokat elhárítani csak nagyon is kis részt áll hatalmunkban s midőn ezért kivánunk boldog újévet, jókivonatunk közé az aggály bizonyos neme vegyül, vájjon mit hozand a kétes jövendő? De vannak másrészt olyanok, melyek ha egészen nem is, de nagyrészt szabadakaratunk- s cselekvőségünknek kifolyásai, melyeknek hatalmunkban áll más irányt adni s melyek nem csekély befolyást vesznek köz- és magánéletünkre s igy a boldogabb újév megszerzésében nevezetes szerepet visznek. E tényezők saját egyéniségünkkel szoros összefüggésben állanak, s azért nem ritkán önmegtagadással, áldozatkészséggel s egy magasztosabb cz', elérésére irányzott törekvéssel kell azokat megszereznünk s létrehoznunk, ha tőlük valóban üdvös eredményt akarunk várni. Városunk társadalmi viszonyai — fájdalom! — oly ziláltak, hogy azt mint szomorú valóságot kell felismernünk. Átok ez mi rajtunk, mely mint egy Damocles kardja függ fejünk felett s akadálya anyagi és szellemi előhaladásunknak. Ennek elhárítása kiktől függ s kiknek érdeke első sorban, ha nem a mienk, kik egy városnak mint közös anyának ugyanazon fiai vagyunk? kiknek sorsa, érdekei s viszonyai egymásba forrva s egymásra utalva vannak?—Oly csapás, oly hátrány ez, melyen csak magunk vagyunk képesek segiteni, — módunkban , szabad akaratunkban áll megváltoztatni , csak mindannyitn önzetlenül s teljes igyekezettel rajta legyünk. Ha ez fog bennünket vezérelni s atban lelkiismeretesen fogunk közremunkálni, akkor jobb jövőt, boldogabb újévet várhatunk. Adja Isten, hogy ez beteljesedjék s áldja meg városunkat testi lelki javaival, adjon egészséget s békességet, oltson belénk felebaráti szeretetet, összetartást s fogékonyságot minden szép és nemes iránt! Ez első óhajtásunk ez újévben, adja Isten hogy úgy legyen felvetését kívánók sorába állván, szavazatával a felirati javaslatot megbuktatta, sőt azt is eszközölte, hogy most már Kecskemét város közgyűlése e tárgyban felirati jogával élni nem fog. Ezután rákerült a sor a jelen közgyűlés tulajdonképeni tárgyára a város 1876-ik évi költségvetésére, mely a pénzügyi bizottság és városi tanács retortáján már előbb keresztül vitetett. A költségvetés tárgyalása kevés érdekest nyújtott, amennyiben alig van valaki a bizottsági tagok közül, ki ez ügyet úgy ismerné, hogy annak egyestételeihez tüzetesen hozzászólhasson. Átalánosságligát támadták meg ma is legtöbben s ezen támadások eredményezték , mikép határozatilag kimdojdalt itt, hogy jövőre a város összes vagyonságát felölelő s a legkissebb részletekig feltüntető költségvetés fog előterjesztetni, melyben a város pesti háza, az iskolai alap, kórház, szegényház stb. kimutatva lesz. A részletes tárgyalás kevés említésre méltót foglalt magában s pár tételnél változott az összeg csupán, de ott is úgy, hogy a mérleget rosszá nem tette. Hála Istennek, mi elmondhatjuk e deficites világban — a deficzitet most még híréből ismerjük! Végül felemlítem, hogy László Károly tiszti főmérnök amiatt, mert a IV-ik Osztály tisztét is végezte, jutalmazást kér; Bagi György mértékhitelesítő biztos pedig fizetését 800 írtra kérte felemeltetni, azonban mindkettőnek kérelme elodáztatott. Bizony-bizony nagylelkűk van ez uraknak, pénzt kérni ott, hol 1872 óta annyian hiába kopogtattak ?! B. Kecskemét szab. kir. város köztörvényhatóságának 1875. évi deczember 29-én tartott közgyűlése. Elnök: Kiss Miklós főispán úr ő méltósága; jegyzők: Hornyik, Szálkai, Bagi, Boódor; bizottsági tagok közép számmal. Reggeli 9 órakor elnöklő főispán úr a gyűlést megnyitottnak jelentette ki s minthogy ezúttal polgármesteri havi jelentés nem volt, a kitűzött csekélyebb érdekű ügyek lőnek letárgyalva. A város erdeiben vágatásra szánt fa eladása helyben hagyatott, mint szintén a vásári és piaczi helypénzjövedelem, az utczavilágitás és a városi fegyenczek élelmezésének bérlete is. A róm. cath. egyháztanács azon átirata, melyben értesíti a közgyűlést, hogy a községi iskolába belép s felekezeti iskola helyiségeit, felszerelvényeivel együtt a városi közönség rendelkezésére bocsátja, csupán azt kötvén ki, hogy a város az iskolaépületeket jókarban tartsa, tűz ellen biztosítsa s egy évi felmondásra visszabocsássa stb., örvendetes tudomásul vétetett s a pénzügyi bizottság oda utasittatott, hogy alapról gondoskodjék; egyszersmind a községi iskolaszék — mely a kath. egyház e fontos lépéséről értesítendő részen, 10 taggal szaporittatni rendeltetett, az új iskolaszéki tagok megválasztása a jövő havi közgyűlés napirendjére tűzetvén. Olvastatott ezután a közigazgatási bizottságok felállításáról szóló törvényjavaslat ellen a november havi közgyűlésből elrendelt felirati javaslat, amint azt a jogügyi bizottság beterjesztette. Ezen ügyben heves vita fejlődött. Kérdés támadt az iránt, váljon a jogügyi bizottságot javaslattételre utaló végzés a közgyűlés határozata értelmében készült-e? végül Vámos bizottsági tag elleninditványt tett s miután a polgármester — a negativ téren mozgó felirati javaslatnak — pártjára kelt s azt erősen védelmezte volna, szavazásra került a dolog. Ellene is, mellette is 31 tag szavazott, mire főispán úr a javaslat Kecskemét, decz. 30. 1875. Amaz Istenben boldogult „Kecskemét", mely az ó-év végével letűnt a láthatárról, mintha csak érezte volna legutolsó számában, hogy ez évben már többet nem veszekedhetik s nem gorombáskodhatik, összeszedte minden erejét s az egész évben gyűjtött és még készletben levő gorombaságait s nem tekintve sem ezélt, sem szándékot, sem egyéneket, sérteget és bánt jobbra balra mindenkit, akár adott arra okot akár nem. Ily jóakarattól áthatva ront neki lapunknak s csekély személyemnek is; a mi kicsinységünk s gyarlóságunk feltüntetésével igyekezvén kimutatni s bebizonyítani saját szellemi nagyságát s fölényét. Annak megjegyzésével, hogy még oly fellengző és nagyhangú izmodorával s anathémáival sem fog attól elrettenteni soha, hogy közügyeinkben szavunkat s meggyőződésünket leplezetlenül s nyíltan kimondjuk, kijelentem ismételve, hogy nem fogom őket azon térre követni, melyet már rég elfoglalt s melyen vele szembeszállani vagy versenyezni valóban nagy merészség volna. Nem akarom ezt tenni annyival kevésbé, mert annyi lovagiassággal mégis viseltetem irányában, hogy nem akarom akkor megtámadni, midőn a védelem rá nézve már lehetetlenné van téve, mert alig bocsátkozhatnék abba anélkül, hogy előfizetési felhívásában adott ígéretét mindjárt az első alkalommal fel ne bontsa. Arra azonban csakugyan kiváncsi vagyok s kiváncsi lehet az egész olvasóközönség, hogy mi módon fogja t. laptársunk megépíteni azon összekötő hidat, mely az összetartozó elemek egyesítésére fog szolgálni? Valóban óriási átalakulásnak s átváltozásnak kellene ott történni, hogy azon szép és nemes czél elérésére sikerrel közreműködhessenek! A híd építéséhez letett alapgerendákról ítélve alig képzelhető. Csekély személyem, tehetségem s képességem bírálatával s gyalázásával is foglalkozik laptársunk a nélkül, hogy erre valaha okot adtam volna. Sőt