Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

Kilenczedik évfolyam. 27. szám. Július 2. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. B U­D AI - N A G­Y - Ú T C­Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr. s negyedévre 1 frt. 50 kr. ^ - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, E lap »így szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- — megkezdhető. Újának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTAmiMÚ HETILAP. I tr r m mm -------­|----------------------------------------------------------------*------------- _| -----— « Kecskemét, július 29. 1876. F. é. június hó végével lejárt azon egy év, melyre mint e lapok felelő­s szerkesztője vállalkoztam s csekély erőmet és tehetségemet a párt érdekében felajánlottam; minek folytán a lap vezetésétől ezen­nel visszalépek. Nagy örömömre és megelégedésemre szolgál azon körülmény, hogy utódaimul a szer­kesztőségben s a lap szellemi támogatásában sike­rült a lapbizottságnak oly egyéneket megnyerni, kik mig egyrészről közönségünk és a párt bizalmát bír­ják , másrészről a lap jövője­, szellemi működésére nézve kellő biztosítékot és kezességet nyújtanak. Midőn erről a n­­é.­közönséget tisztelettel érte­sítem, egyszersmind kötelességemnek ismerem hálás köszönetemet nyilvánítani azon sokoldalú pártolásért, melyben lapunkat ez ideig részeltetni szíveskedett; s azon szives elnézésért, melylyel erőm gyengesége s e térem­ tapasztalatlanságom iránt viseltetett. Szabad legyen hinni és remélni, hogy a szer­kesztőségben történt változás után is lapunkat a közművelődés és pártunk érdekében még fokozottabb mérvű pártfogásban részesítendi. Annak kijelentésével, hogy működésemet a lap részére mint munkatárs továbbra is készséggel fel­ajánlottam , magamat a n. é. olvasó közönség szives emlékébe ajánlom. Szeless József: Az olvasó közönséghez. Midőn a mai számával e lapoknak azok felelős szerkesztését átveszem, hódolok a progammadás szokásainak, röviden de nyílt őszinteséggel jelezni óhajtván e lap czélját, kitűzött működési körét; teszem pedig ezt azért, hogy minden félreértés­, minden félremagyarázásnak eleje vétessék, mi a szerkesztőségbeni változás folytán esetleg felszínre kerülhetne. A programm, melyet adok, nem új, mert a lap marad az a­mi volt több éven át: figyelője a köz­ségi élet minden köre­ és mozzanatainak, nyilvános ellenőre a testületi ügyek veze­tés- és intézésének, éber közlönye a vá­ros és vidéke érdekeinek, komoly törekvést tan­úsító fejlesztője s természetes terjesz­tője a közhasznú ismereteknek. Igen, czélja lesz a lapnak figyelemmel kisérni a társadalmi és községi életet, rá fog mutatni a hibákra, ki fogja jelölni az orvoslásra megkivántató eszközöket, utat jelöl a haladás eszközlésbe véte­lére, melyet a kor jelszavául tűzött s lángbetűkkel irt a culturális népek zászlajára. Ellenőrizni fogja e lap a testületi ügyek veze­tését s habár a kicsinyeskedő gáncsoskodás — mely csak a szellemi törpék sarkantyúzott lova — távol lesz tőlünk, meg fogjuk venni a hibát mert hiba, támogatni fogjuk a dicséretest, mert az. Elismerést áldozunk a komoly és nemes törekvésnek, de ostort is fonunk a visszaélés korbácsolására, óvakodva mindig a keserűség élesztésétől, ellenszenv felkeltésétől, szenvedély felzaklatásától, gyűlölet gerjesztésétől. Sokszor és hangosan nyilvánult már a panasz, hogy a helybeli lapok a személyes ellenségeskedés terjesztői és ápolói a társadalom e különben is bu­ján tenyésző növényzetének. Nem akarok ez­úttal utalni arra, hogy micsoda tényezők hajtották ellenkező irányba sokszor a helyi lapok kitűzött iránytűjét, de meggyőződésemből folyólag ki kell jelentenem, hogy e lapot a szemé­lyeskedés közlönyévé nem teszem , mert véleményem szerint, vagy van a helyi lapokra szükség, vagy nincs. Ha nincs, akkor pusztuljanak, szűnjenek meg, ha pedig van, akkor nem azért szükségesek, hogy követ dobjanak egyik másik polgártársunk hír­nevére , hogy felbolygassák a családi szentélyt, hogy nyilvánosság elé hurczolják a magán­ügyeket, hogy a sértett hiúság rosszul választott elégtétel adói le­gyenek, hanem hogy szócsövei és pedig figyelmet érdemlő szócsövei legyenek a város és a lakosság érdekeinek Az én véleményem szerint a hírlapírás abc-je az, hogy a nyilvánosság előtt nem személyekről, hanem dolgokról, tényekről, szóval nem valaki­ről , hanem valamiről kell beszélni, ez pedig — noha bizonyos tények többé-kevésbé szorosan összefügg­nek , az azt előidéző individuumokkal — kizárja, vagy legalább is kívánatos, hogy kizárja a szemé­lyeskedést. Megtámadhatunk nézetet, elvet, eszmét, de megtámadni az egyént, mert nem elvtárs, mert szellemi productuma nem nyerte meg tetszésünket, ez éretlenség s legkevésbé mutat hivatásra a közjó érdekében működhetni. Ettől, mint érintem, távol tartjuk magunkat, mert ezzel a békétlenségi szellem­nek , a nyughatatlanság élesztésének adnánk — a tár­sadalmi életet bénító — eszközt. Helyette törekedni fog e lap a közérdekű ügyek iránt érdekeltséget, figyelmet ébreszteni, termékenyítő éberséget kelteni, mely a községi és társadalmi élet főfőrugója, emel­tyűje. A gazdasági, ipari és culturális állapot hű tük­révé akarjuk tenni e lapot s a fejlődést mindezen irányban előmozdítani erős akaratunk. Ez jobb, éltetőbb, egészségesebb, hasznosabb mint a privát­­érdekű dolgok elfecsegése s a­ki ez utóbbit becsüli többre, annak lapolvasás nem való. Ez a programm, mit adni kívántam. A­kik osztják nézeteimet, sorakozzanak. Az én hitem erős abban, hogy ha e lap eddigi, úgy most újonnan megnyert munkatársai ismert buzgalmuk és kiváló képességükből folyó támogatásukban részesítenek, meg fogjuk valósíthatni kitűzött feladatunkat. És most még néhány szót kívánok intézni a „Kecskemét“ 1. szerkesztőségéhez. Őszintén megvallom, hogy a lapszerkesztés át­vételénél első­sorban csekély képességem érzete mellett is főleg aggasztott az, hogy kellemetlen con­­fliktusokba bonyolódhatom, minden héten ki lévén téve a részakaratú csipdesés és az ebből kinövő rá­galmazás , elítélésnek. Ez aggodalmam nem alaptalan, mert visszatekintve eddigi csendes visszavonultságban való működésemre, már nagyon éles, s egy lap be­­keretébe nem illő megtámadásnak voltam így is kitéve. De ez már megtörtént, a múlté­s feszegetése nem alkalomszerű ; azért ezt mellőzve, felhívom a laptárs t. szerkesztőségét, hogy szakítson a múlttal s legyen a „Kecskemét“ is a közművelődést előse­gítő emeltyüvé, ítéljen, rosszaljon, bíráljon elvet, eszmét, nézetet, de egyént mint egyént soha s ekkor ha ellentétes állást foglalunk is el egyben, másban harczunk az eszmék harcza lesz, de nem az egyéni az egyén ellen. Kecskemét, 1876. június 29. Tassy Pál. Kecskemét, 1876. június 29-én. A „Kecskeméti Lapok“ olvasó közönsége bizo­nyára tisztában van azzal, mi e lapok hivatása, czélja? — Új szerkesztőnk beköszöntőjében jelzi az utat és módot, melylyel a lap hivatásának meg­felelni, czélját elérni véli; én mint megnevezett munkatárs, igen természetesen, nem akarok más programmot és nem tehetek mást, mint kijelenteni azt, hogy az ő programmját én is magamévá teszem. Kiemelni különösen csak kettőt kívánok. Én eddig helyi lapjainknál igen ritkán tapasz­taltam azt, hogy azok a városunk közgyűlésén elő­fordulandó fontosabb tárgyakhoz előzetesen hozzá­szóltak, vagy a már hozott határozatokat bírálgatták volna; — pedig én lapunk egyik elsőrangú hivatá­sának tekintem azt, hogy e kérdésekre nézve esz­mecserét keltsen, a hozandó határozatokat előké­szítse , a hozottakat megbírálja. — Én tehát ennek elérését egyik főtörekvésemnek fogom tartani s munkatársainkat az ez irányban való működésre szintén buzdítani fogom. Másik megjegyezni valóm az, mikép én lapun­kat minden — pusztán személyt érdeklő — czikkek tárházává tenni nem engedem s határozott czélom és eltökélt akaratom az, mikép sem saját, sem más egyéni tetteit, vagy érdekeit, mindeddig, míg ezt a közérdek, városunk java nem követeli, sem ma­gam szellőztetni nem fogom, sem másnak szellőz­tetni nem engedem; é­s ha ily elvek mellett sike­rülni fog városunk közügyeire vonatkozólag, nem a személy, hanem elvekkel foglalkozó eszmecserét kelteni s ez­által városunk közjavát csak egy lé­péssel is előrevinni, én czélomnak egy fő részét el­értnek tartandom s lelkiismeretem megnyugszik azon, hogy oly kötelesség teljesítésének egy részét vállal­tam magamra, melyet ellátni városunkban bizonyára több és képesebb egyén találkozott volna. Kiss Lajos: Iskolásgyermek-betegségek vagy iskola­betegségek. (Németből Bock után közli Pásth­y Károly.) (Folytatás). Valamint tehát az embernek kora ifjúságában a szülők részéről való egészen hibás neveltetése fő oka a mostani emberek többségénél oly igen elterjedt jellemtelenségnek és erkölcsi romlottság­nak , úgy a legtöbb felnőttnek nyomorúságos egész­ségi állapotát illetőleg is inkább a szülői házban, mint az iskolában van a hiba. Minden­esetre tény, hogy a gyermekek iskolakötelezettségi korukban bizonyos betegségeknek oly gyakran s oly könnyen ki vannak téve, hogy e bajokat egész joggal nevezhetjük isko­­lásgyermek-betegségeknek. De jogtalanul akarják e betegségeket iskola-betegségeknek keresztelni és keletkezésüket egyedül vagy legalább nagy részben az iskolának tulajdonítani, minthogy tulajdonkép a szülői házból származnak. Az iskola bűne csak az, hogy részint nem működik elég erélyesen ellenök ezen betegségeknek, sőt a tanít­ványokkal való helytelen bánásmód által előmoz­dítja őket, részint hogy a tanítványokkal nem ismerteti meg ezen betegségeket s az orvoslásokra szükséges rendszabályokat. Egyébiránt az emberiség erőteljesebbé tételére igen­ előnyös volna, ha az iskolákban a szellemi tanfelügyelők mellett tudo­mányosan képzett orvosi iskolafelügyelőket is alkalmaznának. S bizony az sem ártana, ha a hadügyminiszter urak, kiknek úgy­is oly sok egészséges emberre van szükségük, egyszer már interpellálnák a cultusminiszter urakat a tanulók rész­egészségi állapota felől.

Next