Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-02 / 27. szám
Kilenczedik évfolyam. 27. szám. Július 2. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. B UD AI - N A GY - Ú T CZ A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr. s negyedévre 1 frt. 50 kr. ^ - többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, E lap »így szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- — megkezdhető. Újának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTAmiMÚ HETILAP. I tr r m mm -------|----------------------------------------------------------------*------------- _| -----— « Kecskemét, július 29. 1876. F. é. június hó végével lejárt azon egy év, melyre mint e lapok felelős szerkesztője vállalkoztam s csekély erőmet és tehetségemet a párt érdekében felajánlottam; minek folytán a lap vezetésétől ezennel visszalépek. Nagy örömömre és megelégedésemre szolgál azon körülmény, hogy utódaimul a szerkesztőségben s a lap szellemi támogatásában sikerült a lapbizottságnak oly egyéneket megnyerni, kik mig egyrészről közönségünk és a párt bizalmát bírják , másrészről a lap jövője, szellemi működésére nézve kellő biztosítékot és kezességet nyújtanak. Midőn erről a né.közönséget tisztelettel értesítem, egyszersmind kötelességemnek ismerem hálás köszönetemet nyilvánítani azon sokoldalú pártolásért, melyben lapunkat ez ideig részeltetni szíveskedett; s azon szives elnézésért, melylyel erőm gyengesége s e térem tapasztalatlanságom iránt viseltetett. Szabad legyen hinni és remélni, hogy a szerkesztőségben történt változás után is lapunkat a közművelődés és pártunk érdekében még fokozottabb mérvű pártfogásban részesítendi. Annak kijelentésével, hogy működésemet a lap részére mint munkatárs továbbra is készséggel felajánlottam , magamat a n. é. olvasó közönség szives emlékébe ajánlom. Szeless József: Az olvasó közönséghez. Midőn a mai számával e lapoknak azok felelős szerkesztését átveszem, hódolok a progammadás szokásainak, röviden de nyílt őszinteséggel jelezni óhajtván e lap czélját, kitűzött működési körét; teszem pedig ezt azért, hogy minden félreértés, minden félremagyarázásnak eleje vétessék, mi a szerkesztőségbeni változás folytán esetleg felszínre kerülhetne. A programm, melyet adok, nem új, mert a lap marad az ami volt több éven át: figyelője a községi élet minden köre és mozzanatainak, nyilvános ellenőre a testületi ügyek vezetés- és intézésének, éber közlönye a város és vidéke érdekeinek, komoly törekvést tanúsító fejlesztője s természetes terjesztője a közhasznú ismereteknek. Igen, czélja lesz a lapnak figyelemmel kisérni a társadalmi és községi életet, rá fog mutatni a hibákra, ki fogja jelölni az orvoslásra megkivántató eszközöket, utat jelöl a haladás eszközlésbe vételére, melyet a kor jelszavául tűzött s lángbetűkkel irt a culturális népek zászlajára. Ellenőrizni fogja e lap a testületi ügyek vezetését s habár a kicsinyeskedő gáncsoskodás — mely csak a szellemi törpék sarkantyúzott lova — távol lesz tőlünk, meg fogjuk venni a hibát mert hiba, támogatni fogjuk a dicséretest, mert az. Elismerést áldozunk a komoly és nemes törekvésnek, de ostort is fonunk a visszaélés korbácsolására, óvakodva mindig a keserűség élesztésétől, ellenszenv felkeltésétől, szenvedély felzaklatásától, gyűlölet gerjesztésétől. Sokszor és hangosan nyilvánult már a panasz, hogy a helybeli lapok a személyes ellenségeskedés terjesztői és ápolói a társadalom e különben is buján tenyésző növényzetének. Nem akarok ezúttal utalni arra, hogy micsoda tényezők hajtották ellenkező irányba sokszor a helyi lapok kitűzött iránytűjét, de meggyőződésemből folyólag ki kell jelentenem, hogy e lapot a személyeskedés közlönyévé nem teszem , mert véleményem szerint, vagy van a helyi lapokra szükség, vagy nincs. Ha nincs, akkor pusztuljanak, szűnjenek meg, ha pedig van, akkor nem azért szükségesek, hogy követ dobjanak egyik másik polgártársunk hírnevére , hogy felbolygassák a családi szentélyt, hogy nyilvánosság elé hurczolják a magánügyeket, hogy a sértett hiúság rosszul választott elégtétel adói legyenek, hanem hogy szócsövei és pedig figyelmet érdemlő szócsövei legyenek a város és a lakosság érdekeinek Az én véleményem szerint a hírlapírás abc-je az, hogy a nyilvánosság előtt nem személyekről, hanem dolgokról, tényekről, szóval nem valakiről , hanem valamiről kell beszélni, ez pedig — noha bizonyos tények többé-kevésbé szorosan összefüggnek , az azt előidéző individuumokkal — kizárja, vagy legalább is kívánatos, hogy kizárja a személyeskedést. Megtámadhatunk nézetet, elvet, eszmét, de megtámadni az egyént, mert nem elvtárs, mert szellemi productuma nem nyerte meg tetszésünket, ez éretlenség s legkevésbé mutat hivatásra a közjó érdekében működhetni. Ettől, mint érintem, távol tartjuk magunkat, mert ezzel a békétlenségi szellemnek , a nyughatatlanság élesztésének adnánk — a társadalmi életet bénító — eszközt. Helyette törekedni fog e lap a közérdekű ügyek iránt érdekeltséget, figyelmet ébreszteni, termékenyítő éberséget kelteni, mely a községi és társadalmi élet főfőrugója, emeltyűje. A gazdasági, ipari és culturális állapot hű tükrévé akarjuk tenni e lapot s a fejlődést mindezen irányban előmozdítani erős akaratunk. Ez jobb, éltetőbb, egészségesebb, hasznosabb mint a privátérdekű dolgok elfecsegése s aki ez utóbbit becsüli többre, annak lapolvasás nem való. Ez a programm, mit adni kívántam. Akik osztják nézeteimet, sorakozzanak. Az én hitem erős abban, hogy ha e lap eddigi, úgy most újonnan megnyert munkatársai ismert buzgalmuk és kiváló képességükből folyó támogatásukban részesítenek, meg fogjuk valósíthatni kitűzött feladatunkat. És most még néhány szót kívánok intézni a „Kecskemét“ 1. szerkesztőségéhez. Őszintén megvallom, hogy a lapszerkesztés átvételénél elsősorban csekély képességem érzete mellett is főleg aggasztott az, hogy kellemetlen confliktusokba bonyolódhatom, minden héten ki lévén téve a részakaratú csipdesés és az ebből kinövő rágalmazás , elítélésnek. Ez aggodalmam nem alaptalan, mert visszatekintve eddigi csendes visszavonultságban való működésemre, már nagyon éles, s egy lap bekeretébe nem illő megtámadásnak voltam így is kitéve. De ez már megtörtént, a múltés feszegetése nem alkalomszerű ; azért ezt mellőzve, felhívom a laptárs t. szerkesztőségét, hogy szakítson a múlttal s legyen a „Kecskemét“ is a közművelődést elősegítő emeltyüvé, ítéljen, rosszaljon, bíráljon elvet, eszmét, nézetet, de egyént mint egyént soha s ekkor ha ellentétes állást foglalunk is el egyben, másban harczunk az eszmék harcza lesz, de nem az egyéni az egyén ellen. Kecskemét, 1876. június 29. Tassy Pál. Kecskemét, 1876. június 29-én. A „Kecskeméti Lapok“ olvasó közönsége bizonyára tisztában van azzal, mi e lapok hivatása, czélja? — Új szerkesztőnk beköszöntőjében jelzi az utat és módot, melylyel a lap hivatásának megfelelni, czélját elérni véli; én mint megnevezett munkatárs, igen természetesen, nem akarok más programmot és nem tehetek mást, mint kijelenteni azt, hogy az ő programmját én is magamévá teszem. Kiemelni különösen csak kettőt kívánok. Én eddig helyi lapjainknál igen ritkán tapasztaltam azt, hogy azok a városunk közgyűlésén előfordulandó fontosabb tárgyakhoz előzetesen hozzászóltak, vagy a már hozott határozatokat bírálgatták volna; — pedig én lapunk egyik elsőrangú hivatásának tekintem azt, hogy e kérdésekre nézve eszmecserét keltsen, a hozandó határozatokat előkészítse , a hozottakat megbírálja. — Én tehát ennek elérését egyik főtörekvésemnek fogom tartani s munkatársainkat az ez irányban való működésre szintén buzdítani fogom. Másik megjegyezni valóm az, mikép én lapunkat minden — pusztán személyt érdeklő — czikkek tárházává tenni nem engedem s határozott czélom és eltökélt akaratom az, mikép sem saját, sem más egyéni tetteit, vagy érdekeit, mindeddig, míg ezt a közérdek, városunk java nem követeli, sem magam szellőztetni nem fogom, sem másnak szellőztetni nem engedem; és ha ily elvek mellett sikerülni fog városunk közügyeire vonatkozólag, nem a személy, hanem elvekkel foglalkozó eszmecserét kelteni s ezáltal városunk közjavát csak egy lépéssel is előrevinni, én czélomnak egy fő részét elértnek tartandom s lelkiismeretem megnyugszik azon, hogy oly kötelesség teljesítésének egy részét vállaltam magamra, melyet ellátni városunkban bizonyára több és képesebb egyén találkozott volna. Kiss Lajos: Iskolásgyermek-betegségek vagy iskolabetegségek. (Németből Bock után közli Pásthy Károly.) (Folytatás). Valamint tehát az embernek kora ifjúságában a szülők részéről való egészen hibás neveltetése fő oka a mostani emberek többségénél oly igen elterjedt jellemtelenségnek és erkölcsi romlottságnak , úgy a legtöbb felnőttnek nyomorúságos egészségi állapotát illetőleg is inkább a szülői házban, mint az iskolában van a hiba. Mindenesetre tény, hogy a gyermekek iskolakötelezettségi korukban bizonyos betegségeknek oly gyakran s oly könnyen ki vannak téve, hogy e bajokat egész joggal nevezhetjük iskolásgyermek-betegségeknek. De jogtalanul akarják e betegségeket iskola-betegségeknek keresztelni és keletkezésüket egyedül vagy legalább nagy részben az iskolának tulajdonítani, minthogy tulajdonkép a szülői házból származnak. Az iskola bűne csak az, hogy részint nem működik elég erélyesen ellenök ezen betegségeknek, sőt a tanítványokkal való helytelen bánásmód által előmozdítja őket, részint hogy a tanítványokkal nem ismerteti meg ezen betegségeket s az orvoslásokra szükséges rendszabályokat. Egyébiránt az emberiség erőteljesebbé tételére igen előnyös volna, ha az iskolákban a szellemi tanfelügyelők mellett tudományosan képzett orvosi iskolafelügyelőket is alkalmaznának. S bizony az sem ártana, ha a hadügyminiszter urak, kiknek úgyis oly sok egészséges emberre van szükségük, egyszer már interpellálnák a cultusminiszter urakat a tanulók részegészségi állapota felől.