Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-08 / 14. szám
Tizedik évfolyam. 14. szám. Április 8. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK VEGYESTARTALMÚ HETILAP. ss : ' ' . m Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUJAI-NAGY-IITCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., 1 negyedévre 1 frt. 50 kr. ------ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- , megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. «------- -------- - - ______.. _______________sa A népoktatási törvény módosítása. Sajátságosak és kimérhetlenek sokszor a magyar észjárás utai. Újabb állami életünk első éveiben valóságos pazarlási politikát űztünk, melynél fogva milliókat dobtunk ki olyasmikre, amikre semmit sem kellett volna kiadnunk s milliókkal többet költöttünk olyan intézményekre, melyekre kevesebb is bőven elég lett volna. Minden actió reactiót szül, így történt most is. Jelenleg, mint egyik szellemdús írónk megjegyezte, igazi „tatár“ politika kezd nálunk lábra kapni, mely a hibás actióra megteremti a hibás reactiót , mely a maga szűk látkörének és szellemi korlátoltságának megfelelően oly intézményeinknél akár krajczárokat meggazdálkodni, melyeknél a legkisebb gazdálkodás is tömérdek károkat fog okozni. Ezen „tatár“ politika egyik nyilatkozatának tekinthető azon mozgalom is, mely Nagyvárad városától kiindulva befutja összes törvényhatóságainkat, érteni Nagyvárad városának a népoktatási törvény módosítására vonatkozó, az összes törvényhatóságokhoz s igy Kecskemétre is pártolás végett megküldött kérvényét. Ismerve némileg a nagyváradi viszonyokat s e kérvény keletkezésének történetét, elmondom erre vonatkozólag nézeteimet annál is inkább, mert ezen átiratot Kecskemét város közgyűlése igen helyesen az iskolaszékhez tette át véleményadás végett. Hogyan is keletkezett hát Nagyvárad városának ezen említett fölirata az országgyűléshez? Van Nagyváradon egy polgári iskola fiúk számára, mely osztályonként átlag 30 növendékkel bír s a körülményekhez képest feladatának kellően megfelel. Ezen intézet 3 osztályból áll, de csak 2, mind két tanerő működik benne! Hogy ily körülmények között, midőn 3 osztályt 2 tanerő vezet, az eredmény nem lehet olyan, milyennek rendes körülmények között lennie kellene, annak, úgy gondolom, nem a felső nép- és polgári iskolai intézmény, tehát nem a törvény az oka, hanem Nagyvárad városának azon félszeg intézkedése, mely csupa garasos politikából ezen intézettől a szükséges tanerőket megtagadja. Akad azután egy városi képviselő, ki kiindulva az említett körülmény szülte cse- kély eredményből, indítványozza a közgyű- lésen a nagyváradi polgári iskola eltörlé- sét. Az indítvány az iskolaszékhez tétetik át, mely természetesen az említett intézet föntartása mellett nyilatkozik. Lesz a városi közgyűlésen nagy vita, melyben mindenféle bölcs és nem bölcs, titkos és nem titkos, felekezeti és nem felekezeti szemponttok érvényre emelkedéséből keletkezik egy óriási cháosz, melynek eredménye, hogy tehát nem töröljük el a polgári iskolát, mert a törvény úgy sem engedi, hanem fölírunk az országgyűléshez, hogy változtassa meg a népoktatási törvény azon intézkedését, mely szerint az 5000-nél több lakossal bíró városok felső nép-, illetve polgári iskolát tartoznak fölállítani. Ezt határozza Nagyvárad városa, mely évenként több ezer forintra menő államsegélyt kap iskoláira! Ahogy ezen fölirat ne úgy tűnjék föl, mint egy városnak korlátolt látkörre mutató kérvénye, nohát legyenek uszályhordozók a többi törvényhatóságok is, küldessék meg azoknak is pártolás véget , mert hisz nálunk a hangzatos frázisok ritkán tévesztik el hatásukat! Ezt nevezem én aztán „tatár“ politikának! A 67-iki korszak óta alkotott törvényeink között kétségkívül egyik legáldásosabb , következményeiben legfontosabb épen a népoktatási törvény, melyre, mint valamely vázra, örömmel néz a sivatagon végig tekintő szem. Mert e törvény fölkeltette a nemzetben a népoktatás ügye iránt való érdeklődést s oly mozgalomnak lett kiindulási pontjává, melynek üdvös eredményeit csak utódaink fogják ugyan teljes mértékben élvezni, de mely eredmények jövendő nemzeti létünk legbiztosabb támaszai lesznek. Hogy vannak e törvénynek is hiányai, ki tagadhatná? Hisz alkotójának nagy szellemét vajmi kevesen értették meg s a különböző korlátolt felfogású nézetekkel való küzdelem bizony meglátszik a törvényen is. De a felső nép- és polgári iskolákra vonatkozó intézkedések általánosságban véve legüdvösebb, mert legszebb czélú részei e törvénynek. Mit akart Eötvös s a törvényhozás ez iskolákkal? Egy művelt, józan, derék polgári osztályt teremteni, melyre hazánknak oly nagy szüksége van. A szív és ész kellő kiképezése mellett a gyakorlati életben a kisbirtokosnak, iparosnak, kiskereskedőnek szükséges ismereteket a középtanoda vagy annak néhány osztálya más czéljánál fogva sem adhatja meg. Pedig bizony a modern államoknak és társadalmaknak legbiztosabb támasza a művelt, derék, munkás, józan és minden izében nemzeti polgári osztály. Töröljük el az ilyetén polgári osztály fejlődésének föltételeit, akkor azon fokozatos műveltségi folytonosság, mely a nemzet különféle osztályait egymással öszszeköti, azonnal megszűnik, nem lesz egész-séges társadalom, áthidalhatlan úl támad a nemzet alsóbb és felsőbb rétegei s ezek érdekei között. Hogy e nagy és nemes czélt minden városnak hacsak anyagi ereje engedi, morális kötelessége előmozdítani még ha törvény nem parancsolná is, úgy gondolom, egészen bizonyos. Ha pedig valamely városnak anyagi ereje ezt nem engedné, akkor lehetetlenséget a törvény sem követel. Azután meg valamely törvényt, mielőtt még végrehajtatnék, csak úgy a priori elítélni s eltörölni, bizony-bizony furcsa eljárás. Márpedig a népoktatási törvénynek épen a felhozott tárgyra vonatkozó intézkedései legkevésbbé vannak végrehajtva. Tessék a népoktatási törvény intenzióit átérteni, lehető szigorral végrehajtani s azután ítélni. De a törvényt félszegül vagy sehogysem végrehajtani s ebből a törvény ellen fegyvert kovácsolni, bizony nem egyéb „tatár“ eljárásnál. S amit ily módon az ország meggazdálkodik, no az az egypár százezer forint — hogy keveset ne mondjak — épen elég lesz 30 milliónyi deficitünk eltüntetésére, meg talán egy gymnasiumi palota építésére! Hogyne gazdálkodnánk, mikor csak iparosok, kiskereskedők és földművesek gyermekeiről, mikor csak értelmes polgári osztály teremtéséről van szó?! Azután mondják ki csak egyszer népünk előtt mostanában még azon szót, hogy gazdálkodjunk a népnevelés terén s oly lejtőre állottunk, melyen nincs megállapodás. Amely nemzet a népoktatás terén filléreskedik, meggazdálkodik annyit, hogy épen elég lesz neki koporsóra. S most még egyet. Ismerjük Kecskemét város iskolaszékét. Tudjuk, hogy oly értelmi niveam áll, mely teljes garantia arra nézve, hogy a népnevelés nagy nemzeti érdekeit a legcsillogóbb frázisok között is azonnal fölismeri. Ez fog tehát történni Nagyvárad átiratával is. Az elmondottakat is csak azért hoztuk föl, hogy itt is bebizonyodjék, miszerint „nem mind arany, ami fénylik“ s hogy miként születik meg, vagy legalább akar megszületni sokszor nálunk az országos közvélemény. —yy. A gyomok kiirtásáról. Kiszámíthatlan azon kár és termésveszteség, melyet a különféle gyomok okoznak. Ki és mi kárt okoz a gazdának, az nem lehet barátja s ki nem barátja, az ellensége. A gyomok tehát ellenségeink. Ellenségeink ellen küzdeni, azokat kevesbíteni, kiirtani első gondjaink közé tartozik. Ki a gyomok kiirtását nem szorgalmazza, az nem sokára meg fog győződni, hogy gabonáját felveri a gaz, gabona helyett gyommagvakat fog csépelni, lesz rostaalj-ocsú elég, de nem lesz piaczra szállítható , pénzzé tehető anyag. De mit tegyünk, hogy megmenekedjünk az alkalmatlan tolakodóktól ? Régi példabeszéd: ki mint vet, úgy arat, ki gyomot vet, gazt fog aratni. Ez arany igazságból kifolyólag legelső teendőnk: a tiszta vetőmag használata. Könnyelműen jár el oly gazda, ki vetőmagját ki nem rostálja, hanem gyom-magvakkal telten szórja el. Ily gazda gyomot vet s igy nem is arathat tiszta gabonát. Polyva, törek, pajta és szérűs sepredék, továbbá jászolban maradt takarmány törmelék , szénamurva mind oly anyagok, melyek sok gyom-magvakat tartalmaznak, tehát nem helyes eljárás azokat a trágyadombra szállítani, hanem keverék trágyát készíteni belőllük és csak teljes elkorhadásuk után szántóföldre, de leginkább rétek javítására fordítani. Takarmány- és kapásnövények rendszeres vetése, továbbá az ugartartás akadályozza a gyomok elszaporodását. Takarmánynövények zöld állapotban kaszáltatnak le, tehát a gyomok felmagvásuk előtt ismerkednek meg a kasza élével, de azonfelül minthogy minden takarmánynövény sűrűn vettetik, a közötte kikelt gyomok beárnyékoltatnak és elsatynyulnak. A kapások közötti , gyakori mivelés miatt a gyomok még fejletlen korukban vágatnak ki; két-háromszori kapálás után a talaj megmenekszik alkalmatlan tolakodóitól.