Kecskeméti Lapok, 1877. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1877-10-14 / 41. szám
Tizedik évfolyam. 41. szám. Október 14. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK SI----- .... r jezi : Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyezer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal.i Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------ - s többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár----- Az előfizetési pénzek, E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban s úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----megkezdhető.dójának“ czimzendők. 1 hivatalhoz intézendő. ! Bélyeg dij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a_______________________________|------------------------------------------------|______________________________|_______________________________as Midőn a magunk és az ország érdekében cselekszünk. A 80 milliós arany járadékkölcsön kibocsájtása csakugyan ténynyé vált és f. hó 9-ik és 10-ik napjain nyilvános aláírásra került Európa főbb pénzpiaczain. Ez az első járadékkölcsön, melylyel az állam a bel- és külföldi pénzpiaczokon szerencsét próbált. A kibocsájtott arany járadékkölcsön kötvényei előmutatóra szóllanak s a következő összegekről vannak kiállítva, u. m. 100 frt., 500 frt., 1000 frt., 10,000 frt. aranyban, a kötvény szövege szerint a kölcsön után 6% kamat arányban fizettetik minden év január és július havának elsején. Az aláírási ár (kibocsájtási ár) az olyan kötvényeknél, melyekre a befizetés részben I-se kibocsájtású kincstári utalványokban történik (ezek elfogadtatnak befizetésül, mert a kölcsönből 45 millió frt. ezek beváltására fordíttatik) 8230/100 arany frtban, teljes készpénzben történendő befizetésnél 8080/100 arany frtban lett megállapítva. Minden 100 frtos, névleges értékű kötvényért tehát 8230/100 arany forint fizetendő, ha a fizetés kincstárutalványokkal történik; BO”/,,, frt» ha készpénzben történik a fizetés. Kedvezőbb elhelyezési alkalom a rendelkezésre álló tőkéknek aligha kínálkozik , midőn a törvényes kamatláb 8 %-ban van megállapítva, és e járadékkölcsön után 7 */2 kamatnál többet fizet az állam, mert a 100 frtos kötvényt az állam 8230/100 vagy 8080/100 frtért adván a 6 arany frtot, ezen összeg után fizeti tényleg s igy 100 frt. kölcsönért 7/1 , vagy csaknem 8%-ot, kap az államnak hitelező. Ismételjük, hogy ennél kedvezőbb elhelyezési alkalom aligha kínálkozott a rendelkezésre álló tőkéknek s az ily államkötvényekbe elhelyezett tőke használata előnyösebb , mintha az ingatlanra való bekebelezés mellett kölcsönöztetett volna ki. Előnyösebb azért, mert migrisképpen úgy nem jár vele, mint a jelzálog által biztosított kölcsönöknél, míg a kamatláb csaknem oly nagyságú, mint a törvényes kamatláb, addig a tőke feletti szabad rendelkezést biztosítja, mert a kölcsönből tőkéjét mindenki akkor vonhatja ki, mikor pénzére szüksége van, mikor azt jobban hasznosítani véli más vállalatokban. Erre módot nyújt az értékpapírok vásárpiacra, a börze, ahol e kötvénybeli követelését bárki, bármely órában realizálhatja. És e hó elején örömmel olvastuk a hírlapokban, hogy a magyar járadékkölcsön iránt nagy volt az érdeklődés. Meg is érdemelte azt, mert általa érdeklődést tanúsítottunk a haza ügye iránt, de meg cselekedtünk a kölcsön előnyös voltánál fogva a saját jól felfogott érdekünkben is. Az államnak a külföld előtti hitelének nagy mérvű erősbödésére és szilárdulására hat az, ha azon állam polgárai is bíznak annak hiteloperatiojában s eredményessé való tételében versenyre kelnek egymással, de ettől eltekintve, az állampolgárok saját érdeke is azt kívánja, hogy a kölcsönökért fizetendő kamatokben az országban maradjanak és ne vándoroljanak a külföldi tőkések zsebeibe. Örömmel constatáljuk e lapok hasábjain , hogy városunkban is úgy fogták fel az ügyet, mint a haza és a magunk érdekét és a főváros is a nagyobb vidéki városok példáját követve, megragadták az alkalmat, hogy a magyar nemzet e téren való életrevalóságának igazolásához hozzájáruljanak s az önálló állami lét iránti helyes értékét Magyarország lakosságának ez ügynél is kifejezésre jutni segítsék. A három pénzintézet, mely városunkban a hitel- és pénzforgalmat közvetíti, nyert értesülésünk szerint, tekintélyes összeggel vesz részt az arany járadékkölcsönben. A „Kecskeméti Takarékpénztár“ 10.000 írttal, a másik két intézet öt-öt ezer írttal, mi hangos bizonyítéka annak, hogy ez intézetek a haza ügyét szívükön viselik egy részről, de más részről igazi érdekeik teljes tudatában is vannak. A „Kecskeméti Takarékpénztár“ igazgatótanácsában , midőn f. hó 7-én a kölcsönügy elhatározás alá került, felmerült ugyan azon nézet, hogy sokkal czélirányosabb, ha a takarékpénztár ez összeget is a helybeli polgárok között helyezi el s talán a kamatlábat lejebb szállitja. E nézet azonban meggyőző cáfolatot nyert, mert a „Kecskeméti Takarékpénztár“ az utolsó hónapokban nemcsak hogy a hiteligényeket teljesen kielégíteni képes volt, hanem tekintélyes összeget kénytelen volt 5°/0 mellett más pénzintézetnél gyümölcsöztetni. Találkozott az igazgatótanácsban olyan egyén is, aki a magyar járadékkölcsönt a kormány és nem a haza ügyének tekintette s apellált arra, hogy ő a maga részéről szívesen tanúsit áldozatkészséget valahányszor TARCZA. G-rion bárónő. Elbeszélés. (Folytatás.) — S tehettem volna-e önt boldoggá? — kérdé a báróné — midőn ön soha sem éreztette velem, hogy tőlem várja azt. — A házasságot tehát ön üzletnek tekintő, melynek egyedüli czélja pénz, avagy rangszerzés? Ha ezt tűzte ki házassága czéljául, akkor igaza van, én önnek rangot adtam, ön nekem vagyont s igy egymás irányában nincs többé semmi kötelezettségünk. Erre a báró felkelt, a báróné pedig lesújtva e szavak gúnyja által, nem volt képes helyéből mozdulni. Grion távozni készült, lassú léptekkel ment az ajtóhoz, ott megállt s visszatekintett nejére, ki ekkor már zsebbelijébe rejtve arczát, keserűen könynyezett. — Bocsánat asszonyom, hogy kellemetlen perczeket szereztem önnek — szólalt meg hosszú szünet után a báró — jó éjt asszonyom, jó éjt! A báróné zokogva mondá: „uram ne távozzék.“ Grion megállt, egy perczre megindultnak látszott. Aztán közelebb lépett a bárónéhoz. A báróné még mindig sírt. Grion már magához akara nejét ölelni, de egyszerre csak megállóit. „Nem — susogó halkan — e pillanat kedvező arra, hogy sorsát tudassam vele.“ Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. — Ne sírjon báróné, — szólalt meg azután oly hangon, mely nem mutatott arra, hogy sajnálja nejét. A báróné férjéhez lépett. „Bocsásson meg — mondá férjéhez megindulva — én érzem vétkemet, elragadtatva a fényűzés és tündökölni vágyás által feledém, mivel tartozom önnek mint férjemnek. A nap minden óráját egymásnak kellett volna szentelnünk , de sem én sem én nem követeltük ezt egymástól. — Ön természetesen nem követelheti azt, mivel azon perczek, mit velem együtt kellett volna töltenie, sokkal unalmasabbak lettek volna, mint azon órák, melyeket Karl kapitánynyal töltött el. — Ne hivatkozzék udvarlóimra — kiálta a báróné. — Szívesen hivatkoznám, higgye el asszonyom, ama boldog perczekre, melyeket nekem szánt, de vajmi kevesek azok ! — Igen, kevesek, mert ön futva társaságomból , többre becsűlé a főváros frivol elveit s azok között nem jutott önnek ideje arra, hogy nejével éreztesse, miszerint az ön szivében csakugyan van egy ér, mely nejéért dobog. — Az ön replikázni akarja a szemrehányásokat ? — kérdé gúnyosan a báró. — Igen, mivel ön szívtelenül sorolja el vétkeimet, melyek azonban korántsem oly nagyok, mint azok , melyek az ön lelkiismeretét vádolhatják. Én érzem , hogy hibáztam , de ön által elhanyagoltaiva nem volt más menekvésem az unalomból, mint. . . — Mint az udvarlók hízelgő szavaiban gyönyörködni — vágott közbe a báró. — Igen, ami által még korántsem hibáztam annyira, mint ön, midőn a „Caffé de Zion“ titkos kabinetijében ezreket tőn koczkára. A báró kellemetlenül volt meglepetve neje eme nyilatkozata által. — Ki mondá önnek e hazugságot ? — kérdé a báró, nem titkolhatván el zavarát. — Karr egy levelében figyelmeztet. — Ah Karr kapitány? Ez embert gyűlölöm mint a föld hitvány férgét. Ő ... . ő irta önnek ? de az lehetetlen. A báróné felkelt s íróasztalából elővette a kapitány levelét. A báró átfutá szemeivel a levelet, aztán összegöngyölgetve zsebébe téve. — Mily könnyű önnek asszonyom megválni e levélkétől — szólt nyugodtságot színlelve — de ha a rózsaszinü levélkék valamelyikét kérném ? ?............ — Meg lehet győződve, hogy nem fognám átszolgáltatni. — Mert azokban mindenesetre találnék olyasmit , ami felvilágosítást adhatna az ön szerelmi viszonyairól. — Higgye el, hogy a rózsaszínű levélkék között nincs egy sem, mely annyi szemrehányást tenne nekem, mint önnek csupán ez az egy tett. — Igaza lehet — szólt a báró lassú hangon. — Önnek titkait levelei zárják, melyek bármely perczben lehetnek a lángok martalékává, de az én hibáimat, melyeket ön úgy is sejthetett már, feltárta önnek Karl kapitány. — Grion ez utóbbi szavakat oly lágyan ejté, hogy a bárónét meginditá. — Ne higgje uram, hogy azt akarom, hogy titkaim legyenek, látom miszerint házas életünkben egy fordulópont állott be, itt tehát Íróasztalom