Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1878-01-06 / 1. szám

sz* TA X /­­ j/t • f 1­­ Tizenegyedik évfolyam. 1. szám. Január 6. 1878. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési díj: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-IJTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. ------­­ - — többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek, E lap í­gy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is ,,Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető. dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. 8----- - — . ; 1 -jr ~~~ & m_____________________________­___________|----------------------------------------------------- ----------------------------------------------------------­__________________________________,-----—­SS ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a tizenegyedik évfolyamának első számát adjuk, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, misze­rint e lap további megrendeléséről gondos­kodni szíveskedjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ 1 „ 50 kr. A szerkesztőség. Tisztelt olvasó közönség! Méltán megvárja valamely múlttal biró lap olvasó közönsége ennek új szerkesztő­jétől, hogy az ha nem is ad részletes és terjedelmes programmot, legalább szándé­­j­kát nyilvánítsa, mily irányban fog működni, mit fog első és legfőbb feladatának tartani? megvárhatja ezt nemcsak az olvasó közön­ség , hanem egyúttal az is, a ki, vagy a kik a lapot alapították, a kik a gyermek­nek mintegy szülei, a kik annak olvasó kö­zönséget teremtettek, pártfogókat szereztek s annak tétele biztosítása végett minden le­hetőt megtettek. Mert minden iránt szabad közönyt tanúsítanunk, csak az iránt nem, a mit egyszer mint üdvöset, szépet és hasz­nosat felkaroltunk s a minek fentartása vé­gett egykor szellemünk legjobb erejével küzdöttünk. A „Kecskeméti Lapok“ jelen számával tizenegyedik évfolyamát nyitja meg; tiz évi fennállta annak bizonysága, hogy szükség volt reá s képes volt azon igényeknek meg­felelni , melyeknek teljesítését olvasói tőle elvárták, mert ha szükség nem volt volna reá, vagy, ha nem felelt volna meg azon feladatnak, melyet meg kellett oldania, egy-két évi zengés után meg fogott volna szűnni. Hogy a közönség e lap fenntartásának szükségességét még most is érzi, az iránt a lapfelügyelő bizottság tagjai meggyőződést szereztek maguknak; más, és épen a legfon­tosabb kérdés ez után az, ha vagyon alul­írott szerkesztősége alatt képes lesz-e egy­úttal feladatának is úgy megfelelni, mint eddig? lehet ugyanis valaki különben ér­telmes és jóravaló ember, de, ha különös szakismeretekkel, e lapoknál kiválóan helyi viszonyok ismeretével nem bír, azokban kel­lően nem jártas, akkor zöld ágra sohasem fog vergődni, mert mint a gyenge nádszál jobbra balra kénytelen hajlani, ahhoz képest, a­mint innen vagy onnan fúj erősebb szél. S ez valóban nagy hiba volna! vétek volna ez azok ellen, kik e lapot életképessé tették, s a kik e lap megjelenésének szük­ségét érzik. De gondoskodva van róla, hogy e baj elkerültessék; gondoskodva van az által, hogy a szerkesztő munkájának könnyítése végett különösen helyi érdekkel biró, s az­­ itteni viszonyok részletes ismeretét feltételező ’ ügyekben értelem és jellem által kiváló egyének által támogattassék, s ezek nagyob­­bára oly férfiak, a kik részint mint szer­kesztők , részint mint munkatársak e lapok közül máig is érdemesültek. Csakis az ő támogatásuk, lelkiismeretes és szorgalmas munkásságuk mellett válik alulírottra nézve lehetségessé e lapot a közönség igényeinek megfelelően összeállíthatni, azt azon felszí­nen , melyre elődjei emelték, megtartani, velük előbbre tán még mehet, nélkülük okvetetlenül elbukik. Ennek tudatával nem­csak a szerkesztő, hanem a megnevezett fő­munkatársak s munkatársak is bíznak, s ennélfogva alulírott elégnek találja biztosí­tékként az ő neveikre utalni. De hogy e lap Kecskemét életének le­­­hetőleg teljes és kimerítő képét adhassa, alulírott itt egyúttal az olvasó közönséget is felkéri közreműködésre. A ki mi közlésre méltónak tudomására jut, ne restelje a fá­radtságot a szerkesztőt, a főmunkatársak vagy munkatársak egyikét erről értesíteni s ekként kétszeresen szépet és jót tenni, adatot szolgáltatni a helyi­ klinikához s az olvasó közönség újdonság utáni vágyát kielégíteni. A­mi a lapok irányát illeti, az a régi marad: vegyestartalmú hetilap, mely első­sorban mindig a városunk s annak intéze­teivel s életével való foglalkozást tekinti feladatának, a­hol szükséges lesz, ott or­szágos kérdéseket is megvitat, mindig a magyar haza és nemzet érdekei mellett törve lándzsát. Szelleme egészségesen szabadelvű marad , mentsen minden újítási és felforgatási viszketegtől, egyedüli alapelvének a be­csületes meggyőződésen nyugvó igazságot is­merve el. A­mi ezzel megegyez, azt közli, a­mi nem, azt nem. Főelve szerkesztősége kebelében épúgy, mint más lapok irányá­ban a tárgyat és módot illetőleg: „fortiter in re, suaviter in modo.“ A munka nem csekély, s ha valaki lel­kiismeretesen óhajtja elvégezni, jól számot kell vetnie magával; de hogy lelkiismerete­sen fog végeztetni, az iránt kezességet nyújt a tisztelt olvasó közönségnek a főmunkatár­sak névsora, kiknek ép úgy mint alulírott­­nak főczélja és vágya. Kecskemét városa olvasó közönsége kezébe vasárnaponként oly lapot szolgáltatni, mely értelmi s érzelmi világát ha nem is egészben, legalább részben kielégi­ti. Kecskemét, 1878. január hó 3-án. Beliczay Jónás: Hazánk és a nagyvilág. Úgy a magyar, mint az osztrák lapok nagy­ban foglalkoznak most Andrássy grófnak újév napján a felség részéről történt kitüntetésével, mely szerint az neki az aranygyapjas rendjelt ado­mányozta. Ehhez a magában véve tisztán fejedelmi elis­merés és kitüntetés—jóllehet nem csekély jelentő- s­­égű — tényéhez, különféle combinatiókat fűznek Andrássy politikájának irányára vonatkozólag s monarchiánk keleti politikájában egy új fordulat initiatívájának akarják azt tekinteni, a­mely poli­tika­i felsége beleegyezését és legnagyobb mérvű bizalmát is bírja. A bécsi lapok legtöbbje azon óhajának ad kifejezést, vajha Andrássy igazolná e legfelsőbb bizalmat. A „Deutsche Zeitung“ megjegyzi, hogy eddig Levante és kincsei voltak a mi aranygyap­júnk , iparunk ennél sok gazdagságot hozott; ez az aranygyapjú most nagyon fenyegetve látszik. — mentse meg azt nekünk Andrássy ha még van idő. A „Fremdenblatt“ erősen bizonyítja, hogy nem sokára meggyőződik róla a világ, mikép An­drássy csakugyan megérdemelte, hogy a legfényesebb nevű magyar családok , az Apponyiak , Pálffyak , Eszterházyak sorába helyeztessék. Ugyancsak idevonatkozólag a „Hon“ így ír: „Nehezebb viszonyok közt mint a mostaniak, alig vezette valaha miniszter a Habsburg monarchia külügyeit, mint Andrássy, s midőn a világfontos­ságú keleti kérdés megoldásának előestélyén az uralkodó legmagasabb rendjével, a mivel csak ren­delkezik, tünteti ki Andrássyt, eclatáns bizonyítéka annak, hogy az uralkodó legnagyobb mértékben helyesli a külügyér politikáját s a külügyér a ki­rálynak bizalmát a legnagyobb mértékben bírja. Ha valaki , bizonyára a király az, ki ismeri An­drássy politikájának végczélját s ha valaki, úgy bizonyára az uralkodó az, kinek szivén kell viselnie monarchiája biztosságát, jövőjét és jólétét.“ Andrássy kitüntetése mellett a magyar kormány­elnök Tisza Kálmán berlini útja felé irányult a lefolyt héten a közfigyelem. Nagyszabású politikai kérdések: a keleti háború és a német vámszerződés ügyének megbeszélésével és ezek fölötti nézetek kicserélésével és kölcsönös megállapodások remé­nyével hozták azt kapcsolatba a lapok, míg a leg­újabb hírek szerint, midőn már Tisza Kálmán vissza is tért, tisztán magánjellegű látogatásra de­valválódik az egész. A magyar miniszterelnök nem tett, nem is fogadott semmiféle hivatalos látogatá­sokat. Jan. 2-án este tért vissza Tisza Kálmán Ber­linből. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fő­városban időző tagjai 3-án délelőtt tisztelegtek nála újév alkalmából gr. Péchy Manó vezetése alatt. Ily esetekben a megtisztelő megemlékezés ténye mellett rendesen politikai horderővel bíró nyilatko­zatok is szoktak történni, úgy a párt mint a miniszterelnök részéről, így történt ez alkalommal is. A lapok pártárnyalataik különfélesége szerint különfélekép fogják f­el a tett nyilatkozatok hord­­erejét. Az „Ellenőr“ így ír: „Ha Magyarország jobbjai el lesznek határozva egyfelől arra­, hogy megvédjék Magyarország alkotmányos szabadságát azok elle­nében is, kik a szabadosság útján kívánják azt veszélyeztetni, és másrészről el lesznek határozva szemben a külbonyodalmakkal megvédeni a mo­narchia és Magyarország érdekeit minden viszonyok közt: biztat a remény, hogy isten segítségével si­kerülni fog úgy a monarchiát, mint édes hazánkat minden nagyobb bajtól megóvni.“ Igen sikerülni fog isten segítségével s a ma­gunk erején, ezt mondjuk mi is Tisza Kálmán kormányelnök úr szavaival. A „Közvélemény“ erős ellenzéki szellemben ezeket mondja: „Tisza Kálmán úgy mer beszélni, mintha po­litikájától nagy és üdvös eredményeket kellene várni Magyarországnak. Pedig az aggodalom és kétkedés keresztül törik magukat azon diplomatiai­­lag sima mondatokon is, melyekből Péchy Manó gróf, a tisztelgő kormánypárt szónoka fűzte össze beszédét. Először történik alkotmányosságunk vissza­állítása óta, hogy hasonló tisztelgésnél tér jutott lappangó bizalmatlanságnak is. A „Kelet Népe“: „A kormánypártnak gróf

Next