Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1878-05-05 / 18. szám
a narancsnak is különbözet alkatrészeiből lényegesen különböző illatszereket lehet nyerni, h így virágai adják a neroli-olajat, gyümölcshéja a közönséges narancs-olajt, levelei pedig a petit grain nevű illatszert. Nem állhatom meg, hogy itt helyt Johnston angol vegyésznek egy sajátságos észrevételét ne közöljem. Szerinte a növények jóillatú anyagainak tetemes része csupán két elemi alkatrészből áll, szén és hydrogénből, és mégis sok egymástól lényegesen különböző olajban ugyanazon arányban találjuk vegyülve, így a narancs, czitrom, boróka, rozmarin, kopasn, bajnócza és több más növény olajában, melyek egymástól, valamint a terpentintől olyannyira lényegesen különböznek, mind ugyanazon vegyületet találjuk ugyanazon arányban, u. m. 88-26 % szenet és 11-75% hydrogént 100 súlyrészben. Ily különböző tulajdonságú, de összetételekre nézve merőben egyazon testeket *isomer testeknek nevez a vegytudós. Tulajdonságaik különfélesége attól van, hogy az egyes vegyületekben a szén és hydrogén parányai vagy atomai különféleképen állnak össze. Ha valamely látogatóját az új görög mások fölött kitüntetni óhajt: narancscsal ajándékozza meg, melyet azonban zsebbe dugni előbb, mint a kapuajtón kívül, illetlen; az egyszeri gyermek pedig csupán azért szeretett volna cukrász lenni, hogy jó szüleinek napjait megédesíthesse. Nekem ezúttal ennél is kevesebb ambitióm van, én most csak kutscheber óhajtanék lenni, hogy módomban állna e lap minden egyes olvasójának görög módra kedveskedni egy szép narancscsal. Hanusz István. ÚJDONSÁGOK. — A kecskeméti ügyvédi kamara Ujszászi Imre ügyvéddel lakást cserélt, s így helyisége május 1-től a takarékpénztári palota első emeletén , közvetlen a takarékpénztár mellett van. A bejárás a lépcsőház baloldalán van. — Ifj. Dömötör Károly a testgyakorlat-kedvelő közönségben bízva, városunkban f. hó 15-én vivó iskolát nyit, hol a vitél és kardvitanból órákat venni óhajtóknak leczkéket fog adni. Résztvenni szándékozók Templom-utcza 348. sz. a. Kun Kálmán úr házánál jelentkezhetnek. — Hymen, Grosz Rózsa kisasszony és Pollák Pál, továbbá Schlesinger Hermina kisasszony és Dr. Bojniczer Antal Csongrádról, jegyesek. Tartós boldogságot és áldást kívánunk a frigyre. — A párisi nemzetközi kiállítás május hó én mintegy harminczezer vendég jelenlétében nagyszerű ünnepélyességgel Mac Mahon tábornagy s köztársasági elnök által megnyittatott. Az emelvényen a tábornagygyal az walesi herczeg, a párisi nemzetközi kiállítás angol bizottságának elnöke, az aostai herczeg, a nápolyi exkirály, a dán trónörökös és Leuchtenberg herczeg jelent meg. Zene harsogott, ágyúk dörögtek , s a Trocadero palota szökőkútai és vízesései megeredtek. A Trocadero a Szajna jobb partján emelkedik, s a jénai híd által összeköttetésben áll a Mars mező kiállítási főépítményeivel, melyek a bal parton vannak. A Trocaderonak nevezett emelkedés nevét és hírét a francziáknak 1823-ban a cadizi kikötőben a Trocadero nevű erődön vett győzelmétől vette, s ennek emléke. A nagyszerű palota, mely Davioud és Boudais építészek terve szerint készült, hangversenyeknek s nyilvános ünnepélyeknek van szentelve, s a megnyitás ünnepélyének is szintere volt. A A megnyitó beszédet a kereskedelmi miniszter tartotta. Ennek végeztével a köztársaság elnöke a kiállítást megnyitódnak jelentette ki. Az osztrákmagyar bizottságnak a bemutatás alkalmával Mac Mahon örömét fejezte ki a felett, hogy monarchiánk a tárlaton élénk részt vett, s osztályunkat a tárlat egyik legszebbikének mondotta; az osztrák kiállítók : „vive la république!“ kiállítással fogadták a tábornagyot. „Hát mi mit kiáltsunk?“ kérdé gróf Szapáry Gyula a magyaroktól. „Éljen!“ harsogott egyhangúlag a jelenvoltaktól. Az osztrák-magyar kiállítók banketjén Szapáry gróf Ő Felsége a királyért, Isbary a dynastiáért, Harkányi Frigyes Francziaországért emelt poharat. Mondanunk sem kell, hogy mindenfelől csak ünnepélyesség látszott. — Erdei mulatságot tervez, mint értesülünk, a tavasz végére a helybeli jótékony nőegylet. Óhajtjuk, hogy a terv megvalósíttassék. — A fürdőház május 1-én megnyílt, s a lefolyt héten igen szép látogatottságnak örvendett. — Don Juan a kisdedóvódában. L. S. fiúcska valóságos Don Juan szerepét játsza a helybeli kisdedóvódák egyikében. Van neki mindig egy hölgyikéje, ki irányában előzékeny, s kinek minden áron kedveskedni óhajt. A napokban kiséretét ajánlá fel egy vele egykorban levő hölgyikének, mit az el is fogadott volna, ha a kegyetlen dajka meg nem akadályozza a kis Don Juant szándékolt udvariaskodásában. A kis Don Juan tervez, de a dajka végez. — Laczi-konyhával találkozunk naponként dél tájban a reform, templom előtt. Debreczen tehát nem hányhat többé szemünkre efféle deficientiát. — A tiszti orvosi hivatal részéről közhírré tétetik miszerint a nyilvános véd-himlő oltások megkezdettek, s vasárnaponként délutáni 3 órakor a kapitányi hivatal helyiségében — Ladányi-ház — folytattatnak. — Meghívás. A kecskemét-vidéki term. tud. társulat harmadik szakosztálya ülése f. hó 8-án délután 5 órakor fog megtartatni a főreáliskola vegytani előadó termében, melynek tárgya lesz: „erő és anyag“ tanulmány a társulatnak egy vidéki tagjától , felolvassa részben Pásthy Károly igazg., részben Hanusz István tanár. Egyúttal választmányi ülés is fog tartatni; a tagok keretnek minél nagyobb számmal megjelenni. Kecskemét, 1878. május 3. Szakács István, titkár. — Bucsánszky Árpád tudatja a közönséggel, miszerint Párisban (rue de Lancry 12) ipar- és kereskedelmi magyar bizományos intézetet nyitott. Felhívja a kereskedő és iparos czégeket, nemkülönben a magyar közönséget, hogy Párisból való a kereskedelem vagy az ipar körébe vágó megrendeléseknél a közvetítésre nézve teljes bizalommal hozzá fordulni szíveskedjenek. — Aigner Lajos, „Nemzeti Könyvtár“ czim alatt, olcsó árú füzetekben kiadja a következő régibb írók műveit: Kazinczy Ferencz eredeti és fordított költői műveit, önéletírását, utazásait, kiadatlan leveleit, kisebb prózáit, Bácsmegyeijét stb. Bacsányi János költeményeit s prózáit, Dayka Gábor összes költeményeit, Horváth Ádám kisebb költeményeit, Vitkovics Mihály meséit és költeményeit, Bessenyei György válogatott műveit, Földi János költeményeit és leveit, Amadé László összes költeményeit, Ráday Gedeon költeményeit, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmét és kisebb költeményeit, Berzsenyi Dániel költeményeit, Kármán József öszszes műveit, Csokonai Mihály költeményeit, Kisfaludy Sándor regéit, Himfyjét stb., Kisfaludy Károly verseit, vígjátékait, elbeszéléseit stb., Kis János költeményes műveit, Kölcsey Ferencz költeményeit , naplóját, beszédeit stb., Mikes Kelemen törökországi leveleit és mulatságos napjait, Fazekas Mihály Ludas Matyiját és költeményeit, Vajda Péter válogatott elbeszéléseit stb. A sorozat Kazinczy, Mikes, Dayka, Kármán és Vitkovics művei közlésével fog megnyílni. Folyó évi május közepétől fogva, havonkint 2—4 , öt—hatéves füzet fog megjelenni, a füzet ára 30 kr. Az aláírási kötelezettség egyelőre 100 füzetre terjedhatatlan és leírhatatlan valamit, amit a nőtelen emberek lakásán rendszerint hiába fognánk keresni. — Néhány szem volna kegyedhez — mondá Olgához fordulva — nem volna szives nővérét megkérni, hogy magunkra hagyjon? — Húgom irányában nincs mit titkolnom, — feleli Olga, — ha nem jelenlétében mondana valamit, amúgy közölném vele. — Hm, hm, — dörmögé az öreg úr s fején egyet simítva, szólt: — s a tegnapi bevásárlásról is tud húga? — Arról is tud — szólt Olga némi zavarral, — ez nem titok többé köztünk. — Többé! — mondá az öreg fontoskodva — tehát az volt! egyébiránt ez közömbös dolog. Csak azt szeretném tudni, jó volt-e a cyankali ? sikerültek-e a fényképek? Itt, megvallom, semmiféle eszközt nem látok, mely gyanítanem engedné, hogy fényképésznél vagyok. Ez gyanús, felette gyanús, kisasszony! nos jó volt a fényképezéshez a cyankali? — Nem tettem vele fényképezésnél kísérletet. Sohasem hittem volna, gondolá Fatime, hogy ez az én néném ily ravasz legyen; az öregtől tehát fényképezéshez kért cyankalit! s mily ügyesen kerülte ki a kelepczét; lám, lám! ennyire még én sem vittem. — S hihetőleg nem is fog vele tenni — felelt az öreg mosolylyal. — Nem volna szives nekem a mérget visszaadni? — Amit mi megvettünk — szólt Fatime, nénje fokozódó zavarát észrevéve — s a miért mi megfizettünk, azt nem szoktuk visszaadni. A cyankali nekünk patkányirtásra kellett s az éjjel zsemlébe keverve elszórtuk; reméljük, holnap már elmarad a czmezogás. — Akkor minek mondta a kisasszony, hogy fényképezéshez kell? mért nem kért tőlem patkánymérget? — szólt az öreg. — Mert az merő szédelgés — felelt felsőbbséggel Fatime, — a cyankali a legjobb élő méreg s nekünk nincs annyi pénzünk, hogy a gyógyszerészeket gazdagítsuk. — Úgy! — mondá az öreg feltüzesedve a szemtelennek talált hazugságon — s kegyed azt gondolja még, hogy én szavának hitelt adok ? mig nekem mérgemet vissza nem adják, innen tapodtat sem megyek. — A mint tetszik — mondá Fatime. Az öreg leült s előbbi nyugalmával folytatá Olgához fordulva: — Kisasszony adja vissza szeremet! mert ha nem engedelmeskedik, kénytelen leszek, mint mérgezés gyanúja alatt állót, a bünfenyitő törvényszéknél feljelenteni. — Ah istenem! — mondá Olga a székre hanyatlott. De Fatime nem ijedt meg ily könnyen a fenyegetésektől. Nővére és a gyógyszerész közé állva, mondá: — Csak tessék uram! majd ott leszünk mink is! s ha ön nem megy mindjárt a feljelentést megtenni, óra múlva bizton számíthat rá, hogy mint csaló és tiltott mérgek eladója, ön is, fia is s egész személyzete vizsgálati fogságban ül. Igen uram! mint tiltott mérgek eladója , mert cyankalit adott el s mint csaló, mert cyankali helyett haszontalan szert adott, melytől még a csótányok sem pusztultak el. A patkányaink épen úgy ezmozognak, s a csótányaink épen úgy alkalmatlankodnak, mint azelőtt, s miért? mert önök a mi keserves keresményünkért hatásnélküli szert adtak nekünk. Ez csalás! — De Fatime! — vágott közbe Olga megütközéssel, — nem szégyenled magadat igy beszélni? — s a hüledező, nem kis zavarba jött gyógyszerészhez fordulva, aki ehhez hasonló jelenetet még sohasem élt meg, s kétkedni kezdett a merész beszéd miatt azon, ha ő e még ő, hogy így bátorkodnak hozzá szólani, ekként szólt:—hallja uram! a cyankalit arra akartam használni, hogy magamat és testvéreimet megmérgezzem; de utóbb más gondolatra tértem, s csak magamat akartam megölni. A szer azonban, amelyet adott, nem volt méreg, s igy, bár többször hörpentettem belőle, nem ártott meg. A maradékot a mosdótálból ma reggel öntötték ki testvéreim. Most tud mindent, tegye amit jónak lát. Olga meghajtotta magát látogatója előtt, s távozni akart, de az újra megfogta kezét, s visszatartóztatá. Fatime meghazudtolva látva magát, szégyenérzetében lesütött fővel ült asztala mellett. Az öreg megnézte Olga kezét, s szemébe nézve mondá: — Jó, jó, kisasszony! a hang, a melyen beszélt, meggyőz arról, hogy igazat mondott. S nem sajnálta e szorgalmas kezeket ekként akarni tétlenné tenni ? mert látom , hogy e kéz a munkát megszokta. Magát és testvéreit megölni! hisz ez irtóztató! de hagyjuk ezt; én ismerem helyzetét, s azt hiszem a tett rugóját is, s ha most meglátogattam , ezt azért tettem, hogy kegyetlen és testvérem, ha lehet, segítsek. — Köszönöm uram hozzám való jó indulatát, de nem látom át, miként segíthetne rajtunk. — Miként? üljön le, s elmondom. (Vége következik.) EGYVELEG. Mindenki előtt ismeretes Mátyás király azon nyilatkozata, melyet a túlkapásokra hajlandó pápai curiához intézett; örvendetes jelenség, hogy királyaink sorában nem ő az egyedüli, ki hazánk függetlenségét megvédeni törekedett, s minden azt kétségbe vonni akaró tett, vagy szó ellen tiltakozott. De a mi még örvendetesebb az az, hogy a kitől legkevésbé várná az olvasó, Mária Therézia I királyunk, a kinek szigorú katholicismusán bizonyára senkinek sem jut eszébe kétségeskedni, az állam és egyház közötti viszonyra nézve teljesen egészséges nézetekkel bírt. Ennélfogva talán nem lesz érdek nélküli olvasóink előtt Mária Theréziának 1776. október 26-ról keltezett sajátkezű levele, melyet a cseh-osztrák kanczelláriához (most belügyminisztérium) intézett, s amely ekként hangzik: „Csak nemrégiben, Pécs püspöki városnak czélba vett szabad királyi várossá emeltetése alkalmából, merült fel azon eset, hogy az ottani püspök ezen bánásmódba (Behandlung) bele sem akart szólni, hanem a pápai beleegyezés végett közvetlenül Rómához fordult, mire kétségtelenül a pontificali Romano dementis VIH-ben per extensum foglalt formula szerint a pápai széknek tett esküje bírhatta. Minthogy pedig már több ízben tapasztaltatott, mily fonákságoknak kell abból az államra nézve keletkezniük, ha az alattvalók efféle tanok által, melyek a római széknek többet tulajdonítanak, mint a mennyi illeti, azon szomoritó kétségbe juthatnak, vagy az elsajátított elvek és ezek zsinórmértéke szerinti lelkiismeretük ellenére cselekedni, (den erlernten Grundsätzen und nach diesem Reckmasz ihrem Gewissen zuwider zu handeln) vagy pedig némely politikai intézkedésnek nem engedelmeskedni; a kanczellária az udvari tanbizottságtól (Studienhofcommission, most vallás- és közoktatásügyi minisztérium) vett figyelmeztetés szerint (nach Verwahrung der Studienhofcommission) újólag tárgyalás alá veendi, miként lehetne egész biztonsággal minden efféle