Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1878-05-05 / 18. szám

a narancsnak is különbözet alkatrészeiből lényegesen különböző illatszereket lehet nyerni, h így virágai adják a neroli-olajat, gyümölcshéja a közönséges na­rancs-olajt, levelei pedig a petit grain nevű illatszert. Nem állhatom meg, hogy itt helyt Johnston angol vegyésznek egy sajátságos észrevételét ne közöljem. Szerinte a növények jóillatú anyagainak tetemes része csupán két elemi alkatrészből áll, szén és hydrogénből, és mégis sok egymástól lé­­­­nyegesen különböző olajban ugyanazon arányban találjuk vegyülve, így a narancs, czitrom, boróka, rozmarin, kopasn, bajnócza és több más növény olajában, melyek egymástól, valamint a terpentintől olyannyira lényegesen különböznek, mind ugyanazon vegyületet találjuk ugyanazon arányban, u. m. 88-26 % szenet és 11-75% hydrogént 100 súlyrészben. Ily különböző tulajdonságú, de összetételekre nézve merőben egyazon testeket *isomer testeknek nevez a vegytudós. Tulajdonságaik különfélesége attól van, hogy az egyes vegyületekben a szén és hyd­rogén parányai vagy atomai különféleképen állnak össze. Ha valamely látogatóját az új görög mások fölött kitüntetni óhajt: narancscsal ajándékozza meg, melyet azonban zsebbe dugni előbb, mint a kapu­ajtón kívül, illetlen; az egyszeri gyermek pedig csu­pán azért szeretett volna c­ukrász lenni, hogy jó szüleinek napjait megédesíthesse. Nekem ezúttal ennél is kevesebb ambitióm van, én most csak kutscheber óhajtanék lenni, hogy módomban állna e lap minden egyes olvasójának görög módra ked­veskedni egy szép narancscsal. Hanusz István. ÚJDONSÁGOK. — A kecskeméti ügyvédi kamara Ujszászi Imre ügyvéddel lakást cserélt, s így helyisége május 1-től a takarékpénztári palota első emeletén , köz­vetlen a takarékpénztár mellett van. A bejárás a lépcső­ház baloldalán van. — Ifj. Dömötör Károly a testgyakorlat-kedvelő közönségben bízva, városunkban f. hó 15-én vivó­ is­­kolát nyit, hol a vitél és kardvitanból órákat venni óhajtóknak leczkéket fog adni. Résztvenni szándé­kozók Templom-utcza 348. sz. a. Kun Kálmán úr házánál jelentkezhetnek. — Hymen, Grosz Rózsa kisasszony és Pollák Pál, továbbá Schlesinger Hermina kisasszony és Dr. Bojniczer Antal Csongrádról, jegyesek. Tar­tós boldogságot és áldást kívánunk a frigyre. — A párisi nemzetközi kiállítás május hó­­ én mintegy harminczezer vendég jelenlétében nagyszerű ünnepélyességgel Mac Mahon tábornagy s köztársasági elnök által megnyittatott. Az emelvényen a tábornagy­­gyal az walesi herczeg, a párisi nemzetközi kiállítás angol bizottságának elnöke, az aostai herczeg, a ná­polyi exkirály, a dán trónörökös és Leuchtenberg her­czeg jelent meg. Zene harsogott, ágyúk dörögtek , s a Trocadero palota szökőkútai és vízesései megered­tek. A Trocadero a Szajna jobb partján emelkedik, s a jénai híd által összeköttetésben áll a Mars mező ki­állítási főépítményeivel, melyek a bal parton vannak. A Trocaderonak nevezett emelkedés nevét és hírét a francziáknak 1823-ban a cadizi kikötőben a Trocadero nevű erődön vett győzelmétől vette, s ennek emléke. A nagyszerű palota, mely Davioud és Boudais építészek terve szerint készült, hangver­senyeknek s nyilvános ünnepélyeknek van szentelve, s a megnyitás ünnepélyének is szintere volt. A A megnyitó beszédet a kereskedelmi miniszter tar­totta. Ennek végeztével a köztársaság elnöke a kiállítást megnyitódnak jelentette ki. Az osztrák­magyar bizottságnak a bemutatás alkalmával Mac Mahon örömét fejezte ki a felett, hogy monarchiánk a tárlaton élénk részt vett, s osztályunkat a tárlat egyik legszebbikének mondotta; az osztrák kiállítók : „vive la république!“ kiállítással fogadták a tábor­nagyot. „Hát mi mit kiáltsunk?“ kérdé gróf Sza­­páry Gyula a magyaroktól. „Éljen!“ harsogott egy­hangúlag a jelenvoltaktól. Az­ osztrák-magyar ki­állítók banketjén Szapáry gróf Ő Felsége a királyért, Isbary a dynastiáért, Harkányi Frigyes Franczia­­országért emelt poharat. Mondanunk sem kell, hogy mindenfelől csak ünnepélyesség látszott. — Erdei mulatságot tervez, mint értesülünk, a tavasz végére a helybeli jótékony nőegylet. Óhajt­juk, hogy a terv megvalósíttassék. — A fürdőház május 1-én megnyílt, s a lefolyt héten igen szép látogatottságnak örvendett. — Don Juan a kisdedóvódában. L. S. fiúcska valóságos Don Juan szerepét játsza a helybeli kis­dedóvódák egyikében. Van neki mindig egy höl­­gyikéje, ki irányában előzékeny, s kinek minden áron kedveskedni óhajt. A napokban kiséretét ajánlá fel egy vele egykorban levő hölgyikének, mit az el is fogadott volna, ha a kegyetlen dajka meg nem akadályozza a kis Don Juant szándékolt udvariaskodásában. A kis Don Juan tervez, de a dajka végez. — Laczi-konyhával találkozunk naponként dél tájban a reform, templom előtt. Debreczen tehát nem hányhat többé szemünkre efféle deficientiát. — A tiszti orvosi hivatal részéről közhírré tétetik miszerint a nyilvános véd-himlő oltások megkezdettek, s vasárnaponként délutáni 3 órakor a kapitányi hivatal helyiségében — Ladányi-ház — folytattatnak. — Meghívás. A kecskemét-vidéki term. tud. tár­sulat harmadik szakosztálya ülése f. hó 8-án dél­után 5 órakor fog megtartatni a főreáliskola vegy­tani előadó termében, melynek tárgya lesz: „erő és anyag“ tanulmány a társulatnak egy vidéki tag­jától , felolvassa részben Pásthy Károly igazg., rész­ben Hanusz István tanár. Egyúttal választmányi ülés is fog tartatni; a tagok keretnek minél na­gyobb számmal megjelenni. Kecskemét, 1878. má­jus 3. Szakács István, titkár. — Bucsánszky Árpád tudatja a közönséggel, miszerint Párisban (rue de Lancry 12) ipar- és kereskedelmi magyar bizományos­ intézetet nyitott. Felhívja a kereskedő és iparos­ czégeket, nemkü­lönben a magyar közönséget, hogy Párisból való a kereskedelem vagy az ipar körébe vágó meg­rendeléseknél a közvetítésre nézve teljes bizalom­mal hozzá fordulni szíveskedjenek. — Aigner Lajos, „Nemzeti Könyvtár“ czim alatt, olcsó árú füzetekben kiadja a következő régibb írók műveit: Kazinczy Ferencz eredeti és fordított költői műveit, önéletírását, utazásait, ki­­­adatlan leveleit, kisebb prózáit, Bácsmegyeijét stb. Bacsányi János költeményeit s prózáit, Dayka Gá­bor összes költeményeit, Horváth Ádám kisebb költeményeit, Vitkovics Mihály meséit és költemé­nyeit, Bessenyei György válogatott műveit, Földi János költeményeit és leveit, Amadé László összes költeményeit, Ráday Gedeon költeményeit, Zrínyi­­ Miklós Szigeti veszedelmét és kisebb költeményeit, Berzsenyi Dániel költeményeit, Kármán József öszszes műveit, Csokonai Mihály költeményeit, Kisfaludy Sándor regéit, Himfyjét stb., Kisfaludy Károly verseit, vígjátékait, elbeszéléseit stb., Kis János költeményes műveit, Kölcsey Ferencz költe­ményeit , naplóját, beszédeit stb., Mikes Kelemen­­ törökországi leveleit és mulatságos napjait, Faze­kas Mihály Ludas Matyiját és költeményeit, Vajda Péter válogatott elbeszéléseit stb. A sorozat Kazin­czy, Mikes, Dayka, Kármán és Vitkovics művei közlésével fog megnyílni. Folyó évi május köze­pétől fogva, havonkint 2—4 , öt—hatéves füzet fog megjelenni, a füzet ára 30 kr. Az aláírási kötele­zettség egyelőre 100 füzetre terjed­­hatatlan és leírhatatlan valamit, a­mit a nőtelen emberek lakásán rendszerint hiába fognánk keresni. — Néhány szem volna kegyedhez — mondá Olgához fordulva — nem volna szives nővérét meg­kérni, hogy magunkra hagyjon? — Húgom irányában nincs mit titkolnom, — feleli Olga, — ha nem jelenlétében mondana vala­mit, amúgy közölném vele. — Hm, hm, — dörmögé az öreg úr s fején egyet simítva, szólt: — s a tegnapi bevásárlásról is tud húga? — Arról is tud — szólt Olga némi zavarral, — ez nem titok többé köztünk. — Többé! — mondá az öreg fontoskodva — tehát az volt! egyébiránt ez közömbös dolog. Csak azt szeretném tudni, jó volt-e a cyankali ? sike­rültek-e a fényképek? Itt, megvallom, semmiféle eszközt nem látok, mely gyanítanem engedné, hogy fényképésznél vagyok. Ez gyanús, felette gyanús, kisasszony! nos jó volt a fényképezéshez a cyankali? — Nem tettem vele fényképezésnél kísérletet. Sohasem hittem volna, gondolá Fatime, hogy ez az én néném ily ravasz legyen; az öregtől tehát fényképezéshez kért cyankalit! s mily ügyesen kerülte ki a kelepczét; lám, lám! ennyire még én sem vittem. — S hihetőleg nem is fog vele tenni — felelt az öreg mosolylyal. — Nem volna szives nekem a mérget visszaadni? — A­mit mi megvettünk — szólt Fatime, nénje fokozódó zavarát észrevéve — s a miért mi megfizettünk, azt nem szoktuk visszaadni. A cyan­kali nekünk patkány­irtásra kellett s az éjjel zsem­lébe keverve elszórtuk; reméljük, holnap már el­marad a czm­ezogás. — Akkor minek mondta a kisasszony, hogy fényképezéshez kell? mért nem kért tőlem patkány­mérget? — szólt az öreg. — Mert az merő szédelgés — felelt felsőbb­­séggel Fatime, — a cyankali a legjobb élő méreg s nekünk nincs annyi pénzünk, hogy a gyógysze­részeket gazdagítsuk. — Úgy! — mondá az öreg feltüzesedve a szemtelennek talált hazugságon — s kegyed azt gondolja még, hogy én szavának hitelt adok ? mig nekem mérgemet vissza nem adják, innen tapodtat sem megyek. — A mint tetszik — mondá Fatime. Az öreg leült s előbbi nyugalmával folytatá Olgához fordulva: — Kisasszony adja vissza szeremet! mert ha nem engedelmeskedik, kénytelen leszek, mint mér­gezés gyanúja alatt állót, a bünfenyitő törvény­széknél feljelenteni. — Ah istenem! — mondá Olga a székre ha­nyatlott. De Fatime nem ijedt meg ily könnyen a fenyegetésektől. Nővére és a gyógyszerész közé állva, mondá: — Csak tessék uram! majd ott leszünk mink is! s ha ön nem megy mindjárt a feljelentést meg­tenni, óra múlva bizton számíthat rá, hogy mint csaló és tiltott mérgek eladója, ön is, fia is s egész személyzete vizsgálati fogságban ül. Igen uram! mint tiltott mérgek eladója , mert cyankalit adott el s mint csaló, mert cyankali helyett haszontalan szert adott, melytől még a csótányok sem pusztultak el. A patkányaink épen úgy ezm­ozognak, s a csó­tányaink épen úgy alkalmatlankodnak, mint azelőtt, s miért? mert önök a mi keserves keresményünkért hatásnélküli szert adtak nekünk. Ez csalás! — De Fatime! — vágott közbe Olga megüt­közéssel, — nem szégyenled magadat igy beszélni? — s a hüledező, nem kis zavarba jött gyógyszerészhez fordulva, a­ki ehhez hasonló jelenetet még sohasem élt meg, s kétkedni kezdett a merész beszéd miatt azon, ha ő e még ő, hogy így bátorkodnak hozzá szólani, ekként szólt:—hallja uram! a cyankalit arra akartam használni, hogy magamat és testvé­reimet megmérgezzem; de utóbb más gondolatra tértem, s csak magamat akartam megölni. A szer azonban, a­melyet adott, nem volt méreg, s igy, bár többször hörpentettem belőle, nem ártott meg. A maradékot a mosdótálból ma reggel öntötték ki testvéreim. Most tud mindent, tegye a­mit jónak lát. Olga meghajtotta magát látogatója előtt, s tá­vozni akart, de az újra megfogta kezét, s vissza­­tartóztatá. Fatime meghazudtolva látva magát, szégyenérzetében lesütött fővel ült asztala mellett. Az öreg megnézte Olga kezét, s szemébe nézve mondá: — Jó, jó, kisasszony! a hang, a melyen be­szélt, meggyőz arról, hogy igazat mondott. S nem sajnálta e szorgalmas kezeket ekként akarni tétlenné tenni ? mert látom , hogy e kéz a munkát megszokta. Magát és testvéreit megölni! hisz ez irtóztató! de hagyjuk ezt; én ismerem helyzetét, s azt hiszem a tett rugóját is, s ha most meglátogattam , ezt azért tettem, hogy kegyetlen és testvérem­, ha lehet, segítsek. — Köszönöm uram hozzám való jó indulatát, de nem látom át, miként segíthetne rajtunk. — Miként? üljön le, s elmondom. (Vége következik.) EGYVELEG. Mindenki előtt ismeretes Mátyás király azon nyilatkozata, melyet a túlkapásokra hajlandó pápai curiához intézett; örvendetes jelenség, hogy kirá­lyaink sorában nem ő az egyedüli, ki hazánk füg­getlenségét megvédeni törekedett, s minden azt kétségbe vonni akaró tett, vagy szó ellen tiltako­zott. De a mi még örvendetesebb az az, hogy a kitől legkevésbé várná az olvasó, Mária Therézia I királyunk, a kinek szigorú katholicismusán bizo­nyára senkinek sem jut eszébe kétségeskedni, az állam és egyház közötti viszonyra nézve teljesen egészséges nézetekkel bírt. Ennélfogva talán nem lesz érdek nélküli olvasóink előtt Mária Theréziának 1776. október 26-ról keltezett sajátkezű levele, melyet a cseh-osztrák kanczelláriához (most belügy­minisztérium) intézett, s a­mely ekként hangzik: „Csak nemrégiben, Pécs püspöki városnak czélba vett szabad királyi várossá emeltetése alkalmából, merült fel azon eset, hogy az ottani püspök ezen bánásmódba (Behandlung) bele sem akart szólni, ha­nem a pápai beleegyezés végett közvetlenül Rómá­hoz fordult, mire kétségtelenül a pontificali Romano dementis VIH-ben per extensum foglalt formula szerint a pápai széknek tett esküje bírhatta. Mint­hogy pedig már több ízben tapasztaltatott, mily fonákságoknak kell abból az államra nézve kelet­kezniük, ha az alattvalók efféle tanok által, melyek a római széknek többet tulajdonítanak, mint a mennyi illeti, azon szomoritó kétségbe juthatnak, vagy az elsajátított elvek és ezek zsinórmértéke szerinti lelkiismeretük ellenére cselekedni, (den erlern­ten Grundsätzen und nach diesem Reckmasz ihrem Gewissen zuwider zu handeln) vagy pedig némely politikai intézkedésnek nem engedelmeskedni; a kan­­czellária az udvari tanbizottságtól (Studienhofcom­­mission, most vallás- és közoktatásügyi minisztérium) vett figyelmeztetés szerint (nach Verwahrung der Studienhofcommission) újólag tárgyalás alá veendi, miként lehetne egész biztonsággal minden efféle

Next