Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1880-01-04 / 1. szám
- j V .. • / ■ ■ . / ?’ fr. f'rf/ / i 7 Tizenharmadik évfolyam. 1. szám. Január 4. 1880. KECSKEMÉTI LAPOK jp Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési díj: Egész ejivre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. 3 D D AI N A & Y • U TC Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., | negyedévre 1 frt. 50 kr. ------- . ‘ | — többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-és előfizetési pénzek . E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- :----- VEGJESTARTALMÚ HETILAP. K .----------------- ■ : -------------a megkezdhető. adójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. *----------------------------------------------—------ ------------------ — — ---------________________________,_a ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a tizenharmadik évfolyamának első számát adjuk, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, miszerint e lap további megrendeléséről gondoskodni szíveskedjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ ' Negyed „ 1 „ 50 kr. A szerkesztőség. Az olvasó közönséghez. Midőn a „Kecskeméti Lapok“ jelen számával ismételten egy új szerkesztőség áll e lap élére, teszi ezt azért, hogy e lapot minden rendelkezése körébe vonható anyagi és szellemi erőeszközökkel eléje vigye azon czélzatának, melynélfogva az a közérdek hír és részrehajlatlan képviselőjévé akar tenni.— Sír koprrodtívn' akar lenn,ami *a törvényhatóság életmevezetét minden nyilatkozásában figyelemmel kísérni, a társadalmi és pártéletet minden mozzanatában az igaz és őszinte érdekeltség jogosult álláspontjából mérlegelni és bírálni, szellem- és eszmemozgalmat ébreszteni óhajt mindazon a téren, melyen a fejlődést és fejlesztést várja és követeli a józan elem a kor igényei és sugallata folytán. E lap tizenkét éves pályafutásában igaz mindig ide törekedett, de elszigetelve lévén több ízben azon erőktől és tényezőktől, melyek a helyhatósági ügyek a társas és politikai élet irányt adó intézői voltak, már ez által is megbénítva volt feladatának megoldására ezélzó törekvésében. Lapunk mai számával eljutott azon fordulópontra, ahol az irányt adó körök vezérei csoportosulva tényleges közreműködéssel fogják támogatni működésünket, és mi e működésünkben arra fogunk szorítkozni, mit feladatunkul a tényleges viszonyok kijelölnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy lapunk helyi lap, mely nem vonhatja észszerleg tárgykörébe a világesemények, de még az országos események megbeszélését sem, hanem ha feladatát jól megválasztja s annak meg akar felelni, úgy a helyi ügyek, események és érdekek ismertetője, feljegyzője és bírálója kell, hogy legyen. Hozzon tudósítást arról, mi a nagyközönséget érdekli , és értesítsen arról, a mi városunkban történik, vagy történni készül. A törvényhatósági ügyek lévén azok, melyek minden kecskeméti polgárt legelső sorban érdekelnek, így lapunk czélja lesz a jövőben azon fontosabb ügyeket, melyek a közgyűlés elé kerülnek, megvilágítani, hogy minden törvényhatósági bizottsági tag már eleve tájékozást szerezhessen s véleményt alkothasson, magának a szőnyegre kerülendő ügyről. Pontos tudósítást hozunk mindenkor a közgyűlésen történtekről, mert jól tudjuk, hogy azok nem csupán a törvényhatósági bizottsági tagokat, de az egész nagy közönséget érdekeli. Közölni fogjuk a különleges működést utalt bizottságok kebelében történteket, hogy így a községi élet minden mozzanatából értesülést nyerjenek az érdeklődők. " folytonos figyelemmel kisérjük az egyletek működését, tért engedve lapunkban az egyleteket érdeklő eszmecseréknek is. A tan- és nevelésügy őszinte szószólójává lesz lapunk, melynek támogatását hivatás- és kötelességszerüleg belevonjuk lapunk tárgykeretébe. Nem fogja figyelmünket kikerülni a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok belélete sem s miután ígéretet bírunk ez irányban, úgy mi is ígérhetjük, hogy elfogulatlan tollal írt tudósításokat hozhatunk ezekről is. Ami a politikát illeti, miután lapunk nem politikai lap, nem is vonhatja feladata körébe az országos politika hullámzatainak ecsetelését de visszatükrözőjévé lesz a helyi pé .mozgalmaknak is, a:*-..' i—z— ~»y.s%i« oiioonoiUja V i*i io r on <Aiád , . put uima y 7-11 -J - j M békés s fokozatos előrehaladás biztosítékait kívánja magának megszerezni azon az alapon , melyen az alkotmányos aera az elmúlt évtizedben újra megnyílt. Midőn városunk érdekeit hűen képviselő s a felett őrködő helyi lapot kívánunk adni a közönség kezébe, mely czélul tűzi ki magának a közérdekű ügyek ecsetelésével az érdekeltséget éberségben tartani, tartozunk azzal a kijelentéssel, hogy óvakodni fogunk minden személyeskedő támadásoktól, de nem vonulunk vissza szemben azokkal , kik bennünket s működésünket igaztalanul megtámadják s meg fogjuk mondani az igazságot minden irányban mindenkinek meztelenül. Hogy lapunk változatos s kedélyvidámitó tartalommal is bírjon, különös gondot fogunk fordítani az újdonsági rovatra és a tárczára, melyben a helyi társas életben előforduló események nyernek tréfás modorban ecsetelést, felelevenítjük újra a „Mozaik“ czímű rovatot is, melyben szellemes apróságok foglaltatnak össze. Hogy mennyiben lesz lapunk érdemes a közönség támogatására, ítélje meg az olvasó közönség a jelen mutatványszámból , mi azon reményt tápláljuk, hogy a kit Kecskemét város ügye s a helyi események érdekelnek, támogatni fogja azon orgánumot, mely egy egészséges feladatot tűzött maga elé, melynek megfelelni őszinte törekvése. Kecskemét, 1880. január 1-én. A szerkesztőség. I locl_____ | Law» LMKBfdl Visszapillantás a lefolyt évre. Csúnya, sivár, kegyetlen esztendő volt az, melyet háromszázhatvanöt hosszú napon át igy irtunk le: 1879. Pedig ma egy éve milyen szépnek, jónak, áldást hozónak gondoltuk ! A gazda, az iparos s a többi néposztályok mind, feltevék és joggal hihették , hogy annyi rész után az ég ura rájuk tekint , áldás száll a föld népire, melyről költője, a milyen szépen, oly igazán írja : megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt! Hiú remény ! hiú áhitozás. Belvizek és árvíz, elvitte a gazda reményét, a mi kevés maradt volna, azt aratás előtt elsütötte a forró naphév, s kit annyi teher nyom, a gazda, aratás végével nem tudta felosztani szűken termett gabonáját és egyéb gyümölcsét évi munkájának, hogy abból megélhetésre, vetőmagra, adófizetésre, cselédbérre, gyermekei nevelésére s több efféle szükségesekre ne telljék. S a felosztást annál kevésbé tudta megcsinálni, mert midőn nagy sóvárgva hozzá jutott, ára nem volt, vesztegetni kellett, s hogy a szomorúhoz gúnyoz is vegyüljön, hirtelen felszökött a termékek ára, a kereskedés kis lendületet nyert. . . ekkor azonban már mit eladnia kevés gazdának volt! De nemcsak a gazdaosztály szenvedte a rav, is Tigo?'f'júságait, ott találjuk a szenvedők között tiszteletre méltó iparos osztályunkat is. Nehéz lenne elbírálni, melyik osztály volt jobban sajtolva. Igaz, hogy az iparos könnyebben él, mozog s jut kereslethez, s ha szorgalmas, munkát talál s napról napra elél. Oh de Istenem, az iparnak nem az a hivatása, hogy azokat, kik vele foglalkoznak, napról napra tengesse — ezt munkabíró , erős, egészséges ember napszámban is eléri, hanem az, hogy míg fáradságos munkájával czikkeit előállítja, oly helyzetet biztosíthasson magának, hogy családjáról illőleg gondoskodva az iparágat, melyet űz, fejleszsze, s a nemzetnek , melyhez tartozik, hirét, nevét ipara kitűnő termékeivel messzehatóbbá, tiszteletre méltóbbá tenni iparkodjék. Váljon elérte-e iparos osztályunk eme czélt ? Nem érte el, meg se közelíthette. Hiába vágyódott, törekvése hiú maradt, iparosaink máról-holnapra tengődtek napszámosokhoz hasonlóan, sokan elhagyták a műhelyt, melyből a munka kifogyott s hivatásuktól eltérő utakon tengődnek, kínlódnak azok is, kik megmaradtak műhelyükben, s megtörve reményeikben magukra nézve semmi jót nem várnak. El vannak csüggedve! Hát többi osztályaink ? Az ügyvéd, az orvos, tisztviselő stb. Mit feleljünk e kérdésre ? . . . Mikor a test egy része beteg, többé kevésbé megérzi a bajt annak többi része is. Áll ez az igazság a nemzettestre is, melynek tagjai a gazda, — az iparos osztály oly beteg—mint 1879-ben volt, meg kell azt éreznie a többi tagnak a kereskedőnek , az ügyvédnek, orvosnak, tisztviselőnek stb. s ki ezek közül anyagilag tán nem értené, érzi, éreznie kell a bajt erkölcsi hatásában, aminthogy érzik is, mit mutat legjobban amaz érdeklődtelenség