Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-04-04 / 14. szám

getés furcsa véget érhetne, melyet mi semmi körülmények között előidézni nem akarunk. Ezt a kenyeret átengedjük önöknek, kik bennünket a kormány előtt azzal akartak befeketíteni, hogy még jobban szidtak egy időben, mint a tulajdonképi ellenzék, tehát denuncziáltak. Váljék egészségükre! És most, mielőtt e c­ikket bezárnánk, egy kijelentéssel tartozunk önöknek, úgy mint saját feleinknek. A választásoknál gyakran megesik, hogy olcsó diadalhoz jut­tatja önöket a lelkében megvesztegetett tömeg meggondolatlansága, úgy­hogy a törvény­­hatósági bizottsági közgyűlésben újra több­séggel dicsekedhetnek, de azt nem fogják megérni soha, hogy a törvény biztosította jogainkat feladva, valaha megengedjük, hogy városunk közügyei felett önök korlát­lanul intézkedhessenek. Erre önöket sem hivatottaknak, sem jogosultaknak nem tart­juk. Önök politikát űznek városi ügyekből is, — azt hirdetik, s arra esküdtetik meg a népet, hogy csak oly egyénekre bizzák a közügyeket, kik a függetlenségi pártnak hivei, —jól van, mi a törvényben fogódzunk s megmutatandjuk annak idején, hogy a „Kecskemét“ urai nem leendőnek egyúttal Kecskemét urai. Meggyőződésünk, hogy nincs messze az idő, mikor erről mindenki, maguk a most elragadtatva levő szájhősök is,­­ meggyőződve lesznek. Mi azon kije­lentéssel, hogy a­mint ígértük, ha csak provokálva nem leszünk, a személyeskedést kerüljük, de soha ki nem kerüljük,­­le­tesszük a tollat s elvárjuk a függetlenségi­párt tisztességes névre igényt tartó minden tagjától, hogy ha külön nézet és meggyő­ződés vezeti is őket a politikában, abban velünk kezet fognak és velünk tartanak, hogy nevükben és pártorgánum­ukban nem engednek meg a 8-ik számbelihez hasonló gyalázatosságot megjelenni. Adatok Kecskemét város népoktatás­ügyének állapotáról az 1879/80-ik tanév első felének végén. (Kivonat az igazgatói féléves jelentésből.) Az 1879/80-ik tanév első felének végén a város belső területén levő községi elemi iskolákba beirott tanulók számát következő adatok tünte­tik fel: Összesen: 2372. E szerint a beirott tanulók összes számának az I. osztályúak képezik 46^ ed °/o-át, a II. osz­tályúak 24T81j-ed %-át, a III. osztályúak 17T4n-ed %-át, a IV. osztályúak pedig ll^-ed %-át. Minthogy a megelőző 1878/79-ik tanév első felének végén a városi iskolákba beirott tanulók létszáma 2047 volt, most pedig 2372, kitűnik, hogy az idén a létszám a tavali ilyenkorinál 825-tel több. Sőt ezen létszám 54-gyel több még annál is, mint mennyi volt a múlt tanév végén, holott tavai tavaszszal adatott föl mintegy 300 gyermek, a­mi az idén a közs­­iskolaszék intézkedése szerint nem fog megtörténni. Ezekből kitűnik, hogy e tanévben a városi iskolákban a népiskolai tanulóknak nemcsak száma több, mint tavai volt, hanem népiskolai tan­ügyünk intenzivitásban is nyert, mert míg taval a tanulóknak egy jelentékeny része csak néhány hónapig járt az iskolába, addig az idén a beírott tanulók túlnyomó része legalább nyolc­ hónapig látogatja az iskolát. Ugyancsak a népiskolai tan­ügy intenzivitásának örvendetes jele az is, hogy az idén az elemi iskola magasabb osztályainak lét­száma nemcsak számbelileg, hanem aránylag is nagyobb, mint az előző években. Mindezen kedvező eredmények pedig kifolyásai annak, hogy a közi­­iskolaszék és a városi ható­ság az idén az általános tankötelezettség keresztül­vitelére megtette a kezdeményező lépést. A lefolyt félévben a városi iskolákba beírt tanulók közül meghalt 5 fiú, 9 leány, összesen 14. A városi elemi iskolákba járó 2372 tanuló vallás szerint következőkép oszlik meg : A­ Fiúk: Ali pusztai iskolába be volt írva az I. félév végén 212 fiú és 183 leány, összesen 395, tehát 19-czel kevesebb, mint tavai ilyenkor. A pusztai iskolák tanulói közül róm­. kath. 267, reform. 122, ágost. vall. 6. — I. osztályú 239, II. osztályú 76, III. osztályú 62, IV. osztá­lyú 18. —Első éve jár iskolába 149, másod éve 109, harmad éve 81, negyed éve 47, négynél több év óta 9. Az ismétlő (vasárnapi) iskolába be volt írva az I. félév végén 269 tanuló, tehát 39-czel több, mint tavai az I. félév végén. Közülök 136 róm. kath.,124 reform., 9 ágost. vallású. Összefoglalván már most mindazon iskolákat, melyek Kecskemét város területén léteznek, azon tankötelesek számát, kik valamely iskolába járnak, a következő kimutatás tünteti fel: 1) Elemi iskolába jár a városon . 2372 tanuló. 2) Elemi iskolába a pusztákon . . 395 „ 3) Magán elemi leányiskolába . . 29 „ 4) Ismétlő (vasárnapi) iskolába . . 269 „ 5) Gazdasági felső-népiskolába . . 45 „ 6) Polgári leányiskolába .... 76 „ 7) A három középtanodába . . . 219 „ Összesen: 3405 tanuló. Egybehasonlitván a tényleg iskolába járók számát az 1870. évi népszámlálás adataiból vett tankötelesek számával, kitűnik, hogy a város belső területén levő 6—12 éves azaz mindennapi iskolára kötelezett gyermekeknek 72T4­1-ed %-a jár isko­lába, (még pedig a fiúknak 74T69-3d %-a, a leá­­nyoknak 76t20-ed %-a) a 12—15 éves tankötele­seknek pedig 31T6B-ed %-a (a fiúknak 56T90-ed %-a, a leányoknak 7T65-ed %-a). A pusztákon a mindennapi iskolára kötelezett 6—12 éves gyermekeknek csak 16—45-ed­iia járt az I. félév végén iskolába, a 12—15 évesek közül pedig — nem lévén ismétlő iskola — egy sem. Minthogy a népoktatásügy súlypontját a min­dennapi iskolára kötelezett gyermekeknek iskoláz­tatása képezi; minthogy az ügy ezen része a város belső területén elég jó lábon áll, mert némi kis erélylyel fokozható lesz néhány év alatt a 80 %-ig; minthogy végre a pusztákon a helyzet- és körül­ményeknél fogva lehetetlenség a mostaninál sokkal nagyobb eredményt elérni, mindezek folytán elég jó reménynyel nézhetünk népoktatásügyünk fejlő­dése elé, kivált ha — a­mi igen kívánatos volna — a szülők az elemi iskolát elvégzett leányaik nevel­tetésére legalább csak annyi figyelmet is fordíta­nának, mennyit a fiúk taníttatására fordítanak. Pásthy Károly, igazgató. A) Fiúk: B) Leányok: I. oszt. 516. I. oszt. 584. II. oszt. 312. II. oszt. 277. III. oszt. 226. III. oszt. 187. IV. oszt. 164. IV. oszt. 106. Összesen: 1218. Összesen: 1154. Fiúk és leányok együtt: I. oszt. 1100. II. oszt. 589. III. oszt. 413. IV. oszt. 270. , f­­ Rom. Re- Ágost. Gör. Izrae- Osz­­usztaiy kath. forral vall keL lita szeseil * I. I. I. IV. I­I. 323 150 10 1­­ 33 516 II. 186 103 3 — 20 , 312 III. 121 70­­­3 1 31 226 IV. 85 48 7 — 1­24 ! 164 Összeg: 1j 715. 371 23 1 108 ! 1218 Százalék: 58v10% 30Vlo'u l»/,//J - jgy/J _ B) Leányok : I. 377 172­­ 7 — 28 584 II. 166 82 5 — 24 277 III. 1­96 ' 56­­­3 | , 32 , 187 IV. II ' 47 35­2­­ — ,22 106 Összeg: 686_ 345 17 [ — | 106 | 1154 Százalék: ! 59V,.°/0 i 298/,0°/0 1V,0°/0j­­ |9‘/10% TÁRCZA. A népdalok és Petőfi Sándor. Fölolvasta Hornyik József főreáliskolai tanár 1880. febr. 21-én. (Folytatás.) Petőfi határozottsága, önálló gondolkozásmódja (mit szeszélynek is mondanak) s komolysága, miket benne már nagyon korán tapasztalunk, nem vál­tozott meg utolsó perczéig. Többen — természete­sen ezek miatt — visszataszítónak találták őt. Visz­­szataszítónak ? azért, mert utálta a szolgai meg­alázkodást, mit a vele érintkezésben levők nagy részén tapasztalt? Visszataszítónak? mert gyűlölte a zsarnoki önkényt, melynek nemcsak tanúja, de sújtottja is lehetett... Visszataszító volt ő azért, mert sem az egyiket, sem a másikat tűrni nem tudta, mint a vele érintkezők legnagyobb része? S ha e miatt tépelődve inkább magába vonult, vagy másokkal szemben magát ridegen viselte, visszataszító volt ő ?... Hja! meg kellett volna ér­teni lelkét s mindjárt a legszeretetreméltóbb, a legkedvesebb lett volna, mert a kik jól ismerték, azok előtt tisztelt és kedves vala ő! — De vajmi kevés volt ezek száma! Ennek oka is egyszerű. Petőfi sokkal komolyabb s zártabb keblű egyén volt, minthogy őt többek s viszont ő többeket meg­szeretett volna. A költő érezte fenségét s ennek kifolyása volt az, hogy már természeténél fogva is fölényt akart gyakorolni a vele érintkezőkön­-­­ezzel szemben pedig a nyomor roppant lealacso­­nyítá; miután pedig ezen időben hírnevéről még szó sem volt, természetes tehát, hogy ő általános­ságban — ha nem lenézett is — de csak közönsé­ges embernek tekintetett. Ez keserné el őt legjob­ban. Hányt­ vetett élet, kopott külső, súlyos anyagi viszonyok, a legnagyobb nyomorral való élet-halál küzdelem s mindezekhez még az apai megvetés is mind csupán csak azért, mert lelkének magasztos vágyát elfojtani nem birta, mert érezte, hogy olt­­hatatlan a láng, melyet szivében a Múzsa ölelése gyújtott. Kész volt eltűrni mindent! Törhetetlen akaratán s erős lelkén nem győzedelmeskedhetett a sorsnak egy csapása sem, büszkén daczolt vele... s lantjába hullatá keserű könnyeit: „Boldogtalan voltam Teljes életemben, Az vigasztal csak, hogy Meg nem érdemeltem.“ Zengett a dal... reszkettek a húrpengető kezek ... a szél vészjóslón süvített berongyollott ablakán... dermedeztek az elgyengült tagok ... lelke zokogot­­az elhagyattatás érzetében s kiéhült ajka felsó­­hajtott: „Tudom azt az egyet: Hogy nem soká élek.“ Kiperegnek könnyeink e dalnak olvasásán és sa­jogni érezzük szívünket — hisz nagyon szeretjük őt! Sajnos, hogy csak most, midőn már minden késő. De ki is ragaszkodott volna hozzá még akkor, midőn nem volt egyéb egy sorsüldözött bujdosó­nál? Ha valaki tán megszerette is, könnyen elfe­ledd az anyagilag semmitlen kószát. Majd mint deák, majd színész, majd katona s ismét mint kó­bor színész járta be az országot, meg sem pihenve itt-ott s már is űzetve tovább. Kopott ruhája s már színészi pályája miatt is lenézett ember volt . — Az első m. ált. bszt. társaságnak mai számunkban közzétett mérlege alkalmat ad nekünk arra, hogy újra felhívjuk a figyelmet ezen hazai intézet fényes állására, mely 22 éves fenn­állása alatt a közgazdasági téren teljes sikert je­gyezhet fel, tökéletesen igazolván az év elején e lapokban is kifejezett várakozásokat a társulat utolsó évi eredménye tekintetében. A kimeríté­­s minden tekintetben szabatos mérleg, valamint a számoknak szakszerű csoportosítása világos képet nyújt a mé­lyebb belátásúaknak minden egyes üzleti ágról s­­ az érdekelteknek minden nevezetesebb mozzanatról. Az összes aktívák 14.300.000 írtra rúgnak s na­gyobb részt osztrák-magyar bank és magyar föld­­hitelintézeti záloglevelekből, továbbá vasúti elsőbb­ségekből s könnyen pénzzé tehető más befekteté­sekből állnak, melyek állandó és jövedelmező ka­matozást biztosítanak, árfolyamingadozásnak csak kis mértékben lévén alávetve, mi tekintetben egyéb­iránt a gazdagon dotált tartalékalap útján kellően elannyira, hogy midőn ekkor szülemlett versei Pö­­nögei Kis Pál s más álnevek alatt megjelentek, nem hitte el senki, hogy a közkedvességő dalok szerzője ő volna. Érezte Petőfi ez elnyomottságot nagyon s midőn később a költészet hatalma ma­gasra emelte fel őt, eszébe jutott a régebbi mellő­zés s csakis ez emlék fakaszthatta e költeményt: „Barátim vagytok, azt mondjátok, Talán nem mondtok hazugságot, Ez meglehet, De azért nem adom nektek hitemet, Nem adhatom, most jó dolgom van, Jertek hozzám, ha majd napom lejár, Mert a barátság nappal láthatatlan, Éjjel ragyog csak, mint a fény­bogár.“ S ő rokonszenvezett volna másokkal, az őt egykor lenézőkkel, midőn maga gyűlölé az egész profán néptömeget?! — Nem tudták s nem is akarták meg­érteni addig, mig a közvélemény fel nem emelte őt. A nyugalom s boldogság élvezetére azonban rövid ideje maradt, alig másfél év. Küzdött, nyo­­morgott s szenvedett egész életében, midőn pedig végre nyugalomra, forrón szeretett neje karjai között pedig boldogságra is talált, kiűzé a haza­­szeretet nyughelyéből, a rajongásig szeretett haza védelmére síkra szállott s teljesült azon forró óhaj­tása , hogy: „Majd ha minden rabszolga nép , Jármát megunva sikra lép Ott essem el én A harcz mezején! Ott folylyon az ifjúi vér ki szivemből...“ Kifolyt é­s Petőfi a magyar szabadsággal együtt, s melynek buzgó harczosa volt, elveszett. (Folyt.­k.)

Next