Kecskeméti Lapok, 1881. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

Tizennegyedik évfolyam.____________________27. szám._________________________Július 3. 1881. KECSKEMÉTI LAPOKT *­ ..... —® Előfizetési dij : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr.,­­ VASÁRNAP. BUDAI-NAGY-UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., 1 negyedévre 1 frt. 50 kr. |­s­­ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László kvnyinyom-­j minden küldemény a szerkesztő- és kiadó­megkezdhető a­dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő.­­ Bélyegdij minden beiglalátért 30 kr. a-------— ------- 1 s VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Kecskemét, 1881. Julius 2. . Az országgyűlési képviselő-választás június 29-én városunkban is megtörtént, s ennek mindkét kerületében a független­ségi párt győzelmével végződött. Nem ta­gadjuk , hogy minket, kik országos politikai szempontból egész ellenkező nézetet vallunk, s városunk érdekeit és jövőjét valóban szí­vünkön viseljük, e választás eredménye kel­lemetlenül és lehangolólag érintett, mert míg országos szempontból egy kerület meg­nyerése vagy elvesztése nem nagy különb­­séget tesz ki, addig városunknak a szélbali üzelmek és agitatiok s a rendszeresen foly­tatott népámitás és izgatás meggyőződésünk szerint határozott hátrányára és veszedel­mére irányzott törekvések. S ha van, a­mi az események fölött megnyugvást köl­csönöz, ez az, hogy polgári kötelességünknek a törvény és tisztesség korlátai között eleget tettünk, igyekeztünk az árvízként rohanó szélbali áramlatnak lehetőleg útját állani , s ha nem sikerült, a teljesitett kötelesség tudatával látunk és fogunk mindennapi munkáinkhoz. Nem akarunk s nem is volna helyén a választás után recriminatiokba bocsátkozni s az okokat fürkészni, melyek pártunk kisebbségben maradását eredmé­nyezték. Hiszen elismerjük, hogy azok nagy­részt pártunk lanyhaságában és közönyös­ségében is keresendők, s a­mely pártot mint az agarat a nyúl után bottal kell hajtani a szavazó urnához, az még a több­séggel sem juthat győzelemre olyan párt ellenében, melynek minden tagja egy-egy tőről metszett kortesvezér. De mindezek daczára is kifejezést kell adnunk a fölötti megbotránkozásunknak , hogy az ellenpárt a győzelem kivívása érdekében oly eszkö­zöket és fegyvereket is használt, melyek a tisztesség, párttürelem, sőt a törvény kor­látain is messze kívül állottak. Nézzük a faji irodalom bő és gyalázatos termékeit, melyek egytől-egyig mind ellenünk és je­lölteink ellen irányultak; lássuk a zászlóink iránt elkövetett törvénybe ütköző sérelmeket, azok bemocskolását, leszaggatását és letör­­delését, míg az ellenpárt zászlói közül csak egy bojtja sem vétetett vagy szakittatott le egynek sem. Ez hát a párt- és ellenvéle­mény iránti türelem! Hát még az erőszakos pressiogyakorlás a zászlók levétetése s a szabad meggyőződés nyilvánításának elnyo­mására , mely miatt nem egy polgártársunk ajtaja, ablaka szenvedett beverést, ő maga pedig fenyegetésekkel s bántalmazásokkal jön illetve. Nem rettentek vissza azon rá­galomtól sem, hogy pártunk idegen pénzzel s tudj’ Isten honnan merített segélylyel működik és dolgozik, holott ők ép oly jól tudták, hogy ez irányban a legszüksé­gesebb kiadásokon túl semmi sem történt. És ha már egyátalában vesztegetésekről lehet szó, nyíltan kimondjuk és valljuk, hogy még a pénzzeli megvesztegetést sem tartjuk oly bűnnek s alapjában oly veszélyesnek , mint az ámítás és hiú ígéretek általi meg­vesztegetését a polgárok közérzületének, a valóságos lélekvásárlást. De nem folytatjuk, hisz vége-hossza nem lenne, ha mind elő akarnánk számlálni az ellenpárt által megragadott mindazon esz­közöket, fogásokat, a törvénynyel és a köz­tisztességgel homlokegyenest ellenkező eljá­rást és magatartást, melytől ők a czél iránti tekintetből vissza nem riadtak, s melyekhez mi, ha soha győzelemre nem jutunk is, nem nyúlnánk és nem folyamodhatnánk. Csak legyen övéké a dicsőség, ha a ma­gunkét el nem érhetjük, az övékét nem irigyeljük. De ki kell jelentenünk, hogy eljárásuk s mindennemű cselekmé­nyeikért városunk jövője és érdeke szem­pontjából a felelősség egyedül őket fogja terhelni. Őszintén kívánjuk, hogy ama köny­­nyen sejthető hátrányos és veszélyes követ­kezmények városunkat s ennek lakosait minél kevésbé érintsék, melyeknek elhárí­tására s ellensúlyozására ezentúl is a meg­győződés és kitartás erejével s teljes igye­kezettel törekedni fogunk. Kecskemét, 1881. június 22. Fekete Pál szőlészeti tanár úr — Miklós Gyula orsz. borászati kormánybiztos úr intézkedése foly­tán — folyó hó 19-ik napján a reggeli vonattal városunkba érkezvén, a gazdasági egyesület másod­elnöke Csilléry Benő úr által fogadtatott. Fent tisztelt tanár úr idejövetelének czélja lévén, az itteni szőlőskertek éven át több izbeni megtekintése mellett, a szőlő helyes kezelésének és a zöldoltásnak bemutatása, már délután egy órakor néhány tagból álló társaság kíséretében ki­rándulást tett id. Csókás József úr ballószegi bir­tokára, hol is annak 600 akó bort magában fog­laló pinczéjét megtekintvén, a megizlelt borok tiszta és helyes kezeléséről elismerőleg nyilatkozott, különösen kiemelte, hogy ha a termelő megbízha­tóságába nem hinne, alig tenné fel azt, mikép az itteni laza homokba ültetett tőkék ily jó minőségű bort adnak. Innen átment a társaság az izsáki út melletti új szőllőkbe, hol is az erőteljes, hiánynélküli tő­kékkel ellátott rendes sorokat látva, dicsérőleg nyilatkozott a szorgalomról és a mivelés helyes kezeléséről azon okból, mert a tőkék általában fekete jó fajú kadarkákból állván, azok kezelése az itt is szokásban lévő rövid csapos mivelést kí­vánja; a sorokban elszórt külömböző fajokat egyen­ként nevezte meg neveikről, rámutatott azokra, melyek rész­minőségük miatt beoltásra várnak. Az izsáki út melletti új szőlőket elhagyva, Csikay Imre úr műkert melletti szőlejét tekintette meg, különös elismeréssel nyilatkozott annak ma­­gas­ szakértelemmel történt berendezéséről, noha általában azt csak mint kisérleti telepet tekintő, hol a számtalan fajok közt sok olyan van, mely oltás által átalakítandó és az alább megnevezendő helyes kezelés alá veendő.­­ Általában a fajok megválasztására nézve akként nyilatkozott, hogy ültessünk jó fajta kadarkát rövid mivelésre, azontúl olasz riezlinget szálvesszőzésre bor-szőlőknek, pi­ros gyöngy- és ropogós fehér gyöngy­szőlőt, úgy sárga kecskecsecsűt (Mocca di Ionna) lúgosra cse­mege-szőlőül. E mellett kövi dinka is jó—azért hogy nem rothad — bor-szőlőnek. Tanár úr általában megrór bennünket azért, hogy a szőlősorok közé temérdek fát ültetünk, mert a sző­lőtőnek a fa által okozott árnyék halá­los ellensége. Nemcsak a pászták széléről,—úgy­mond­­— de általában ki kell küszöbölni minden fát, tessék azokat külön gyümölcsösben kezelni. Délután 5 órakor Gyenes Sándor úr indóház melletti szőlőjében szép számú társaság nagy érdek­lődéssel hallgatta s figyelemmel nézte tanár úr elméleti előadását és a zöldoltás, valamint a magfa - választás iránti útmutatását. A zöldoltás sikerrel május hó második felében kezelhető, addig, míg az új hajtás szálka nélkül elpattan; czélja az, hogy egy tőnek valamennyi alkalmas növéseit nemesítve, abból hajtás által üres helyen több nemes tőt helyezzünk el. Módja igen egyszerű, de mindamellett leírás után meg­tanulható az eféle dolog nem lévén, itt mellőztetik. Hasonló a fának lapozássali oltásához itt mint amott, ha a műtét nem sikerül, a tő nem pusztul el, mint a fa és a szőlőtőnek tavaszi hasítvány által történt brutális kezelésénél, előnye még e mellett az, hogy szaporít is, a­mi fődolog. A magfa-választás módja röviden a követ­kező: a tőke tetején kinőtt rekenyéket, ha azokon termés nincs, tőből letakaritjuk, a melyeken termés van, a fürtön fölül levő harmadik levélnél elcsíp­jük,— ezért a szőlősgazda hüvelykujján nagy kö­römnek kell lenni, — az oldalból kinőtt vesszők közül az erősebbekből átelleni oldalon meghagyunk 2—3-at és ha szál vesszőre akarnánk művelni, karóhoz kötjük tágan, nem­ hagyjuk aug. 20-ig, ekkor a karó tetején elvágjuk, a hónaljakat a har­madik levélen felül elcsipjük és őszszel lehúzzuk. Ha nem karóhoz mivelünk, eljárásunk ekkor is az előbbi, azon kivétellel, hogy ez esetben az új növést már júliusban kötözéskor és augusztusban ismét megkurtitjuk és őszszel betakarjuk. Tavaszi metszéskor a múlt évben nevelt 2—3 vessző közül a legszebb egy szál — fél méter maga­san meghagyva, — melyen az oldal kacsosok is egy szemre fenhagyhatók, — a fél méter távolságra levő másik tőke karójához köttetik egy láb­a 30 centiméter magasságban rézsűt húzva, a másik szál vesszőt 2—3 szemes csapóra megmetszük, a har­madik szál vesszőt vagy tőleül levágjuk, vagy az ellenkező oldalra — ha a tőke erős és hely van — az előbbi módon elhúzzuk. A rövidre — vagyis karó nélkül — mivel a tőkén hagyunk két-három rövid csapot, az itteni szokás szerint helyesen. Innen­túl május közepéig a szőlő között semmi dolgunk sincs, ekkor azonban kezdődik ,az igazi dolog, a­mi elhúzható június közepéig. És pedig az, hogy a tőkéket egyenként sorba járjuk, azok­nak agyából kihajtott fakadások közül — mint az első évben — oldalt meghagyunk egy vagy leg­feljebb kettőt az átelleni oldalakon, a rövid csapról kifakadt hajtások közül is meghagyunk kettőt, és ezeket karóhoz egyenest kötve nőni hagyjuk egész auguszt. 20-ig, ekkor a karó tetején elvágjuk; a hónalj hajtásokat azonban jún. és júli­utóján 2—3 szemre lekurtitjuk; az oldalt elhúzott veszsző kacs­­csait a fürtön fölül harmadik levélnél elcsipjük és ennek időnkénti bekurtitásáról ismétlőleg gondo­lunk, ha a kacseson nincs fürt, ekkor is a harma­dik levélnél bekurtítjuk a derekán is a végén is. Most az a kérdés, hogy mire való ez az eljá­rás? Mire feleletet ad azon okoskodás, mely annak ismeretén alapszik, miképp tudjuk, hogy a szőlő a világon a legrakonczátlanabb növény, úgy, hogy magára hagyva, ha télen át hosszabb ideig újra és újra el nem fagy, felfut a legmagasb gyümölcs­vagy tölgyfára is, valóságos fát képez, termést is hoz, számtalan fürtöt, de azok ízetlenek, hogy tehát tőkénk ezen túlfeszített növési vágyát is kielé­gíthesse, hagyjuk nőni a tenyészet idejének vissza­hajtásáig, vagyis aug. 20-ig a végre, hogy az elvágott részen levő szemek még az őszig termő rügyekké képződjenek és nem pedig galyra nőjjenek, mint ezt teszik, ha aug. 20 előtt helyte­lenül eldaraboltatnak. Az oldalt elhúzott szálvessző hegyén és olda­lán terméssel vagy a nélkül kijött új hajtásokat, a harmadik levélen felül pedig azért csipkedjük el, hogy ezen vessző minden erejét a termés fejlő­désére fordítsa, mely czélunkat már az elhúzás — rézsut állapotba hozatal által is — részben elértük. Miért hagyjuk meg a rövid csapon nevelt

Next