Kecskeméti Lapok, 1881. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

Mennek nagy diadallal a mokrák zászlóval, zenével. Elől lépked bölcs Salamon oly büszkén, mint hajdan a nagy Napóleon világverő serege élén. „Bion uram, mondja egy „megtértnek“ a bölcs, ez azután impozáns tömeg.“ „Hiszen igaz — felelt rá a megszólított, ki nem jó érezte magát köztük — csak azt röstellem, hogy magamon kívül, egy—jóravaló embert se látok köztük!“ Mikor Mocsáry úr itt hagyta a kecskeméti felső­ kerületet, mint szent Pál az oláhokat, nagyba törték a fejeket a szélbaliak, hogy ki legyen utódja! — Olyat válasszunk, a­kit se más kerület nem hódít el, sem a kormány el nem csábit hiva­tallal,— indítványozza egy főkolompos. — Helyes, — volt az egyhangú válasz és kijelöl­ték — Sziládit, tudván hogy ő se más kerület­nek, sem a kormánynak nem kell semmi áron! Judás úr sajnálatát fejezi ki, hogy a mi jelölt­jeink megbuktak. — Sohse sajnálja azokat uram, — mondja egy másik, a mi jelöltjeink ha megbuktak is élnek, de az önökéi, ha megéltek is csak — tengődnek! A csizmadia választó­polgár jókedvűen lépett a Ladányi-házba választási jogát gyakorlandó. Ott nagy bőbeszédűséggel igazolta politikai elvét és hogy miért nem szavaz Kadára. Nekünk, úgymond, három szinő bokrétánk van, a Kadáé pedig két-­­ szint, mint a zsidó zsebkendő. ÚJDONSÁGOK. — A június 29-én megejtett országgyűlési kép­viselő-választás alkalmával városunk felső kerületé­ben Sziládi Lajos, az alsóban Kada Elek, mind­ketten függetlenségi pártiak lettek szavazattöbbség­gel megválasztva.­­ Madarassy László kir. ügyész urat a leg­főbb ítélőszék fegyelmi bírósága a Németh Dániel ügyében ellene indított fegyelmi ügyben a kir. tábla által kimondott rosszulás ítélete alól telje­sen fölmentette. Ez is oly elégtétel és győzelme az anyagi igazságnak a meddő alakiság fölött, melyet csak örömmel jegyezhetünk föl. — Múlt számunkban ujdonsági rovat alatt Ihász Mártonna úrnő névnapjáról s az ott tartott kis műkedvelők sikerült előadásáról emlékezvén meg; egyik legérdekesb kis művészünk a 8 éves Magyar Ernő neve tévedésből kimaradt. Midőn ezt kis hegedűművész iránti elismerésünknél fogva helyrehozni sietünk, örömmel említjük fel, hogy a kis Ernő barátunk, több változatos darabok el­játszásával , már korábban is tapasztalt csodaszerű zenetehetségének ez alkalommal is oly szép jeleit adta, hogy koszorúit igazán méltán kiérdemelte. Mi a kis Magyar Ernő jövőjéhez a legszebb remé­nyeket fűzzük, és kedves szüleinek előre is sok örömöt kívánunk. A Horváth J. nevű kőmives egymás után há­romszor is próbálta magát felakasztani, de sehogy sem sikerült neki a jó szándék. Első ízben ugyanis a kötél elszakadt alatta, másodszor is, harmadszor pedig úgy vágták le, végre behozták a kapitányi hivatalhoz, hol kijózanodásáig elzáratott. — Kecskemétért Debreczen. A tősgyökeres magyar város ezúttal három közül két szélbali kép­viselőjét megbuktatta. Bárminő párt részéről történt is e győzelem, nekünk, kik a szélbali politikát, mint veszélyest teljesen elitéljük, feltétlenül örven­denünk kell, hogy e veszélyes áramlat a legma­­gyarabb városban ily akadályra talált. — Pócsy György kir. közjegyző úr vizsgá­lati dijait egy szorgalmas s jó magaviseletü jog­hallgató jutalmazására ajánlotta fel. Köszönet a tanügy eme lelkes barátjának nemes tettéért. — A „Kecskemét“ szerkesztőjét, Kovács Pált a budapesti sajtóbiróság négy hónapi fogház és ezer forint pénzbírságra ítélte. A független polgá­rokból álló esküdtszék eme nyílt rosszalása és elíté­lése nekünk is elégtételül szolgál, s igazolja, hogy nem ok és alap nélkül léptünk fel egy oly ember ellen, ki előtt másoknak sem személye, sem becsü­lete nem képezett kivételt az ő henczegő és sérte­gető modora és eljárása alól. Persze hogy ők ezt is politikai mártírságnak keresztelik, s a bezárás elég, hogy nagy férfiúvá tegye.­­ A plébánia (nagy) templom szélszertj átalakí­tása, illetve kijavítása alkalmából az óra lapját is újra festik, sajnos azonban, hogy a festett számok nem eléggé tiszták s túl szélesek úgy annyira, hogy távolabbról a felismerést megnehezítik. — A jogakadémiai tanács legközelebb megtar­tandó ülésére Szilágyi Dezső urat is várják. — Nagy Ida (Székely Imre tanítványa) és Zerdahelyi Olga (Huber Károly tanítványa) a buda­pesti zeneacadémia jeles növendékei e hó közepén itt hangversenyt rendeznek. Részletes program a jövő számunkban fog közöltetni. — A kinek inkább hallgatnia kellene. Azon kicsinyes, sokszor gyalázatos boszantások között, miket pártunk egyes tagjainak, a bortól, pálinkától ittas é­s diadal­mámorban úszó mokráktól szen­vednie kellett, épen nem utolsó, mit Máriavárosban lakó K. I. polgártárs, L. Sándortól elszenvedni volt kénytelen! Ez utóbbi ugyanis szemére hányta száz meg száz ember előtt egy oly bűnét, melybe véletlenül keveredett, s érette meglakolt, s két­ségbe vonta szavazó jogát, s gyalázta vele a pártot, mely „ilyen embert is“ tagjai közt számlál. — Hát hiszen szálas legény kegyelmed L. Sándor uram az igaz, de ha meggondoljuk, hogy kegyelmed isteni és emberi törvények ellen minden héten legalább hétszer vétkezik, szégyent hoz magára, család­jára, mikor erkölcstelen asszonyállatok körében a leghitványabb örömöknek él, s az Isten képét annyiszor csúfítja magán a hányszor szomját ottani otthonát elhagyja, — bizony bizony kevés jussa lehet K. I. uramnak egyszeri vétkéért szemre­hányást tenni! Vagy azt hiszi: figyelmed dísze a pártnak hová tartozik? — Gresz Antal helybeli zenetanár a bekövet­kezett szünidők alatt a zongorák hangolását, nem­különben a belszerkezet újjitását vagy átdolgozását átvállalja. Az újjitás és átdolgozás tökéletes lesz, mint az a gyárakban készül — és annak fele áráért. Lakása: Rózsa út ez a Prikkel-féle ház. — Klauber János községi tanító úr lapunk útján arról értesíti a t.­ez.­szülőket, hogy a két hónapi szünidő alatt a német nyelvben okta­tást ad úgy a kezdőknek mint a haladottaknak. Értekezni lehet vele a zsidótemplom udvarában levő iskolahelyiségében, 8—10-ig. — Jókedvű választó. A választó­polgár nagyo­­­­kát húzott a kancsóból a választási nap előestéjén,­­ hogy kellő ünnepélyes hangulatba hozza magát a hazafias nagy aktusra. Mikor már illendően elké­szült, a revolvert leakasztotta a falról és kilépett az udvarra, hol a kocsi mellett egyik cselédje feküdt. Itt aztán a revolvert, vagy a mint ő mondá — a rezolvát elsütötte, hogy a varjukat elriassza, de csakhamar nagy jajgatás hallatszott a kocsi mellől, tudtára adván a jókedvű lövöldözőnek, hogy a revolver golyója a cselédember alszárába hatolt, de oly szerencsésen, hogy csontot nem ért és túloldalon a bőr alatt megakadt, honnan követ­kező nap az oda hivott orvos által könnyen ki­metszetett. — Kártyavetőnő. Pulai Lajos 11. tized 214. szám alatti lakos lakását a múlt hó 23. és 24. közötti éjjel ismeretlen tettesek kiásták s abból több rendbeli ingóságot elvittek. Pulai Lajosné folyó hó 24-én elvitte lábbelijét Fazekas László 11. tizedbeli lakos czipész iparoshoz javítás végett s mig a mester a foldozást végezte, addig neje született Hajagos Magdolna megvetette a kártyát a károsnőnek s leirta a tettesek személyét s elő­adta, hogy az ellopott tárgyakat tanyára vitték és igy tovább . . . Káros nő ennek alapján jelentést tett a rendőri hivatalnál, mire a kártyavető czi­­pésznő berendeltetett, hogy vesse meg a kártyát még egyszer a hivatal előtt s írja le a helyet, a­hol az ellopott tárgyak el vannak rejtve! Itt azonban kiderült, hogy az állósnő csak olyan közönséges halandó, mint más czipésznő s örült, hogy a jósolásnak komolyabb következménye nem lett, hanem egy kis megdorgálás után szabadon bocsájtatott. — A pest-pilis-solt-kiskunmegyei közs. tantes­tület kecskeméti járási köre rendes közgyűlését f. év Julius 12-én d. e. 8 órakor Kecskeméten a polgári isk. helyiségében tartja meg, melyre a kör t. tagjait s a tanügy barátokat tisztelettel meghí­vom.— Tárgyak: 1) Elnöki megnyitó-beszéd. 2) A­­könyv hitelesitése. 3) A tanítás módszere az I-ső osztályban, gyakorlatilag növendékekkel. — előadó Molnár Imre. 4) A tanítás módszerének bírálata. 5) Megvitatása azon kérdésnek: nem volna-e helyes és paedagogiai tekintetben előnyös a nagy betűk íratásának tanítását az első osztályból a máso­dik osztályba áttenni. 6) Indítványok. — Kecskemét, 1881. Junius 27. Bátky Károly, kor­elnök, vagy akarsz, nekem mindegy, mert nekem nem kell; utolsó kérésem hozzád az, hogy holnap maradj itthon; Mavis fog hozzád jönni ez ügyben s szeret­ném , ha mint az tisztességes emberekhez illik, simán intéznénk el mindent. S Rubrik átlépte a küszöböt, a melyen többé nem akart visszalépni s Irén? nagyot sóhajtott s maga elé mondá: — Tégy a mit akarsz, boldogtalanná te tettél engemet s nem én tégedet. Beleszokott szégyenébe s többé nem látszott azt érezni, mint a­ki a szélvedéshez az első lépést már megtette. Vádolta férjét, de nem mentegette magát. De férjének távozása után gondolkozóvá lett. Jól tudta, hogy már nem becsületes asszony, de legalább látszani akart annak : jó hirét-nevét méltán félti az, a kinek mindig az volt legfőbb kincse s Irén a magáéra büszke lehetett. Most pálczát tör­hetett fölötte valamennyi varróleány, a ki azelőtt szerencséjének tarthatta, ha szóba állhatott az „úr­nő “-vel s bármelyik joggal mondhatta szemébe: semmivel sem vagy különb nálamnál, engem a nyo­morúság vitt a bűnbe, téged a tétlenség. A végzetes naptól fogva mindig készen volt rá, hogy férje va­lamiként megtudva a történteket, szemrehányásokkal álljon elő, hogy a vihart enyhítse, figyelemmel volt iránta s jó részben elkényeztette. Rubrik ezt impo­náló fellépésének tulajdonította, valamint azt is, hogy neje még csak nem is sziszszent. Irénnek azonban nem volt mit mondania férjének s miután ez epedéseit semmibe sem vette, hanem folytatta kocsmai estéit, kárbaveszettnek tartott minden szót, a­melyet netán reá vesztegetett volna. Hanem azért lehetőleg jól tartotta s Rubrik hízni kezdett, a­mi nyilván bizonyítja, hogy azelőtt csak azért lehetett oly sovány, mert nem volt elég ennivalója. Irén egészen másként képzelte magának a dolgot, azt gondolta, Rubrik szitkokkal fogja elhalmozni , lármát fog ütni, tán szüleihez is elmegy panaszra , tán a fejéhez vág valamit s több efféle, a mi ha­ragnak és felindulásnak jele; fogja pedig ezt tenni nem azért, mintha valóban haragudnék, vagy fel volna indulva — mert túlságos flegmája erre nem viszi, — hanem hogy haragosnak s indulatosnak lássék. Aztán lassacskán majd csak helyreáll a béke közöttük s ő ugyan nem fog neki többé alkalmat szolgáltatni jogos panaszra. Mert ha Irén nem is vonzódott Rubrikhoz , még kevésbé vonzódhatott Schmalz, vagy Mavis-féle emberekhez, a­kik ren­detlen életmódjukat nem is tekintve, pretencziózus maguk viseletükkel tűrhetetlenek voltak. Ellenben Rubrik szelíd, türelmes ember volt, nem szólt meg senkit s ha megkapta ebédjét, mindenki azt tehette, a­mit akar. Irén azt hitte, hogy Rubrik őt merően pénzéért veszi nőül, fülig adós s oly ember, a­kinél mindenre lehet alkudozni; házassága alatt meggyő­ződött róla, hogy rosszul ítélte meg emberét s ha ezért még nem is becsülte sokra, nem merte meg­vetni sem. Mostani fellépése után hajlandó volt őt derék embernek tartani, de nem lehetett, mert a pénzét elköltötte. Rubrik szeretett s tudott többet költeni, mint a mennyit keresett s ez volt Irén egér­fogója. A ki erényeinkre nem tud hatni, gyengesé­geinknél fog meg. (Folyt. köv.) Végszó Gáborjányi úrhoz! Ön a „Kecskemét“ 26-ik számában, az álta­lam irt és a „Kecsk. Lapok“ 24-ik számában meg­jelent czikkemmel, de különösen személyemmel foglalkozva, egy elkeseredett választ ir. Miután azonban Ön tiporva az irodalmi tisz­tességet, a polémiának egyedül helyes irányát a tiszta tárgyilagosságot megvetve, vastag lelkületét nyilván bemutató csufondáros személyeskedést űz. Önt — bár álokoskodással teljes dilemmáit apróra megc­áfolhatnám — egyáltalán nem tarthatom érde­mesnek arra, hogy a polémiát Önnel szemben tovább is folytassam. Egyedül annak kijelentésére szorítkozom, hogy mindaddig, míg amaz embertelen rágalmakat, hogy én cikkemet mellék érdekek és tömjénezésből írtam s az Ön által megtörténtnek állított és sze­mélyemre vonatkoztatott regényes dolog csakugyan való-e? de nem igazolja. Önt olyan embernek tar-­­­tom és nyilvánítom, mint a ki nem az emberi tisz- t tesség­ és becsületben őszült meg. Tőlem ezentúl betölthet handabandáival akár­mennyi újsághasábot, azzal mitsem törődöm, én csak azt akarom, hogy a­mit fent írtam, a fölött­e gondolkozzék és jól értse meg! Minke Béla: Nyilvános köszönet. Hálás köszönetet mondok mindazoknak, a­kik a­z. évi június hó 29-én megejtett követválasztás alkalmával bizalmukkal megtiszteltek, az irányom­ban tanúsított rokonszenv s ügybuzgalmukat nem fogom elfeledni soha. Kecskemét, 1881. Július 2-án. Tassy Pál: IRODALOM és MŰVÉSZET. — A „Népszerű Orvosi Tanácsadó“ 16-ik füzete Mehner Vilmos ízléses kiadásában megjelent s ezzel az első kötet be van fejezve. A közegészségügynek megbecsülhetetlen szolgálatot tett a kiadó e mű közrebocsátása által. A legújabb tudományos felfedezések alapján van e mű összeállítva nép­szerű , világos, bárki által könnyen megérthető modorban. A szöveg közé 250 kép van nyomva s a műhöz tiz ábra mellékelve. Az első kötet ára 5 frt. A haladéktalanul meg­jelenő második kötet füzeteit 30 krjával kaphatni. — A „Föld és Népei“ czim­ű nagy feltűnést keltett­­ munkából előttünk fekszik a legutóbb megjelent négy füzet 44—46-ig, ezzel egyszersmind be van fejezve a második kötet , mely 84 ivén Afrikát, Ázsiát és Ausztráliát ismerteti. Az áldozatkész kiadót, Mehner Vilmos urat valóban elismerés­­ illeti meg, hogy e becses művet mindenki által s jutányosan­­ megszerezhetővé tette. Az eddig megjelent két kötet ára az I. kötet diszkötésben 7 frt 50 kr., a II. kötet 6 frt 50 kr. A III. kötet (u. m. az I és II. kötet is) megrendelhető füze­­tenként 30 krjával. Felelős szerkesztők: Dr. Horváth János, Dr. Dékány Rafael, Dr. Tassy Pál.

Next