Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1882-01-01 / 1. szám
TIZENÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1. Szám. 1882. JANUÁR 1. KECSKEMÉTI LAPOK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre . . 29 50 „ Egy szára ára 12 kr. , MEGJELENIK MINDEN VASARNAPi hirdetéseknél arleengedés adatik. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓ HIVATAL, BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatdaért 30 kr. Előfizetési felhivás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ politikai és társadalmi hetilap 1882. évfolyamára. Lapunk az új év elején XV-ik évfolyamába lép. Elég múlt arra, hogy barátai ismerjék irányát, czélját és megítéljék hatását, melyet városunk közügyeinek emelésére, a társadalom közművelődésére gyakorolt. Szerény, de nemes hivatás volt, melynek betöltésére vállalkoztunk és annyi év után némi megelégedéssel tekinthetünk vissza a megfutott pályára, hogy tisztelt olvasóink eddigi becses támogatásából új erőt merítsünk a jövőre nézve. A „Kecskeméti Lapok“ ezentúl is mind politikában, mind társadalmi életünk egyes mozzanataiban tisztán a nemzeti és szabadelvű irányt fogja követni és ezen eszméktől áthatva, az ipar, kereskedelem és mezei gazdálkodás előbbrevitelét, érdekeinek ügybuzgó felkarolását tűzi ki magának czélul. Nemzetgazdaságunk ezen három ágának tüzetes méltánylása mellett, törekvésünknek ismerjük a közművelődés tényezőire, az iskola és irodalom ügyeire, valamint a közélet minden fontosabb nyilvánulásaira kiváló gondot fordítani , úgyszintén azon leszünk, hogy rendszeresített kőtartalmú rovataink által tisztelt olvasóink megelégedését kiérdemeljük magunknak. A „Kecskeméti Lapok“ előfizetési ára új alakjában is a régi marad. Egész évre . 5 frt —kr. Félévre ... 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Az előfizetési dijak Tóth László könyvnyomdájához czimzendők. Beköszöntő. A lapbizottság megtisztelő bizodalma folytán a mai számmal elvállaltam e lapok szerkesztését. Nem csekély aggodalmak előzték meg elhatározásomat és most is , midőn távozó elődjeimtől átveszem a tollat, hogy a közügyek vitatásai közben egy perczre lapunk új bemutatására használjam, mélyen érzem, hogy csekély erőmet messze túlszárnyalja a hivatás, melynek szolgálatába lépek. Társadalmunknak az utolsó évtizedben tett óriási előhaladása, szellemi és anyagi életünkben új czélok keletkezése, városunknak az országban számottevő nagy intelligenciája fokozottabb igényeket támasztanak a helyi érdekeket képviselő sajtó irányában. Ezen igényeknek megfelelni, a korszellem eszméit nemzeties irányban terjeszteni, a helyi közvéleményt a maga leghírbb valójában érvényre hozni, leszen lapunk egyik fő feladata. Tesszük pedig ezt a szabadsajtó azon tántoríthatatlan kötelességérzetével , mely nem ismer előítéletet, nem hajt melléktekintetekre és nem hódol kényszernek. Szabadon, nyíltan és nem lohadó lelkesedéssel küzdünk az eszmékért, melyeknek valósulásától várjuk nemzetünk boldogulását, városunk előmenetelét. Behatóan tanulmányozzuk az uruló társadalom szövevényes problémáit, a közélet sokoldalú és mind tágasabb körvonalakban nyilvánuló viszonyait és méltó figyelemmel leszünk a napi események hullámzásaira, melyek oly érdekesek és annyi okulást rejtenek magukban. Mivelődési czél lebeg előttünk. Azok, akik a vidéki, sőt hetenkint csak egyszer megjelenő lapok hatását kicsinyelik, gondolják meg a szellemes angol író, Mill szavait: „On all great subjects much remains to be said.“ Minden nagy dologról marad mindig elég mondanivaló. Irányunk a haladás. Haladás a nemzet törekvéseinek elérésében, a város kulturális emelkedésében, a köznép jólétében, haladás az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság érdekeinek gyakorlati keresztülvitelében. Politikai hitvallásunk a szabadság, és ennek alapján a magyar alkotmány rendíthetlen támogatásában, a sajtó szabad kritikáját fentartjuk úgy a kormány intézkedései, mint igazságtalan megtámadóinak ellenében. Az örökös változatokkal vergődő politikai eszmeáramlatok a történelmi igazságosztás szolgálatában állanak. Azért a politikai pártok törekvései, ha a mieinktől eltérnek is, hazafias méltánylásunkat igényelik. Egy perczig sem feledjük a tiszteletet, melylyel ellenfeleinknek tartozunk és viszont bízvást elvárjuk tőlök a saját elveink és meggyőződéseink tekintetbe vételét. A nagy politika széles csapásáról örömmel térünk át mindig a városi közügyek és közönségünk jól felfogott érdekeinek támogatására. Ez a tér az, melyen sikeresen működhetünk, eredménynyel szolgálhatunk, ez a hivatáskor, melynek betöltésére szülővárosunk iránt táplált buzgó ragaszkodással vállalkozunk. Kijelentjük azonban, hogy sem itt, sem bármi más tekintetben személyes ügyekkel nem foglalkozunk, magánérdekeket nem érintünk, ha azok a közérdekkel nem azonosíthatók. Lapunk vezetésénél az irodalom ápolására kiváló gondot fordítunk. Hozni fogunk rövid beszélyeket, költeményeket és irodalmi kritikákat, de , gondoskodtunk arról is, hogy a helyi társadalom eseményei tárczarovatunkban időről időre helyeket találják. Általában azon leszünk, hogy lapunkat mennél tartalmasabbá és változatosabbá tegyük. Jeles munkatársaink diszes csoportja biztosít bennünket, hogy a kijelölt irányban czélunkat elérjük és nem marad más hátra, minthogy magunkat a t. közönség jó indulatába ajánljuk. Fekete József: Milliók vágya, reménye és hite csüggött az elmúlt esztendőn , de azon kevesek számához képest, melyek az év folytán teljesülhettek , hány remény meghiúsult, mennyi nemes törekvés , munka és buzgalom lelte csalódását. És most ismét egy új év küszöbén állunk. Kinek volna hatalmában fellebbenteni a fátyolt, mely elrejti előlünk a jövő titkait. Szivünket az örök emberi hit foglalja el, mely biztatólag int felénk: „csak előre!“ . . . Csak előre ember! küzdj , fáradj és remélj! Mint az ég királynéja, ragyogó pompájában tűnik föl az új év. Hajnalának bíbora övezi a láthatárt és kecsegtető sugaraival bearanyozza az annyit zaklatott és megpróbált halandó kebel rejtekeit. Új remény, új erő támad bennünk. Az elmúlt évek csalódásai , a felettünk eljárt idők tapasztalatai képezik támaszunkat. Nem álomba vegyülő ábrándképek vezérlik a társadalmat: a határozott alakot öltő nemzeties eszmék, a mindinkább tisztuló czélok óriási munkaerővel törnek előre, hogy évről-évre nagyobb eredményeket tüntessenek föl. Megint egy év kezdődik a társadalmi reformok, a nemzeti fejlődés, városunk haladásának erjedő processusában.. A közszellem emelésére , a más"•■"igények ébresztésére, az anyagi érdekek felkarolására emeljük föl zászlónkat, a haladás zászlóját. Tántoríthatatlan hazafisággal, lankadatlan erővel, ingadozást nem ismerő buzgalommal és megedzett hittel az isteni gondviselés iránt magasan hordjuk szeretett városunk előmenetelének eszméjét. De keressük föl a családi tűzhely boldogságát legelőbb; béke lakozzék házainkban, egyetértés , tisztelet és kölcsönös bizodalom hajlékainkban, a munka áldása otthonainkban. Isten kegyelete kisérje városunk előjáróinak működését, a köztisztviselők buzgalmát, községek, egyletek , körök, intézetek, vállalatok vezetőinek nemes törekvéseit. Lelje boldogságát, örömét a nép és Isten áldása árassza el a város összes lakóit. Boldog új évet kívánunk! képezték a fontosabb eseményeket. Amazt, bár a kinevezés közhelyesléssel találkozott, tartózkodással kell fogadnunk mindaddig , mig alkalma nyilik az új külügyminiszternek monarchiánk helyzete s abban különösen állami önállóságunk tekintetében határozott álláspontot foglalni s nyilatkozni, mi különben is aligha fog soká késni, sőt a román csetepaténak rövid úton történt kettévágása által részben már sikerült is. E szűkre mért első rovatunkat sem fejezhetjük be mai napon hőbb óhajtással, mint azzal, hogy adjon az ég hazánknak állandó békességet, jóllétet s kifelé dicsőséget és minél nagyobb önállóságot; vezesse kormányunkat s törvényhozásunkat az igazság és hazafiság utain; s hozzon nemzetünkre a sok megpróbáltatás után jó és vig esztendőt! Boldog új évet! Ismét egy év tűnt el az idők neonjainak végtelen tengerébe. Az idő istene újra egy évet csatolt a történelem beláthatatlan nagy könyvéhez, teli a boldogság és nyomor, az igazság és tévedés, a haladás és mulasztás , a béke és szenvedély hullámzó változataival. Politikai szemle. E rovatban a heti főbb politikai eseményeket és mozzanatokat fogjuk közölni tisztelt olvasóinkkal. Hivatásunkhoz képest a meddő és felesleges politizálástól lehetőleg tartózkodni fogunk, mi egy vidéki hetilapnak különben sem képezheti fő feladatát. Azonban a bel- és külpolitikai eseményeket figyelemmel kísérve, azoknak rövid bírálatos átnézetét fogjuk adni, s e tekintetben véleményünket mindenkor szabadon, függetlenül s részrehajlás nélkül fogjuk kimondani. A közelebb múlt napok kevés érdekeset mutathatnak fel a politikai téren. A közbejött szent ünnepek, az esztendő végnapjai oly természetes szünidőt képeznek, melyben mindenki a magán és családi élet gondjainak s örömeinek szentelte idejét és tevékenységét. Az országgyűlés szünetel , s a honatyák nagyrészt hazatértek újévi gratulátiókat nyilvánítani és fogadni. Könnyű nekik, mikor már meghozták az újév napján életbe léptetendő temérdek új törvényt, mert nekik nem kell megtanulniok; de bezzeg szegény prókátoraink és jogászaink ugyan izzadhatnak éjjel-nappal a perrendtartás , csőd stb. novellák olvasgatásában. A külpolitikában gróf Kálnoky külügyminiszteri kineveztetése s a román trónbeszéd nél Keckeméti Állami Levéltár Múlt és jövő. Évek váltják az éveket, mint perczek a perczeket s midőn bevégezzük 1881-et, már beleléptünk 1882-be. Igen alkalmas pillanat arra, hogy múltról és jövendőről elmélkedjünk, de félre téve az önös egyéni érdeket, az édes mindnyájunkat legközvetlenebbül érdeklő városi ügyekről, amelyre nagyon kedvező alkalomal kínálkozik a város múlt év december 15—17-én letárgyalt költségvetése, melynek tárgyalása alkalmával ismételten meggyőződtünk , hogy a város anyagi ügyeinek fejlődése egyáltalában nemhelyes úton haladt. Nem czélunk panaszkodni az ügyek akkori vezetőire, ők is a viszonyok befolyása alatt állottak, nem czélunk az elkövetett hibákra egyenként rámutatni, de fel kell említeni már csak azért is, hogy meggyőzhessük magunkat a helyzet visszás állapotáról és így helyesebb útra térni tudjunk is, akarjunk is. Tudjuk, hogy egy korszakon keresztül a költségvetés mindig úgy állapíttatott meg, hogy abból az adminisztratív költségeit fedezni teljes lehetetlenség volt, a mellett pedig az erdők nyakra-főre pusztíttattak, hogy így azok árából valamivel több pénz legyen. De hát hogy is lehetett volna az előirányzott összeg elég, midőn — magunk hallottuk — a közgyűlésben kimondatott, hogy a szükséglet azért ne vizessék a költségelőirányzatba, mert akkor ismét fedezetről kellene gondoskodni ! Ezek és ilyenek természetes okai lettek annak, hogy egyrészről pl. az erdők hajdani jövedelme közel 30,000 frtról ma már 7700 frtra leapadt, de a melyből is 3000 frtot, sőt az erdőmester és csőszök fizetésével együtt mintegy 4700 frtot azok gondozása és tatarozása felemészt; másrészről pedig a folytonos hiányok miatt tetemesre felszaporodott adósság óriási kamata a költségvetést annyira megterheli, hogy városi adó kivetése nélkül ma már, de szeretjük hinni azt is, hogy ma még a város ügyeit vezetni lehetetlenség. Talán minden polgártársunk tudja már, hogy 1882. évre a pótadó ismét annyi marad, mint 1881. évben volt, azzal a különbséggel, hogy most az iskolai b% pótadó is kivettetik és igy háziadó csak 10^ lesz, ami ugyan együttesen ismét csak 15^-ot tesz ki. Azonban kiemelendő, hogy ezen 10^-ira is azért van szükség, mert a népoktatási költségek fedezésére 1882-re a házipénztárból közel 20,000 frtot kellett megszavazni. Ez még az adott viszonyok között nagyon rossz nem is lenne, valójában azonban úgy áll a dolog, hogy 15^-snál csak azért maradt a bizottsági közgyűlés, mert tekintve a mostani szomorú gazdálkodási viszonyokat, a lakosságot ez idő szerint még több adóval