Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-01 / 1. szám

TIZENÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1. Szám. 1882. JANUÁR 1. KECSKEMÉTI LAPOK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Félévre . . 2­9 50 „ Egy szára ára 12 kr. , MEGJELENIK MINDEN VASARNAP­i hirdetéseknél arleengedés adatik. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓ­ HIVATAL, BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatdaért 30 kr. Előfizetési felhivás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ politikai és társadalmi hetilap 1882. évfolyamára. Lapunk az új év elején XV-ik év­folyamába lép. Elég múlt arra, hogy barátai ismerjék irányát, czélját és megítéljék hatását, melyet városunk közügyeinek emelésére, a társadalom közművelődésére gyakorolt. Szerény, de nemes hivatás volt, melynek betölté­sére vállalkoztunk és annyi év után némi megelégedéssel tekinthetünk vissza a megfutott pályára, hogy tisztelt olva­sóink eddigi becses támogatásából új erőt merítsünk a jövőre nézve. A „Kecskeméti Lapok“ ezentúl is mind politikában, mind társadalmi éle­tünk egyes mozzanataiban tisztán a nemzeti és szabadelvű irányt fogja követni és ezen eszméktől áthatva, az ipar, kereskedelem és mezei gazdál­kodás előbbrevitelét, érdekeinek ügy­buzgó felkarolását tűzi ki magának czélul. Nemzetgazdaságunk ezen há­rom ágának tüzetes méltánylása mel­lett, törekvésünknek ismerjük a közmű­­velődés tényezőire, az iskola és iroda­lom ügyeire, valamint a közélet minden fontosabb nyilvánulásaira kiváló gondot fordítani , úgyszintén azon leszünk, hogy rendszeresített kő­tartalmú rovataink által tisztelt ol­vasóink megelégedését kiérdemeljük magunknak. A „Kecskeméti Lapok“ előfizetési ára új alakjában is a régi marad. Egész évre . 5 frt —­kr. Félévre ... 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Az előfizetési dijak Tóth László könyvnyomdájához czimzendők. Beköszöntő. A lapbizottság megtisztelő bizodalma folytán a mai számmal elvállaltam e lapok szerkesztését. Nem csekély aggodalmak előzték meg elhatározásomat és most is , midőn távozó elődjeimtől átveszem a tollat, hogy a közügyek vitatásai közben egy perczre lapunk új bemutatására hasz­náljam, mélyen érzem, hogy csekély erőmet messze túlszárnyalja a hivatás, melynek szolgálatába lépek. Társadalmunknak az utolsó évti­zedben tett óriási előhaladása, szellemi és anyagi életünkben új czélok kelet­kezése, városunknak az országban számot­tevő nagy intelligenciája foko­zottabb igényeket támasztanak a helyi érdekeket képviselő sajtó irányában. Ezen igényeknek megfelelni, a korszellem eszméit nemzeties irányban terjeszteni, a helyi közvéleményt a maga leghírbb valójában érvényre hozni, le­szen lapunk egyik fő feladata. Tesszük pedig ezt a szabadsajtó azon tántoríthatatlan kötelességérzeté­vel , mely nem ismer előítéletet, nem hajt melléktekintetekre és nem hódol kényszernek. Szabadon, nyíltan és nem lohadó lelkesedéssel küzdünk az esz­mékért, melyeknek valósulásától vár­juk nemzetünk boldogulását, városunk előmenetelét. Behatóan tanulmányozzuk az u­ruló társadalom szövevényes problémáit, a közélet sokoldalú és mind tágasabb körvonalakban nyilvánuló viszonyait és méltó figyelemmel leszünk a napi események hullámzásaira, melyek oly érdekesek és annyi okulást rejtenek magukban. Mivelődési czél lebeg előttünk. Azok, a­kik a vidéki, sőt hetenkint csak egyszer megjelenő lapok hatását kicsinyelik, gondolják meg a szellemes angol író, Mill szavait: „On all great subjects much remains to be said.“ Minden nagy dologról marad mindig elég mondanivaló. Irányunk a haladás. Haladás a nemzet törekvéseinek elérésében, a vá­ros kulturális emelkedésében, a köz­nép jólétében, haladás az ipar, keres­kedelem és mezőgazdaság érdekeinek gyakorlati keresztülvitelében. Politikai hitvallásunk a szabadság, és ennek alapján a magyar alkotmány rendíthetlen támogatásában, a sajtó szabad kritikáját fentartjuk úgy a kor­mány intézkedései, mint igazságtalan megtámadóinak ellenében. Az örökös változatokkal vergődő­­ politikai eszmeáramlatok a történelmi igazságosztás szolgálatában állanak. Azért a politikai pártok törekvései, ha a mieinktől eltérnek is, hazafias mél­tánylásunkat igényelik. Egy perczig­­ sem feledjük a tiszteletet, melylyel ellenfeleinknek tartozunk és viszont bízvást elvárjuk tőlök a saját elveink és meggyőződéseink tekintetbe vételét. A nagy politika széles csapásáról­­ örömmel térünk át mindig a városi közügyek és közönségünk jól felfogott érdekeinek támogatására. Ez a tér az, melyen sikeresen működhetünk, ered­ménynyel szolgálhatunk, ez a hivatás­kor, melynek betöltésére szülővárosunk iránt táplált buzgó ragaszkodással vál­lalkozunk. Kijelentjük azonban, hogy sem itt, sem bármi más tekintetben személyes ügyekkel nem foglalkozunk, magán­érdekeket nem érintünk, ha azok a közérdekkel nem azonosíthatók. Lapunk vezetésénél az irodalom ápolására kiváló gondot fordítunk. Hozni fogunk rövid beszélyeket, köl­teményeket és irodalmi kritikákat, de , gondoskodtunk arról is, hogy a helyi társadalom eseményei tárczarovatunk­­ban időről időre helyeket találják. Általában azon leszünk, hogy la­punkat mennél tartalmasabbá és vál­tozatosabbá tegyük. Jeles munkatársaink diszes cso­portja biztosít bennünket, hogy a ki­jelölt irányban czélunkat elérjük és nem marad más hátra, minthogy ma­gunkat a t. közönség jó indulatába ajánljuk. Fekete József: Milliók vágya, reménye és hite csüggött az elmúlt esztendőn , de azon kevesek számához képest, melyek az év folytán teljesülhettek , hány remény meghiúsult, mennyi nemes törekvés , munka és buzgalom lelte csalódását. És most ismét egy új év küszöbén állunk. Kinek volna hatalmában fel­­lebbenteni a fátyolt, mely elrejti elő­lünk a jövő titkait. Szivünket az örök emberi hit foglalja el, mely biztatólag int felénk: „csak előre!“ . . . Csak előre ember! küzdj , fáradj és remélj! Mint az ég királynéja, ragyogó pompájában tűnik föl az új év. Haj­nalának bíbora övezi a láthatárt és kecsegtető sugaraival bearanyozza az annyit zaklatott és megpróbált halandó kebel rejtekeit. Új remény, új erő támad bennünk. Az elmúlt évek csa­lódásai , a felettünk eljárt idők tapasz­talatai képezik támaszunkat. Nem álomba vegyülő ábrándképek vezérlik a társadalmat: a határozott alakot öltő nemzeties eszmék, a mindinkább tisz­tuló czélok óriási munkaerővel törnek előre, hogy évről-évre nagyobb ered­ményeket tüntessenek föl. Megint egy év kezdődik a társa­dalmi reformok, a nemzeti fejlődés, városunk haladásának erjedő proces­­susában.. A közszellem emelésére , a más"•■"igények ébresztésére, az anyagi érdekek felkarolására emeljük föl zász­lónkat, a haladás zászlóját. Tántorít­hatatlan hazafisággal, lankadatlan erő­vel, ingadozást nem ismerő buzgalom­mal és megedzett hittel az isteni gond­viselés iránt magasan hordjuk szeretett városunk előmenetelének eszméjét. De keressük föl a családi tűzhely boldog­ságát legelőbb; béke lakozzék háza­inkban, egyetértés , tisztelet és köl­csönös bizodalom hajlékainkban, a munka áldása otthonainkban. Isten kegyelete kisérje városunk előjáróinak működését, a köztisztvise­lők buzgalmát, községek, egyletek , körök, intézetek, vállalatok vezetőinek nemes törekvéseit. Lelje boldogságát, örömét a nép és Isten áldása árassza el a város összes lakóit. Boldog új évet kívánunk! képezték a fontosabb eseményeket. Amazt, bár a kinevezés közhelyesléssel találkozott, tartózkodással kell fogadnunk mindaddig , mig alkalma nyilik az új külügyminiszternek monarchiánk helyzete s abban különösen ál­lami önállóságunk tekintetében határozott ál­láspontot foglalni s nyilatkozni, mi különben is aligha fog soká késni, sőt a román csete­paténak rövid úton történt kettévágása által részben már sikerült is. E szűkre mért első rovatunkat sem fe­jezhetjük be mai napon hőbb óhajtással, mint azzal, hogy adjon az ég hazánknak állandó békességet, jóllétet s kifelé dicsősé­get és minél nagyobb önállóságot; vezesse kormányunkat s törvényhozásunkat az igaz­ság és hazafiság utain; s hozzon nemzetünkre a sok megpróbáltatás után jó és vig esztendőt!­­ Boldog új évet! Ismét egy év tűnt el az idők neon­­jainak végtelen tengerébe. Az idő is­tene újra egy évet csatolt a történelem beláthatatlan nagy könyvéhez, teli a boldogság és nyomor, az igazság és tévedés, a haladás és mulasztás , a béke és szenvedély hullámzó változataival.­­ Politikai szemle. E rovatban a heti főbb politikai esemé­nyeket és mozzanatokat fogjuk közölni tisz­telt olvasóinkkal. Hivatásunkhoz képest a meddő és felesleges politizálástól lehetőleg tartózkodni fogunk, mi egy vidéki heti­lap­nak különben sem képezheti fő feladatát. Azon­ban a bel- és külpolitikai eseményeket figye­lemmel kísérve, azoknak rövid bírálatos át­­nézetét fogjuk adni, s e tekintetben vélemé­nyünket mindenkor szabadon, függetlenül s részrehajlás nélkül fogjuk kimondani. A közelebb múlt napok kevés érdeke­set mutathatnak fel a politikai téren. A köz­bejött szent ünnepek, az esztendő végnapjai oly természetes szünidőt képeznek, melyben mindenki a magán és családi élet gondjainak s örömeinek szentelte idejét és tevékenysé­gét. Az országgyűlés szünetel , s a honatyák nagyrészt hazatértek újévi gratulátiókat nyil­vánítani és fogadni. Könnyű nekik, mikor már meghozták az újév napján életbe lépte­tendő temérdek új törvényt, mert nekik nem kell megtanulniok; de bezzeg szegény pró­kátoraink és jogászaink ugyan izzadhatnak éjjel-nappal a perrendtartás , csőd stb. novel­lák olvasgatásában. A külpolitikában gróf Kálnoky külügy­miniszteri kineveztetése s a román trónbeszéd n­él Kec­keméti Állami Levéltár Múlt és jövő. Évek váltják az éveket, mint perczek a perczeket s midőn bevégezzük 1881-et, már beleléptünk 1882-be. Igen alkalmas pil­lanat arra, hogy múltról és jövendőről el­mélkedjünk, de félre téve az önös egyéni érdeket, az édes mindnyájunkat legközvetle­nebbül érdeklő városi ügyekről, a­melyre nagyon kedvező alkalomal kínálkozik a város múlt év dec­ember 15—­17-én letárgyalt költségvetése, melynek tárgyalása alkalmával ismételten meggyőződtünk , hogy a város anyagi ügyeinek fejlődése egyáltalában nem­helyes úton haladt. Nem czélunk panaszkodni az ügyek ak­­­kori vezetőire, ők is a viszonyok befolyása alatt állottak, nem czélunk az elkövetett hibákra egyenként rámutatni, de fel kell említeni már csak azért is, hogy meggyőz­hessük magunkat a helyzet visszás állapotáról és így helyesebb útra térni tudjunk is, akar­junk is. Tudjuk, hogy egy korszakon keresztül a költségvetés mindig úgy állapíttatott meg, hogy abból az adminisztratív költségeit fe­dezni teljes lehetetlenség volt, a mellett pedig az erdők nyakra-főre pusztíttattak, hogy így azok árából valamivel több pénz legyen. De hát hogy is lehetett volna az előirányzott összeg elég, midőn — magunk hallottuk — a közgyűlésben kimondatott, hogy a szük­séglet azért ne vizessék a költségelőirányzatba, mert akkor ismét fedezetről kellene gon­doskodni ! Ezek és ilyenek természetes okai lettek annak, hogy egyrészről pl. az erdők hajdani jövedelme közel 30,000 frtról ma már 7700 frtra leapadt, de a melyből is 3000 frtot, sőt az erdőmester és csőszök fizetésével együtt mintegy 4700 frtot azok gondozása és tata­rozása felemészt; másrészről pedig a folytonos hiányok miatt tetemesre felszaporodott adósság óriási kamata a költségvetést annyira meg­terheli, hogy városi adó kivetése nélkül ma már, de szeretjük hinni azt is, hogy ma még a város ügyeit vezetni lehetetlenség. Talán minden polgártársunk tudja már, hogy 1882. évre a pótadó ismét annyi marad, mint 1881. évben volt, azzal a különbséggel, hogy most az iskolai b% pótadó is kivettetik és igy háziadó csak 10^ lesz, a­mi ugyan együttesen ismét csak 15^-ot tesz ki. Azonban kiemelendő, hogy ezen 10^-ira is azért van szükség, mert a népoktatási költségek fede­zésére 1882-re a házipénztárból közel 20,000 frtot kellett megszavazni. Ez még az adott viszonyok között nagyon rossz nem is lenne, valójában azonban úgy áll a dolog, hogy 15^-snál csak azért maradt a bizottsági közgyűlés, mert tekintve a mos­tani szomorú gazdálkodási viszonyokat, a la­kosságot ez idő szerint még több adóval

Next