Kecskeméti Lapok, 1883. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1883-07-01 / 27. szám
TIZENHATODIK ÉVFOLYAM. 27. Szám. 1883. JULIUS 1. KECSKEMÉTI LAPOK Egész évre 5 frt kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Ji Aj 111 -1^^ x\. A Hu 1^^ X xx. Xv \j Xx. JJ xVx X 11 X^ X 1 1^ xa. jL 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje-Félévre . . 2,50. | Egy szám ára 12 kr. hirdetéseknél árbeeszedés adatik — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP . Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓHIVATAL: BUDAI-UTCZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. ELŐFIZETÉSI DU!HAT TTTT/ 1 T rp i n A i Tv i T HIT T TTnrhTT A ’Tk HIRDETÉSI DÍJ! A királyi ügyészség és a közvélemény. Az elfogultság és szenvedélyek kölcsönös harcza, mely a tiszaeszlári drámának a nyíregyházi törvényszék előtt szinte kerintével a zsidókérdésben kifejlődött, a legnagyobb arányokat ölti itt is nálunk épen úgy, mint az ország összes más vidékein. Társadalmunk nagyban elfogulttá, izgatottá lett, s a szenvedélyek elvadulása itt ott már a harag kitöréseiben is nyilvánul. A sajtó legnagyobb része, hivatása ellenére, fokozza ez abnormis állapotokat, a kitört haragot növeli, az elfogultságot terjeszti, ürügyeket keres újabb riadalmakra, támad, gyanúsít, tudósításaiban színez, s kételyeket támaszt a közhatalom intencziói iránt, holott tiszte az ellenőrzés becsületes gyakorlása mellett a szenvedélyek csillapítása , és a bírálat mellett, jóakaratú felvilágosítás volna. Különösen támadják, s támadásaikban a legszélsőbb korlátokon áthágva egész özönével árasztják el a gyanúsításoknak , a vádló szerepével megbízott. Szeyffert Ede királyi főügyészi helyettest, s hogy ezt alaposan tenni látszhassanak, felállítják a tételt, hogy az ügyésznek, mint közvádlónak egyedüli feladata a vádolás, és tiszte sohasem egyúttal a védelem is. Sem a királyi ügyészség mint intézmény , sem annak a tiszaeszlári bűnperben megbízott képviselője, nem szorultak a mi védelmünkre, minthogy a mi felszólalásunkat kicsinylő elfogultság szemrehányásait, vádjait, sokszor rágalmait is kifogják azok állam, a mi istápolásunk nélkül is. De mi elfogulatlan álláspontunkról úgy látjuk, hogy itt egy óriási tévedés van a fogalmakban, s a meggyőződés hamis forrásból buzog, s a néphangulat, a felkorbácsolt szenvedély lelketlen módon zsákmányoltatik ki oly czélokra, amiket elősegíteni, sőt anyagi haszonnal kizsákmányolni a tisztességes sajtónak egyátalán nem szabad. Ezért a felállított félt, hogy a közvádló szerepe egyedül a vádolás, a bűnösök kinyomozása és megbüntettetése, és soha sem az ártatlanok védelme, a magunk álláspontjáról megtámadni lelkiismeretes kötelességünknek tartjuk. Igenis, mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a közvádló a világ semmiféle perrendtartása szerint sem lehet egy lelketlen akaratnélküli báb, ki ha egyszer a vádat felemelte, úgy kergettessék hivatásának végzete által az üldözők útján előre, mint a szél által hajtott katáng, anélkül, hogy a vádlottak javára is, ne tartoznék a jogot érvényre emelni, kivált ha ez irányban jogsérelmet tapasztal. Hiszen nem kell ehhez sem ügyvédi oklevél, sem a törvényeknek valami szélesebb ismerete, elegendő ha megolvassa az ember az 1871. XXXIII. t.-cz. II. fejezetének 17. §-a c) és e) pontjait, hol világosan kötelességévé van téve az ügyésznek bűnvádi ügyekben , hogy vádlottak javára is kötelessége eljárni a büntető igazságszolgáltatás érdekében. De van még más is. 1872. évi január 1-je napján az igazságminiszterium a törvény szelleméből kifolyólag utasítást adott ki a kir. ügyészségek számára, mely az ügyészeket alaptalan üldözések szigorú kerülésére utalja, s egyúttal kötelességükké teszi, oly cselekmények megállapítására való törekvést is, mely az enyhítő és mentő körülmények világosságra való hozatalát eszközölheti. Ezen utasítás szerint köteles a bíróságot az eljárás szabálytalan vagy törvénytelen voltára figyelmeztetni, mert a kir. ügyész nem peres fél, aki vádlott ellenében minden áron diadalmaskodni akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, mely az igazságot kutatja és követeli. Innét van aztán a neki adott kiváló szabadság a perorvoslattal való élésben, a vádlott javára is. Ez a miniszteri rendelet a törvénynek egész szellemét tárja fel mind a fentebbiekben , mind különösen akkor, midőn azt mondja, hogy a kir. ügyész nem üldöz, hanem nyomoz, keresi az igazságot, őre a törvénynek stb. Ezt a miniszteri rendeletet példátlan egyértelműséggel az egész sajtó úgy fogadta, mint a liberális és humánus közvádlói intézmény életrehívó szellemét, s ime ma tizenegy év után a sajtó egész hatalmával támadja a kir. ügyészt, ki a törvény és ezen utasítás szellemében igyekezik eljárni. Honnan e változás? Elmékben, emberekben, viszonyokban vagy intézményekben ? Ki tudná azt megmondani, ha csak az a körülmény nem világosítja fel, hogy az antisemitismus csapása akkor még nem látogatta meg Magyarországot, s fogékonyabbak valánk a törvények szellemének felfogására s assimilálására ? A tiszaeszlári per kivételes természetű, körülötte semiták és antisemiták — mondjuk ki határozottan — állást foglaltak igen helytelenül. A főügyészi helyettes szerepe is ennélfogva eltér a közönségestől, s valóban furcsa helyzetbe van, ha véletlenül nem hisz a rituális gyilkosságban, s nem akarja magát önmaga előtt megalázni azzal, hogy egy általa képtelenségnek tartott bűntényben úgy kutasson nyomozzon, hogy a mentő körülményeket is egyúttal figyelembe ne vegye. Már most, ha a Szeyffert úr hivatását a rábízott szerepben ekként fogja fel, ugyan kérdjük, elfogulatlanul érinthetjük-e váddal, gyanúsítással eljárása közben, mikor látjuk, hogy az egész bzínperben, a végtárgyalás helyettesíti valóban a tulajdonképeni vizsgálatot is, hogy kiderítse a vádat, melyet az ügyésznek emelni kell, hogy a tetteseket megbüntethesse? Bizony nem ! Mi egyátalán elfogulatlanul állván e kérdés alatt levő ügygyel szemben, nem óvhatjuk eléggé a közönséget, hogy az itt elmondottak figyelembe vételével ítéletét ne kockáztassa sensatios híreken, vakmerő támadásokon felnőtt lapok naponként változó alarmja után; de kísérje figyelemmel a Nyíregyházán történő dolgokat, s vigyázzon szerfelett, mert kétségtelen, hogy ma már nem annyira a sakterek ügye van tárgyalás alatt, hanem Magyarország judikatúrája vonatott a vádlottak pad- jára. A magyar igazságszolgáltatás nagy ügyének pedig a világ előtt szégyent vallania nem szabad, szégyent csak úgy vallhat, ha a vérperben állók ellen nem az igazság vak istenasszonya, hanem az elfogultság , a boszúrába agyafúrtsága hozná meg az ítéletet. Boódor Sándor, TÁRCZA Erzsók néni. Szegény öreg özvegy asszony a templomot járja. Összehúzza rokolyáját, közben bibliája, Meghúzódik egy sarokba szerényen , Imába száll jámbor lelke egészen, Látja a nagy isten! Összeteszi aszott kezét, kérést rebeg szája, Félve mondja még Annak is, oly nagy óhajtása, Sohse kért a jó istentül egyebet, Meg is adja, bizton tudja, ez egyet — Fiát hogy meglássa! Becsukja most imakönyvét, könnyű rája ejti, Nem is tudja, rajta hagyja, kebelébe rejti, Szedi-veszi görcsös botját kezébe, Elindul az ő jó fia elébe, Hátha most megjönne! Utczagyerkócz kicsúfolja, kutya megtépássza, Szónak se áll, megszokta már, talán nem is bánja, Sietős most az ő útja, messzi van, Hátha mostan még se menne hiában, Hátha most megjönne! Hova megyen Erzsók néni, megin a fiáér’, Ne siessen, ne pihenjen, lássa bizonyáér . .. Nem lehet, nem, édes lelkem sietek, Hogy is ülnék én mostan le veletek , Hátha most megjönne! Nini Erzsók, vén gonosz csont, megin megyen már kend? Kendnek is jobb helye volna a fiánál ott bent! Ne csak várja, hogy az megjön valaha, vagy ereszti a vármegye vagy soha! Jól tartják azt ottan ! Rája mered Erzsók szeme a hetyke huszárra, El nem érti, még se kérdi, csak a fejit rázza, Rá se hallgat, újra indul, tova megy, Mondta már azt ő nekie nemcsak egy, Nem igaz egy szó se! S szegény öreg a templomot egyre most is járja, Összehúzza rokolyáját, közben bibliája , Most se kér a jó isteniül egyebet, Meg is adja, tudom, néki ez egyet, Majd a menyországban! Doroghy Bálint. Tárczalevél a fürdőből. Balaton-Füred, 1883. június hó 24. Professor koromban Balaton-Füred földrajzi fekvését imigy határoztam meg: Füred, Magyarországnak ezen elsőrangú fürdőhelye, a Balaton tó mellett, Zalavármegyében fekszik. A fürdőhelyet és gyógyforrásokat éjszaknyugatról mérsékelt emelkedésű köves, szirtes dombok környezik , amely fekvésénél fogva kivált zordonabb éjszaki szelek ellen kellően védve van stb. . . . Ennyit mindenesetre tudsz te is, nyájas olvasó, de hallomás útján azt is tudod, hogy e fürdőhely a fővárosi életet megunt, s szórakozást kereső fővárosi közönségnek mulatozási és kedvencz tartózkodási helye, ahol nemcsak a műveit középosztály , hanem íróink, művészeink , s főuraink is találkát adnak egymásnak , hogy egyidőre Budapest élő miasmákkal teli levegőjétől elpetyhüdt tagjaikat megerősítsék, életerejüket felfrissítsék, egyszóval hallottad azt, hogy Füred inkább a mulatni vágyó embernek nyújt szórakozást és üdülést. Megvallom, én is hódoltam e nézetnek s bár sok szép reménynyel, de némi aggálylyal is hagytam oda Kecskemét városát, hogy Füredet mint gyógyhelyet keresem fel. Siófokon, Fürednek emez őrállomásán, növelte aggályomat azon tapasztalás, hogy a vidék itt minden szépet és kellemeset egyesít. Egy pillantás a Balatonra, ennek kék fodrú vizére, időszakonként meg-megújuló mormogó hullámzására, —a kilátás a túlpartra, a távoli hegyekre, Tihanynak magasan emelkedő ezredéves imolájára, és sok más egyéb Füredet mint kellemes fekvésű mulatóhelyet tüntették fel előttem. És midőn a hajóból kijövet valódi rózsaligetben láttam magamat, és a ránk várakozó kis közönségben mind csupa viruló, egészséges arczot véltem látni: teljesen igazolva és megerősítve láttam minden Balatonfüredről, mint mulatóhelyről hallott és táplált véleményt és nézetet. Ma azonban, két heti itt időzés után, őszintén elmondhatom, hogy nagyon, de nagyon csalódtam , és így csalódnak velem mindazok , kik e gyógyhelyről oly téves véleménynyel vannak. Lehet, és ezt nem vonom kétségbe, hogy Füred mulattató fürdő volt, ma nem az, ma valóban gyógyhely, a hová egészséges ember kevés, az is csak hozzá tartozó betegének társaságába jön Füredre , szórakozni ? — nem; — vigasztalni és ellesni a hatást, melyet a gyógyhely és annak minden eszköze a betegnél eszközöl és fölmutat. — Beteg, komoly emberek találkoznak itt a szép sétányokon, a Balaton partján, az erdőben, s mindenütt; mosolyt csak a javulás érzete csal az arczokra, és örvendeni is csak a javuló beteggel tudnak a nem betegek. Legjobban föltünteti a betegek csoportját a reggeli idő. Hat óra tájban a forráskút körül megjelennek egy-egy fél pohár savóért, ezt amint tapasztalom, egészséges emberek is iszszák elővédül a bekövetkezhető betegség ellen. Törzsvendégek is vannak, egészségesek is, betegek is. — Ismerek egy öreg öreg urat, aki évekkel ezelőtt hosszas, idült betegségből e helyen gyógyult ki, sőt azóta plus egészséggel is rendelkezik; ő most évenként a gyógyhely iránti hálából néhány hetet eltölt Füreden. Ismeri mind a régibb vendégeket, őt is ismeri mindenki, sőt az újabb jövevények is hamar megismerik legalább látásból, mert életerős egészséges kinézése föltűnő mindenkinek, s én azt hiszem, a névsorban ő a legirigylendőbb beteg. Van egy másik, királyi ügyész valamely dunántúli törvényszéktől. Első látra mozgó csontváznak gondolnád. — Az idők teljében levő férfi valamikor nagy vizi sportmann, a Csolnak-egyletnek egyik legfáradhatlanabb tagja volt; de midőn egyik balatoni csolnakverseny alkalmával az első dijért pályázott, erejét mértéken felül megkísértvén, ezen az életerő ellen intézett merénylete által saját egészségét dúlta föl. Azóta nyáron át a hullámzó Balaton víztükrén keresi az elvesztett kincset, télen át pedig Olaszországban a tenger mellékén. Minden idejét — a déli étkezésen kívül — kis vitorlás hajóján tölti a Balatonon. Találkozunk itt mamákkal, kik igazán beteg leánykákat ápolnak, és aggódva de reménynyel várják gyermekeik felépülését; de vannak beteg (?) mamák, kiket egészséges, életvndor hajadon leányai kisérnek ide; a mama savózik, a leánykák minden nap friss rózsát ápolnak keblükön, és reménykedve várnak — no gyógyulást nem, mert az elmaradhatlan — hanem várnak egy jó parthiet a faluról vagy a fővárosból. — Ők sokat beszélhetnének azok az önrendelte „Ständschen“-ek, amelyeket láthatatlan kezek a reggeli órákban egyes ablakoknál rendeznek akkor, midőn a közönség már reggeli sétáját megkezdi. Jó azonban, hogy a Balaton titokszerű hullámzása különösen az idegbajosokra van javalva, mert különben megszólás érhetné azon ideges fiatal nőket, kik fejeik nélkül keresték fel Füredet, vagy, azon ideges urakat, kik nejeiket otthon feledve, magányosan akarnak az idegesség gyötrő kínjaitól itt megszabadulni. — Ez azonban merész kúra, mert itt rendesen a szív veszedelmes játékot kezd.