Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

2­ 10) ,,Másvilági levél“ czim alatt ugyancsak a ,,Kecskeméti Lapok“-ba mintegy 50, többnyire humorisztikus levelet irt. Midőn 1867. október havában a „Kecskeméti Lapok“ Madarassy László által megindittattak, annak főmunka­társa , a következő év tavaszától kezdve pedig mintegy 8 évig szerkesztője volt. Ezen idő alatt, a fentebb említetteken kívül is alig van nevezett lapnak egy száma, melyben társadalmi vagy köz­­gazdasági czikkeivel ne találkoznánk. Többnyire saját neve alatt irt, kevés névtelen közleményein kívül azonban a Hadadi Boldizsár és Boldogréti Vig László álneveket is használta. ,,Kecskemét város történetének e­l­ső kötete 1860-ban, a Il-ik 1861-ben, a Ill-ik 1862 ben jelent meg, melyre a magyar tudományos Akadémia is figyelmessé lévén, 1863-ban, midőn a jutalmazás a történelmi műveknek ju­tott , Horváth Mihály „Magyarország Történetét“ a nagy, Hornyik János „Kecskemét város történetét“ pedig az 50 aranyas jutalommal tüntette ki, szerzőjét pedig levelező tagjává válasz­totta. A csendes örömet, melyet szerző az elismerés folytán élvezett, nemsok­­­kára nyugtalanság váltotta fel. 1865- ben ugyanis a történetiró valamelyik jóakarója (hihetőleg egy Kaizer nevű tanitó) Kecskemét város történetének III- ik kötetét beküldte a budai cs. k. Helytartósághoz azon váddal, hogy abban a nemzetiségek egymás ellen iz­­gattatnak s a felséges uralkodó ház­ból származó régi királyok népszerűt­lenné tétetnek . . . stb., mire a pest­megyei főispáni helytartó útján oly ér­telmű rendelet bocsáttatott ki, hogy 8 nap alatt a szerzőnek erkölcsi és politikai magaviseletéről s hivatalos ál­lásáról, továbbá arról, hogy „Kecske­mét város történetének X­III-ik kötete, mielőtt az forgalomba bocsáttatott, az illető politikai hatóságnak bemutatta­­tott-e? jelentés tétessék. Akkori viszonyok közt a városi polgármester és a főispáni helytartó jó­akarata nélkül szerzőre hadi törvényszéki ítélet várakozott volna, mely azonban elmaradott annak kijelentésével, hogy Kecskemét város történetének netalán megjelenendő kötetei, mielőtt a cs. k. Helytartósághoz föl nem terjesztetnek ,­­ forgalomba ne bocsájtassanak. E dologban az is nevezetes, hogy az Akadémia éppen ezen kötetet jutal­mazta, ezért választotta szerzőt tag­jaivá s a választást a helytar­tónak kellett megerősíteni. Ily epizód után jelent meg 1865- ben „Pusztaszer története“, 1866-ban pedig Kecskemét város történetének­­ IV- ik kötete. Az V-ik kötet, melynek szerző „Kecskemét város gazdasági fejlődésének története“ czímet akart adni, csak töredékben maradt. Hogy munkálkodásának teljes váz­latát adjuk, föl kell említenünk még azt is, hogy ifjú korában verselgetés­­sel is foglalkozott. Összegyűjtött ver­seit azonban 1850-ben elégette. Egy azonban mégis megjelent 1831 vagy 32-ben. Ugyanis Madarász József és László tanulótársai Pesten egy ifjú­sági folyóiratot szerkesztvén, őt is fel­szólították a munkálkodásra. Ezen fo­lyóirat első füzetében jelent meg tehát az az egyetlen verse, mely főkép ar­ról nevezetes, hogy első nyomtatott­­ műve volt. De mint e város polgára is meg­tette mindenben azt, a mit a jókért és szépekért buzduló polgártól megvár a társadalom. A collégium viszonyai ugyanis ren­­deztetvén, a tanárok fizetésére alapot kelle teremteni. A lakosok adakozásra szólittatván fel, Hornyik János — szűk anyagi viszonyai daczára 1­50 frtos alapitványnyal járult az alap megteremtéséhez. Egy másik alapítványt a kath. gym­nasium részére tett Dr. Pósta István, Buttinger Imre gógyszerész és Gyenes Mihály mérnök társaságában. Megvet­tek ugyanis egy 5 holdas erdőföldet, azt beültették s az iskolák fűtésére alapítványul adták. Ezen erdőből az első vágás alkalmával 170 öl fa ke­rült ki. Ilyen s ehhez hasonló tényeiért is megérdemli, hogy emlékét mint pol­gárét is tiszteletben tartsuk. És most váljunk meg a férfiútól, ki közhasznú és maradandó becsű mun­kálkodásával becsülésünket és tisztele­tünket kivívta. Mondjunk neki Isten hozzádot és sóhajtsunk fel a magyarok Istenéhez, hogy adjon helyette váro­sunknak egy hozzá hasonló nemeslelkű jeles férfiút! H. Hosszú, két évnél tovább tartott ezen védés után halt el. A ravatalon fekvő halott arcza beesett volt ugyan, de oly képet nyúj­tott, mintha csak elaludt volna. Ravatala há­zának azon szobájában volt felállítva, mely­ben betegen feküdt. Feje fölött sikerült olajfestményű arczképe függött. (A korán elhunyt szép tehetségű S. Szabó Pál fest­ménye). A holttestet két díszbe öltözött városi hajdú őrzi. A ravatalon két koszorú feküdt, az egyik Kecskemét városé fehér selyem szalagján kö­vetkező felirattal : Kecskemét város törvény­­hatósága és közönsége nagyérdemű tisztvise­lőjének s a történetírónak; — a másik Har­­kay József és családjáé (az elhunyt vejéé), a melynek bordeaux és fekete szalagján a következő felirat volt olvasható: Felejthetlen jó apánk és nagyapánknak, Harkay József és családja. Még folyó hó 8-án sürgönyileg lett érte­sítve a m. tud. Akadémia, a Történelmi Társa­ság, Horváth Döme és Szilágyi Sándor, a­kik­­ az elhunytnak kiváló jó barátjai voltak. Szi­lágyi Sándor Hornyik József főreáliskolai ta­nárhoz az elhunyt unokaöcscséhez f. hó 9-én a következő sürgönyt intézte: Kérem a csa­ládnak legmélyebb részvétemet fe­­■ledhetlen barátom haláláért kife­jezni, betegségem miatt temetésre nem mehetek. Szilágyi­ Folyó hó 9-én d. e. 8 órakor tartatott meg az elhunytért az engesztelő szent mise­áldozat a plébánia templomban, a­melyen azonban a rokonokon kívül csak kis számú ájtatoskodó vett részt, a törvényhatóság nem volt képviselve. Délelőtt kilencz órakor megjelent a ha­lottas háznál Kecskemét város küldöttsége: Lestár Péter polgármester, Hajagos Illés fő­kapitány , Keresztes János főjegyző, Zom­­­bory László főügyész és Tóth István tanács­nok s az elhunyt gyászoló családnak a ra­vatalra leendő helyezés végett át­nyújtották a törvényhatóság koszo­rú­j­á­t. A törvényhatóság már megelőzőleg a kö­vetkező tartalmú gyászjelentést bocsájtotta ki: „Kecskemét sz. kir. város törvényható­sága mély fájdalommal tudatja: félszázadon át kiérdemesült tisztviselőjének, e város tör­ténete megirójának Hornyik János úrnak, a m. t. akadémia levelező tagjának s a város nyugalmazott és örökös tiszteletbeli főjegy­zőjének, a mai napon reggeli 3 órakor 73 éves korában hosszas szenvedés után történt elhunytét. A boldogult hűlt tetemei f. bó­d ik napján d. u. 3 órakor fognak a 8. t. 25. sz. a. házban a r. kath. egyház gyász szertartása szerint beszenteltetni s a szenthá­romságról nevezett temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni“. A temetésen a városi tisztviselőség és törvényhatósági bizottság testületileg vesz részt. Kecskemét, 1885. okt. 8-án. A temetés. Mint ő maga egyszerű s talán túl sze­rény is volt, ép ilyen volt temetése, a me­lyen a helybeli intelligenczián kivül csak kis számmal voltak jelen. A m. t. akadémia kül­dötteit is várták,s nem jött senki. A M. Történelmi Társulatot dr. Beliczay Jónás kép­viselte. A temetésen jelen volt Horváth Döme, a helybeli törvényszék elnöke és több tagja, a tisztviselőkar csaknem teljes számban, a jogakadémia tanárai, a k. r. gymnasium ta­nártestülete s papnövendékei, a főreáliskola tanárai testületileg, a ref. gymnasium tanárai stb., a­kik a halottat kikisérték a temetőbe is. Hornyik János, a kiérdemesült főjegy­zőnek , midőn a család a r. kath. egyházta­nácshoz sírhelyért folyamodott, egy sírboltnak alkalmas helyet a szentháromság temető dél­keleti oldalának főútvonalán adott, a dijat nem fogadva el. Agyászmenet ide érve, az elhunyt jeles fő­jegyzőtől hivatalbeli utóda Keresztes János tartott egy rövid búcsú­beszédet, hangsúlyozva, hogy a simái is elénk tárul a vád, hogy méltón nem tudtuk őt méltá­nyolni. Az emelkedett hangon tartott beszéd meghatott mindenkit, melynek befejezte után a koporsóról leszedték a koszorúkat s a kö­zönség meghatottan távozott. * Visszajövet a temetőből, suttogva kérték egymást az emberek: Hornyik János a város­nak 50 éven keresztül tisztviselője s Kecskemét város történetirója nem érdemelt-e kitlömb temetést? Igaza volt a búcsúbeszédet mondó főjegyzőnek, mert még a simái se tudtuk őt méltányolni. Hornyik János a ravatalon. * * * KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Apróságok Hornyik életéből. Mikor Hornyik Jánosnak eltűnt a nadrágja. Bir ez megtörtént rajta diák korában. Ő maga beszélte el ismerőseinek. Történt pedig ez akképen , hogy Hornyik Pesten volt, tanulmányait folytatandó. Elér­kezvén a szünidő, az után látott, hogy valami alkalmatosságot keressen , a melyen haza jö­het. Akkor még nem volt vasút s igy a csir­kés és a vásáros kocsik szolgáltatták az al­kalmatosságot. Egy becsületes csizmadia mes­ter ismerőse Hornyiknak éppen kapóra jött, haza hozta. Minden ingóságait becsomagolván, az a vásárokra járó csizmadiák csizmatartó nagy ládájába helyeztetett, s így indultak el Pestről. Útközben ször­nyű nagy volt a meleg, a vásározó csizmadia­mester is levetkőzött pőre gatyára s erre un­szolta a fiatal Hornyikot is. Nem kérette magát, hanem ő is úgy cselekedett, mint a mester s a lehúzott nad­rág is belekerült a csizmás ládába. Késő este volt, mikor haza érkeztek Kecskemétre. A fiatal Hornyik elfeledkezve a ládában hagyott ingóságairól, sietett a szülői házhoz. Itt jutott eszébe, hogy mindene ott ma­­r­radt a csizmadia ládájában. Másnap aztán küldött holmijáért, de mi történt! Ama bizonyos csizmadia a kérdéses ládát kün hagyta az udvaron s bizon azt a gonosz emberek eltolvajolták a fiatal Hornyik nad­rágjával együtt. Hire futott csakhamar az ismerősök kö­zött, hogy Hornyik nadrág nélkül maradt. Nagy­ volt a zavar, de kisegítették. K. J. Hornyiknak akkori időben jó patrónusa elkül­dött neki egy egész öltözetet a maga ruhájá­ból s igy jutott Hornyik megint nadrághoz. * * Hornyik nevenapja. Főjegyző, érde­mekben gazdag és országos nevű ember volt már, mikor helyben egy hazakerült ismerőse a karácsonyi ünnepeket követő János evan­gélista napján beállít az öreg Hornyik hiva­talába. Elmondja ékes szavakban jövetelének okát s azután minden lehető jót és szerencsét kivánt neki nevenapja alkalmából. Hornyik megütődve hallgatja a szerencse­­kivánatokat s a pápaszem fölött vizsgálja fia­tal ember ismerősét. Megköszöni a jó- és szerencsekivánatokat s ülőhelylyel kínálja meg a gratulálót. A fiatal ember nem fogadja el, utalván arra, hogy még nagyon sok Jánost kell neki köszönteni. „Akkor kedves öcsém kár volt ide fá­radnia, mert én nem vagyok evangélista Já­nos, elmehetett volna addig azokhoz, a­kik­nek ma csakugyan nevenapjuk van“. Tab­leaux.* * * Hornyik a főjegyző és Huszti Pál a főügyész. Régi hivatal társaival szeretett kötődni az öreg főjegyző, sokat tréfált Huszti főügyészszel is. Huszti egy alkalommal beállít hozzá, egy ügynek elintézését sürgetendő. — Hát kendtek főnontárius uram nem dol­goznak semmit, jó volna ám pedig, ha ezt és ezt az ügyet nyélbeütnék kendtek. — Bolond kend főfiskális — volt Hor­nyik válasza. — Bolond ám az a tudományos akadé­mia , a mely kendet levelező tagjának meg­választotta — folytatá tréfálkozva gorombán a főügyész. Hornyik erre elkomorult, nem szólt sem­mit, hanem nagyon, de nagyon megharagu­dott Husztira. Minden gorombaságot eltűrt collegéitől, de hogy a tudományos akadémiát bántsák, azt nem tűrte el senkitől. Ez időtől fogva nem tréfált többet soha, de soha Husztival. Hova szált Hornyik, ha Buda­pestre ment? Érdekes volt az öreg úr tör­ténelmi ismereteivel. Egy alkalommal rokoná­val hosszú utat tett kocsin. A városból kiérve rokona ilyen kérdéssel fordult hozzá: Kedves urambátyám, hova szokott szállni, mikor Budapestre megy? Az öreg úr rágyújt pipájára s elkezdi, hogy a városnak van Budapesten egy háza s elmondja ennek a háznak az egész törté­netét tövéről hegyére a legapróbb részletekig. Már a Tiszánál jártak s a kompba állottak be a kocsival, mikor megadta az öreg úr a kérdésre a választ, mely az volt, hogy ő ha hivatalos kiküldetésben megy, a kecskeméti házhoz száll , egyébkor pedig az „Aranysas“ szállóba.* * * Kedves uram bátyám, meghal a leves. Ez is a jeles főnótáriussal történt meg. Bemegy hozzá egyik ismerőse bizonyos ügy­ben kérdezősködni. Hornyik belemerül a vá­ros ügyeinek s azután a város történetének elbeszélésébe. Két óra hosszant beszélt már az öreg úr, ismerőse izgatott, fészkelődik, a főjegyző pedig csak beszél, egy egész adat­halmazt sorolva föl. Rég elharangozták már a nagytemplomban a delet. Végre is a főjegyző ismerőse elveszti türelmét s eme figyelmezte­téssel fordult hozzá: „Kedves uram bá­tyám, meghal a leves. Hornyik e szavak- KECSKEMÉTI LAPOK KÖZÜGY. A közigazgatási bizottság üléséből. Városunk közigazgatási bizottsága f. hó 7-én d. e. 11 órakor tarta az október havi ülését Lestár Péter polgármester elnöklete alatt, melynek tárgyai a következők voltak: Olvastatott a polgármesteri jelentés szep­tember hóról, a­mely szerint a bizottsághoz ezen hóban 21 ügy darab érkezett be, a­mely­ből a szept. 11 iki ülésben 14, ülésen kívül pedig 1 db. intéztetett el, s így ez alkalom­mal elintézendő lesz 6 drb. A városi főpénztár forgalmát illetőleg a háztartási alapnál pénztármaradvány volt augusztus 31-ről 7094 fi­t 71 kr., bevétel szeptember hóban 46,036 frt 44 kr., ösz­­szesen: 53,131 frt 15 kr. Kiadás szeptember hóban 34,799 frt 67 kr., s igy pénzmarad­vány szept. 30-án 18,331 frt 48 kr. Az iskola alapnál pénzmaradvány volt aug. 31-ről 8448 frt 63 kr., bevétel szept. hóban 1342 frt 21 kr., összesen: 9790 frt 84 kr., kiadás ugyanezen hóban 6896 frt 11 kr., pénzmaradvány szept. 30-án 2894 frt 73 kr. A városi adópénztár forgalmát illetőleg: Kecskemét adóközségből befolyt egyenes adó 18,758 frt 02 kr., késedelmes kamat 384 frt 91 kr., városi adó 2273 frt 68 kr., végre­hajtási költség 489 frt 64 kr., kataszt. költ­ség 1325 frt 50 kr., Bugacz-Monostor adó­községből egyenes adó 320 frt 50 kr., ké­sedelmi kamat 3 frt 2072 kr., városi adó 40 frt 50 kr. , végrehajtási költség 3 frt 15 kr. Hadmentességi díj befolyt 174 frt, kése­delmi kamat 4 frt 91­­/2 kr., végrehajtási költség 3 frt 55 kr., összesen befolyt 23,781 frt 57 kr. A rendőrkapitányi hivatal jelentése sze­rint szeptember hóban a személybiztonság egy esetben sem volt megtámadva. A vagyonbátorság a város belterületén 3, a külterületen pedig 2 esetben háboríttatott meg. A városi szegények házában átlag na­ponta élelmeztetett 32 férfi, 35 nő, kivül élelmeztetett 25 férfi, 48 nő. A mértékhitelesítő hivatal eljárás alá vett 672 drb. tárgy után hitelesítési díj fe­jében bevett 209 frt 66 krt. kir. főmérnöknek a szeptember hóban felhasznált közmunkaerő elosztására, valamint a váltságpénzek bevételei és kiadásairól tett jelentése szerint a város bel- és külső terü­letén leszolgáltatott és felhasználtatott 646 igás és 2289­72 gyalog közmunka. Az árvaügyek állásáról tett­ jelentés sze­rint szeptember hóban az igtatóba érkezett 390 drb, augusztus hóról maradt 149 drb, összesen 539 drb. Elintéztetett 386, hátralék maradt 153 ügydrb. A pénztárba befolyt 11,961 frt 85 kr., aug. havi pénztári maradvány 95 frt 33 kr., összesen 12,057 frt 18 kr., kiadatott 11,965 frt 80 kr. Nagykorúvá lett keresztlevél alapján 20, férjhez menetel által 1, korengedélylyel 2, összesen 23 árva, meghalt 1. Vagyonos volt 14, közös árvatári va­gyonnal birt 8, egyébb vagyonnal 6, vagyon­talan volt 9. Hagyaték betárgyaltatott és a kir. tör­vényszékhez átadás végett áttétetett 13, ingó hagyaték volt 1, vagyon hiányában beszün­­tettetett 7, összesen 21. A kir. ügyész jelentése szerint az elítél­tek átlagos napi létszáma volt 132, a vizs­gálatiaké együtt a felebbezés alatt levőkkel 22, összesen 154. Az egészségi állapot szep­tember hóban kitűnő volt. Házi kezelésű munkával foglalkozott 8 elitélt fogoly, s rabmunka keresvény czimén 41. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék